Új szó

Ritkaság számba megy, ha sikerül új szót tanítani Zitával,mert már szerintem mindent tud. De sikerült. TAKONYPÓC. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent... Tegnap délelőtt mentünk a házhoz.Ezerrel sütött a nap, tudtunk dolgozni. Természetesen jött Mancika is, segíteni. Fel volt rendesen öltözve, nem volt melege,nem fázott. Párszor mégis meg kellett törölni az orrmányát. Mi délben hazajöttünk, megebédeltünk,majd letettem aludni.Anyós vigyázott rá, mi pedig apóssal vissza mentünk Istvánhoz.Vittem ebédet is. Öt óra körül jöttünk haza, egy nagy teherautónyi lommal. (Fa, tüzelni való lomok.) Még Zoli leborította a kocsinyi szemetet,én az ablakban beszélgettem Mancival.Már akkor láttam rajta, hogy nincs jól. Piros volt a szeme, duda az orra. Bementem, láza nem volt, de már nyávogós volt. Patakban folyik az orra, így egy perc alatt megtanulta az új szót. Mit nem mondjak,annyira beparáztam, hogy legelsőre rögtön a dokit akartam hívni.Aztán lehiggadtam, most inhalálunk, vitaminozunk, homeozunk. De bevallom őszintén,hogy nagyon félek. Még csak most lábalt ki, még Normaflore kúrán van, nem kellene újra gyógyszerezni.Viszont félek,hogy a legyengült szervezete nem fog egy kis náthával sem megbirkózni. Újfent magamat hibáztatom.Mert nem tudom, hogy mit csináltam rosszul, hogy már megint beteg. Pedig azt hittem,hogy figyelek rá.Ezek szerint mégsem...