Eltelt az év

Újra itt a karácsony. A karácsonyi hangulat még mindig várat magára,valahogy nincs kedvem hozzá.Egyedül megint az ajándékozást várom,hogy vajon sikerült-e ismét eltalálni a kedvenceket Zitának. Sajnos idén kisebb volt az ajándékozási keret,túl sokat kellett kiadni meg még kell is,úgyhogy idén nem lett nagy ajándék.Csak tiszta szívből szóló.Istvánom nem kért semmit,szokás szerint.Én sem. Azért egy cipőt azt kaptam,mert kellett. Zizzencs kapott Tescos favonatot, trambulint, Verdás legót, ugrálós labdát, pónit. Majd holnap ébredés után átvisszük anyóshoz, míg mi itthon Istvánommal feldíszítjük a fát. Apropó fa. Tavaly eldöntöttük,hogy idén már műfenyőt veszünk.Környezetkímélőbb,nem az én lelkemen szárad egy újabb fa élete. Ráadásul annyira szépeket lehet kapni,hogy az embernek fel sem tűnik,hogy nem igazi. Amint ezt az ötletünket meghallotta a barátunk, rögvest nekünk esett.Mert hogy az Ő Zitájának nehogy már ne vegyünk élő,szép karácsonyfát!Úgyhogy ellenkeztünk egy kicsit,de jó 80 kilóval nehezebb nálam,úgyhogy engedtünk neki.Ő választotta ki már 3 hete, és ma hozta el. Csodálatos. Köszönöm neki! Sok mindennel el vagyok maradva.Nem írtam a mikulásvonatról, papókám szülinapjáról.De valahogy egyszerűen nem jutott idő. Sok felé rohangáltunk,tegnap is este 8-ra értünk haza Miskolcról.De még így is maradt le ajándék... Holnap még főzés-sütés-díszítés marad,aztán pihi a hétvégére. Bár részemről olvasás lesz:)Én most függő lettem,elég erősen.Ritkán érzem azt,hogy valami ennyire magával ragad,beleélem magam.De a Twilight sorozat most ezt tette velem.Mostanra ért ide a könyvtárba.Beleolvastam,és nem bírtam letenni.Hihetetlen volt.5 nap alatt (jobban mondva 5 éjszaka alatt) kiolvastam a 4 könyvet.Most indultam neki másodjára:) Mára vége. Minden egyes idelátogató barátomnak nagyon kellemes ünnepeket kívánok szívem minden melegével!!!

Karácsonyi kívánság (JÁTÉK!!!)

A szabályok: Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek Linkeld be őket. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat. Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid. Legyen boldog karácsonyod!!! Az alábbi kívánságlistát Lilitől kaptam.Meg kell mondjam,alaposan feladta nekem ezzel a leckét. Világ életemben egy szép,nyugodt,nem ivó családot szerettem volna.Ahol a szülők (mármint én és a párom) izgatottan várják a gyerkőcök ajándékra felcsillanó szemét.Sokáig tiltottam magamtól az efféle gondolatokat.Jó volt minden úgy,ahogyan van címmel.De azért minden szilveszter éjjel magamban elsuttogtam ezt a kívánságom.Amit meghallgatott az ég.Már a harmadik karácsonyunkat várjuk igazi családként.Azt hiszem,nem is kívánhatnék többet. Egy csillogó zöld,és egy huncut barna szem néz rám a mostani fa alól is.Imádom őket,kell ennél több? De,mint minden ember,én is telhetetlen vagyok.Mert szeretném,ha a tágabb és szűkebb családomnak is teljesülhetnének a kívánságai. Szeretném, ha nem lenne betegség nálunk. Kérhetnék sírig tartó boldogságot is, de tudom,hogy azért mindenkinek meg kell dolgoznia. Szeretném,ha sikerülne István jövendőbeli terve a munkahelyével kapcsolatban.Hogy végre ne a gondterhelt arcával fogadjon munka után,hanem boldogan,hogy egy olyan helyen dolgozik,amit szeret,ahol megbecsülik. Szeretném,ha a Jézuska meghozná Zitának a Verdás legót :) Arról sajnos le kell mondanom,hogy a lambériás játszóházat megkapja.Ide,ebbe a házba már nem fogja szerintem. Ha nem lenne beteg többet, ha egészséges, boldog felnőttet tudnánk nevelni belőle. Ha pedig mindezt megkapják,akkor én már boldog leszek. (Esetleg valaki megoldhatná nélkülünk az építkezést.Vagy ez már túl nagy kérés???:)) Nagyon köszönöm,hogy ezt kiírhattam magamból.Nagyon jól esett. Végül pedig a hét ember,akiknek nagyon szívesen elolvasnám a karácsonyi listáját: Andi és Leila akik ismeretlenül is a szívembe fogadtam. Bea,Máté és Milán akiket már 29 éve szeretek,és a távolsággal sem szűnt meg ez iránta-irántuk Bea,Máté és Botond akikkel majd egyszer rokonok leszünk,ha a gyerekeink is úgy akarják:) Hajni,Dani és Regina akiket szintén csak innen ismerek,de a szívemhez nőttek Kata,JJK és Dominik akiket szintén nagyon szeretek Móni és Nelli akiket szintén nagyon szeretek Sziszi,Regina és PocakSzofi sem maradhatnak le azoktól,akiket szeretek,és remélem,hogy jövőre tényleg találkozunk élőben mindannyiukkal. Lehetne még sorolni a sort,mert mindazokat,akik itt nálam oldalt ki vannak linkelve,én mindannyiukat szeretem.Azért járok hozzájuk,mert jól érzem magam nálunk,szurkolok a babásoknak és a leendő babázóknak.Kíváncsi vagyok az életükre,velük örülök az örömüknek,és velük sírok a bánatukon. Lilit is itt ismertem meg,aztán később jöttünk rá,hogy roppant közel vagyunk egymáshoz.Már találkoztunk párszor,és rengetegszer beszélgetünk telefonon.Ő az,aki megért,segít,megnevettet.Egy igazi barát,akire nagy szükségem van. Köszönöm Lilikém a játékot,és azt,hogy ismerhetlek .Szeretlek!

25 és a mikulás

Tegnap sajnálatos esemény történt nálunk.Haláleset.A mi hibánkból.Sajnos nem akarjuk bevallani senkinek,ezért feldaraboltuk,egy részéből hurkát csináltunk,majd fagyasztóba raktuk.Így senki nem jön rá,hogy gyilkosok vagyunk.Majd lassanként megesszük,illetve megetetjük az idelátogatókkal:) Ezen okból kifolyólag tegnap délelőtt a barátnőm volt itt babysitterré avanzsált.Majd fél tizenkettőtől ovit nyitottunk,5 gyerek dorbézolt nálunk.Ez okból Mancus annyira kifáradt,hogy 3 órát szunyált délben,de kilenctől már újra aludt.Rekordot.11 órát egyhuzamban.Lehet,hogy jót fog tenni az ovi az alvásának??? Ma délelőtt Aggtelken voltunk.Csodaszép a havas téli táj arrafelé.Imádnék hóban vezetni,ha az uram hagyná.Sajnos Ő is szereti:) Holnap délelőtt mennünk kell tüdőszűrőre anyóssal.Pénteken kaptuk a levelet,miszerint reggel nyolcra jelenjünk meg,anyóssal.Remélem,csak kontroll,és nem találtak nálunk is valamit... Majd délután a mi kis 25 hónaposunk megkapja végre a mikulás ajándékát.Természetesen nálunk is hatodikán reggel volt (vagyis éjszaka).Öröm ujjongva vette észre,hogy nem hülyeségből raktuk ki este a csizmáját,mert éjszaka tényleg járt nálunk a mikulás:) Majd rakok fel képet. De az igazi meglepi az holnap lesz. Megyünk a Mikulásvonattal a Mikuláshoz.Kíváncsi leszek,mit fog szólni hozzá.Bőszen tanulgatjuk a Mikulásos verseket és dalokat,szinte mindig dúdolgatja vagy énekli.Aranyos. Közben újfent szívat minket a víz.Arról már nem is beszélek,hogy megint körbe kell járni,mert kisebb-nagyobb megszakításokkal már több,mint 3 hete ki van öntve a Sajó. De már újra megjelent a belvíz a kertünkben is.Anyósék már egy hete nem engedhetnek ki vizet,mi csak 2 napja.Kintre járunk wc-re,vödörbe szedjük ki a fürdővizet,vödörbe mos a gép.A legrosszabb,hogy Mancus nem mindig akar bilibe pisilni,hanem a wcbe szeretne.De alakul,lassan megtanulja.Jó lesz már,hogy barcikán nem kell ilyennel szenvednünk...

Döncikém

Sokat gondolkoztam ezen a poszton.Már Zita szülinapja óta.Mert igazából nem Zitáról szól,hanem rólam és a nagyszüleimről.De úgy gondolom,hogy azért csak kiírom magamból,mert úgy könnyebb.És valahogy ez a blog nem csak babás,hanem mindenes is.Viszont aki nem akar elszomorodni,az ne olvasson most tovább. Régebbről kezdem.17 éves voltam,amikor elköltöztem otthonról.Sajnos nem jöttem ki jól anyám élettársával,meg anyámmal sem.Ittak,nem foglalkoztak semmivel.Elköltöztem mamáékhoz,apukám nagyszüleihez.Sokat elmond az akkori időkről,hogy anyám csak másnap vette észre az eltűnésemet... Nagyon megviselt,kétségek között őrlődtem.Lefogytam 20 kilót pár hét alatt.(Ezt az egyet nem bántam).Akkoriban kezdtem el érettségi mellett dolgozni is,mert kellett.Délelőtt suli,délután meló.Sokat köszönhetek mamiéknak,akik egy szó nélkül befogadtak,szüleim helyett szüleim voltak.Papóka is csak annyit mondott,hogy mehettem volna hamarabb.Imádom őket, százszor megyek hozzájuk,míg csak egyszer anyámékhoz. Volt papókának egyszer egy daganat a nyakán.Írtam is róla. Akkor azt mondta nekem,hogy Ő már semmit nem kér az élettől,neki mindene megvan.Van 3 fia,(Apám volt az egyik),meg van két lánya.(Hugom és én)Azért csak nem hagytam,felvittük Pestre,és hála a magasságosnak,sikerült is. Van még gyomorfekélye meg nyombélfekélye, de azt már végképp kockázatosnak tartják műteni,de gyógyszerekkel kezelik. Neki van a családunkban a legnyugodtabb,legjobb természete.Ő nem szól,csak figyel,és mellettünk áll.A kisebbik bátyám tavaly hazaköltözött hozzájuk,mert megszakadt a nőjével a kapcsolatuk.A kisfia 6 hónappal idősebb Zitánál,Őt is vitte magával.Mamiék pedig örülnek.Napközben sokat csak ők vannak Noellel,ha éppen beteg és nem mehet bölcsibe.Szinte születésétől Ők nevelik.De ők nem panaszkodnak,csak örülnek.Máig Ők azok,akik képesek négykézláb közlekedni a lakásban a gyerekkel.Pedig nem fiatalok,70-en felül vannak jóval.Mégis,szerintem a világ legjobb emberei.Ők feladtak a családjukért mindent! Papóka mostanában nincs túl jól.Sokat fáj a gyomra,de nem akar orvoshoz menni.Lefogyott,nehezen eszik.De nem panaszkodik soha senkinek.Zita szülinapján is nálunk voltak,négykézláb mászott a gyerekekkel,vigyázott rájuk,szerette őket.Aztán hamar szólt,hogy vigyem haza őket,mert nem érzi jól magát.Sokat köhögött.(cigizik) Otthon aztán megköszönte a bulit,majd behívott a konyhába.Elbúcsúzott tőlem.Azt mondta,hogy szerinte neki már nem sok van hátra ezen a földön.Nem bánja egy pillanatát sem.Megköszönte Zitát,hogy még láthatta,hogy látja azt,hogy szépen élünk.Sírtam neki,hogy menjünk orvoshoz,majd én elviszem újra,de nem akar.Azt mondta,hogy őbelé már nem kell szike.Neki mindene megvan,boldog és elégedett,mert látja,hogy jó sorunk van.Arra kért,hogy nagyon vigyázzak a családomra,és elmondta többször,hogy nagyon büszke rám és nagyon szeret.Azt mondta,hogy imádja az összes unokáját,de a legkedvesebb én vagyok neki.Mert akármikor az őzike szemembe néz,akkor apám tekint vissza rá.Ő boldog lesz odaát,apa már várja.Hiába mondtam neki,hogy nem így lesz,azért csak elbúcsúzott tőlem.Azt mondta,hogy ezt mindenképp el akarta nekem mondani.Nagyon fájt! Nem akarom a másik apámat is elveszíteni! Azt mondta,hogy a december 14-én lévő szülinapját már nem velünk fogja szerinte tölteni. Nagyon fájt.Éjjel nem aludtam szinte semmit,csak rá gondoltam.Hogy mennyi mindent köszönhetek neki.Aztán valahogy megbékéltem.Tudtam,bíztam abban,hogy nem megy még el, nem hagy itt bennünket.Mert mi meglepibulit szervezünk neki a szülinapjára. Aztán itt volt a névnapja,harmadikán.Minden reggel ilyenkor én vagyok az első,aki felhívja.Aznap nem hívtam.Megbeszéltük a nagyobbik bátyámmal és a barátnőjével,hogy este felmegyünk.Egész nap megálltam,és nem hívtam.Aztán este nyolckor beállítottunk.Ekkor láttam a könnycseppet a szemében.A megkönnyebbülését.Átölelt,és a fülembe súgta,hogy azt hitte,hogy elfelejtkeztem róla! Egész este csak ült ott közöttünk,nézte az unokáit és dédunokáit.Majd a búcsúzáskor a fülembe súgta.Én ma voltam a legboldogabb.Amikor itt vagytok velem mindannyian! El nem tudom nektek mondani,hogy mennyire szeretem!Mondta,hogy ha segíteni kell a háznál,Ő jön,csak szóljak.Ma voltam benn barcikán,mentem ki a házhoz is,de előtte felszaladtam papóért.Mert Ő még nem látta a házat.Tetszett neki,úgy romosan,koszosan is.Azt mondta,hogy csak azért fog ezentúl élni,hogy végre újra a közelükben leszek.Mert azt mondta,hogy ha már ott fogunk lakni,akkor Ő akár naponta kisétál majd hozzánk.Elsírta magát,annyira örült.Sírtam vele együtt.Mert nem tudom elmondani,nem tudom szavakba foglalni,hogy mit is jelent-jelentenek ő-ők nekem.Jövő hét kedden,a 76-ik szülinapján pedig újra együtt lesz a család! Alig várom,hogy lássam az öreg-szép kék szemét,amikor megpillantja az egész családját.Mert tudom,hogy van,aki már nem lehet majd ott,de Ő ott lesz velünk,az a nap is róla fog szólni,újra.Én pedig csak egyet kérek a Jóistentől:hogy még nagyon-nagyon sokáig itt legyenek velem.Hogy integethessenek nekem a lépcsőházban addig,amíg be nem zárom magam után az ajtót.Mert tudom,az már nem az én világom lesz,amikor ők nem integetnek nekem többet.

Ovis...

Tegnap beiratkoztunk az oviba.Igaz,majd tavasszal dől el,hogy felveszik-e.De az óvónénink azt mondta,hogy igen.Merthogy az utcában lakókat nem fogják másikba rakni. Zitának rettenetesen tetszett a sok gyerek, a pici székek-asztalok-ágyak.Én meg már alig vártam,hogy kimeneküljek onnan.A parkolóban pedig magamhoz öleltem,és elsírtam magam.Most is sírok.Gőzöm nincs,hogyan fogom elengedni.NEM AKAROM!

Wc művész és telefonguru

Kisasszony rendesen megjavult az elmúlt napokban.Már csak néha-néha köhög, főleg ha túlhajtja magát. És szobatiszta!!!! Nem akartam eddig írni róla,nehogy elszóljam. Még a szülinapja előtt kezdtük, hogy napközben csak bugyi volt rajta. Voltak balesetek, főleg az elmélyült játszás miatt. Volt,amikor elfelejtkezett arról,hogy nincs rajta pelus.De olyan is volt, hogy bugyiban ült rá a bilire.Elfelejtette levenni, én meg nem voltam a közelben. Sokat kellett mosni, a padlónk csillog villog a gyakori feltörléstől:) Nagy segítség volt, hogy kevés a szőnyeg nálunk:) Ha megyünk valahová, meg alváskor még pelusozok, de már akkor is szokott szólni. A déli alvásokból általában szárazon ébred. De még azt sem merem levenni. Ha becseppen is pár csepp a bugyiba,akkor addig tartja ,amíg nem érünk a wcre. Merthogy nagywc-re jár. Nem kellett a bili. Bár valamelyik nap elővettük,mert 20 perc alatt sikerült csak a háromnapi nagydologgal megbirkóznia, és abban könnyebb volt neki. Nagyon féltem ettől,mert ismerem a lányom, és tudom, hogy mennyire hebrencs. Első pillanattól tudta,hogy mit és miért csinálunk, és mégis elfelejtkezik róla. Elsőbb a játék... de nem számít, mert 4 hét alatt látványos eredményt értünk el vele:) Nagyon büszkék vagyunk rá! A másik, hogy pöpecül kezeli a telefonomat.Pedig nem könnyű eset,érintőképernyős. Viszont imádja rajta magát nézegetni, mindig kéri, hogy a felvett videókat játsszam le neki. Aztán valamelyik nap épp a kékcsempésben ültem,amikor meghallom, hogy a telefonom elkezdi lejátszani a csúszdás videót. Gyorsan elkönyveltem,hogy megőrült, biztos elromlott.Megyek ki, Mancika ül a kanapén és nézi a videót! Kikapcsoltam, lezártam a billentyűket,és megkértem, hogy mutassa meg,hogy csinálta. Még megkérdezte,hogy melyiket akarom látni!!! Aztán feloldotta a billentyűzárat, menübe lépett, saját fájl, videók,saját videók, majd odalapozott a 11-ik videóhoz és megnyitotta! Én meg csak lestem, mint hal a szatyorban! És még csak 2 éves! Ha elmesélik nekem,nem is hiszem el... Sok mindenről írhatnék még, de nincs nagy kedvem. Úgy volt,hogy ez lesz István utolsó munkanapja, de aztán tegnap bejelentette, hogy még a decembert is végighúzza.Szomorú lettem...már annyi mindent terveztem...

Tartozás

Ezzel már régóta tartozom nektek. Még messze nem tökéletes (sose nem is lesz az), de alakul. Talán mikulásra a házikója is elkészül,majd felrakom. Mancsi már javul valamilyen szinten.Már nem percenként törlöm az orrát (csak 5 percenként) és az éjszakát is majdnem átaludta. Ha meggyógyul,akkor keresünk egy homeopatát,aki majd alkati szerekkel feltuningolja a szervezetét. Én meg addig kitanulom magam belőle. Van nálam egy könyv,áttanulmányozom, hogy meg tudjam fűzni az apját is tudományosan alátámasztott tényekkel, hogy ez jó lesz nekünk. Addig meg vitamin,zöldség,gyümölcs.Bár most még csak fénylény... Ilyen egy üregi nyuszi szemű,nyakig taknyos kisbeteg.

Felfedezés

Valahogy most kezdek rájönni, hogy milyen kincs is az én gyermekem. Az én nyugodt, kiegyensúlyozott mosolygombócom. Most kezdek rájönni, amikor nincs. Szegénykémnek állandó jelleggel folyik az orra meg a szeme. Alig lát, levegőt meg még kevesebbet kap. Úgyhogy mit csinál? Nyávog. Vagy sír. Vagy ordít. Vagy egyszerre mindet. Én pedig hiába nyugtatom, hiába magyarázom neki, hogy ha nem sír akkor még levegőt is kap egy keveset..semmi. A mai nap még csak rajtam lógott. Ha letettem, ha egy centire is eltávolodtam,akkor sírt. Nincs pisilés, kávézás, főzés, vasalás.Semmi. Sőt, ha nem jól helyezkedek,akkor is sír. Ráadásul takonnyal az orrában-szájában , sírva mondja el, hogy mi baja.Amivel csak egy a gond:nem értem. Fél tizenkettő körül döntöttem úgy, hogy kiviszem a teraszra levegőzni. (Szélvédett, jó meleg mert süti a napocska, ráadásul mindkét kedvenc macsek itt napozott) Beleegyezett. Aztán ordított,amikor a pulcsit húztam rá. Ekkor jött be a nagyanyja megnézni, hogy biztos ölöm a gyereket,azért ordít. Elmondtam a bajunkat. Nagyi ölbe veszi a kiskedvencet, aki természetesen nála is ordít.(Így fel lettem mentve az unokakínzás alól) Nagy nehezen felöltöztettem. Majd szemcsepp.Természetesen nem segít,mert Ő ezt nem tudja nézni... Ekkor már füstöl a fejem. Zita vergődik, én majdnem bőgök, anyós inkább kimegy. Fél cseppet sikerült cseppentenem, amit szerintem rögtön ki is könnyezett. Na mindegy. Kimentünk. Nagy nehezen rábeszélem őket, hogy maradjanak a napon, ne menjenek az árnyékba. De itt is sír. 10 perc után bejöttünk. Majd evés-ivás-kakaó nélkül álomba szundizott rajtam. Most csönd van. Én pedig abban reménykedek, hoyg hamar meggyógyul, mert én ezt nem bírom már. Nekem kell orrszívnom-szemcseppeznem-gyógyszeradagolnom megállás nélkül. Ma délelőtt már abban a patthelyzetben találta magát a gyerek, hogy nincs senki,aki megvigasztalhatná meg megmenthetné, csak én. Úgyhogy menekülés után kénytelen volt nálam megnyugvást találni. Szegénykém...

Új szó

Ritkaság számba megy, ha sikerül új szót tanítani Zitával,mert már szerintem mindent tud. De sikerült. TAKONYPÓC. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent... Tegnap délelőtt mentünk a házhoz.Ezerrel sütött a nap, tudtunk dolgozni. Természetesen jött Mancika is, segíteni. Fel volt rendesen öltözve, nem volt melege,nem fázott. Párszor mégis meg kellett törölni az orrmányát. Mi délben hazajöttünk, megebédeltünk,majd letettem aludni.Anyós vigyázott rá, mi pedig apóssal vissza mentünk Istvánhoz.Vittem ebédet is. Öt óra körül jöttünk haza, egy nagy teherautónyi lommal. (Fa, tüzelni való lomok.) Még Zoli leborította a kocsinyi szemetet,én az ablakban beszélgettem Mancival.Már akkor láttam rajta, hogy nincs jól. Piros volt a szeme, duda az orra. Bementem, láza nem volt, de már nyávogós volt. Patakban folyik az orra, így egy perc alatt megtanulta az új szót. Mit nem mondjak,annyira beparáztam, hogy legelsőre rögtön a dokit akartam hívni.Aztán lehiggadtam, most inhalálunk, vitaminozunk, homeozunk. De bevallom őszintén,hogy nagyon félek. Még csak most lábalt ki, még Normaflore kúrán van, nem kellene újra gyógyszerezni.Viszont félek,hogy a legyengült szervezete nem fog egy kis náthával sem megbirkózni. Újfent magamat hibáztatom.Mert nem tudom, hogy mit csináltam rosszul, hogy már megint beteg. Pedig azt hittem,hogy figyelek rá.Ezek szerint mégsem...

Szülinapi képek

Nem volt kedvem összevágni,így párat felraktam a megszokott helyre. Még lesznek majd, sokkal jobbak, de nekem szarakodott a gépem.Majd szólok .

Szülinap

Amilyen pocsékul indult, annyira jó lett. Kezdődött azzal, hogy István és Zita délelőtt elindultak venni pelust, meg elhozzák a tortát. Én addig nekiláttam a babgulyásnak, meg próbáltam a gyerekszobát lakhatóvá tenni. Szépen haladtam,amikor hazaérkeztek. Na, amikor megláttam a tortát,akkor elbőgtem magam. Mert az tény, hogy szép volt. Ezzel nem is vitatkozom. De abszolút nem olyan lett, mint amit én elmagyaráztam meg megmutattam nekik. Sőt,azzal sincsen semmi bajom, hogy nem a megbeszélt összeget kellett fizetni érte. Viszont.Ha már kifizetek érte egy vagyont,akkor az már olyan legyen, amilyet én akarok. De nem. Vittem róla képet, megmutattam, elmagyaráztam. Mondtam, hogy nem kell rá sokfajta virág,hanem egy sima, ötszirmú. Erre raktak rá valamilyen sokszirmú,nagyonnemtetszik virágot, sokat. Meg mondtam, hogy pillangót is kérek. Raktak rá kettőt vagy hármat, de azt sem olyat,amit megbeszéltünk. Meg megbeszéltük a csajjal, hogy amit mintát vittem, az kék alappal volt. Mondtam, hogy így is jó, de lehet rózsaszín vagy zöld is. Erre fehér lett,amilyet pont nem szerettem volna. Felhívtam őket,elpanaszoltam a bajom.Sírva, mert ekkorra már nem tudtam uralkodni magamon. Mondták, hogy vigyem vissza, csinálnak másikat.Mondtam,hogy mindjárt jönnek a vendégek. Ja,akkor a másik tortát,amit az iskolába viszünk, ingyen adják.Mondtam,hogy 2 éves, meg hogy én még egyszer nem megyek be, bármit is csinálnak.Meg hogy én nem balhézni akarok,vagy épp kicsikarni belőlük valamit,hanem csak azt, hogy legközelebb figyeljenek oda jobban.Sajnálkoztak, de engem már nem érdekelt. Leraktam. Utána még Istvánnal is jól összevesztünk, mert hogy minek bonyolítottam túl a tortát. A végén már ott jártam, hogy lemondok mindenkit, én meg elhúzok a francba valamerre. Természetesen nem tettem, Zitára való tekintettel. De képzelhetitek a lelkiállapotomat... Ezután már nem volt semmi gond, fejfájásra bevettem egy bitangerős gyógyszert,aztán minden rendben lett. A szobadíszítéssel elcsúsztam, azt már a korábban érkező Tibi bátyusommal és gyerekeivel oldottuk meg. Mancikát is akkor ébresztettük,de semmi gond nem volt vele sem. Tetszett neki a díszítés,a lufik, de a legjobban, hogy gyerekekkel és rokonokkal volt körbevéve. Én az egész este egyszer kellettem,amikor egy kisebb esést követően kellett megvigasztalnom. Pontban 15 óra 50 perckor, a születése percében gyújtottuk meg a két tortán a gyertyát. (Tibiéktől kaptunk egy narancsos tortát,ami órát formáz. A mutatók 15.50-re voltak állítva.Elbőgtem magam,annyira jól esett) Elénekeltük Halász Judit örökbecsűjét, majd elfújtuk a gyertyákat. Mancika és Noel rögtön megdézsmálta a virágokat róla, de nem ízlett nekik, mert nem marcipánból voltak.(Pedig azt is kikötöttem,de most már mindegy.) Kétturnusban kajáltunk, gyerekek nélkül, mert egyik sem akart asztalhoz ülni. Nem is erőltettük,mert ez a nap Őróluk szólt.Mancika roppantul élvezte a gyerekeket, hogy állandóan játszhattak. Nagy sláger volt még mindig az autó, volt, hogy négyen csüngtek rajta. Hála istennek nem voltak veszekedések, pedig attól nagyon féltünk.De megoldottak mindent egymás között. Volt egy idő,amikor kicsit lehiggadtak, ekkor mindenki Goofyt nézett a nagyszobában. Aranyosak voltak,nagyon. A felnőttek is nagyon jól érezték magukat, szerintem kivétel nélkül. És ha az elfogyasztott italmennyiség Mancikát élteti,akkor tuti, hogy 200 évig fog élni:))) De nem baj, maradt két józan a csapatban, aki szállította őket:) Én hamarabb hazavittem mamimékat, mert nagyapim nem érezte jól magát.(Majd erről máskor...) Akkor autókázunk is egy kicsit bátyus barátnőjével,Adrienn dokinénivel. Most találkoztunk másodjára, de egy szuper csajszi. Nagyon jól elbeszélgettünk, meg megnézte a házikónkat is. Majd jönnek segíteni,ha kell. Jókat röhögtünk az elázott fiúkon, mert tényleg legszebb öröm a káröröm:) A srácok mákosan is jól eljátszottak a gyerekekkel, versenyt autóztatták őket, száguldoztak a lakásban fel-alá a gyerekekkel. Nem sejtették még másnaposságukat:) Este nyolc után kezdtünk hazafelé készülődni.Adrienn vitte a családot, én meg Zoli bátyusomat Noellal. Másnap beszéltem mindenkivel telefonon. Jól érezte magát mindenki, csak az ébredéssel akadtak problémáik. István rókátfogott, Tibi csak hívogatta őket, Zoli meg csak a fejét-gyomrát és az egész korpuszát fájlalta. Mindent összevetve azt mondták, a következőre is jönnek:) Mi pedig nagyon várjuk majd azt is. De akkor már kisebb tortával, kisebb stresszel. Remélem. Képeket majd később,időhiány miatt. Ja, és nem jó az ugrálós állat, ki van repedve a szelepnél.Mancika már elsiratta, mehetünk majd kicserélni.Csak a blokkot nem találjuk...

2 éves

"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent." Drága Kislányom! Nem találom a szavakat. Annyira elfutott ez az elmúlt 33 hónap. Szinte még csak most kaptunk téged erre a világra. Óvtalak, védtelek, hordoztalak 9 hónapon át,majd keservesen is, de megszülettél. Mára már nem arra emlékszem, hogy mennyire fájt, hanem arra, hogy milyen csodát éltünk át ott, mi hárman. Még látszott rajtad a fáradság, még törődött volt a pofid, mégis a világ legszebb kicsi lánya voltál, már akkor is. Azóta is, minden nap egy csoda veled. Nem győzzük csodálni az okosságodat, szépségedet, huncutságodat. Szeretünk téged mindenestől! Hálás vagyok Istennek, hogy téged küldött akkor hozzánk, bár azt nem tudom, hogy hogy bír meglenni a legjobb és legügyesebb angyalkája nélkül. Mert igaz a szó, hogy egy földre szállt angyal vagy. Apukád minden áldott nap fájlalja a reggeleket,amikor munkába kell mennie, mert egy egész nap nem láthat ilyenkor téged. Mégis, amikor egy húzós nap után hazajön, és elkezd veled fáradtan és éhesen játszani, akkor azt mondja, hogy egész nap erre a pillanatra várt, ez éltette. Te élteted Őt a nehéz napokon, Érted dolgozik és küzd minden egyes nap. De nem titok, hogy nagyon megéri. Isteni finom csókokat és öleléseket kap minden nap,amikor hazaér. Én pedig köszönöm, hogy az anyukád lehetek. Köszönöm, hogy megváltoztattál, hogy jobb emberré neveltél, hogy különb lehetek magamtól, általad.Köszönöm, hogy szeretsz, hogy megtanítasz jobb emberré válnom, hogy neked a legjobb anyucid lehessek. Köszönöm- köszönjük a csodát, Téged!

Szörnyű nap

Reggel öltöztetéskor eltéptem Mancsi kedvenc zokniját. Eltörött a mosogatógépben a kedvenc poharam. Mentünk délelőtt tortát rendelni.Barcikán beesett a kuplungom, végig kettesben jöttünk haza,mert nem tudok sebességet váltani.Ráadásul Ivánkán 3 helyen volt félpályás útzár, baleset és javítás miatt.Háromszor kellett a kocsit újraindítani,kettesben.Szörnyű volt. Ma még nagytakarítani, illetve nippes-poharas szekrényt akartam portalanítani.Inkább hozzá sem kezdtem. Asszem,inkább kikapcsolom a gépet is...

Róla

Vagyis az ünnepeltről. Legelőször is, hogy egy tündér. Minden elfogultság nélkül állíthatom,hogy a világ legjobb gyermeke. (Zita!Nem elolvasni és megváltozni!!!) Bárkit megkérdezhettek a környezetünkben, mert mindenki ezt fogja mondani. Vele bárhová el lehet menni, hétfőn kétésfél órát tekeregtünk a játékosztályon, egy hangja nem volt! Azér' nem semmi!!! Imádnivaló, huncut, nagydumás csaj. Próbálok leszokni a csúnya beszédről, mert hát senki nem szeretné viszont hallani egy kétéves szájából. Mostani kedvencen, hogy a franc essen bele. Leredukáltam. Franciskára:) Előszeretettel hajtogatja Manci is, mert azt hiszi, hogy róla van szó:) Mert általában vele kapcsolatban kell káromkodnom:) Úgyhogy megoldottuk ezt is. Még annyit, hogy mire ezt kimondom, meg viszont hallom a kétévesből, már el is száll a bosszúságom:) Nagyon jó napjaink vannak együtt! Bár vannak harcok, de azokat is megoldjuk. Reggel 6-7 körül kel fel. (Máris jobb, mint az öt óra, ami az óraátállítás után hosszú napokig volt) Átjön hozzánk, vagy épp kiabál segítségért. Változatos, mert ha apát hívja, akkor senki más ne mehet,csakis Ő. Viszont ha engem óhajt,akkor csakis én mehetek. Aztán meghallgatjuk a híreket, mostanában már Mancitolmácsolással. 7 óra után kitámolygunk, apa készülődik, Zita beleveti magát az imádott szobájába, és játszik. Én fél- vagy egészkómásan reggelit alkotok. István öltözteti dedét reggelente, hancúrozással és rohangálással egybekötve. Én van, hogy már csak nyolc után,amikor István elmegy,akkor öltözök fel. Majd takarítás, rendrakás, főzőcske. Aktív vagy épp passzív segítséggel. Mert van, hogy félórákig nem jön ki a szobából, úgy eljátszik egyedül, de van, hogy jön segíteni nekem. Ilyenkor választhatok, hogy vállalom-e segítséggel az elintézendőket, vagy inkább kitalálok mást neki. Szeretünk énekelni, gyurmázni, kockázni, játékból boltba menni. Jól le lehet foglalni. Ha nem sikerül,akkor kihúzom a kanapét, és ott táncol meg ugrál zenére. 11 körül séta, néha egybekötve boltozással, könyvtárazással. Egy óra körül ebéd,majd kakaó és ölded elvonul szunnyadni. Már nem kell altatni sem, csak az ajtót kell nyitva hagyni.Ezután én relaxálok,netezek,csöndesen múlatom az időt.Ez az én időm. Majd felkel 3-4 körül, gyümölcsözünk, játszunk, várjuk Istvánt, aki 5 után jön valamikor. Ilyenkor alakul ki a fejetlenség, vacsizunk, Manciszórakoztatunk közösen, mert ekkor már nem engedi el az apját sem. Kötelező a szobába bemenni és vele lenni:) Szoktunk mesézni, bár lassan unom , hogy egyfolytában Madagaskár, Verdák megy. De mit tehetnünk, ezt szereti. Nyolc után fürdés, majd nagyágyon ugrálás apával,amíg anya végzi az esti toalettjét.Kilenc körül kakaó, majd alvás. Ilyenkor ott ülök mellette és nézem a tévét, amíg elszunnyad. Néha a kezét kell fogni, néha a fenekét-hátát simogatni, hajában matatni.Ezt mindig az adott estén dönti el. Amióta nem beteg, azóta alszik is, bár párnaponta felsír éjszaka.Ilyenkor átmegyek,,megpuszilgatom és alszik is tovább. Mostanában, vagyis már a negyedik napja bugyizunk. Ő kéri, nem szoktam erőltetni. Még vannak balesetek, de ez a hebehurgyasága miatt van.Ma kétszer fordult elő, hogy pár csepp becsurgott, aztán rohant a wc-re, ahol még jó sokat pisilt.Úgyhogy már tartani is tudja. Tegnap meg már csak akkor szólt,amikor lehúzott bugyival állt a wc előtt mert nem tudott ráülni.Ekkor nagydolog is ment. Néha harcolunk, mert nem akar sétához vagy alváshoz pelust, pedig ezt nem hagyhatom még el. Bár szerintem már ilyenkor is csak azért hisztizik, mert fáradt. Enni még mindig nem nagyon szeret, pár falat után már rohan is. Valamelyik nap kettő falat után bejelentette, hogy neki mennie kell, dolgozni. Beült a kocsijába, ment egy kört,majd visszajött az ebédlőasztalhoz egy falatért. Így telt a vacsija. Autósbüfé:) Amúgy Móni kérdezte, hogy szokott-e még játszani vele. Igen, nagy kedvence. Rengeteget jön-megy vele a lakásban, majd kiszáll, bejelenti hogy leparkol,majd dolga végeztével továbbáll. Ha barátok jönnek hozzá, akkor megy a harc, mert hát mindenki az autót szeretné, és ugyebár csak egy van belőle. Zita hagyja egy darabig, de aztán elunja, hogy egyedül Ő nem ülhet bele, aztán eltörik a mécses. Általában próbáljuk, hogy együtt oldják meg a problémákat, de nem mindig megy. Olyan is volt már, hogy telefonált a nagytesóm, hogy kiugranának pár percre hozzánk Noellel, de dugjam már el az autót, mert akkor csak balhé lesz:) Fürdeni nagyon szeret, ilyenkor órákig el játszana. Nagy kedvenc az illatos fürdő, amit a betegsége idején dokinénis javaslatra vetettünk be, és azóta is sláger. Imád ugrálni.Mindig,mindenhová és mindenhonnan. Voltak belőle már sírások, de alapjába véve ügyes. Mikor kiderült, hogy nem sikerül a szülinapjára tervezett ajándék, akkor eldöntöttük, hogy trambulint kap. Sajnos hétfőn, mikor bementünk, nem kaptunk megfelelőt, küldeni meg csak később tudnának. Így fájó szívvel, de tavaszig lemondtam róla. Kapott helyette pénztárgépet, ugrálós szamarat (Jé, kiderült hogy nem szamár hanem póni:)) meg takarítószettet.(Ehhez nem találtam képet) Az első kettőt már megkapta, nagy sláger mindkettő. Végre, nem kell veszekednünk a porszívómért:) Sok mindent lehetne még írni róla,de nem tudok. Mert most csak az jár a fejemben, hogy mennyire imádom. Ő az életem értelme!

Teljesen hülye vagyok...

Komolyan mondom, mire a gyerekem betölti a kettőt,addigra idegösszeomlást fogok kapni.Magamtól. Na jó, sok minden közrejátszik benne, de a lényeg az, hogy ha nem lennék ennyire konok, makacs hülye,akkor sokkal szebb lenne az életem. Merthogy. Még hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy csemeténknek mi okozhatná a legnagyobb ajándékot.Istvánom is úgy gondolta,hogy igazam van,úgyhogy idén nem vesszük,hanem készítjük neki a meglepit.Egy galériás-kisajtó-ablakos-csúszdás kis házikót.Bújtuk a netet ötletek után, aztán elterveztük a sajátunkat. Ugyi az úgy volt,hogy ebben a hónapban már nem dolgozik az apja.Akkor vígan lesz majd 2 hetünk elkészíteni.De úgy döntött,hogy még ebben a hónapban marad,ledolgozza a szabiját,amit meg ki is fizetnek neki, így több pénzt hoz majd haza. Ok, ebbe is beleegyeztem,azzal a feltétellel, hogy a házikót megcsináljuk. Hát persze. Már egy hónapja nyaggatom,hogy vegyük meg az anyagot hozzá. Majd.Mindig csak majd. Persze megértem,hogy meló, meg hogy most vettünk egy kicsivel nagyobb házikót is, meg hogy hétvégenként ott vagyunk és gürcölünk. De amikor szombat reggel azt mondta István, hogy majd karácsonyra csinálja meg,akkor elbőgtem magam.Mert én már annyira elterveztem,beleéltem magam.Hogy mennyire fog majd örülni, meg hogy jönnek majd a család a gyerekekkel Zitát ünnepelni, és hogy ők is milyen jót játszanak majd rajta...Tudom,hogy van bőven elég melója,meg hogy hétvégén sem állt meg egy pillanatra sem.De nekem akkor is annyira szarul esett... Na mindegy.

Kérés

Pénteken délelőtt képeslapot kapott Mancika egy kedves ismerőstől. Azóta az a sláger, újságolja mindenkinek, nézegeti, ezerszer elolvassuk azt a pár szót. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem. Ha megtehetitek, vagy meg tudjátok oldani, küldenétek a kisasszony szülinapjára egy képeslapot? Mert ez az egy, amit tőlem-tőlünk nem nagyon fog kapni. Természetesen nem kötelező, de ha mégis kap majd egy-két darabot, hát annak rettenetesen fogunk -fog örülni. A cím: Mató Zita 3720 Sajókaza, Dózsa György út 28. Még egyszer mondom, nem kötelező. Köszönöm:)

Eldobom az agyam...

Szeptember közepén voltunk mérlegelésen. Már akkor sem volt kicsi. Viszont tegnap voltunk a dokinál. Most 91 centi a gyerek!!! Hova nő????? Gyanús volt, hogy az a nadrág,amit félreraktam,mert fel kell aljazni, az ma teljesen pontosan jó volt rá. Dokinéni megvizsgálta. Tüdeje tiszta, meggyógyult. Majd, hogy ne kelljen menni egy hét múlva a 2 éves státuszra, át is nézte a gyereket. Háromszor mértük meg. Akkor is 91 maradt:) Van 16 darab gyönyörű hófehér fogacskája (megdicsért a dokinéni,mert nagyon szép fogai vannak), 11,8 kilócskája, meg egy nagydumás pofija. Ülünk a pelenkázón, épp az előttünk lévő gyereket vizsgálja. Zita meg kommentálja: MEGHALLGATJUK BABA POCAKJÁT. MEGSZÁMOLJUK A HAJÁT (megnézte a kutacsát). FOGÁT IS NÉZZÜK. ELLOPTÁK A FOGAIT!!!( egy hónapos kicsifiú volt) ANYÁJA NEM MOSTA RENDESEN A FOGÁT.KIESETT. (na ekkor már dől a rendelő a röhögéstől) MOST MÉR SÍR? NE SÍRJÁL BABA!ANYUD AD NEKED PUSZIT! (oltást kapott,arról pont lemaradt,nem látta) Mikor minket vizsgált a doki, már nem is kérdezte, hogy hány szót tud meg ismer fel. Mindent... azé' nem kicsit voltam rá büszke. Mikor jöttünk ki,akkor Zita visszanézett, köszönt,majd mondta a dokinak: HOLNAP IS JÖSSZ HAZA? (mármint mikor jön ki újra hozzánk) Annyira aranyos volt! Ja, és élvezkedjetek ti is:) (Link) Nekünk mostanában nagyon nyerő!

Ma reggel

még olyan post volt a fejemben,amit ha megírtam volna, tuti kihívják rám a gyámügyet. Merthogy: Tegnapelőtt este a gyermekem elaludt az apjával a nagyágyban,míg én az esti toalettemet készítettem, ezért a nagyon fontos gyógyszerei és gyógyhatású készítményei nem adatottak bele a szájába. Fúj, rossz anya. Tegnap délelőtt sikeresen lefejelte a kisasszonyunk a tévés cipősszekrényt. (Igen,nem telik rendes tévésszekrényre::)) Ezáltal nőtt egy egészen picike púpja,ami estére már nem látszott, viszont a szőnyegen felhorzsolt orra napról-napra jobban látszik,a varasodás miatt. Tegnap este, temetőlátogatáskor egyszem magzatom sikeresen meglapogatott egy mécsest. Természetesen segítő apukája közreműködésével. Merthogy anyóssal álltunk a sír egyik oldalán, Zizzencs az apjával a másikon. Számolták az égő és nem égő mécseseket. Aztán a vége felé hirtelen Mancsi rátenyerelt az egyik mécses fém tetejére. Ami égett,természetesen. Temetőlátogatás vége, ordító gyereket azonnal elláttuk. Mire hazaértünk,addigra az ujjai alatti párnácskák illetve négy ujjvége bepirosodott. A gyors közbelépésnek hála, csak piros volt, fájni csak a forróvizes fürdő alatt fájt, amit jégmacival a kézben abszolváltunk. Estére már semmi baja sem volt, reggelre már nem is látszott. Ma reggel arra ébredtem 6 óra 20 perckor, hogy a gyerekbirodalomból erőteljes kiabálás hallatszott, nekem címezve: ANYA!!!!ÉÉÉÉÉÉHES VAGYOK!!!!!NAGYON ÉHES A POCAKOM!!!! Mire az apja átért, a poronty már erőteljesen hisztizett. Még jóreggelt csókot sem kaptam tőle, mert annyira éhes volt. Természetesen a 3 perc múlva elé tett tányér már nem érdekelte, jobban lekötötte az apjával való hancúr. Azóta hála istennek semmi kárt nem tettem a gyerekben, bár délelőtt egy részében nem is velem volt, mert én fodrásznál voltam. Tényleg,az is tök jó volt,ahogy fogadott,amikor hazaértem. Meglát, lassan odajön hozzám, közben le nem veszi a szemét a hajamról. (Sötétebb lett jópár árnyalattal) Majd átölel, puszit ad és a fülembe súgja: ANYA! FESTÉKES A HAJAD!!! Betegség tekintetében haladunk, már csak néha-néha köhög, és elég sokszor előfordul, hogy egybefüggően 2-3 órát is alhatok.Holnap kontroll, nem tudom, hogy mi lesz. Lehet, hogy újabb röntgen,lehet,, hogy azt is megússzuk. Minden esetre talán magmaradunk:)))Köszönjük a sok gyógypuszit,emilt,telefont, el sem tudjátok gondolni, hogy mennyire jól esett. Köszönöm. (A képeket Zita egy éves korától már nem töltöm fel, mert arról az időről rengeteg van fenn. Meg a gépem sem nagyon akar képet tölteni. Pedig kellene, mert kész a gyerekszoba-festés, meg van pár nemakaromhogyelfelejtődjön kép is. Majd egyszer:))

Első szülinap

Tizenegyedik hónap

Tizenkettedik hónap

Nyolcadik hónap

Kilencedik hónap

Tizedik hónap

Tisztelt T.Gyula Úr!

Legyen szíves, és jó messzire húzza el tőlünk a csíkot, és a címünket is felejtse el örökre.ELEGEM VAN MAGÁBÓL!!! Na szóval: tegnap reggel bementem barcikára,átíratni a villany-víz és egyéb költségeket a nevünkre. 11-re végeztem. Majd felhívtam a dokinénit,merthogy a kisasszony most már a második hete nem eszik porszemnél több kaját, viszont lassan inni sem mer,mert attól pánikol,hogy egy újabb köhögőrohammal az is kijön belőle. Merthogy az utóbbi napokban ez volt. Dokinéni ma délutánra tudott volna időpontot adni, amit én későnek ítéltem meg, ezért inkább meginvitálta hozzánk. Tegnap délután ki is jött. Megvizsgálta köhögőmancit, torkot és pocakot nézett. Majd felírt kétféle gyógyszert meg egy kúpot tüdőgyulladásra. merthogy az van az én kincsemnek. Még kölcsönösen kialkudtunk egy tüdőröntgent is, részint gyula úr elhelyezkedése, részint az apukája leletei miatt. Ma voltunk, másfél óra alatt végeztünk. A diagnózis:kétoldali tüdőgyulladás... Hadd ne mondjam,mit érzek most. Dühös vagyok. Azért,mert én hordom orvostól-kórházig, de csak annyit kapok, hogy minden oké,ha nem javul,akkor majd kezdjem el az antibigyót. De amúgy inkább magamra vagyok mérges, mert lehet, hogy nem kellett volna várnom a gyógyszerrel sem egy percet sem, hanem adni neki azonnal. Most már cseszhetem... csak az a baj, hogy én látom szenvedni a gyerekemet. Látom,hogy minden egyes köhögésnél görcsbe rándul a kis teste, két tenyérrel fogja a száját,közben azt hiszi, majd az megakadályozza a rókázásban. Látom, hogy nem mer enni,nem mer inni. Amint egy falatot eszik,már köhög is. Látom a kitágult szemét,ahogy rémülten kapaszkodik belém, én pedig semmit nem tudok segíteni neki. Csak sóhajtunk mélyeket,nagy csokiszemével kapaszkodik az enyémbe,és hisz nekem. Hiszi,hogy a mély lélegzettel eltolhatja a hányingert. Látom,amikor fekszik a röntgenasztalon, és nem moccan,mert azt mondtuk neki. Pedig látom,hogy legszívesebben a nyakamba kapaszkodna,és mondaná:MENJÜNK HAZA! Mégis, hisz nekem, hogy jó lesz.Ezért az óriási gépek között mozdulatlan,amíg lefényképezik a pocakját. Viszont amint kiérünk az öltözőbe, már görcsösen kapaszkodik a nyakamba, és könnyes szemmel mantrázza maga elé:ÜGYES VAGY!NEM SÍRTÁL!NAGYON ÜGYES VAGY!!! Vagy éppen éjszaka,amikkor sikítva hív a szobájába,mert megint köhögni kell. Belém kapaszkodik,majd a szemembe nézve sóhajtozunk mélyeket. Majd hálás szemel,amiért újra elkerültük a rókázást rám néz és így szól: SEJETLEK ANYA,MÁR NINCSEN SEMMISEM BAJ! Én pedig még ülök mellette egy kis időt,és ugyanezt mantrázom magamban:nem lesz semmi baj...

Hetedik hónap

Hatodik hónap

Gyors

Rohan az idő velünk. 20 nap és szülinap. Remélem, addig elkészül az ajándéka, amihez még hozzá sem tudtunk fogni... Sajnos nagyon kevés az időnk. De ez várható is volt.Tegnap barátok segítségével építettünk egy szeméthegyet. És még mindig csak az udvar egy része van megszabadítva a szőlőlugastól. Reggel 10-re mentünk a házhoz. Füvet nyírtunk, szedtük össze a gondolatainkat, hogy hogyan is tovább. Mi Mancival bejártuk-bemotoroztuk az utcát, megismerkedtünk a sré szembeni szomszéd bácsival. Már most tudom,hogy lyukat beszél majd a hasunkba.Délben hazajöttünk, ebédeltünk, Mancikát álomországba kísértük. Majd anyós felvigyázott rá,mi pedig újra mentünk romeltakarítani. Segítséggel, mert drága barátaink jöttek, és hősiesen metszettek, vágtak, stílfűrészeltek, gazoltak, és rengeteget röhögtünk.Majd sötétedéskor hazaugrottam Manciért,majd bementünk vacsizni barátokhoz. Még Zita is evett végre valahára kettő darab füstli virslit,tábortűzön sütve. Napok óta ez volt az első értékelhető mennyiségű kaja a pocakjában. Majd hazajöttünk. Este, lefekvéskor újra viszontláttuk a virslit és az esti kakaót.Már lassan agyvérzést fogok kapni emiatt. Csóri gyerek már enni sem mer,amit megeszik,az lefekvéskor a köhögőrohamoknak köszönhetően visszaköszön. Lassan elkopik az ágyneműje, olyan sűrűn mosom.Holnap emiatt szerintem újból dokinéni lesz...

Ötödik hónap

Komolyan mondom, már akkor sem állt jól a szeme...

Negyedik hónap

Gyerekek! Ha ilyen lábakon állt volna az ország...

Harmadik hónap

Ebben a hónapban kapta meg a fülbevalóját. Jó kislány volt, nem fájt neki, csak én paráztam ezerrel...azért nem kellett volna neki legelső este kivenni a füléből:)

Lázas munkában vagyunk

Na,eddig bírtam. Mármint a nemadokantibigyót a gyerekemnek. Már mindent kipróbáltam: gőzölögtünk, párologtunk, homeopatáztunk, természetes anyagokkal próbálkoztunk...sorolhatnám napestig. De semmi hatás. Már tegnap este azt hittem,a javulás útjára lépett. Már napközben egyáltalán nem volt láza, este is csak hőemelkedés. (Kedden estére 39,6-ot mértünk...) De ma délelőtt megint lázas volt. A köhögésről meg inkább szót sem ejtek. Szörnyű. A sok köhögés miatt meg csak azért nem taccsol mostanában, mert harmadik napja fénylény. Normális, értékelhető kaja a gyomrában a semmivel egyenlő. Már leugrott a pocakja is, lassan úgy fog kinézni mint egy shar-pei. Már tiszta ráncos a pocakja...Bár azt elhiszem, hogy a vacsira megevett 13 szem rizspehelytől elhízni nem fog... A legrosszabb az egészben, hogy önmagam okolom. Merthogy az elmúlt napokban alig voltunk együtt. Tegnap elindultam 10 után, háromra értem haza Miskolcról.Elintéztem a gyest, meg még egy két dolgot. Ma is elmentünk 9 előtt, délre értem haza. A jó hír viszont, hogy most már a miénk a ház! Igaz, a táska pénzt nagyon fájó szívvel adja oda az ember... Mostantól mondhatnám, hogy pihenünk, meg együtt leszünk, de ez sem így van. Hétvégén pakolunk az új házban, füvet nyírunk, udvart rendezünk. A régi tulajnak még van benne cucca, azt viszi el, a maradékot nekünk kell szemétre tenni. Sok meló lesz ez kérem szépen... Amennyiben valaki szeret rombolni meg építeni, és óccsón dógozik, annak szívesen megadom a címet:)) Bár annyi jó, hogy amikor a barátainknak elmondtuk, fej-fej mellett ajánlkoztak segítségnek. Nem hiába szeretjük őket!

Második hónap

A legelső együtt töltött karácsonyunk...szerintem,ez bőven elmond mindent.

Első hónap

Sok minden történt velünk. Összeszoktunk, család lettünk. Talán bátran állíthatom, hogy valamiféle napirendünk is kezdett kialakulni. Igaz, általában abból állt, hogy reggeltől estig ölben vagy cicin lógott. Szerette, ha ölben volt,ha ringattuk. Soha nem aludt napközben az ágyában. Max 5 percet,aztán üvöltés. Úgyhogy napközben csak rajtam volt hajlandó aludni. Éjszakára külön szobában, külön ágyban aludt az első pillanattól. És ezzel soha nem volt gond. Inkább csak nekem. Mert én szerettem volna,ha néha-néha köztünk szunnyad, de neki ez nem volt jó. Köztünk aludt el a cicin, aztán a saját ágyába tettem. Mi még több mint egy fél évig a nappaliban aludtunk, nem mertünk a szobánkba, nehogy ne halljuk meg a sírását.Pedig azt aztán nem meghallani... Szép volt,nagyon az első hónap.Még a kezdeti nehézségekkel együtt is. A legelső itthon töltött napunkon például elment a tejem. AZ addig 60-80 grammokat beszörcsölő csöppség déltől este hétig semmit nem tudott enni.Este,amikor az apja hazaérkezett munkából, visszarohant Barcikára tápszert íratni és kiváltani, hogy a visító,éhes újszülöttünk ne haljon éhen.Mire megjárta,addigra újra elindult a tejem. Beszlopált 110 grammot,majd jóízűen 6 órán át hortyogott...Az a tápszeres doboz hónapokon át volt a szekrénybe,sterilen,felbontatlanul. Hála Istennek soha nem kellett. De azt a napot,amíg élek,soha nem felejtem el. Mikor a kimerült,az üvöltéstől izzadt gyerek elaludt a vállamon, én meg bőgve,magamat vádolva gubbasztottam...

2008.11.13. 15 óra 53 perc

Ekkor már 3 perces volt Manci. Megszületett, kiszívták az orrát-száját, majd felpofozták, mivel a köldökzsinór elvágása után sem volt hajlandó rendesen levegőt venni. Aztán mikor már nyávogott (Mert sírásnak nem nevezném), akkor rám rakták. Tudvalevő, hogy csak egy dolgot felejtettünk otthon,a fényképezőt. Úgyhogy az első 2 kép rólunk a dokibácsi műve volt. Merthogy a nagy örömben és megkönnyebbülésben egyik telefonunkat sem tudtuk nagy hirtelen bekapcsolni!Elfelejtettük a pin kódot!!! Zitát már régen felöltöztették,amikorra sikerült életet verni a telefonokba. Vicces volt,nagyon. A doki ideadta a telefonját,hogy akit akarok,azt hívjak fel.De annyira ki voltam merülve, hogy egyetlen számot sem tudtam fejből! Aztán pár perc pihegés után az Istvánét,majd később az enyémet is életre keltettük. Pont anyámat akartam hívi az Istvánén,amikor megcsörrent.Egy bácsi kereste, gáztűzhelyet akart beüzemeltetni vele. Megkérdeztem,hogy nagyon sürgős-e. Mondta,hogy ráér holnap is. Én meg mondtam neki,hogy akkor hívja már holnap,ugyanis 10 perce szültem meg a lányunkat,és most nem nagyon érdekel minket semmi más:) Olyan aranyos volt,nagy habogva gratulált,majd lerakta a telefont. Másnap mesélte István, hogy amikor kiment hozzájuk szerelni,akkor be volt csomagolva egy kis plüsselefánt, amit Zitának vettek még aznap. Nagyon aranyosak voltak.

Az ördög nem alszik

Bátran elmondhatom,hogy összvisz a gyerekem egyszer esett le eddig az ágyról. Akkor is párnára, semmi baja nem lett. De mostanában tuti fix,hogy meg fogok őszülni. Ugyanis mást sem hallok egész nap:ANYA! UDRÁLOK.LÁTOD?ZIZI ÜGYES! És ugrik.Mindig,mindenhol. De legjobban az ágyunkon szeret.Mert az jól rugózik,és még nem is üti be a fejét. Tegnapig. Reggel hét óra. Tök kómás fejjel arra ébredek, hogy a kisasszony közöttünk ugrál. Félkómában hallom,hogy az apja rászól,hogy ne az ágy végében,mert leesel. Odanézek,és látok egy popsit,majd két talpat,majd semmit. Holtra váltan ülök fel,mert a gyerekem nem sír. Majd megjelenik az ágy végében egy borzas fej és megszólal: LEESTEM.FEJRE.DE NEM SÍROK... és már görbül is a szája lefelé.De tényleg nem sírt,szerencséje volt,mert a kezét lerakta, így tartotta magát egy kicsit,mielőtt koppant volna.Meg hát az ágy sem túl magas. Ebédkor köhög.Lassan megeszi a bosszúlevest,amit mami főzött. (Merthogy mindig megtámadta a kakas,amikor enni adott neki.Úgyhogy bosszúból leves lett belőle) Majd újra köhög,de ekkor már hallani,hogy váladékos is. Majd egy jól irányzott mozdulattal a tányérom mellett látom viszont az elfogyasztott leves. Nagyon megijed, de csak azért, mert még soha nem hányt. Ebéd után alvás,majd viháncolás estig.Semmi baja. Este, fürdeni készülök,sereghajtóként. Már ők benn játszanak az ágyon.A nappaliból kiabálok befelé,hogy nem akarom meglátni,hogy újból leesik. Benézek a szobába.Már csak azt látom,hogy István az ágy végéből vetődik a gyerek után,aki pedig fejjel előre leesett az ágyról.Újra. Mert mért is ne szóltam volna rá. Újra szerencséje van, csak azért bújik az apjához,mert megijedt,de semmi baja. Hála Istennek. Ma intézős napunk van. Reggel gyeses papírt töltöttem,meg a jegyzőnél rohangáltunk.Utána akartam menni az ügyvédhez, az adásvételit intézni.Meg Miskolcra, a gyest intézni. Viszont délelőtt újra lázas volt. Úgyhogy lefújtam mindent, inkább a dokihoz vittem be. Tüdeje tiszta, a váladéktól kicsit hörög,de már szépen szakadozik fel. Írt antibigyót,de csak akkor kezdjük el,ha holnap is lázas lenne. Amúgy hagyjam, mert szépen gyógyul. Maradhat a vitakúra meg a mézes-citromos tea. Hazaértünk kettő körül. Evett pörköltöt kagylótésztával. Lefekvéskor meg 2 deci tápis kakaót. Majd újra köhögés. Meg sírás. Minden kijött belőle. Most a mi ágyunkban alszik,az még steril.Remélem,az is marad. Már úgy sem tud kijönni belőle semmi...

2008.11.13-14.

A szülinapjáig hátralévő napokban emlékezéseket fogok folytatni. Képekkel, emlékpillanatokkal. Vigyázat, sok van belőle! Nagyon szép volt már akkor is,amikor megszületett. Szegénykém a kis csúcsos fejecskéjével, hosszú, majdnemfekete fürtjeivel. Az első napokban rengeteget aludt. Köszönhető a fárasztó, 13 órás vajúdásnak, illetve a harmadik napon beköszöntött sárgaságának is. Emlékszem,mennyire jó illata volt,amikor megszületett. Tiszta volt, nem volt rajta magzatmáz. Megtörölgették, majd felöltöztették. Hála Istennek kimaradt az apja előtt a csapalatti fürdetés. És mégis, csak szagolgattuk,lestük azt a kis csodát. Imádom máig is az illatát. Az anyatejes babaszagát,amit mára már felváltott a tápszeres kakaószag.De ennek is olyan jó illata van,amikor Őrajta van! A születése utáni harmadik napon,a reggeli fürdetés és vizit után bekötözött kézzel kaptam vissza. Be volt a jobb kézfejébe építve egy branül,amin antibigyós kezelést kapott. Csak a kis körmei voltak kinn, a többi vartagon ráragasztva egy kemény valamire, hogy ne hajlítsa be az öklét. Szörnyű volt nézni. Viszont ekkor jött az illatához egy gyógyszeres szag is. A jó orrommal ezt is rögtön kiszúrtam. Még a hazahozatala után is két nappal éreztem a bőrén, a pelusán. De valahogy ezt is szerettem.Mert Tőle, Belőle jön. Mai napig a reggeli-délutáni ébredések után beleszagolok a nyakába, teljesen belefúrom az orromat. Imádom. És mostanában már Ő is szagolgat. Utánoz minket,mozgatja a pici orrát is szimatol.SZAGOLOK,ANYA! felkiáltással belenyomja az orrát a nyakunkba,majd rötyög,mert nem tud levegőt venni. Imádjuk!

Anya megszámolta a csikizőm!

Újságolta a kisasszonyunk tegnap este az apjának,aki éppen anyóséktól jött át. Az apja értetlenkedve nézte kislányát,mertmivel még nem perfekt a Manciszótárból. Pedig szerintem tökéletesen érthető volt,amit mondott. De amikor megmutattam az apjának a lázmérőt, amelyen 38,8 fok volt,akkor leesett neki,mivel is hencegett a kicsilány. Ez a láz körülbelül 10 perc alatt emelkedett ennyire. AZelőtt semmi tünet,semmi baj nem volt. Onnantól kezdve árgus szemekkel lestem a csepertyűt.Aki néha-néha elköhintette magát játszás közben. HAnem,amikor 20 perc elteltével az erősödő köhögéshez még zihálás, gyors levegőkapkodás is csatlakozott, na akkor már pánikoltam erősen. Dokinéninket felhívtam,aki persze az ország másik felén van, és nem akar kijönni a gyerekemhez. (Őszinte vagyok,meg is értettem) Azt javasolta, hogy vigyem be a kórházba,majd ott meghallgatják, nem-e tüdőgyuszi. Bementünk. A láza ekkor 38,4 volt. A zihálást sem lehetett hallani. De nagyon pánikoltam,amikor 10!!!!!percig is hallgatta kicsi kincsem mellkasát és hátát a dokibácsi. Hála az égnek, csak azért, mert alapos. A tüdeje tiszta, nem folyik az orra sem, úgyhogy valószínűleg valami vírus lesz. 2 nap múlva kontroll,addig pedig csak lázcsillapítás. Szerencsére tényleg nincsen semmi baja, jön-megy pörög ezerrel. Délelőtt kimentünk,szépen sütött a nap, és ugye kell a D vitamin is. Láza nem volt,mire bementünk fél óra után, akkor is csak hőemelkedése volt.Úgyhogy nagyon remélem,hogy megússzuk ennyivel. Amúgy pedig pont dicsekedni akartam, hogy hetek óta átalussza az éjszakát. Na ma éjszaka nyolcszor kelt. Úgyhogy inkább nem dicsekszek...

A titokról

Annak idején,amikor mi Istvánommal összekerültünk (Istenem,12 éve!), soksok mendemonda szólt rólunk. Hogy miért is vagyunk együtt,meg hogy nem fog soká tartani.(Érdekből,pénzért...sorolhatnám napestig) Azóta ezekkel leálltak, mert azért az együtt töltött időnk csak magáért beszél. Aztán persze- merthogy falun ez így szokás- folytatódott tovább a mendemondák sora. Az egyik kedvencem, az az irigykedők voltak. Mert ugye mi felépítettük ezt a házikót. Jobban mondva anyós anyukájának a házikóját építettük át. Munka mellett, após segítségével, hosszú-hosszú évek alatt. Ez alatt István is meg én is dolgoztunk, majd az após nem használt ősrégi Wartburgját eladva vettünk egy Honda Accordot. Ne képzeljetek új autót,már használt volt, de akkor ez még itt a faluban kitűnt a többi közül. Szegény autót eléggé leharcoltuk az évek alatt.Vitt Ő szegénykém téglát, vasat, tetőcserepet, betont...mindent,ami csak kell.SZinte vele építettük fel a házat. Volt törve is, egyszer egy Jetit (Vaddisznót,de hatalmasat) ütött el Istvánom, hála az égnek csak a kocsi tört össze. Akkoriban vettem meg a tíz éves kis imádott Suzukimat. Majd a Honda helyreállítása után pár hónappal újra karambolozott István. Nem,nem ivott,nem drogozott, nem csinált semmi kórosat, mint ahogyan azt itt terjesztettét. Hanem csak piszkosul fáradt volt,(A hosszú évek alatti napi 10-14 órás munka)és egy pillanatra elbambult. Hála Istennek, itt sem lett senkinek baja, (Istvánomnak repedt csak fel a szája), de a haldokló autót már nem menthettük meg. Pár hónap múlva vettünk egy régebbi Suzukit, az enyém idősebb kiadását. Dolgoztunk tovább, éltünk csendesen. De Istvánom minden vágya volt már akkoriban is egy szép autó.Mivel szinte semmire nem költ, (Nem iszik,nem cigizik, káros szenvedélye nincs) nagy nehezen rábeszéltem, hogy vegyünk még egy autót. Sokáig nézegettünk,válogatunk,amíg a miénk nem lett Ő. Egy ezüstszínű, fullextrás, automata váltós BMW. Őt tényleg csak alkalmakra használtuk, volt, hogy hetekig elő sem jött a garázsból. Szerettük nagyon. Viszont ekkor kezdődött az irigységes pletykák sora. Azt mondogatták a faluban, hogy mi biztosan sutyiban valahol vállalkozunk,meg hogy dől hozzánk a lóvé ezerrel. Azt senki sem nézte, hogy hétfő reggeltől szombat délig-estig szinte megállás nélkül dolgozunk, nem járunk sehova, nem költünk semmire. Mindegy ,nem foglalkoztunk semmivel, úgy voltunk vele, hogy ameddig nem hitelből meg más kárára tartjuk a KOCSIFARMOT!!!!, addig nem érdekel senki. Napközben a két Suzival jártunk (A kettő kora összesen 22 év), hétvégén, meg ha mentünk valahová, akkor pedig a BMW-t vettük elő. Aztán,amikor kezdtük tervezni Mancikát,akkor feladtuk hirdetésbe az összes autót.Mivel tudtuk,hogy én nem fogok 3 évig dolgozni, így luxusnak ítéltük a 3 autót.Úgy voltunk vele, hogy amelyiket nem viszik el,az marad nekünk.Sok idő eltelt, de szülés előtt 1 hónappal elvitték a BMWt és az István Suziját.Maradt az enyém. Ekkor azt híresztelték,hogy csődbe jutott a KFT-nk:) Bevallom őszintén, ezen röhögtem a legjobban:) Mindegy, nem is számít az egész. Csak azért írtam le, hogy lássátok, hogy miért is nem mondtuk senkinek a házikónk vásárlását, illetve azt, hogy Istvánnal vállalkozásba akarunk kezdeni. Ez a második titok:) Rengeteg a rossz, irigy ember. Mindenki csak azt látja, hogy ezt meg azt vesznek, meg hogy a gyereknek is milyen drága játékai vannak. Azt senki nem veszi észre, hogy István még vasárnap reggel is maszekol, hogy én is csinálom a munkámat a gyerek mellett. Azt senki nem látja. Csak azt, amit Ők akarnak látni. Minden esetre én minden ilyen embernek csak azt kívánom, hogy Ők is csinálják ugyanezt végig. Ők is tapasztalják meg, milyen az, amikor annyira fáradtan esel haza, hogy nem is emlékszel,hogy kerültél ágyba. Mert azt éppen senki nem látja meg... Mindegy, jól kipanaszkodtam nektek magam.Meg szerintem fogok is még, mert nehéz feladatok várnak még ránk. De tudom,hogy sikerülni fog ez is. Majd Mancika segít ugyanúgy, ahogy szokott:)))

És akkor...

kicsi is, koszos is, lepusztult is, drága is, elhanyagolt is...de mégis a miénk.Vagyis lesz jövő héten,ha csak az eladó nem gondolja meg magát. Sokat költünk még rá, sok munkával és idegeskedéssel járó év áll előttünk.Mégis, egy igazi kis családi kuckó lesz a miénk. Amit ugyanolyan szeretettel építünk fel/át, mint a mostanit. Kazincbarcika legszebb helyén van. Még titok, csak ti tudjátok.

23.

Sűrű napjaink vannak. Valahogy most a hófordulót sem ünnepeljük meg, mert már én annyira készülök a következőre:))) Elméletben már sok mindent elterveztem, gyakorlatilag semmi sincs. Se időnk, se időnk... De, szerintem ezt Zita is megbocsájtja majd nekünk. Mert sokkal nagyobb ajándékot kap most, mint bárki más... Remélem. Amúgy egy tündér,aki igen csak komoly akaraterővel rendelkezik. Voltunk benn Barcikán ma délelőtt.Sétálunk a főutcán, cipőt akartam venni neki. Egy határozott mozdulattal elkezdett húzni a zebra felé. ÉN:Zita, nem megyünk most át, mert ezen az oldalon van a bababolt. Zita: NEM BOLTBA.ENYIM NEKEM HALACSKA KELL! Én:Majd visszafelé bemegyünk, veszünk halacskát, de most siessünk, mert bezár a bolt. Zita:NEM BEZÁR! HALACSKA MOST KELL, MERT ELFOGYIK.MUSZÁLY!!! Ez ellen sajnos nem tudtam mit tenni. Vettünk négyet,nehogy elfogyjon:)

Kérés

Kérlek titeket,gondoljatok ránk este felé. Remélem,minden sikerülni fog. Akkor az első terv elindult... A szemfülesek tudni fogják, miről van szó:) De elmondani még nem mondhatom el... Bocsika, leghamarabb csütörtökön tudom meg...addig várhatunk.Basszus...

Napi jótanács

Ha valakire haragszol,sokat segít,ha nyugodtan leülsz és elgondolkozol rajta...

Paramami visszatér

Pár hete egyik barátunk kislánya,aki még csak 8 hónapos, kórházba került. Ment a hasa. Pár napig Barcikán voltak,majd irány a miskolci fertőző, mert barcikának gőze sincs,mi a baja a gyereknek. Minden nap hívtam őket, próbáltam lelket önteni a paramami társamba. Több-kevesebb sikerrel. Miután másfél hét után kiengedték őket, én még napokig agyaltam rajta, illetve hálát adtam az égnek, hogy Zitának semmi baja nincs és nem is volt semmi komoly. Ha ez nem történik Kittivel, akkor valószínűleg nem fogom fel én sem tragikusan a dolgokat. De most eléggé szar. Ugyanis a szombati szalonnasütésen Mancinknak picit folyósabb macival volt tele a gatyája. Gondoltam a sok nasira, amit kapott. Másnap a szokásos déli adag rendben volt. De utána még délután kaptam öt meglepetés csomagot. Ekkor kezdett csomókban hullani a hajam. Védőnéni nyugtatgat telefonon,ne aggódjak, csak tuti gyomorrontás. Ok. Viszont nek ők fogják a síró gyereket a kezükben,miközben görcsöl a hasa és telepakolja a következő szagos pelust is. Estére rendeződik valamelyest a helyzet.Bár, gyatra anya vagyok, belátom. Mert amikor a gyerekem megevett egy kistányér gyenge csirkelevest krumplival és répával,de utána még csillogó bociszemmekkel könyörög, hogy ANYUCIKA,ZITA ÉHES!!!!! na akkor én adtam még neki vajaskenyeret is.Meg akár a csillagos eget is levesesfazékba raktam volna neki. Minden esetre másnap jobb a helyzet, kettő szagosnadrággal megúsztuk.Ekkor már én is reménykedtem,hogy csak gyomorrontás. Már a pocakja sem fájt, csak néha érkezett egy-egy erősebb férfiakat megszégyenítő puki. Egészen tegnapig. Amikor is szintén csak két szarosgatya volt, de a második már eléggé leveses állagú.Ja, meg reggel hatkor a kakaós ordítás helyett csak annyit hallottam: ANYUKA! KAKA !Ekkor döntöttem el, hogy reggel a gyógyszertárban veszek székletgyűjtő vödröt tartályt, és majd viszek a dokinéninknek vizsgálatra belőle. Igen ám, csak elfelejtettem, hogy Sajókazán vagyok. Itt nincs ilyesmi. Sőt, Smecta por sincs. De adtak volna az én gyönyörűséges majdnemkétévesemnek széntablettát. Anyádnak. Ja, olyan drága gyógyszert, miszerint Normaflore meg társai ne is gondoljak! Na, ezért is akarunk innen elköltözni... Beszéltem dokinénivel,aki ismét bebizonyította, hogy miért is nyerte el a bizalmamat. Azt mondta, ne hamarkodjak el semmit. Zita egy frankón erős, egészséges,stramm kiscsaj, aki összeszedett egy bacit, és így védekezik a szervezete. Mivel semmi más baja nincsen (hála istennek!!!),így várjunk még egy napot. Ha holnap is több szagos pelust kapok a megszokottnál,akkor pénteken randi nála, és majd jól kivizsgáljuk a kiscsajt. Maga meg anyuka ne aggódjon, mert Zitának tutira semmi baja nincsen, csak valami ellen védekezik a szervezete. De ha nem tudok megnyugodni,akkor nyugodtan menjek be hozzá, és személyesen is megnyugtat. Meg amúgy is, bármi kérdésem van, hívjam csak nyugodtan. A Normaflore-Smecta kúrát folytassam, és el ne felejtsem holnap este felhívni, hogy mi a helyzet. Ezután már tényleg megnyugodtam.(?????) Bementem barcikára, elköltöttem egy rahedli pénzt (gyógybogyók,pelus, popsitörlő, kence, plusz 6 halacska a kisbetegnek, mert az hozzáragadt a kekszekhez:)és hazajöttem. Most pedig imádkozom...

Nem én vertem meg, összeverekedett a babakonyhával:)

Mai

Délelőtt Miskolcon voltunk,apának hoztunk alkatrészt.Utána még csavarogtunk,majd Barcikán felugrottunk dédiékhez is.Mivel ott ebédelt,itthon már nem adtam neki enni. És innen részletesen: 12 óra 35 perc: elindulunk hazafelé.A durván 6 perces hazautat végignyávogja,miszerint Ő ÁÁÁLMOS ÉS ÉHES ZIZI! Ok,elmondom , hogy nemsokára otthon vagyunk,kap még ebédet, aztán aludhat.Felsorolom,mit választhat ebédre. De Ő kakaót kér. Ok. 13 óra: mire bepakolok meg elkészülök,addigra belemerül a játékba. Nagy nehezen ráveszem,hogy alvás. Megkapja a kakaóját. 13 óra 8 perc: ÜRES! kiabálja ki a szobájából. Bemegyek,elveszem tőle, jóéjtpuszik sora,majd szólok,hogy alvás. ZITA ÁLMOS,ALUSZOK.Ok. Kipakolok a szárítóból,újabb adag a mosógépbe.Közben hallom,hogy versel.Beszólok,hogy alvás. 13 óra 10 perc és 13 óra 40 perc között: Körülbelül ötvenszer megyek be hozzá különféle kérések miatt: CSUPI A LÁBAM!- Jó,betakarom újra. BIZES A FÜLEM!- Ujjammal megtörlöm,csendre intem,puszi,anya ki. MIMI ROSSALKODIK!-bemegyek,megfenyegetem a medvét,hogy kivágom a szobából,illetve Zitát is,hogy ha kötözködnek egymással,akkor különzárom őket. Utána már csak kisebb nagyobb nyögéseket hallok,ahogy forgolódik. 13 óra 42 perckor: elunom az egészet,a vérnyomásom már az egekben van. Ráveszekszem,hogy ha azonnal nem csukja le a szemét,és nem alszik el,akkor a medvéjével együtt kivágom az esőre. És láss csodát! Értsd és mondd, 22 másodperc alatt elaludt! Csak azt nem értem,hogy miért kell előtte rákiabálnom???