Eldobom az agyam...

Szeptember közepén voltunk mérlegelésen. Már akkor sem volt kicsi. Viszont tegnap voltunk a dokinál. Most 91 centi a gyerek!!! Hova nő????? Gyanús volt, hogy az a nadrág,amit félreraktam,mert fel kell aljazni, az ma teljesen pontosan jó volt rá. Dokinéni megvizsgálta. Tüdeje tiszta, meggyógyult. Majd, hogy ne kelljen menni egy hét múlva a 2 éves státuszra, át is nézte a gyereket. Háromszor mértük meg. Akkor is 91 maradt:) Van 16 darab gyönyörű hófehér fogacskája (megdicsért a dokinéni,mert nagyon szép fogai vannak), 11,8 kilócskája, meg egy nagydumás pofija. Ülünk a pelenkázón, épp az előttünk lévő gyereket vizsgálja. Zita meg kommentálja: MEGHALLGATJUK BABA POCAKJÁT. MEGSZÁMOLJUK A HAJÁT (megnézte a kutacsát). FOGÁT IS NÉZZÜK. ELLOPTÁK A FOGAIT!!!( egy hónapos kicsifiú volt) ANYÁJA NEM MOSTA RENDESEN A FOGÁT.KIESETT. (na ekkor már dől a rendelő a röhögéstől) MOST MÉR SÍR? NE SÍRJÁL BABA!ANYUD AD NEKED PUSZIT! (oltást kapott,arról pont lemaradt,nem látta) Mikor minket vizsgált a doki, már nem is kérdezte, hogy hány szót tud meg ismer fel. Mindent... azé' nem kicsit voltam rá büszke. Mikor jöttünk ki,akkor Zita visszanézett, köszönt,majd mondta a dokinak: HOLNAP IS JÖSSZ HAZA? (mármint mikor jön ki újra hozzánk) Annyira aranyos volt! Ja, és élvezkedjetek ti is:) (Link) Nekünk mostanában nagyon nyerő!