Békés,egészséges,boldog ünnepeket kívánunk!

Azt hiszem, ez az a 3 dolog, amit minden embernek kívánnék az új évre. Legyen béke és boldogság a szívükben, és legyenek egészségesek. Talán ezek a legfontosabbak.

Nálunk majdnem minden rendben van, Zita újfent meggyógyult, és bár az orrfürkész dokinéni megfenyegetett minket egy orrmandula kivéttel, azért maradhatott a helyén. Most várjuk nagyon az ünnepeket, szeretném már látni Mancika csillogó szemeit az ajándékok láttán. Aztán egy újévi Mancimentes buli, majd jön a január, amikor legkedvesebb szívbéli barátnőm végre életet ad a legféltettebb kincsének. Már napok óta csak ezen jár az eszem, annyira izgulok értük. Nagyon várjuk már a kis Abigél Maját!

Aztán nekem is jelentős lesz a január, úgyhogy kérnék egy kis szurkolást, hogy nekem is minden testrészem maradhasson a helyén, a dokibácsi pedig jelentse ki, hogy egészséges vagyok és semmi baja nincs a mellemnek.  Azt hiszem, ennyit kérnék az új évre.
Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk!!!

Húzós hetek

Húzós heteken vagyunk túl. Múlt hetet Manci megint betegen kezdte, de a változatosság kedvéért most tőlem kapta el (de legalább megúszta orrfolyással csak)...2 hétig voltam kutya beteg, minden porcikám fájt, már az orromban is el kellett az eret égetni, mert megállás nélkül vérzett. Közben apóst elvitte a mentő hétfőn, az agyában elzáródott egy ér, nem bírt beszélni...Így jártam-jártunk hozzá 9 napon át a kórházba...Aztán végre hazahozhattam, én is meggyógyultam, azóta tanulok ezerrel, mert 2 hét és vizsga. Nagyon szeretnék majd benne dolgozni,ha sikerül...
Manci még mindig bokasüllyedéses, 15 ezer forint volt a cipője. Szerencsére az ovis szandálja még jó, a Nike cipőjébe meg vettem sarokdöntést, így az is szupinált lett :)
Nem nagyon tudok mit írni, kicsit le vagyunk süllyedve, visz a víz magával. Sokat dolgozik István,alig van itthon, Mancuska újfent 3 nap ovi után kiadta magából az ebédet, így a hátralévő két nap itthon nyaralt. Mellette tanulni nem lehet, most már délben sem,mert nem akar aludni.Tiszta anyja amúgy,én is ilyen voltam kicsinek :)
Most meg készülünk az Adventi játszóházra, Ők fognak fellépni.Úgyhogy együtt tanuljuk a verset. Hihetetlen, hamarabb megtanulja,mint én :)

TündérZita 4 éves!!!

Drága Kincsünk!
Még mindig nagyon-nagyon gyorsan szalad az idő, veled együtt. Hihetetlen, hogy már kész hölgy vagy, a négy évesek minden jó és rossz dolgával együtt. Emlékszem, amikor először gondoltam Rád. Nem tudtam, hogy Te fogsz jönni, de már akkor szerettelek volna. Akkor éreztem azt, hogy talán már megfelelnék Neked, talán már odafentről Rám bízhatnának egy csillagot. Aztán egy nap megérkeztél hozzánk. Tudtam, hogy jössz, hiszen egy éjszakán át rosszul voltam az előző nap benyakalt cappytől...Aztán 2 hétre rá már bizonyítékom is volt Rólad. Élveztem a 9 hónap minden pillanatát. Akkor is, amikor a munkahelyemen a wcn ülve szundítottam pár percet, vagy amikor reggeltől-estig hányingerem volt.Igen,már akkor sem szeretted a húst... Bármennyire is beteg voltam és szenvedtem, az első pillanattól kezdve büszke voltam Rád. Arra, hogy Anya lehetek,általad. Amikor megmozdultál, sírva hívtam fel apukádat, majd egy egész éjszakán át lestük, hogy mikor mutatod meg magad neki is.Vártunk Téged,nagyon.
Mikor elindultál, mosolyogva hívtam apukádat, hogy ne dolgozni induljon, hanem hozzánk a kórházba, mert érkezel. Reszkető kézzel simogatott meg téged a pocakomon át, majd ugyanilyen reszkető kézzel fogott meg téged először .Nagyon-nagyon hosszú és fájdalmas 13 óra volt, de minden pillanata megérte. Amikor megéreztelek magamon, az illatodat, a puha popsidat a kezemben, az eltorzult kis fejecskédet...azonnal beléd szerettem. Sokkal jobban, mint addig szerettelek. És ez azóta is csak napról napra nő.
Imádjuk a huncut kis vigyorodat, a csámpikás lábaidat, a kócos hajadat, a nagy csokibarna szemedet, a pici kis kezedet, amivel annyira bírsz ölelni, a nyakadon lévő pici kis anyajegyet...folytathatnám a sort bármeddig. Soha nem hittem volna el, hogy ennyire lehet szeretni...
Hálás vagyok a sorsnak, amiért Téged küldött hozzánk, amiért egy családdá lettünk általad.

Te vagy a Mi kincsünk, boldogságunk, az életünk.

Nagyon-nagyon szeretünk Téged!!!

Boldog 4. születésnapot Kislányunk!

Agyalásból ötös

Ugyebár ott fejeztem be, hogy dolgozó nő lettem. Hétfőn-kedden nagyon szar napunk volt, alig volt valaki, így pedig betanulnom-gyakorolnom  nagyon nem lehet ugyebár. Ráadásul a fél hatos zárás helyett valahogy mindig hatkor zártunk. Ráadásul István is szólt hétfőn délután,hogy nem ér haza időben, keressek valakit,aki  Zizit hazaviszi.Így megint a csoporttárs anyukára,barátnőmre,Henire hárult a feladat.No komment. Szerdán napközben hívott Heni, hogy szájfertőzés járvány van az oviban, majd ha megy István a gyerekért,nézzük át Őt is. Ákost már nem is vitte aznap, beteg lett természetesen. István elhozta-átnézte, semmit nem látott rajta. Én hazamentem, fél hétre otthon is voltam, nem láttam semmit. Este nyolckor viszont Manci már matatott a szájában, fájt a nyelve. Hólyag rajta. Fasza. Reggelre telis-tele volt a szája, sírt, fájt neki, nem evett és nem is ivott 3 napig...Csütörtök reggel dokinénis telefonos konzultálás, kiváltottuk a szájfertőtlenítőt, én meg elmentem dolgozni. Szinte az egész napot végig bőgtük, én melóban, Manci otthon. Könnyebbség, hogy István szabit vett ki, otthon volt vele. De akkor is. NAgyon fájt a szívem...Munka után haza, babáztam, pótoltam az elveszett öleléseket. Az sem sokat javított a tudaton, hogy hétfőtől Zita minden éjjel felsírt, volt,hogy órákat ültem mellette,míg aludt,fogtam közben a kezét.Szombaton aztán jött a fekete leves. A bejelentett munka csak novembertől lenne.Csak és kizárólag két hónapos szerződéssel,amit kéthavonta meghosszabbítanak (ha akarnak). A suliba nem engednek el, csak két hetente egyszer, gyakorlatra egyáltalán nem mehetek. JA és ami a legjobb,hogy decemberben hétfőtől vasárnapig reggel nyolctól estig melóznánk...
Úgyhogy hétvégén meghánytuk-vetettük a dolgokat, és hétfőn felmondtam. Nekünk ez így nem éri meg. Istvánom egy angyal, azt mondta, hogy ennyire azért nem vagyunk rászorulva a munkára.Úgyhogy újfent itthon vagyok (többé-kevésbé). A legjobb, hogy azóta alszik Mancika éjszaka!!!
Azóta suli ezerrel, december 14-én szakmunkás vizsga, még 60 tételt kell kidolgoznom-megtanulnom. Pluszban gyakorlatra járok, Zita ovijába, a kiscsoportosokhoz. Imádom!!!A meló az kemény, de minden percét szeretem.Első nap le akart szakadni a derekam, a sok kis törpét etetni, lehajolni,öltöztetni...de mindent megér!!!Mancival nem sokat találkoztam, első nap ugrott be a csoportomba egy puszira,amikor kinn voltak, meg én néztem meg,amikor elaludt.Háromkor végeztem,mentem érte. Akkor feltűnt,hogy az egyik gyerek nagyon köhög, kettőnek meg földig lóg a t@knya...megfolytanám az ilyen szülőket....Na szó mi szó, csütörtök reggelre már Zita is köhögött, otthon hagytam mamival, mire hazaértem, már folyt az orra, lázas volt....Újabb antibigyós kezeléssel indítjuk az évet...

Húzós napok után...

talán még húzósabbak :) No de mit számít, ha végre dolgozhatok, hozzájárulhatok a családi kasszához, hogy végre nem érzem haszontalan otthon lébecolósnak magam.
Az egész nyáron kezdődött, amikor le kellett mennem az Euronicsba, Istvánomnak elhozni valami cetlit. (Hozzáteszem, hogy a tulaj-főnök, Istvánnak barátja). Akkor beszéltem Gáborral, hogy nincs-e véletlenül munkája.Akkor derült ki, hogy előtte való héten vettek fel a mellette levő bútorboltba eladót...Sajnálta Gábor, hogy nem szóltam neki hamarabb, de hát ez van. Mikor mentem hazafelé, le kellett állnom a kocsival, mert sírtam. Nagyon rosszul esett valami miatt...
Azóta már voltam Miskolcon is, de oda családi kupaktanács után nem mentem vissza. Most pedig benzinkút.
2 próba napon vagyok túl, sikeresen. Rögtön első nap pár órája után már kasszát kaptam, illetve az eladásaim is hozták a napi normát ( Meg van szabva, mennyi rágót és shelles ajándékot KELL egy nap eladni.Sokat...)  Pénteken már 8 órát dolgoztam, és keddre és szerdára már beírtak 12 órázni is. (Sok, de ez van). Péntek este, holt fáradtan (8 óra alatt egy percet sem ültem, és kajálni sem volt idő)értem haza, alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem Mancit, akit nem én hoztam haza...Beszélgettünk, tervezgettük a jövőt, hogy ki-mikor hozza majd el Zitát oviból, mivel én 6tól 6ig fogok melózni.Na meg mellette szombatonként a suli.
Ekkor csöng a telefon. István megnézi a kijelzőt, somolyogva felveszi. Beszél pár szót az illetővel, majd átadja nekem...
Gábor volt. Elmegy tőlük egy csaj a boltból. Hitel ügyintézőnek és eladónak szeretne engem oda!!!! ÉSSSSSSSSSS! Már hétfőn kezdek!!!!
Sell kutas főnököt még este megkerestem, sajnálja nagyon, mert nagyon ügyes voltam, de természetesen megérti. Sőt, azt mondta, hogy ha valamikor máskor munkát keresek, vagy ez nem jön össze, akkor bármikor rögtön visszavesz :) Nagyon jól esett,amit mondott !
Azóta csak jár a fejünk, mi és hogy legyen. Zitát reggel én vinném, majd elmennék dolgozni.(9-5ig)István elhozná oviból 4kor, ha még van címe, akkor felvinné mamámhoz, ha nincs, akkor mennének haza. Ha nem ér el oviba, akkor nagymamám vagy valamelyik ovis csapattárs hozná haza. De erre még valami megoldást kell találnunk. Úgyhogy most tervezgetünk, na meg örülünk ezerrel :)

Gondolatok összevisszasága

Komolyan, ennyit gondolkozni, mint amennyit én töröm mostanában a fejem, már szerintem káros...lehet, skizofrén vagyok, több személyiségnek is elég lenne ennyi gondolat :) Na félre a tréfával, szerintem minden nő így van vele, hogy eltervezi a saját napját reggeltől estig, majd a gyerekét, családét is. Egyre közelebb van a munka nekem (remélem), illetve 29-én kezdődik a legelső dadusképzős nap is. Nehéz eltervezni mindent, mikor ki megy Zitáért, kivel legyen (apával), mikorra menjen érte, közben már most forr a fejem, mert Istvánom javíthatatlan késő. Ha egész éjjel fenn lenne, reggel akkor sem érne be időre az oviba...valahogy olyan ez,mintha nem is érdekelné az óra, az idő múlása. Közben én meg stresszelek ezerrel, hogy minden rendben legyen, Zita ne érezze a hiányomat, legyen elég kaja is. Ja és a legfontosabb, holnap egy munkahelyre megyek, próbanapra.Kéretik szurkolni, jó? Bővebbet majd utána.
Mancusak amúgy egy imádnivaló kis ördög, olyan beszólásai vannak, hogy halok meg rajta :) Pl.megyünk be az oviba (reggel,kávét nem ittam,talán mentő körülmény:)),már az ajtón is beértünk, amikor rádöbbentem, hogy a zsákját, váltócuccát kinn hagytam a kocsiban.Kirohanok, majd vissza, erre Mancika pont magyarázza az óvónéninek: Anya kicsit bamba,kinn hagyott a kocsiba mindent :) Na, ilyenkor ne egyem meg???

Munkaügy

Sajnos, kezdek belefáradni a keresgélésbe, pedig viszonylag még nem is régen kezdtem el munkát keresni. Rengeteg helyet megpályáztam már, és sehonnan,értitek? sehonnan nem kaptam még egy árva visszajelzést sem. Pedig már komolyan mondom, takarítani is elmennék... Lenne Miskolcon, a Boschban, de oda csak legvégső esetben szeretnék menni. Mert ugyebár 12 órás, két műszakos munkarend, plusz a bejárás. A gyerekemet-családomat csak fényképen láthatnám...
Rengeteget megyek a munkaügyre is, kétféle lehetőségem van most. Az egyik, az a vállalkozóvá válás támogatása, ami jó is lenne, csak nagyon szűk a határidő. Október 31-ig kell leadni a pályázatot, és legkésőbb december elsején már dolgozni kell benne. Ezzel pedig csak annyi a gond, hogy a házban még padló sincs, se fűtés, se víz, se szigetelés, se semmi...Egyszerűen esélytelen, hogy megnyissunk addigra... Úgyhogy most beiratkoztam egy suliba, dajkaképző, elvégzem aztán majd meglátjuk...Jó lenne egy kis támogatást kapni odafentről, mert már nagyon kezdek belefáradni...

Hiány

Tényleg fura dolog ez a hiányérzet. Ugyan ezt éreztem tavaly is, amikor is először mentünk az oviba, amikor először kérte, hogy aludhasson is a többiekkel, amikor láttam,mennyire szeret járni. Ma kezdtük a harmadik hetet. 21-én vittem először, egész héten csak délelőtt volt, idő kellett neki is és nekem is a visszaszokáshoz. Aztán az elmúlt héten hétfőn még mindig mentem érte délben. Majd Ő odament Márti óvónénihez, és megkérdezte, hogy másnap ott aludhat-e. Természetesen igent mondtak, így kedden már alvócuccal,Tentemacival felszerelkezve mentünk. Semmi gond nem volt, aludt is rendesen. A héten pedig már majdnem teljes létszámmal üzemel a csoport, így hát alig várta a hétfőt. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ma reggel már nem nagyon akart ott aludni, megkérdezte, hogy nem-e mennék érte délbe. Sajnos muszáj voltam nemet mondani, mert csak visszaszokna, azt pedig senki sem szeretné. De amikor bevittem, már nem számított,hogy aludni is kell, örült, boldog volt. Itthon azért mostanában gyakran elmondja, hogy hiányoztam neki az oviban, sőt, azt mondta, hogy múlt héten még sírt is egy picikét, mert hiányzott neki a simogatásom és az ölelésem. (Bár az óvónéni nem látta, hogy sírt volna) Nekem még mindig rettenetesen hiányzik, hiába szokhattam volna hozzá az elmúlt évben, még mindig nagyon fáj a hiánya. Főleg,mikor a második napon délben szóltak, hogy a gyermekem a 2 méter magas mászóka legtetejéről háttal leesett...na akkor gondoltam azt, hogy nem viszem soha többet...Hála Istennek, semmi baja nem történt, a vastag sóder, ami a mászóka alján van, megvédte a kincsemet, semmi baja nem lett. De bele gondolni is szörnyű,mi történhetett volna...
Itthon azért legalább haladok, már megpucoltam az ablakaimat, függönyt mostam.Ma a fugát akarom kisúrolni még a fürdőben, mert igencsak beszürkült már. Festeni is szerettem volna, de lemondtunk róla, mert ha jövőre költözünk, akkor mi a francnak. Anyósék ha átköltöznek ide, akkor úgy sem szeretik a színeset, így nekik mindent fehérre kell.Azt meg majd megcsináljuk akkor.
Elszántan munkát keresek, sokat segítene már anyagilag, ha el tudnék helyezkedni, legalább addig, amíg nem indítjuk be az üzletet. Addig meg még idő meg sok pénz kell. Most kezdik a vizet-villanyt-szennyvizet bevinni a házba és az üzletbe is, aztán szigetelés, ajtó-ablak beépítés.Tehát a pénzes munkák jönnek.Nehéz így, nagyon meg kell fogni most minden pénzt, amit be kell valljam, elég nehéz. Eddig hozzászoktunk ahhoz, hogy jól megy minden, de most már egyre nehezebb. De szerencsések vagyunk, legalább van Istvánnak munkája, bár szegénykém alig van itthon. Nehéz ügy. Lassacskán jövök majd képekkel is, bár most eléggé gondolkozom a költözésen, mivel hónapok óta várok új tárhelyre, de nem adnak. Blogspoton gondolkozom, de nem tudom, hogyan kellene átvinni oda a bejegyzéseket és kommenteket. Ha valaki tud segíteni, akkor kérem, segítsen!

Zsanika

Kedves drága barátnőmnek én vagyok a fotó szerkesztője :) Szívesen teszem, mert már legalább annyira várom ezt a kis Csodát,mint Ő. És akkor íme egy meglepi neki:

Elmúlt...

Vasárnap kedvszegetten jöttünk haza Hajdúszoboszlóról. Pedig amennyire rosszak voltak az előjelek, én már azt is fontolgattam, hogy inkább ne is menjünk.Na ehhez képest szuper volt. Ja, ha valaki nekem egyetlen egyszer is azt merészeli mondani, hogy a nyaralás gyerekkel az nem nyaralás, azt pofán vágom a péklapáttal.
Eltelt, elmúlt, akár egy pillanat. Újabb 365 napot várhatunk rá, legalább is remélem,csak annyit. Nagy szükségünk volt már rá. Nekem agyilag, Istvánomnak testileg-lelkileg. Hogy egymással lehessünk, hogy ne csörögjön a telefon, hogy felhőtlenül örülhessünk egymásnak, a barátoknak, hogy ne a pénztárcánk tartalmára kelljen figyelni.
Vasárnap reggel 10-kor indultunk, egy óra körül értünk le, addigra Manci már nagyon felpörgött. Nem volt hajlandó aludni egy percet sem, aminek másnap meg is lett az eredménye.
A ház maga az gyönyörű volt, de ennyi. 20-an mentünk, erre a 20 főre jutott 10 tányér, 6 kétdecis és 4 feles pohár. A fenti zuhanyzóból úgy jött a víz minden irányban, mintha nem lett volna rajta tusoló fej.Ja,jobban mondva csak egy irányba nem jött : Rád. A 4 méter széles fürdőszoba legtávolabbi sarkába leraktad a törölköződ és váltócuccod, aztán fürdés után mentél a szobába újért, mert szarrá ázott...harmadik napra sikerült a tulajtól kikönyörögnünk egy másik tusoló fejet, ami gusztustalanul vízköves volt. És még Ők várnak minket vissza jövőre... Ettől függetlenül a csapatunk szuper volt, a kisebb súrlódásokat eltekintve. Sajnos legelső nap estéjén a hullafáradt,felpörgött Mancigyerek az apjával rohangálva sikeresen dobott egy hasast a teraszajtóban, aminek következményeként a nagylábujján kb kétcentis helyen vastagon felszakadt a bőre, és lobogott,levághatatlanul.(Mármint Manci nem hagyta). Lekezeltem, de onnantól kezdve sántázott meg ölbebabázott.
Minden esti elfoglaltságként sétáltunk Hajdúszoboszló sétálóutcáján, csavart krumplit ettünk, vidámparkoztunk, Mancika horgászott. Sajnos sikeresen itthon hagytam a háti hordozómat, amit először Istvánom kiröhögött,hogy minek már ekkora gyerekhez, de aztán második nap már könyörgött érte, annyit cipeltük a kisasszony (ál)fájós lábát.
Hétfőn katasztrófa napunk volt, délelőtt 11 órakor Mancit már üvöltve vittem ki a medencéből, fáradt és nyűgös volt.( Este jóval később aludt el minden nap, napközben keveset aludt,fájt a lába,mert a víz lobogtatta a felszakított bőrt rajta, csípte a levegő és a víz). Megevett egy banánt, majd újfent hisztizett, sajnos nem tudjuk,miért. Azalatt a 20 perc alatt filóztam azon, hogy berakom a kocsiba és hazahozom Kazára, vagy csak a helyi buszra rakom fel, hogy jöjjön egyedül haza...Tudom, el vagyok kényeztetve egy okos, értelmes gyerekkel, de ha nekem olyan gyerekem lenne, mint amit aznap mutatott,már felkötöttem volna magam...Aztán csodák csodájára lenyomott az apukájával kézen fogva egy laza kétórás alvást, azalatt én jóízűen megkávéztam és napoztam. Miután felkeltek, bejöttek a vízbe, de csak szigorúan úgy, hogy Manci fájós lába kinn legyen belőle. Aztán sikeresen újra belerúgott valamibe, úgyhogy elvittük a strandorvoshoz. Az ottani Havas Henrik (esküszöm,teljesen úgy nézett ki) fogott egy szikét,lenyisszantotta a bőrt míg mi lefogtuk a dedet,lefertőtlenítette,majd bekötötte neki. Egy kis visítástól eltekintve jól tűrte kisasszony a macerát.Aztán még megáztunk egy kicsit a meleg vízben, és már jöttünk is haza. A háznál Jocóka fincsiséges paprikás krumplijával zártuk az estét,na meg a szokásos esti körúttal.
Rengeteget röhögtünk a héten, Mancus minden délben szunyált az apjával a strandon,kivétel szerdán,mert akkor a Debreceni Aquaticum és Élményfürdőben voltunk, onnan csak hazafelé a kocsiban aludt. Egyik reggel Andimmal és Zsuzsival csináltunk egy laza kolbászos-baconszalonnás-hagymás rántottát, cirka 45 tojásból, ami egy perc alatt elfogyott :) Minden este, a nagy séta és Mancifektetés után még a teraszon ültünk, Soloztunk, énekeltünk, röhögtünk. Aztán lefeküdtünk, elbarikádoztuk a saját szobánk ajtaját,és aludtunk. (Nem akartuk,hogy valamelyik tréfás kedvű jóbarát kidekoráljon mindet rúzzsal,fogkrémmel,miegyébbel :)
Csütörtökön jegyet vettünk a csúszdaparkba is, bár oda Attila,Istvánom és Manci nem jött velünk. Úgyhogy én ingáztam, csúsztam egyet-kettőt, majd visszamentem a családomhoz.Közben volt a parkban egy baleset is, egy fiatal srácot vitt el a helikopter a csúszdaparkból vízágyon.Nem tudjuk,mi történt,nem láttuk.
Ebéd után Manci és István ketten újfent kéz a kézben elaludtak, addig újfent csúsztam. Ekkor volt életem egyik legszörnyűbb élménye, a medencében tőlünk másfél méterre élesztettek újra egy középkorú nőt. Ült a medence szélén a lépcsős részen,amikor rosszul lett és elsüllyedt.Rögtön kihúzták és elkezdték az újraélesztést,mert teljesen szürke volt az arca,a szája fekete, nem volt légzése és szívhangja. Áldott szerencséje volt, mert a medencében ült egy orvos is, aki haladéktalanul félreküldte a szerencsétlenkedő emberkét,és szakavatott kézzel kezdett hozzá az újraélesztéshez.Jó 10 percig szenvedett,mire végre levegőt vett, aztán megérkezett a mentő is, mentőorvos nélkül. Addigra egy dokinő is ott volt, együtt kötötték be az infúziót a hölgynek, aki addigra már magához is tért. Iszonyú volt végignézni, a legélethűbb kórházas film is kutyafasza volt ehhez képest. Minden elismerésem annak a dokinak, aki ott volt, életet mentett, majd miután a helikopter elvitte a nőt, újra visszaült a családjához,mintha mi sem történt volna. Hihetetlen volt.Akkor már erőteljesen haza akartam jönni... Szerencsémre Manci aludt,nem láthatott semmit. Remélem,azóta a nő is jól van!
Szombaton Aqua-Palace-ban voltunk, Mancus a szoptatós-altatós szobában ismét aludt egyet az apukájával, én pedig a többi őrködő anyuka irigy tekintetével a hátamban csúszdáztam,labdáztam laza 2 órácskát Andiékkal :) Szerencsém van, István nem szeret csúszdázni,mert nem tud úszni, fóbiája van.Így mivel ő szívesen alszik délben, addig én mehetek a mélyebb-magasabb vizek felé :)
Sajnos az egész nyaralás alatt alig készítettünk képet, csak itt-ott nagyhirtelen telefonos fotók vagy nemsikerült-elfordulós képek születtek. De nem számít, az élmény azért az ott maradt mindenki lelkében.
Vasárnap aztán hazajöttünk, szakadó esőben,elkeseredetten. Messze van még a jövő nyár...

Visszaszámlálás

Hétfő,kedd,serda,csütörtökös,péntek,sombat,vasárnap...csak sorolja és sorolja a napokat,közben pici kezével vadul lapozgat összevissza a naptárban. Együtt nagy piros ikszet raktunk július 15-re, és minden reggel megszámoljuk,hány nap van még hátra a nyaralásig. Bár egy kicsit rafinált a kiscsaj, mert néha beleszámolná a déli szunyát is, de hát a naptár az sajnos hajthatatlan...
Szerdán voltunk Egerben strandon, Zita csoporttársáék hívtak el minket.Mivel Istvánom dolgozott,így befértünk egy autóba is. Szuper időnk volt, a gyerekeket ki sem lehetett ráncigálni a medencéből, Zitát pedig a medence aljáról. Rengeteget merül, minden szívbaj nélkül beugrik a mély vízbe is,igaz,még karúszóval. A sodrófolyón haladtunkban szinte kukorékol a gyönyörtől,annyira élvezi.Az sem zavarta,hogy a kicsi testét csak úgy csapták a hullámok ide-oda.Vagy épp átcsapott rajta. Imádom, ahogy megnézik maguknak mások, hogy mennyire élvezi a vizet az én kis vizicsirkém :) Büszke vagyok nagyon rá!
Szombaton grillezésre vagyunk hivatalosak, ismét egy ovis társ hívott minket meg, akik még arról is nevezetesek, hogy 3 házzal laknak odébb a mi új házunktól, úgyhogy Somáék szomszédunk is lesz :)
Nagyon jó csapatunk lett az ovi részéről, nagyon sok anyukával-apukával ápolunk azóta baráti kapcsolatot is, és ami a pláne, ebből a csapatból csak egy kislány van Zizin kívül. Hiába, fiúnak készült Zizi is :)
Most robogok, elkezdtem egy frankó nagytakarítást,mire indulunk, szép legyen minden. Nem mellesleg zsírt égetek közben, szakad rólam a víz ezerrel.Hiába,hülye vagyok,szeretek negyven fokban porszívózni meg ablakot suvickolni :)

Nem csak blogbarátnők

Erre a postra én már nem is írok semmit. Nem tudnám szebben megfogalmazni,soha.
Csak annyit: A barátok az ember maga választotta család!

Nyári szünet

Igazából már régen elkezdődött, de valahogy csak mostanában tudatosult bennem úgy igazán, hogy vége egy tanévnek, itt van az első nyári szünetünk. Persze sok-sok munkával telt eddig, mert kész a garázs teteje is,sőt, még a stukator deszkát is lekentük szép cseresznye színű páccal. Most, hogy végre huzamosabb időt is együtt töltünk Zitával (tehát állandóan), így tudatosulnak bennem dolgok. Ahogy Lili barátnőmmel is beszéltük, már egyáltalán nem babák. Nyúlánk, formás, csupa izom teste van, szép formájú, vékony arca, sűrűsödő, de még mindig vékony sötétarany haja. A szeme még mindig mélybarna, de én már egyre többször látom benne a sötétzöld beütést, ami inkább hiszti és sírásidőben látszik. Fényes,íves,hosszú szempillái vannak, és szép ívű szemöldöke. Eddig 4 darab anyajegye van,mindegyik a kedvencem :) Az egyik a nyaka tövében van, jobb oldalt, a másik a jobb alkarján, és a combija hátsó részén is található kettő.
Rengeteget nőtt az utóbbi időben, végre kezdi levetkőzni az oviból hozott nyavalygást is. Már egyre kevesebbet hisztizik, de azért ez még nem lefutott dolog nála,úgy érzem. Imád velem jönni-menni, mindig mindenhova kettesben járunk mostanában. A postán Ő adja a csekket és a pénzt, és Ő veszi el a visszajárót is. Roppant udvarias, mindig mindent megköszön, kérni pedig a légy szíves vagy a kérem szépen szavakat használja. Ha látják-hallják Őt ismeretlenek, akkor minimum 5 évesnek aposztrofálják a szóhasználata miatt. Ha boltba megyünk, akkor én kosarazok, Ő pakol, be és ki is. Az utcán kézen fogva közlekedünk általában, de ha valamit nagyon magyaráz,akkor elengedi a kezem,és kézzel-lábbal mesél. Út szélén megáll,szétnéz, nem rohan kis sosem pici kora óta. Kocsiból kiszállva is megáll a kocsi előtt vagy mögött,ahol nem jönnek autók,amíg én bezárom a kocsit. Kocsiban általában jobb hátul ül, de ha cipekedünk nagy tárgyakat,akkor az anyósülésen ül az ülésében.Már be és kikapcsolja a rádiót, illetve behúzza  a kéziféket, sőt, sebességet is vált (bár nem azt,amelyikre szükség lenne). Állandóan kérdez és magyaráz. Mostanában kicsit hanyagolja a kutya témát, már nem reggeltől-estig van terítéken, csak néha-néha. Ez főleg a két kiscica érdeme, akiket imád. Az egyiket Sallynek hívják( igen,a Verdák meséből), a másikat Döncinek kicsike anyai ráhatás miatt.(nem engedtem,hogy Verdának nevezze el)Hurcibálná Őket reggeltől estig, ezáltal sok kence fogy az összekarmolt harci sebekre.
Mostanában elég gyakran kapjuk magunkat azon Istvánnal, hogy csak nézzük és nézzük, és nem tudjuk, hogy mikor és hogyan lett ekkora nagylány belőle. Mert bár még selypít, de igazi hölgyként viselkedik. Veszi a papucsát reggel, és átcsattog a nagyszüleihez jó reggelt kívánni, szépen kifejti a gondolatait és foggal-körömmel harcol az igazáért (még akkor is, ha nincs igaza...)Hölgy lett belőle.  Ahogy ül előttem a széken és rendszerezi a gumikat, hogy milyen színűt és mennyit rakjak bele, és egy moccanás nélkül viseli akár hosszú perceken át is. Ahogy látom benne a mozdulataimat, ahogy fésüli az apukáját, samponozza és törli a haját, ahogy affektál és hadonászik...mind-mind egy hölgyet mutat, aki már teljesen tudatában van mindennek, aki a szempilláját lesütve kacérkodik az apjával, aki tágra nyílt szemmel bír csodálni mindent, és akinek gödröcskés az arca mosolygáskor, aki imád vigyorogni és huncutkodni, de aki komolyan végignéz egy focimeccset is az apukájával, csak ne kelljen lefeküdni aludni...
Akivel kib@szott az anyukája, és elvettem tőle a vastag téli takarót és csak huzattal takargattam két hétig a nagy melegben.Aki ezt úgy hálálta meg,hogy kétóránként áthívott takargatni. Miután visszaadtam neki a téli takarót,azóta alszik egész éjjel moccanás nélkül. Hiába, még tanulnom kell az anyaságot...

1 M

Ezt mindenképpen le kellett jegyeznem :)
Szupermodell alkatú kisasszonnyal ma voltunk tanácsadáson,méredzkedni.
14,5 kilogramm és kereken 100 centi :)
Megütötte a métert a kisasszonyka :) Hamarosan duplázza a születésit...rohan az idő...

43.

Sikerült végre azt is elérni, hogy a kisasszonyka már olyan "idős", hogy nem is tudom számon tartani :) Tegnap reggel beszélgettünk az apjával még ágyban fekve,ébredezve. Rákérdezett,hogy tudom-e, hogy hanyadika van. Hát persze, 13. A Mi szerencseszámunk, csodánk születésének a napja. Viszont most először fordult az elő, hogy utána kellett számolnom, hogy mennyi is az annyi :) Hiába na, ezt már nagyon nem szokták a szülők számon tartani, de valahogy mégis, amíg az eszemet tudom, addig tudni fogom ezt is, hogy a szerencseszámunk :)

No és mit is tud egy ilyen hercegnő?

-hisztizni, de azt nagyon

-manipulálni: Anya, nem alszok délben,de csöndben leszek,ha kapcsolsz egy mesét :)

-kérni: tudom,hogy szeretsz,ezért meg is teszed nekem:)

-ölelni: egyszerre mindkettőnket, ez a nagy családi ölelés ideje.Kedvencem:)

-verselni,szavalni,énekelni: mindig és mindenhol.Nem szégyenlős, hangosan versel a kis tájszólásos hangján. Kedvencem a katicabogaras,majd kerítek videót a cuki pofájáról

-felkelni pisilni: tiszta anyja a gyerek, felkel,kimegy pisilni, de közben nyüszög és alszik is :)

-rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz.A kecsap és majonéz csak és kizárólag külön-külön helyezhető a tányérra, 3 cent távolságra,nehogy összeérjenek.Az már más tészta, hogy azon nyomban összekeveri...

-megmagyarázni dolgokat: azért fúj a szél,mert különben esne az eső,ha nem fújná el a szél a felhőt...imádom az eszmefuttatását

-logikáját: ha Tibi bátyóék elmennek nyaralni,akkor majd mi vigyázunk Mázlira....de ha kifizetnénk a nyaralásukat,akkor hamarabb mennének, és hamarabb lehetnék Mázlival...

-imádom,ahogy kinyújtja 3 pici ujjacskáját, mellé pedig egyet begörbít. Így mutatja, hogy három és fél éves...

-elfogult vagyok,meg minden,de szerintem a legszebb kiscsaj a világon...

 

2012.06.03.

Egy nagyon drága barátnőm kérdezte, hogy miért is nem írok mostanában. Mert egy szóval jellemezhetném az összes napunkat: HISZTIPICSA!!!! Kezdem azt hinni,hogy ez az anyaság sajnos mégsem nekem való. Mert azt,hogy minden hülye,nevetséges dolog miatt képes űberbrutál vinnyogásra váltani..na azt én soha nem fogom megérteni. Mert tudom én, hogy neki most nagyon nehéz, mert elolvastam-kitanultam én mindent.Csak hát a türelmet azt nem lehet megtanulni. Főleg úgy nem, hogy kelsz hajnalban, reggeliztetsz,öltöztetsz,közben bepakolsz egy napi kaját-ellátmányt mindent, munkásokért el, gyereket oviba be, házhoz ki, közben számolj-rendelj-intézkedj, hogy minden a lehető legolcsóbb és legjobb legyen.Majd fél négykor oviba be a gyerekért, aki amikor meglát, rögtön áttér a virnyogós hangjára, amitől feláll a hátamon a szőr és elkezd hullani a megőszült hajam .( Óvónéni a tanú, hogy a gyerkőcnek más hangja van hozzám, mint máshoz...no komment)Majd hazaszállítunk mindenkit, tedd rendbe a lakást, főzz,gyerekezz,séta...

Ráadásul, ezen felül volt valami bajom is, 13 napig ömlött belőlem a vér, még a doki sem tudta, miért, spirált levettük, de mégis...Közben összeszedtem egy fosós-hányós nyavalyát, így "szerencsémre" fél nap amnesztiát kaptam a munka alól, reggel István vitte el a gyereket-munkásokat, én csak kettőkor kapcsolódtam vissza a körforgásba, rikító sápadt arccal, nulla energiával.

De a lényeg a lényeg, kész a garázs-üzlet, szép tető van rajta, már kettő darab cuki csipogó fészket is vert benne :)

Túl vagyunk (remélem), egy válságon is, most már több időnk van egymásra, ami már nagyon kellett. Tudom, senki sem mondta, hogy könnyű lesz...

Rettenetesen várjuk már a nyaralást, hogy végre ne csörögjön a telefon, csak mi hárman,meg a barátok legyenek. Szükségünk van rá.

Amúgy Zita egy tündérbogyó, reggeltől estig csak versel és énekel. Az a legjobb,amikor kérdezek valamit, és verssel, vagy egy ének odaillő mondatával válaszol :)

Elmúlt az ovis anyáknapja, amit csak egy kicsit bőgtem szét, és volt pénteken egy tanévzárónk is. Hihetetlen, hogy pár napja még azért sírtam nektek, hogy oviba megy, most meg már véget ért a kiscsoport. Jót tett neki, rengeteget tanult, jót és rosszat is. Sokat volt beteg, sokat hiányzott, de mégis rögtön bepótolt mindent. Az óvónénik kedvence, imádják a tájszólását, hogy amolyan villámhárítóként viselkedik a csoportban. Rá még nem panaszkodtak sosem.(na jó,egyszer, nem akart aludni délben, és rá kellett szólniuk :)) Van a csoportban pár rossz fiúcska, de ha ZItával vannak , akkor megjavulnak :) Nem tudják, hogy miért, de Zita lehiggasztja, helyrehozza Őket! Ha Zizi hiányzik egy napot, akkor már hív az óvónéni, a dadus, és egy-két gyermek anyja, hogy mi is a bajunk :) Hiányzik mindenkinek :)

Nagyon jó csapat alakult ki, már elterveztük az anyukákkal a nyarat,mikor ki vállalja a gyerkőcök felügyeletét. Már voltak is nálunk páran, Zita és a gyerekek szervezik nekünk a csapatépítést :)

Volt,amikor én hoztam haza Ákost, a barátnőm gyerekét, de volt már fordítva is. Jól összejöttek, Heni (Ákos anyukája) csak Áki jobbik feleként emlegeti Zitát .Őt is lenyugtatja, vele szépen csendben játszik, nem rosszalkodik.Bárcsak itthon is jó gyerek lenne :)

Megpróbálok most  már többet jönni, beszámolni a mindennapokról, az élményeinkről. Csak hát olyan nehéz néha...

Épülő házunk...

Házikónk képei

Mindenről

Eltűntünk innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül, hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja, számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi. Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet. (imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)

Amúgy elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre. Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett telelenni a hócipőm.

Aztán végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk a képeket!!!!

Ja, és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)

A házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan képeket is rakok fel, majd linkelem újra.

Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!

Húsvét

A szokásos körkérdés ilyenkor: Ti hol Húsvétoztok? Mi ide meg oda megyünk, ezt meg azt főzünk. Nálunk hideg kaja lesz, kinn a háznál... Nincs szünet, nyomatjuk most ezerrel a munkát. Hétfőn mentünk ki először, azóta az összes közfalat kiszedtük, beraktuk az áthidalókat a jövendőbeli ajtók és ablakok fölé, sőt, ma már ki is lett vésve a helyük, úgyhogy éjjel tutira egy percet sem fogok aludni, azon izgulva, hogy vajon ki fog bemenni a házunkba a nyitott ajtón-ablakon. Ugyanis a mester csak holnap reggelre ígérte magát... Ja, el ne felejtsem, félig a pincét is elbontottuk, feltöltöttük törmelékkel. Sőt, tegnap meghozták a cserepet-téglát is. Rengeteget dolgoztunk a héten. Ennek természetesen itthon is van látszatja. A hűtőszekrény kong az ürességtől, egy hete nincs leporolva-porszívózva-felmosva-takarítva. Reggel hatkor elindulunk (igen, Mancikával együtt), jobb esetben egy mosást bevágok a gépbe, aztán este 6-7 8 körül hazaesünk. Eszünk valami hideget, (vagy anyós megkönyörül, aztán a főztjéből csurran-cseppen egy kicsi), pancsi, majd beájulunk az ágyba. Egy hete nem tornáztam... talán ezt fájlalom a legjobban. (hozzáteszem, cipekedek meg dolgozok egy csomót, ráadásul nem eszek szinte semmit sem). Vasárnap viszont pihenőnap, egy szalmaszálat nem akarok keresztbe rakni...(álmodik a nyomor...)

Boldog nyuszit mindenkinek!

Hosszú hétvége

Jó volt, jó hamar eltelt. Csütörtökön barátnőmékkel, gyerekestül elmentünk a miskolci Vadasparkba. Mancika nagyon élvezte, a legelső játszótérig. Onnantól kezdve kötelességszerűen megbámulta az állatokat, aztán kérdezte, hogy mikor megyünk vissza csúszdázni :) Hiába, hosszú volt a tél, már alig bírja kivárni, hogy újra játszóterezhessünk. Több órát töltöttünk ott, állatokat etetve, nézegetve, rohangálva. Én is etettem, a saját különbejáratú kismajmomat banánnal :) Sajnos ismét idióta voltam, nem vittem magammal fényképezőt.Így pár telefonos kép készült csak. Aztán bőven ebédidő után átmentünk Lillafüredre. Sétáltunk, ebédeltünk. Aztán hazafelé vettük az irányt, felmentünk még picit a barátnőmékhez, megbeszéltük a másnapot. Ugyanis ebédre mi bográcsban készült babgulyást akartunk készíteni. Kicsit későn, két óra után kezdtünk hozzá, és isteni finom lett. Jól esik végre kinn lenni az udvaron, a teraszon ebédelni, kávézni. Andikámmal fincsi sangriát iszogattunk, és rengeteget röhögtünk. Mancika is csak rohangált, bringázott. Minden este úgy vittem be, hogy a kosztól-portól alig lehetett felismerni a kis pofiját. Minden reggel, ébredés után már menne, és nagyon bejön neki a kinti kajálás is. Végre, lekapcsoltam itthon a fűtést, és reggeltől- estig nyitva van az ablak is.

Vasárnap délelőtt kinn voltunk a házunknál, tervezgettünk, kiszellőztettünk rendesen. Már csak 1-2 hét, és kezdjük az üzletet felhúzni :) Már annyira várom, elképzelni is alig tudom, hogy ott végre magunknak dolgozhatom, hogy én leszek a főnök:) Igaz, csak a magam főnöke, de megéri :) Jó lenne, ha valami isteni segítséggel a házat is lakhatóvá tehetnénk, hogy télre beköltöznénk. Istenem, de nagyon szeretném....Sajnos egyre kevesebb rá az esélyünk, kevés pénzből saját magunknak csináljuk, nehéz úgy ugrálni...De azért én még reménykedem, hisz a remény hal meg utoljára :)

És aki nem látta még, annak itt vannak a képek!

(Idei még nincs benne, de hamarosan jön az is)

2008.március 12.

Amíg élek,emlékszem rá.Mennyit vártam arra a pillanatra!

Elmélkedem

Furcsa dolog az élet. Anno, gyermektelen-boldogtalan létemben teljesen kitöltötte a munka a napjaimat. Reggel keltem, kocsiba pattantam, útközben a barátnőmnél megkávéztam, majd szépen ledolgoztam 8-10 órácskát. Hazafelé vásárlás, ha volt valami összeröffenés akkor ott találkoztam Istvánommal, majd hazajöttünk. Vacsi, puszi,alvás. Teljesen kitöltötte az életünket. Jó volt az a hajtás, hogy minden napra volt valami programunk, hogy mindig mentünk valamerre. Aztán 2007 decemberében lemondtunk mindenféle szilveszteri meghívást. Már csak egymásra akartunk figyelni, arra, hogy lehívjuk azt a pici tündért, aki most már az oviban vandálkodik. Visszavettük a tempót, én pedig már másra sem bírtam gondolni, csak arra, hogy legyen végre egy pozitív tesztem.Lelassultunk. Elterveztem, hogy végig dolgozom a terhességemet (4 héttel hamarabb kellett abbahagynom szülés előtt), hogy amikor Zita 2 éves lesz, akkor majd neki bölcsi, nekem pedig meló. Na igen, ez egészen addig tartott, amíg meg nem szültem. Mert hazajöttünk, család lettünk, és beleestem egy rózsaszínű védőburokba, ahol nekem minden szép és jó, ahonnan én nem akartam kikerülni. Akkor már azt terveztük, hogy itthon maradok Zita 3 éves koráig. Aztán egyszer beszéltünk Karcsival, aki elmondta, hogy nem fog visszavenni. Akkor már sejtettem, tehát nagyon nem is viselt meg. Rögtön elterveztük a hogyan továbbot. Aztán lassacskán elkezdtük az ovit, egyre többet járunk társaságba, Zitával vagy nélküle. (egy éves korában mentem be először vásárolni nélküle, és 3 éves elmúlt,amikor éjszakára itthon hagytam).Most pedig már egyre jobban zsúfolódik a programunk, igen, Zitának is :) Mert ma ezzel a kislánnyal akar ovi után bringázni, másnap Noellel és dédiékkel akar lenni. Hiába na, kitárult előtte is a világ. Én pedig, aki beleszoktam a nyugis létbe, kezdek újra felpörögni. Már kértem árajánlatot a cserépre és téglára, hamarosan kezdjük az üzletet építeni :) Ebben is szerencsénk van, az idén a mi ovink nem zár be nyárra, így vihetem végig, amíg dolgozunk. Természetesen lesz neki nyaralás is, nem csak az ovi, de hát csak jobb ott neki, mint itthon a nagyszülőkkel.
De mégis, néha eszembe jut az a régi élet. Boldognak hittem magam akkor. De akkoriban még nem tudtam azt úgy igazán, hogy mi is az az igazi boldogság. Mert most,a mikor látod a pici kezeket, ahogy csüng az apja nyakában, ahogy ölelik egymást, aztán hívnak engem is egy közös családi ölelésre...na annál holtbiztos, hogy nincs jobb. Akkor most hogy is van ez?

Egy újabb első lépés

Az elmúlt héten Zita végig oviban volt!!! Hip-hip-hurrá! Bár pénteken már csak heten voltak a csoportba, úgy , hogy a dadusunk és az egyik óvónénink is beteg volt, de Ő kitartóan bírta.
Pénteken amúgy Istvánom nem dolgozott, így az egész napot el csavarogtuk, elmentem vele maszekolni, vásárolni, majd együtt hoztuk haza Zitát is. Nap közben beszéltünk a barátnőmmel, aki  ment a miskolci Kocsonyafesztivál P mobil koncertjére. Picit fájt a szívem, de mivel István annyira nem rajong érte, így nem is említettem meg. De Ő igen :) Mondta, hogy Ő a barátnőm uracskájával meg Zitával otthon maradnak, mi meg menjünk nyugodtan koncertezni. Úgyhogy hatkor bementünk Andiékhoz, a családomat leparkoltam, mi meg Andival végigtomboltuk a közel 2 órás koncertet. Amióta Zita megszületett, még nem voltam, főleg így, hogy egyedül.Tíz óra is elmúlt, hogy hazaértünk, de Zita még csak nem is volt fáradt. Persze a srácok is jól elvoltak, kabarét néztek, kirakóztak. Aztán még beszélgettünk egy kicsikét, 11 óra után mentünk haza. Szégyen -nem szégyen, de Zitát majdnem éjfélre sikerült csak ágyba dugnom, annyira fel volt pörögve. (Persze reggel hétkor azért kelt menetrendszerűen) Szombaton ebéd után azért bementünk együtt is, végigjártuk a fesztivál sétálóútvonalát, vettünk kocsonyát meg meggymagos tevét a kisasszonynak, azóta azzal alszik el. Vasárnap itthon voltunk, vagyis kinn, annyira jó volt az idő. Bár mindkét nap egy picit folyt az orra a kisasszonynak, így ma a biztonság kedvéért nem engedtem oviba. (Persze ma már kutya baja, hála Istennek). Nekem pedig a torkom jobb oldala fáj már pár napja, ami sikeresen tovább terjedt, így az éjjel azon gondolkoztam, hogy kilopom Zita kezéből a tevéjét, és felmelegítve a fülemre rakom. Egész éjjel alig aludtam, annyira fájt a jobb fülem. Úgyhogy reggel doki, aki nem látott a torkomon semmit, a fülem gyulladt egy picit.Kaptam fülcseppet meg antibigyót. Remélem, ez már az utolsó próbálkozása ennek a nyamvadt vírusnak, és végre nem leszünk többet betegek. Istvánommal is voltunk kedden fogorvosnál, bedagadt meg fájt egy foga, amin korona van. Úgyhogy Ő is antibigyózik. Remélem, végre vége van, és a tavaszt már tiszta szervezettel fogadhatjuk mindannyian :) Mert már nagyon közel van! Annyira jó!!!

ABC-s összefoglaló

Egy barátnőmtől "nyúltam le", nagyon megtetszett. Régen írtam már róla olyan igazi összefoglalót.

A - ALVÁS: Este kilenckor fekszik le, reggel hétkor kel.Éjszaka általában alszik, néha iszik vagy be kell takarni. Napközben egyre nehezebb elaltatni, főleg, ha itthon van. Egytől háromig alszik, ha elalszik, akkor 2-3 órát simán lenyom. Szüksége van még rá,ha kimarad, estére brutál hisztis-nyűgös lesz. Az esti elalváshoz még annyit, hogy mindenféle mondvacsinált ürüggyel húzza, nehezen alszik el.

B - BARÁT: Már az oviban is szépen eljátszik a barátnőivel, Zoliéknál pedig Noellel. A mi felnőtt barátainkat is kisajátítja, mindig az van, hogy Ők az Övé.

B-BETEGSÉG: Erről gondolom nem kell bőven írnom, mivel októbertől erről szól az életünk. Mondjuk, várható volt, mert még a tavalyi pulmonológiás vérvételen megmondták, hogy a légúti fertőzésekre fogékonyabb.No de hogy ennyire...

B-BESZÉD: mindent tud, ért, mond. A pergős hangok még nem mennek, de amúgy szépen meg lehet érteni a mondatait.

C-CSALÁD: imádja a családot, a nagyszüleit. Ha hármasban vagyunk, akkor egyszerre ölel minket, egyszerre kell puszit adnunk egymásnak.Hagyomány.

C-CSÁMPA: sajnos még mindig supinált cipőt hord, még pár évig biztos. De amúgy már szépen lehet látni, hogy jön felfelé a lábboltozata. Akadályozni semmiben nem akadályozza, hihetetlen mozgásigénye van.

D-DAC: inkább nem is mondok semmit. Rettentően dacos,tiszta anyja a gyerek. Ha valamit kitalál, eldönt, akkor körömszakadtáig meg tovább is ragaszkodik hozzá.

E-ELEVENSÉG: hihetetlenül eleven, életre való kis hölgy. Reggeltől estig pörög, ugrál, rohan. Fáradhatatlan.Ha Ő elfárad, és önként lefekszik, akkor minimum 40 fokos láza van.

F-FEJLŐDÉS: elvileg minden rendben van vele, korának megfelelő értelmi és fizikai állapotban van. Bár be kell valljam őszintén, soha nem szoktam nézni, hogy miket kell-kellene már tudnia. A doki és a védőnők szerint teljesen rendben van.Sőt.Mikor fel kellett sorolnia a testrészeket, akkor nem hagyta ki az állat, a ádámcsutkát, szívet sem. Csak kicsit röhögtünk rajta, ahogy az ÁDÁMCSURKÁT megmutatta magán :)

F-FOGAK: már régóta 20 darab, csodaszép,egyenletes, hófehérséget villogtat. Naponta kétszer-háromszor mossuk, egyszer sem maradhat ki, mert rögtön belepedékesedik. (doki mondta, hogy a gyakori antibigyós kezelés utóhatása)Rossz foga nincs, de mivel a családból most sokat jártunk fogorvoshoz, így Őneki is fáj néha-néha. A dentinoxos kence vagy a c-vitaminos ORVOSSÁG általában használ rá :)

G-GYURMA: sokat gyurmázik, de nem nagyon látszik a fejlődése. A kitartásában van hiány, ha egyszer nem sikerül, már meg sem próbálja utána.

H-HISZTI: az sajnos nagyon is jelen van az életünkben. Mindig,mindenkor,mindenhol. Teljesen mindegy, hogy életveszélyes dolog miatt mondasz ellent neki.Már az a tény, hogy ellentmondasz, kiveri nála a biztosítékot. Lehetetlen higgadtan kezelni a helyzetet, mert nem lehet megalkudni, megzsarolni, megbeszélni. Semmi az ég egyet a világon nem használ. Ha kinevetem, még jobban hisztizik.Ha nem veszek róla tudomást,akkor is. Ha leguggolok megbeszélni vele, meg sem hallgat. Tanácstalan vagyok,teljesen ezzel kapcsolatban. Komolyan mondom, mire megtanulom kezelni, addigra majd kamaszodni fog...az sem lesz jobb...

I-IVÁS: még mindig nagyon keveset. Oviban csak vizet, pár kortyot. Itthon teát vagy szörpöt, azt egy picivel többet. De komolyan mondom, a fél litert sem érjük el egy nap...Levest mondjuk minden nap eszik, szereti és igényli is, de semmivel nem tudom rávenni arra,hogy több folyadékot vegyen magához.

J-JÁTÉK: igényli, szeret. Igényli, hogy foglalkozzunk vele, minden családtaggal más-más játékot favorizál. Ha úgy van, egyedül is szépen, hosszú ideig eljátszik, néha ki-ki jön, megmutatja mit épített, vagy éppen főz nekem valami finomat. Nagy favorit még mindig az autózás és az autópálya. Oviban is van, hogy fiúkhoz áll be, építeni, tologatni, vonatozni :) Szeret főzni, favonatozni, kergetőzni, bújócskázni. Sajnos hamar szétpakol, össze pedig soha nem akar...

K-KAKA: Végre valahára ez is beállt. 3-4 naponta van, jó kis adag, bár elég nehezen jön világra. Sajnos biztos közrejátszik benne a kevés folyadékbevitel is.

L-LABDA: pattogtatja kettőt hármat már szépen egymás után, illetve rúgni is szépen tudja. Már egyre kevesebbet fog és rúg mellé.

M-MESE: nagyon szereti, olvasni és nézni is. Olvasni általában én olvasok neki, azt mondja, hogy én szebben mesélek.Nézni is szokott, bár erősen cenzúrázom még.Inkább a dvd-t preferálom, bár hétvégén délelőttönként Dórát, Chuggingtont, Diegot, Eperkét engedjük neki. Az esti mesét maminál szokta néha-néha nézni, bár akkor is inkább a TV maci miatt. Amúgy Nemo, Elvitte a víz, Kisvakond, Verdák, Szilaj, Tom és Jerry, Fifi, Madagaszkár és Shrek rajongó. De szereti még Grillus Maszkabálját és a Bogyó és Babócát is.

N-NAPIREND: Beállt, betartjuk. Most már itthon is átvettük az ovis napirendet, korábban fektetem délben.

NY_NYAFOGÁS: űberbrutális. A szőr feláll a hátamon,ha elkezdi:) Rám-nálam hatástalan, mindenki mást a családból meglágyít.Persze olyankor én vagyok a köcsög szigorú.No komment.

O-OVI: Imádja, igényli.Rengeteget tanul, jó és rossz dolgokat egyaránt. Rengeteg verset-dalt tud már, és rengeteget költ hozzá.

Ö-ÖLTÖZÉS: Sajnos nem öltözik.Egyáltalán. Megemeli a pólót, és már nyafog, hogy Ő ezt nem tudja.Brutális, kiborító. Hiába próbálkozok bármivel, hatástalan. Nem tudom rávenni az egyedül öltözésre. Ő lesz az egyetlen, akit még felnőtt korában is az anyja öltöztet...

P-PARAMÉTEREK: körülbelül 98 centi, és 13,5 kiló. Vékony, magas testalkatú szupermodell. 23-24-es tappancsokon illegeti magát, amik lúdtalpasak, de mi így szeretjük.

(kattintásra nagyobb)

R-REKLÁM: még mindig reklámfüggő. Mindegy, hogy melyik reklám, de akkor megáll az élet. Mindegy, mit csinál közben, vagy hova készült, de leragad,  megkövül, se lát, se hall :)

S-SÉTA: kötelező. Ha itthon vagyunk, akkor a Sajót szoktuk megnézni, vagy könyvtárba sétálunk. Ha jobb idő van, akkor az oviból elhozva megállunk Barcika sétálóutcáján, ahol apa is dolgozik, és ott ténfergünk. Már nem kéri ölbe magát régóta, szerintem a babakocsinkat sem használtuk ki soha.Pedig annyira szerettem volna tologatni benne, de hiába. Piciként kendőztünk meg autóztunk, 9 hónapos korától meg sétáltunk 2 lábon. Nekem azért hiányzott egy kicsit a babakocsis korszak :)

T-TÜNDÉRZITA: még mindig tökéletesen illik rá a név (persze hisztiidőn kívül). Vele bárhová el lehet menni, vele bármit meg lehet csinálni. Komolyan mondom, a legszebb álmaimat is felülmúlta ez a kislányka. Bújós, cserfes, huncut, szépséges tündér.

U-UTAZÁS: tökéletesen mindegy, hogy hová megyünk,csak menjünk. Kocsival, gyalog, busszal, az teljesen lényegtelen. Csak ne legyünk itthon. Ha bárhová elmegyünk, angyal üzemmódra kapcsol, bájos, cuki kis hölgy.

V-VÁSÁRLÁS: tipikus nő, imád vásárolni.Teljesen mindegy, hogy mit, csak menjünk. Ebben nem az anyjára ütött:)

Z-ZÁRÁSKÉNT: számunkra a világ legtökéletesebb gyermeke. Minden vágyam valóra vált általa. Ha már soha nem lesz kistesója, már akkor is megérte élnem.Érte,általa lett szebb ez a világ.

A nagy ABC-s összefoglaló

Egy barátnőmtől "nyúltam le", nagyon megtetszett. Régen írtam már róla olyan igazi összefoglalót.
A - ALVÁS: Este kilenckor fekszik le, reggel hétkor kel.Éjszaka általában alszik, néha iszik vagy be kell takarni. Napközben egyre nehezebb elaltatni, főleg, ha itthon van. Egytől háromig alszik, ha elalszik, akkor 2-3 órát simán lenyom. Szüksége van még rá,ha kimarad, estére brutál hisztis-nyűgös lesz. Az esti elalváshoz még annyit, hogy mindenféle mondvacsinált ürüggyel húzza, nehezen alszik el.
B - BARÁT: Már az oviban is szépen eljátszik a barátnőivel, Zoliéknál pedig Noellel. A mi felnőtt barátainkat is kisajátítja, mindig az van, hogy Ők az Övé.
B-BETEGSÉG: Erről gondolom nem kell bőven írnom, mivel októbertől erről szól az életünk. Mondjuk, várható volt, mert még a tavalyi pulmonológiás vérvételen megmondták, hogy a légúti fertőzésekre fogékonyabb.No de hogy ennyire...
B-BESZÉD: mindent tud, ért, mond. A pergős hangok még nem mennek, de amúgy szépen meg lehet érteni a mondatait.
C-CSALÁD: imádja a családot, a nagyszüleit. Ha hármasban vagyunk, akkor egyszerre ölel minket, egyszerre kell puszit adnunk egymásnak.Hagyomány.
C-CSÁMPA: sajnos még mindig supinált cipőt hord, még pár évig biztos. De amúgy már szépen lehet látni, hogy jön felfelé a lábboltozata. Akadályozni semmiben nem akadályozza, hihetetlen mozgásigénye van.
D-DAC: inkább nem is mondok semmit. Rettentően dacos,tiszta anyja a gyerek. Ha valamit kitalál, eldönt, akkor körömszakadtáig meg tovább is ragaszkodik hozzá.
E-ELEVENSÉG: hihetetlenül eleven, életre való kis hölgy. Reggeltől estig pörög, ugrál, rohan. Fáradhatatlan.Ha Ő elfárad, és önként lefekszik, akkor minimum 40 fokos láza van.
F-FEJLŐDÉS: elvileg minden rendben van vele, korának megfelelő értelmi és fizikai állapotban van. Bár be kell valljam őszintén, soha nem szoktam nézni, hogy miket kell-kellene már tudnia. A doki és a védőnők szerint teljesen rendben van.Sőt.Mikor fel kellett sorolnia a testrészeket, akkor nem hagyta ki az állat, a ádámcsutkát, szívet sem. Csak kicsit röhögtünk rajta, ahogy az ÁDÁMCSURKÁT megmutatta magán :)
F-FOGAK: már régóta 20 darab, csodaszép,egyenletes, hófehérséget villogtat. Naponta kétszer-háromszor mossuk, egyszer sem maradhat ki, mert rögtön belepedékesedik. (doki mondta, hogy a gyakori antibigyós kezelés utóhatása)Rossz foga nincs, de mivel a családból most sokat jártunk fogorvoshoz, így Őneki is fáj néha-néha. A dentinoxos kence vagy a c-vitaminos ORVOSSÁG általában használ rá :)
G-GYURMA: sokat gyurmázik, de nem nagyon látszik a fejlődése. A kitartásában van hiány, ha egyszer nem sikerül, már meg sem próbálja utána.
H-HISZTI: az sajnos nagyon is jelen van az életünkben. Mindig,mindenkor,mindenhol. Teljesen mindegy, hogy életveszélyes dolog miatt mondasz ellent neki.Már az a tény, hogy ellentmondasz, kiveri nála a biztosítékot. Lehetetlen higgadtan kezelni a helyzetet, mert nem lehet megalkudni, megzsarolni, megbeszélni. Semmi az ég egyet a világon nem használ. Ha kinevetem, még jobban hisztizik.Ha nem veszek róla tudomást,akkor is. Ha leguggolok megbeszélni vele, meg sem hallgat. Tanácstalan vagyok,teljesen ezzel kapcsolatban. Komolyan mondom, mire megtanulom kezelni, addigra majd kamaszodni fog...az sem lesz jobb...
I-IVÁS: még mindig nagyon keveset. Oviban csak vizet, pár kortyot. Itthon teát vagy szörpöt, azt egy picivel többet. De komolyan mondom, a fél litert sem érjük el egy nap...Levest mondjuk minden nap eszik, szereti és igényli is, de semmivel nem tudom rávenni arra,hogy több folyadékot vegyen magához.
J-JÁTÉK: igényli, szeret. Igényli, hogy foglalkozzunk vele, minden családtaggal más-más játékot favorizál. Ha úgy van, egyedül is szépen, hosszú ideig eljátszik, néha ki-ki jön, megmutatja mit épített, vagy éppen főz nekem valami finomat. Nagy favorit még mindig az autózás és az autópálya. Oviban is van, hogy fiúkhoz áll be, építeni, tologatni, vonatozni :) Szeret főzni, favonatozni, kergetőzni, bújócskázni. Sajnos hamar szétpakol, össze pedig soha nem akar...
K-KAKA: Végre valahára ez is beállt. 3-4 naponta van, jó kis adag, bár elég nehezen jön világra. Sajnos biztos közrejátszik benne a kevés folyadékbevitel is.
L-LABDA: pattogtatja kettőt hármat már szépen egymás után, illetve rúgni is szépen tudja. Már egyre kevesebbet fog és rúg mellé.
M-MESE: nagyon szereti, olvasni és nézni is. Olvasni általában én olvasok neki, azt mondja, hogy én szebben mesélek.Nézni is szokott, bár erősen cenzúrázom még.Inkább a dvd-t preferálom, bár hétvégén délelőttönként Dórát, Chuggingtont, Diegot, Eperkét engedjük neki. Az esti mesét maminál szokta néha-néha nézni, bár akkor is inkább a TV maci miatt. Amúgy Nemo, Elvitte a víz, Kisvakond, Verdák, Szilaj, Tom és Jerry, Fifi, Madagaszkár és Shrek rajongó. De szereti még Grillus Maszkabálját és a Bogyó és Babócát is.
N-NAPIREND: Beállt, betartjuk. Most már itthon is átvettük az ovis napirendet, korábban fektetem délben.
NY_NYAFOGÁS: űberbrutális. A szőr feláll a hátamon,ha elkezdi:) Rám-nálam hatástalan, mindenki mást a családból meglágyít.Persze olyankor én vagyok a köcsög szigorú.No komment.
O-OVI: Imádja, igényli.Rengeteget tanul, jó és rossz dolgokat egyaránt. Rengeteg verset-dalt tud már, és rengeteget költ hozzá.
Ö-ÖLTÖZÉS: Sajnos nem öltözik.Egyáltalán. Megemeli a pólót, és már nyafog, hogy Ő ezt nem tudja.Brutális, kiborító. Hiába próbálkozok bármivel, hatástalan. Nem tudom rávenni az egyedül öltözésre. Ő lesz az egyetlen, akit még felnőtt korában is az anyja öltöztet...

P-PARAMÉTEREK: körülbelül 98 centi, és 13,5 kiló. Vékony, magas testalkatú szupermodell. 23-24-es tappancsokon illegeti magát, amik lúdtalpasak, de mi így szeretjük.

(kattintásra nagyobb)

R-REKLÁM: még mindig reklámfüggő. Mindegy, hogy melyik reklám, de akkor megáll az élet. Mindegy, mit csinál közben, vagy hova készült, de leragad,  megkövül, se lát, se hall :)
S-SÉTA: kötelező. Ha itthon vagyunk, akkor a Sajót szoktuk megnézni, vagy könyvtárba sétálunk. Ha jobb idő van, akkor az oviból elhozva megállunk Barcika sétálóutcáján, ahol apa is dolgozik, és ott ténfergünk. Már nem kéri ölbe magát régóta, szerintem a babakocsinkat sem használtuk ki soha.Pedig annyira szerettem volna tologatni benne, de hiába. Piciként kendőztünk meg autóztunk, 9 hónapos korától meg sétáltunk 2 lábon. Nekem azért hiányzott egy kicsit a babakocsis korszak :)
T-TÜNDÉRZITA: még mindig tökéletesen illik rá a név (persze hisztiidőn kívül). Vele bárhová el lehet menni, vele bármit meg lehet csinálni. Komolyan mondom, a legszebb álmaimat is felülmúlta ez a kislányka. Bújós, cserfes, huncut, szépséges tündér.
U-UTAZÁS: tökéletesen mindegy, hogy hová megyünk,csak menjünk. Kocsival, gyalog, busszal, az teljesen lényegtelen. Csak ne legyünk itthon. Ha bárhová elmegyünk, angyal üzemmódra kapcsol, bájos, cuki kis hölgy.
V-VÁSÁRLÁS: tipikus nő, imád vásárolni.Teljesen mindegy, hogy mit, csak menjünk. Ebben nem az anyjára ütött:)
Z-ZÁRÁSKÉNT: számunkra a világ legtökéletesebb gyermeke. Minden vágyam valóra vált általa. Ha már soha nem lesz kistesója, már akkor is megérte élnem.Érte,általa lett szebb ez a világ.

Baráti összeröffenés

Tegnap ez volt nálunk. Akik megyünk nyaralni, azokat hívtuk meg vacsira. Majdnem töltött csirkecombot sütöttem (azért csak majdnem, mert nem volt jó a bőre, így külön mellette sütöttem a tölteléket), tört krumplival, zöldséges rizzsel, kukorica- és uborka salátával. Isteni lett, dicsérte mindenki. A nagy sütés-főzés közepette rádöbbentem, hogy már nem tartozom a kezdő háziasszonyok közé. Már nem esek kétségbe a feladat nagyságán, hogy sok emberre kell főzni :) Aztán mi lányok sangriáztunk, meg közelebbi ismeretséget kötöttünk Nicolaus barátunkkal. Bár Ő már nem volt ismeretlen, tavajelőtt Hajdúszoboszlón már összebarátkoztunk :)
Zita szokás szerint tündér üzemmódban állt, még úgy is, hogy a déli alvását kihagyta. Kicsit későn kelt reggel, nyolckor, így hiába fetrengett ebéd után egy órát, nem tudott elaludni. Azért este fél tizenegykor még mesét akart nézni alvás helyett :) Bár tuti csak viccelt, mert lefektettem, és mikor 2 perc múlva benéztem hozzá, már a nyála csorgott a nagy szunyában :) Olyan cuki ilyenkor, kezét-lábát szétdobja, tátva a szája, és úgy szunyál. Cukipofa.
Tegnap amúgy sikerült vásárolnom neki egy szuper kabát-nadrág együttest,újfent. Az úgy történt, hogy 2-3 hete megállapítottuk, hogy kinőtte a kabátját, ha felemeli a kezét, akkor kilátszik a csuklója. Úgyhogy nézelődtem egy keveset, majd az egyik kedvenc bizományosomban sikerült vennem egy citromsárga-szürke kabátot kantáros nadrággal. Bélelt, ráadásul bőven az ujja alá ér, így jó lesz szerintem rá az év végei télen is.(Ha nem, akkor tévedtem)Ráadásul potom összegért, 3000 forintért vettem.  Aztán pár napja, az egyik vendégem kérdezte, hogy az unokája ruháit is ugyanabba a bizományiba szokta a lánya beadni, nem-e akarom előtte átnézni. Igent mondtam, így tegnap felmentem hozzájuk. Rögtön elővett egy halvány lilás-rózsaszínes kabátot egy szürke nadrággal. A nadrág magasított derekú,kantáros, a kabát vastag, pluszban benne van egy vastag kicipzározható mellény. Megnéztem az árát, 18 ezer forintért vették, lazán beillik síruhának, olyan vastag. És potom 3500 forintért az enyém lett :) Csodaszép, nagyon örültem neki. Úgyhogy hiába várom már a tavaszt, azért így tél végére még jól bevásároltam a kisasszonynak :) Hiába, nem hagyhattam, hogy másé legyen.
Amúgy újfent beteg, a múlt hét hétfői hőemelkedés az nyomtalanul elmúlt, így szerdától újra oviba járt. Tegnap már láttam rajta, hogy nem stimmel valami, igazam lett. Mára már rekedt, és szép zöldek folynak az orrából. Úgyhogy a hét eleje ismét törölve oviból. Remélem, hamar rendbe jön, mert 1: piszkosul elegem van már a betegségekből, 2: csütörtökön életünk legelső farsangja lesz, muszáj ott lenni!!!

Baráti összeröffenés

Tegnap ez volt nálunk. Akik megyünk nyaralni, azokat hívtuk meg vacsira. Majdnem töltött csirkecombot sütöttem (azért csak majdnem, mert nem volt jó a bőre, így külön mellette sütöttem a tölteléket), tört krumplival, zöldséges rizzsel, kukorica- és uborka salátával. Isteni lett, dicsérte mindenki. A nagy sütés-főzés közepette rádöbbentem, hogy már nem tartozom a kezdő háziasszonyok közé. Már nem esek kétségbe a feladat nagyságán, hogy sok emberre kell főzni :) Aztán mi lányok sangriáztunk, meg közelebbi ismeretséget kötöttünk Nicolaus barátunkkal. Bár Ő már nem volt ismeretlen, tavajelőtt Hajdúszoboszlón már összebarátkoztunk :)
Zita szokás szerint tündér üzemmódban állt, még úgy is, hogy a déli alvását kihagyta. Kicsit későn kelt reggel, nyolckor, így hiába fetrengett ebéd után egy órát, nem tudott elaludni. Azért este fél tizenegykor még mesét akart nézni alvás helyett :) Bár tuti csak viccelt, mert lefektettem, és mikor 2 perc múlva benéztem hozzá, már a nyála csorgott a nagy szunyában :) Olyan cuki ilyenkor, kezét-lábát szétdobja, tátva a szája, és úgy szunyál. Cukipofa.
Tegnap amúgy sikerült vásárolnom neki egy szuper kabát-nadrág együttest,újfent. Az úgy történt, hogy 2-3 hete megállapítottuk, hogy kinőtte a kabátját, ha felemeli a kezét, akkor kilátszik a csuklója. Úgyhogy nézelődtem egy keveset, majd az egyik kedvenc bizományosomban sikerült vennem egy citromsárga-szürke kabátot kantáros nadrággal. Bélelt, ráadásul bőven az ujja alá ér, így jó lesz szerintem rá az év végei télen is.(Ha nem, akkor tévedtem)Ráadásul potom összegért, 3000 forintért vettem.  Aztán pár napja, az egyik vendégem kérdezte, hogy az unokája ruháit is ugyanabba a bizományiba szokta a lánya beadni, nem-e akarom előtte átnézni. Igent mondtam, így tegnap felmentem hozzájuk. Rögtön elővett egy halvány lilás-rózsaszínes kabátot egy szürke nadrággal. A nadrág magasított derekú,kantáros, a kabát vastag, pluszban benne van egy vastag kicipzározható mellény. Megnéztem az árát, 18 ezer forintért vették, lazán beillik síruhának, olyan vastag. És potom 3500 forintért az enyém lett :) Csodaszép, nagyon örültem neki. Úgyhogy hiába várom már a tavaszt, azért így tél végére még jól bevásároltam a kisasszonynak :) Hiába, nem hagyhattam, hogy másé legyen.
Amúgy újfent beteg, a múlt hét hétfői hőemelkedés az nyomtalanul elmúlt, így szerdától újra oviba járt. Tegnap már láttam rajta, hogy nem stimmel valami, igazam lett. Mára már rekedt, és szép zöldek folynak az orrából. Úgyhogy a hét eleje ismét törölve oviból. Remélem, hamar rendbe jön, mert 1: piszkosul elegem van már a betegségekből, 2: csütörtökön életünk legelső farsangja lesz, muszáj ott lenni!!!

Ambrózia-bál

Tegnap Ambrózia-bálban voltunk :)
Ez egy jónevű,drága étterem-panzió itt Kazincbarcikán, pár éve nyitott. Azóta minden évben rendeznek bált farsang idején, és a belépő árából (idén 4600 ft) 2000 forintot felajánlanak egy-egy ovinak. Az idén a mi óvodánknak jutott a megtisztelő felajánlás. (a sok oviból egyedül 2 nincs felújítva, a miénk meg még egy.Mindez azért,mert nem jár hozzánk cigány, így nem kapunk támogatást) Már szülői értekezleten megbeszéltük, hogy megyünk mi is. Pár barátunkkal, keresztszülőkkel és pár csoporttárssal együtt villámgyorsan lefoglaltunk egy 20 fős asztalt magunknak. Már  hetek óta téma volt a csoportban, készülődtünk, ki-mit-vesz-fel-fodrász-kozmetika-stb, szokásos női dolgok. Na most ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy pár anyukával mi nagyon jó barátságban lettünk, már a legelső héten az oviba. Ritkaság, de nagyon egy húron pendülünk. Heninek és Grétinek rögtön én kezdtem csinálni a haját, eljárunk kávézni, járunk egymáshoz. Bár gyerekek terén egyedül csak nekem van hercegnőm, de mit mondjak, kisasszony nagyon élvezi a fiú társaságot, amikor Ő van a középpontban.
Lényeg a lényeg, elérkezett a bál napja. Mancushoz nagymami áthíva, minket pedig barátnőmék, akik szintén eljöttek, beszállítmányoztak a hóesésben. Hatkor kezdődött, majd az aperitif felszolgálása után a nagycsoportosok előadtak egy éneket-táncot. Tökéletes volt, majd 20 perces, de hibátlan. Kereszttesója Zitának is szerepelt benne, illetve Gréta nagyobbik fia is. Könnyes szemmel néztem őket.(egyfolytában az járt az eszemben, hogy mi lesz akkor,ha majd Zita is fellép...)Csuda jó volt. Aztán előétel, majd főétel, közben beszélgetések, oltári nagy röhögéssel tarkítva. Hamar megbeszéltünk egy újabb összeröffenést, mert tényleg nagyon jó kis csapat jött össze. Hajnali 2-ig táncoltunk, röhögtünk,beszélgettünk. Utolsóként indultunk haza, és még az sem szegte kedvünket, hogy a tombolán semmit sem nyert a mi asztalunk.(pedig sokat vettünk, mert a teljes tombola összegét az ovi kapja.500 ft / db) Aztán hazataxiztunk, és komolyan mondom, régen éreztem ilyen jól magamat-magunkat. Még az sem bántott, hogy a sok tánc hatására a talpamat teljesen feltörte az új csizmám :)
Kisasszonyka közben itthon aludta az igazak álmát, nagymami felügyelete alatt. Mikor belopóztam hozzá, és megpusziltam, csukott szemmel elmosolyodott, és azt suttogta, hogy szeretlek anya... most mit mondjak erre???Legszívesebben felkeltettem volna, hogy magamhoz szorítsam.De inkább vártam vele reggelig.
Reggel arany életem volt, életem párja ugyanis ágyba hozta a gyermekünket, meg egy flectort,mert bazira fájt a fejem.(Pedig csak két csokis-tejszínes koktélt ittam,de hát nem vagyok ezek szerint ehhez szokva)
Holnap pedig ovi, aztán gondolom kávézunk a csajokkal,megbeszéljük a partit :)
Végre Zita is jár, múlt héten csak csütörtök-péntek vittem, biztosra mentem, hogy kilábaljon a vírusból. Szegénykémnek már nagyon hiányzott, este is könnyebben alszik el, jobban kifárad, mint ha itthon van velem. Bár meg kell mondjam, csütörtökön nem találtam a helyem, pedig Istvánom is itthon volt, de nagyon hiányzott a kisasszony. Túl hozzászoktam, hogy megint csak az enyém volt...Na mindegy, ez az élet rendje, nem igaz?
Aztán az van még házunk táján, hogy holnap válik el a tanfolyamom időpontja. Ugyanis műkörmös szakmunkás vizsgát fogok tenni :) Jót tesz majd nekem, szeretek ilyesmivel bíbelődni, meg nem utolsó sorban az üzletemnek is jót fog tenni, ha nem csak fodrász leszek.Jobb lesz több lábon állni. Csak majd az is nehéz lesz, hogy péntek délután és szombat egész nap nem én leszek Zitával meg Istvánnal.Furcsa lesz, hogy nem én megyek oviba érte, meg aztán Istvánnal csak a hétvégénk van együtt, aztán most ebből is elveszek egy napot, de sajnos nem tudok mit tenni. Én is azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik szeretnek dolgozni :)

Tegnap

Tegnap Ambrózia-bálban voltunk :)
Ez egy jónevű,drága étterem-panzió itt Kazincbarcikán, pár éve nyitott. Azóta minden évben rendeznek bált farsang idején, és a belépő árából (idén 4600 ft) 2000 forintot felajánlanak egy-egy ovinak. Az idén a mi óvodánknak jutott a megtisztelő felajánlás. (a sok oviból egyedül 2 nincs felújítva, a miénk meg még egy.Mindez azért,mert nem jár hozzánk cigány, így nem kapunk támogatást) Már szülői értekezleten megbeszéltük, hogy megyünk mi is. Pár barátunkkal, keresztszülőkkel és pár csoporttárssal együtt villámgyorsan lefoglaltunk egy 20 fős asztalt magunknak. Már  hetek óta téma volt a csoportban, készülődtünk, ki-mit-vesz-fel-fodrász-kozmetika-stb, szokásos női dolgok. Na most ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy pár anyukával mi nagyon jó barátságban lettünk, már a legelső héten az oviba. Ritkaság, de nagyon egy húron pendülünk. Heninek és Grétinek rögtön én kezdtem csinálni a haját, eljárunk kávézni, járunk egymáshoz. Bár gyerekek terén egyedül csak nekem van hercegnőm, de mit mondjak, kisasszony nagyon élvezi a fiú társaságot, amikor Ő van a középpontban.
Lényeg a lényeg, elérkezett a bál napja. Mancushoz nagymami áthíva, minket pedig barátnőmék, akik szintén eljöttek, beszállítmányoztak a hóesésben. Hatkor kezdődött, majd az aperitif felszolgálása után a nagycsoportosok előadtak egy éneket-táncot. Tökéletes volt, majd 20 perces, de hibátlan. Kereszttesója Zitának is szerepelt benne, illetve Gréta nagyobbik fia is. Könnyes szemmel néztem őket.(egyfolytában az járt az eszemben, hogy mi lesz akkor,ha majd Zita is fellép...)Csuda jó volt. Aztán előétel, majd főétel, közben beszélgetések, oltári nagy röhögéssel tarkítva. Hamar megbeszéltünk egy újabb összeröffenést, mert tényleg nagyon jó kis csapat jött össze. Hajnali 2-ig táncoltunk, röhögtünk,beszélgettünk. Utolsóként indultunk haza, és még az sem szegte kedvünket, hogy a tombolán semmit sem nyert a mi asztalunk.(pedig sokat vettünk, mert a teljes tombola összegét az ovi kapja.500 ft / db) Aztán hazataxiztunk, és komolyan mondom, régen éreztem ilyen jól magamat-magunkat. Még az sem bántott, hogy a sok tánc hatására a talpamat teljesen feltörte az új csizmám :)
Kisasszonyka közben itthon aludta az igazak álmát, nagymami felügyelete alatt. Mikor belopóztam hozzá, és megpusziltam, csukott szemmel elmosolyodott, és azt suttogta, hogy szeretlek anya... most mit mondjak erre???Legszívesebben felkeltettem volna, hogy magamhoz szorítsam.De inkább vártam vele reggelig.
Reggel arany életem volt, életem párja ugyanis ágyba hozta a gyermekünket, meg egy flectort,mert bazira fájt a fejem.(Pedig csak két csokis-tejszínes koktélt ittam,de hát nem vagyok ezek szerint ehhez szokva)
Holnap pedig ovi, aztán gondolom kávézunk a csajokkal,megbeszéljük a partit :)
Végre Zita is jár, múlt héten csak csütörtök-péntek vittem, biztosra mentem, hogy kilábaljon a vírusból. Szegénykémnek már nagyon hiányzott, este is könnyebben alszik el, jobban kifárad, mint ha itthon van velem. Bár meg kell mondjam, csütörtökön nem találtam a helyem, pedig Istvánom is itthon volt, de nagyon hiányzott a kisasszony. Túl hozzászoktam, hogy megint csak az enyém volt...Na mindegy, ez az élet rendje, nem igaz?
Aztán az van még házunk táján, hogy holnap válik el a tanfolyamom időpontja. Ugyanis műkörmös szakmunkás vizsgát fogok tenni :) Jót tesz majd nekem, szeretek ilyesmivel bíbelődni, meg nem utolsó sorban az üzletemnek is jót fog tenni, ha nem csak fodrász leszek.Jobb lesz több lábon állni. Csak majd az is nehéz lesz, hogy péntek délután és szombat egész nap nem én leszek Zitával meg Istvánnal.Furcsa lesz, hogy nem én megyek oviba érte, meg aztán Istvánnal csak a hétvégénk van együtt, aztán most ebből is elveszek egy napot, de sajnos nem tudok mit tenni. Én is azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik szeretnek dolgozni :)

Hajdúszoboszló vár minket!

Egészen pontosan 5 hónap,2 hét és 2 nap múlva megyünk. Messze van még,baromira. De legalább már van mit várni. Sokat filóztunk rajta, merthogy az a piszkos pénz... de aztán rájöttünk, legalább együtt leszünk, kikapcsolódunk. Hárman...
Meg még 16 barátunk :) :) :)
De már alig várjuk :)
ITT LESZÜNK.

Hajdúszoboszló vár minket

Egészen pontosan 5 hónap,2 hét és 2 nap múlva megyünk. Messze van még,baromira. De legalább már van mit várni. Sokat filóztunk rajta, merthogy az a piszkos pénz... de aztán rájöttünk, legalább együtt leszünk, kikapcsolódunk. Hárman...
Meg még 16 barátunk :) :) :)
De már alig várjuk :)
ITT LESZÜNK.

Újabb betegség...

Pénteken, amikor hazahoztam az oviból, ebéd után,még semmi baja nem volt. Jókedvű,cukibogár volt. Aztán lefektettem, és 10 másodperc alatt elaludt. Akkor felmerült bennem a kósza gondolat, hogy beteg lesz, de elvetettem. Aludt másfél órát,kipihenten ébredt. Este fürdés után lefektettem, köhintett egyet, de semmi komoly nem volt. Éjszaka már gyakrabban köhögött, nem bírt felszakadni a váladék.Szombat reggel mi korán elszaladtunk bevásárolni, anyós vigyázott addig rá. (arra inkább nem mondok semmit, hogy önhatalmúlag adott a gyereknek 2,5 ml algoflex babyt, mert azt hitte, hogy kanalas orvosság.És mivel reggel köhögött, hát adott neki.Fel bírtam volna robbanni az idegtől!) Hazafelé gyógyszertár, de sajnos nem volt homeós köhögéscsillapítójuk, így ACC-t hoztunk haza. Kapott szombaton kettőt, kezdett felszakadozni neki. Vasárnap reggel kicsit csavarogtunk, szintén nem láttunk rajta semmit, néha-néha köhintett. Azért Szonjáékhoz már nem mertem bevinni. Délután körmöshöz mentünk, kettesben.(kapott 4 körmére pici rózsaszín pillangót, oda meg vissza volt a boldogságtól teljesen.Persze másnapra lekopott, azóta is azzal nyúz:))

Este lefektettem, már lázasnak tűnt. 38. Kapott algoflexet, lefeküdt. Éjszaka óránként keltem hozzá, figyeltem. Hajnalban ismét láz, köhögött egész éjjel, majd megfulladt.

Reggel 39 fokos lázzal ébredt reggel hatkor. Kapott lázcsillapítót. Dokinénivel konzultáltam, szeretné meghallgatni, viszont időpontot nem tud adni.Sebaj.Egytől van rendelés, déltől szobroztunk a rendelő előtt, így elsők lettünk. Szegény Mancika nem élvezte a szép napsütést, az ölemben feküdt, szundikált.Nagyon szarul volt, köhögött, csorgott a könnye, folyt az orra, lázasodott. Háromnegyed egykor bekerültünk a váróterembe, ahol egy gyors anyuka lazán elvette előlem az első sorszámot.Én pedig laza kézmozdulattal, egyik kezemben Zitával, gyöngymosolyt csillantottam, kivettem a kezéből, és megköszöntem, hogy segített nekem kivenni a mi sorszámunkat:) Diszkréten röhögött pár anyuka a háttérben, aztán amikor a hölgyemény kitipegett, még gratuláltak is:) A váróteremben Mancust amúgy már a hideg is rázta, az ölemben csüngött végig, a kabátomba burkolózva. Bent a dokinéni megvizsgálta, vírusos a torka. Antibigyó helyett Spiropentet kapott a  köhögésére, és Isoprinosint mellé. Azért elővigyázatosan írt fel antibigyót is, ha netalántán rosszabbul lenne, de ne legyen rá szükség jelszóval adta ide. Kiváltottam a két szirupot (4000 forint,majdnem lehidaltam), az iso-nevű csodaszerből már kapott is délben. Egy órácskát aludt, de rázta a hideg, nehezen ment le a láza. De jelentem, hatott a gyógyszer. Este még produkált egy 38,5-öt, de azt is vidáman, pörögve. Éjszaka egyszer sem kelt fel (nekem óránként csörgött a telefon, hogy felkeljek megnézni, mert a kisasszony most sem volt hajlandó mellettünk aludni, csak az ágyában),nem volt lázas, szinte nem is köhögött. Jelentem, vígan  elfogadom a drága gyógyszert, ha így használ!!!! Komolyan, nem hittem benn, de meggyőzött:)Ma már csak köhög, meg menne ki, de ma még szobafogságban van:) De úgy nézem, túl van a nehezén, hála Istennek. Na meg az Isoprinosine-nek *!

*Az immunrendszer védekezőképességének fokozására szolgáló gyógyszer, mely Herpes vírus, bárányhimlő, kanyaró, mumpsz, citomegalovírus, Epstein- Barr vírus, humán papillomavírus okozta fertőzések, ún. "immunhiányos állapotok", fertőző vírusos légúti betegségek, májgyulladás, agyhártyagyulladás kezelésére alkalmas.

Újabb betegség...

Pénteken, amikor hazahoztam az oviból, ebéd után,még semmi baja nem volt. Jókedvű,cukibogár volt. Aztán lefektettem, és 10 másodperc alatt elaludt. Akkor felmerült bennem a kósza gondolat, hogy beteg lesz, de elvetettem. Aludt másfél órát,kipihenten ébredt. Este fürdés után lefektettem, köhintett egyet, de semmi komoly nem volt. Éjszaka már gyakrabban köhögött, nem bírt felszakadni a váladék.Szombat reggel mi korán elszaladtunk bevásárolni, anyós vigyázott addig rá. (arra inkább nem mondok semmit, hogy önhatalmúlag adott a gyereknek 2,5 ml algoflex babyt, mert azt hitte, hogy kanalas orvosság.És mivel reggel köhögött, hát adott neki.Fel bírtam volna robbanni az idegtől!) Hazafelé gyógyszertár, de sajnos nem volt homeós köhögéscsillapítójuk, így ACC-t hoztunk haza. Kapott szombaton kettőt, kezdett felszakadozni neki. Vasárnap reggel kicsit csavarogtunk, szintén nem láttunk rajta semmit, néha-néha köhintett. Azért Szonjáékhoz már nem mertem bevinni. Délután körmöshöz mentünk, kettesben.(kapott 4 körmére pici rózsaszín pillangót, oda meg vissza volt a boldogságtól teljesen.Persze másnapra lekopott, azóta is azzal nyúz:))

Este lefektettem, már lázasnak tűnt. 38. Kapott algoflexet, lefeküdt. Éjszaka óránként keltem hozzá, figyeltem. Hajnalban ismét láz, köhögött egész éjjel, majd megfulladt.
Reggel 39 fokos lázzal ébredt reggel hatkor. Kapott lázcsillapítót. Dokinénivel konzultáltam, szeretné meghallgatni, viszont időpontot nem tud adni.Sebaj.Egytől van rendelés, déltől szobroztunk a rendelő előtt, így elsők lettünk. Szegény Mancika nem élvezte a szép napsütést, az ölemben feküdt, szundikált.Nagyon szarul volt, köhögött, csorgott a könnye, folyt az orra, lázasodott. Háromnegyed egykor bekerültünk a váróterembe, ahol egy gyors anyuka lazán elvette előlem az első sorszámot.Én pedig laza kézmozdulattal, egyik kezemben Zitával, gyöngymosolyt csillantottam, kivettem a kezéből, és megköszöntem, hogy segített nekem kivenni a mi sorszámunkat:) Diszkréten röhögött pár anyuka a háttérben, aztán amikor a hölgyemény kitipegett, még gratuláltak is:) A váróteremben Mancust amúgy már a hideg is rázta, az ölemben csüngött végig, a kabátomba burkolózva. Bent a dokinéni megvizsgálta, vírusos a torka. Antibigyó helyett Spiropentet kapott a  köhögésére, és Isoprinosint mellé. Azért elővigyázatosan írt fel antibigyót is, ha netalántán rosszabbul lenne, de ne legyen rá szükség jelszóval adta ide. Kiváltottam a két szirupot (4000 forint,majdnem lehidaltam), az iso-nevű csodaszerből már kapott is délben. Egy órácskát aludt, de rázta a hideg, nehezen ment le a láza. De jelentem, hatott a gyógyszer. Este még produkált egy 38,5-öt, de azt is vidáman, pörögve. Éjszaka egyszer sem kelt fel (nekem óránként csörgött a telefon, hogy felkeljek megnézni, mert a kisasszony most sem volt hajlandó mellettünk aludni, csak az ágyában),nem volt lázas, szinte nem is köhögött. Jelentem, vígan  elfogadom a drága gyógyszert, ha így használ!!!! Komolyan, nem hittem benn, de meggyőzött:)Ma már csak köhög, meg menne ki, de ma még szobafogságban van:) De úgy nézem, túl van a nehezén, hála Istennek. Na meg az Isoprinosine-nek *!

*Az immunrendszer védekezőképességének fokozására szolgáló gyógyszer, mely Herpes vírus, bárányhimlő, kanyaró, mumpsz, citomegalovírus, Epstein- Barr vírus, humán papillomavírus okozta fertőzések, ún. "immunhiányos állapotok", fertőző vírusos légúti betegségek, májgyulladás, agyhártyagyulladás kezelésére alkalmas.

Csak egy kép...

Csak egy kép

SZÉPSÉGEM

38.

38 hónapja, azon a csütörtöki napon, szürke volt az ég, hideg szél fújt. Az elmondások szerint, ugyanis nekem nem ezek maradtak meg. Nem emlékszem,milyen idő volt, pedig amíg Istvánom megebédelt (helyettem), addig én az ablakban szellőztem, és az járt a fejemben, hogy nem tudnék megszökni, mert nem férek ki rajta. Azon a napon semmi más nem érdekelt már, csak hogy túl legyek rajta. Hogy legyen vége a vég nélküli fájdalomnak, hogy ne fájjon soha többé. Nem érdekelt akkor már, hogy nemsokára láthatom a lányom, hogy általa végre egy család lehetünk. Csak azt vártam, hogy dél legyen.(akkorra ígérte a doki a lányomat). Szenvedtem, fájt látnom Istvánomat, hogy szenved azért, mert nem segíthet nekem.Pedig azzal, hogy ott volt, rengeteget segített. Az életemet mentette meg vele.

Aztán elmúlt a dél, az egy óra. A fájdalmak egybeértek, már nem egy könnyebb-egy nehezebb fájdalom volt, hanem nehéz és még  nehezebb. Aztán kettőkor, amikor már alig bírtam visszavánszorogni az ágyra, akkor gázt kaptam. Fájt akkor is, de mintha nem nekem fájna. Mintha valahonnan kívülről láttam volna magam, minket. István az ágyam szélére dőlt, pihent, fogtuk egymás kezét. Én pedig imádkoztam. Hogy megérkezzen Zita, hogy ne legyen semmi baja, hogy soha többé ne fájjon ennyire. És aztán már nem fájt. Elvették a gázt, nyomtunk vég nélkül, de akkor már nem fájt. Csak Istvánt hallottam. Csak az Ő hangját, az Ő kezét éreztem. Ahogy mondja,annyi érzéssel a hangjában: Már látom a fejét, a haját!!!

Aztán meglett. Sok minden kiesett nekem, legalább 10 perc. Nem tudtam, hogy annyi időre nem voltam magamnál. Csak végre rám rakták, és néztük, és emlékszem István könnyes szemére... és akkor is az járt az eszembe, hogy végre, nem fáj, végre együtt vagyunk...

Soha nem éreztem akkora fájdalmat. De akkora boldogságot sem. Pedig minden nap eszembe jut, hogy milyen jó is, hogy itt van velem, hogy szerethetem, ölelhetem,nézhetem. Máig megdobban a szívem, amikor este István hazaérkezik, és Zita APUKÁM felkiáltással a nyakába ugrik. Amikor aztán odahúznak, hogy együtt ölelkezzünk, hárman.

Most is nagyon boldog vagyok, csak már másképpen. És már régen rájöttem valamire. Hogy bármikor bevállalnám újra azt a fájdalmat Őértük. Mert Őértük megéri.

Ma reggel, mikor bemondták a tévében, hogy vigyázzunk magunkra, mert péntek 13-a van. Akkor István magához húzott, és szavak nélkül is tudtam, hogy nem a szerencsétlen napra gondol,hanem a Mi tizenharmadikánkra. Mert nekünk ez nagyon szerencsés szám. Mert 13-án, 13 óra fájdalom után megszületett a 13 betűs csodánk... Ma harmincnyolc hónapja... annyira furcsa...már ekkora....olyan nagylány már!!!

Származási hely: 2012. január 13.

38.

38 hónapja, azon a csütörtöki napon, szürke volt az ég, hideg szél fújt. Az elmondások szerint, ugyanis nekem nem ezek maradtak meg. Nem emlékszem,milyen idő volt, pedig amíg Istvánom megebédelt (helyettem), addig én az ablakban szellőztem, és az járt a fejemben, hogy nem tudnék megszökni, mert nem férek ki rajta. Azon a napon semmi más nem érdekelt már, csak hogy túl legyek rajta. Hogy legyen vége a vég nélküli fájdalomnak, hogy ne fájjon soha többé. Nem érdekelt akkor már, hogy nemsokára láthatom a lányom, hogy általa végre egy család lehetünk. Csak azt vártam, hogy dél legyen.(akkorra ígérte a doki a lányomat). Szenvedtem, fájt látnom Istvánomat, hogy szenved azért, mert nem segíthet nekem.Pedig azzal, hogy ott volt, rengeteget segített. Az életemet mentette meg vele.

Aztán elmúlt a dél, az egy óra. A fájdalmak egybeértek, már nem egy könnyebb-egy nehezebb fájdalom volt, hanem nehéz és még  nehezebb. Aztán kettőkor, amikor már alig bírtam visszavánszorogni az ágyra, akkor gázt kaptam. Fájt akkor is, de mintha nem nekem fájna. Mintha valahonnan kívülről láttam volna magam, minket. István az ágyam szélére dőlt, pihent, fogtuk egymás kezét. Én pedig imádkoztam. Hogy megérkezzen Zita, hogy ne legyen semmi baja, hogy soha többé ne fájjon ennyire. És aztán már nem fájt. Elvették a gázt, nyomtunk vég nélkül, de akkor már nem fájt. Csak Istvánt hallottam. Csak az Ő hangját, az Ő kezét éreztem. Ahogy mondja,annyi érzéssel a hangjában: Már látom a fejét, a haját!!!

Aztán meglett. Sok minden kiesett nekem, legalább 10 perc. Nem tudtam, hogy annyi időre nem voltam magamnál. Csak végre rám rakták, és néztük, és emlékszem István könnyes szemére... és akkor is az járt az eszembe, hogy végre, nem fáj, végre együtt vagyunk...

Soha nem éreztem akkora fájdalmat. De akkora boldogságot sem. Pedig minden nap eszembe jut, hogy milyen jó is, hogy itt van velem, hogy szerethetem, ölelhetem,nézhetem. Máig megdobban a szívem, amikor este István hazaérkezik, és Zita APUKÁM felkiáltással a nyakába ugrik. Amikor aztán odahúznak, hogy együtt ölelkezzünk, hárman.

Most is nagyon boldog vagyok, csak már másképpen. És már régen rájöttem valamire. Hogy bármikor bevállalnám újra azt a fájdalmat Őértük. Mert Őértük megéri.

Ma reggel, mikor bemondták a tévében, hogy vigyázzunk magunkra, mert péntek 13-a van. Akkor István magához húzott, és szavak nélkül is tudtam, hogy nem a szerencsétlen napra gondol,hanem a Mi tizenharmadikánkra. Mert nekünk ez nagyon szerencsés szám. Mert 13-án, 13 óra fájdalom után megszületett a 13 betűs csodánk... Ma harmincnyolc hónapja... annyira furcsa...már ekkora....olyan nagylány már!!!

Származási hely: 2012. január 13.