2010. november 10., szerda

Róla

Vagyis az ünnepeltről. Legelőször is, hogy egy tündér. Minden elfogultság nélkül állíthatom,hogy a világ legjobb gyermeke. (Zita!Nem elolvasni és megváltozni!!!) Bárkit megkérdezhettek a környezetünkben, mert mindenki ezt fogja mondani. Vele bárhová el lehet menni, hétfőn kétésfél órát tekeregtünk a játékosztályon, egy hangja nem volt! Azér' nem semmi!!! Imádnivaló, huncut, nagydumás csaj. Próbálok leszokni a csúnya beszédről, mert hát senki nem szeretné viszont hallani egy kétéves szájából. Mostani kedvencen, hogy a franc essen bele. Leredukáltam. Franciskára:) Előszeretettel hajtogatja Manci is, mert azt hiszi, hogy róla van szó:) Mert általában vele kapcsolatban kell káromkodnom:) Úgyhogy megoldottuk ezt is. Még annyit, hogy mire ezt kimondom, meg viszont hallom a kétévesből, már el is száll a bosszúságom:) Nagyon jó napjaink vannak együtt! Bár vannak harcok, de azokat is megoldjuk. Reggel 6-7 körül kel fel. (Máris jobb, mint az öt óra, ami az óraátállítás után hosszú napokig volt) Átjön hozzánk, vagy épp kiabál segítségért. Változatos, mert ha apát hívja, akkor senki más ne mehet,csakis Ő. Viszont ha engem óhajt,akkor csakis én mehetek. Aztán meghallgatjuk a híreket, mostanában már Mancitolmácsolással. 7 óra után kitámolygunk, apa készülődik, Zita beleveti magát az imádott szobájába, és játszik. Én fél- vagy egészkómásan reggelit alkotok. István öltözteti dedét reggelente, hancúrozással és rohangálással egybekötve. Én van, hogy már csak nyolc után,amikor István elmegy,akkor öltözök fel. Majd takarítás, rendrakás, főzőcske. Aktív vagy épp passzív segítséggel. Mert van, hogy félórákig nem jön ki a szobából, úgy eljátszik egyedül, de van, hogy jön segíteni nekem. Ilyenkor választhatok, hogy vállalom-e segítséggel az elintézendőket, vagy inkább kitalálok mást neki. Szeretünk énekelni, gyurmázni, kockázni, játékból boltba menni. Jól le lehet foglalni. Ha nem sikerül,akkor kihúzom a kanapét, és ott táncol meg ugrál zenére. 11 körül séta, néha egybekötve boltozással, könyvtárazással. Egy óra körül ebéd,majd kakaó és ölded elvonul szunnyadni. Már nem kell altatni sem, csak az ajtót kell nyitva hagyni.Ezután én relaxálok,netezek,csöndesen múlatom az időt.Ez az én időm. Majd felkel 3-4 körül, gyümölcsözünk, játszunk, várjuk Istvánt, aki 5 után jön valamikor. Ilyenkor alakul ki a fejetlenség, vacsizunk, Manciszórakoztatunk közösen, mert ekkor már nem engedi el az apját sem. Kötelező a szobába bemenni és vele lenni:) Szoktunk mesézni, bár lassan unom , hogy egyfolytában Madagaskár, Verdák megy. De mit tehetnünk, ezt szereti. Nyolc után fürdés, majd nagyágyon ugrálás apával,amíg anya végzi az esti toalettjét.Kilenc körül kakaó, majd alvás. Ilyenkor ott ülök mellette és nézem a tévét, amíg elszunnyad. Néha a kezét kell fogni, néha a fenekét-hátát simogatni, hajában matatni.Ezt mindig az adott estén dönti el. Amióta nem beteg, azóta alszik is, bár párnaponta felsír éjszaka.Ilyenkor átmegyek,,megpuszilgatom és alszik is tovább. Mostanában, vagyis már a negyedik napja bugyizunk. Ő kéri, nem szoktam erőltetni. Még vannak balesetek, de ez a hebehurgyasága miatt van.Ma kétszer fordult elő, hogy pár csepp becsurgott, aztán rohant a wc-re, ahol még jó sokat pisilt.Úgyhogy már tartani is tudja. Tegnap meg már csak akkor szólt,amikor lehúzott bugyival állt a wc előtt mert nem tudott ráülni.Ekkor nagydolog is ment. Néha harcolunk, mert nem akar sétához vagy alváshoz pelust, pedig ezt nem hagyhatom még el. Bár szerintem már ilyenkor is csak azért hisztizik, mert fáradt. Enni még mindig nem nagyon szeret, pár falat után már rohan is. Valamelyik nap kettő falat után bejelentette, hogy neki mennie kell, dolgozni. Beült a kocsijába, ment egy kört,majd visszajött az ebédlőasztalhoz egy falatért. Így telt a vacsija. Autósbüfé:) Amúgy Móni kérdezte, hogy szokott-e még játszani vele. Igen, nagy kedvence. Rengeteget jön-megy vele a lakásban, majd kiszáll, bejelenti hogy leparkol,majd dolga végeztével továbbáll. Ha barátok jönnek hozzá, akkor megy a harc, mert hát mindenki az autót szeretné, és ugyebár csak egy van belőle. Zita hagyja egy darabig, de aztán elunja, hogy egyedül Ő nem ülhet bele, aztán eltörik a mécses. Általában próbáljuk, hogy együtt oldják meg a problémákat, de nem mindig megy. Olyan is volt már, hogy telefonált a nagytesóm, hogy kiugranának pár percre hozzánk Noellel, de dugjam már el az autót, mert akkor csak balhé lesz:) Fürdeni nagyon szeret, ilyenkor órákig el játszana. Nagy kedvenc az illatos fürdő, amit a betegsége idején dokinénis javaslatra vetettünk be, és azóta is sláger. Imád ugrálni.Mindig,mindenhová és mindenhonnan. Voltak belőle már sírások, de alapjába véve ügyes. Mikor kiderült, hogy nem sikerül a szülinapjára tervezett ajándék, akkor eldöntöttük, hogy trambulint kap. Sajnos hétfőn, mikor bementünk, nem kaptunk megfelelőt, küldeni meg csak később tudnának. Így fájó szívvel, de tavaszig lemondtam róla. Kapott helyette pénztárgépet, ugrálós szamarat (Jé, kiderült hogy nem szamár hanem póni:)) meg takarítószettet.(Ehhez nem találtam képet) Az első kettőt már megkapta, nagy sláger mindkettő. Végre, nem kell veszekednünk a porszívómért:) Sok mindent lehetne még írni róla,de nem tudok. Mert most csak az jár a fejemben, hogy mennyire imádom. Ő az életem értelme!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése