Gyors

Rohan az idő velünk. 20 nap és szülinap. Remélem, addig elkészül az ajándéka, amihez még hozzá sem tudtunk fogni... Sajnos nagyon kevés az időnk. De ez várható is volt.Tegnap barátok segítségével építettünk egy szeméthegyet. És még mindig csak az udvar egy része van megszabadítva a szőlőlugastól. Reggel 10-re mentünk a házhoz. Füvet nyírtunk, szedtük össze a gondolatainkat, hogy hogyan is tovább. Mi Mancival bejártuk-bemotoroztuk az utcát, megismerkedtünk a sré szembeni szomszéd bácsival. Már most tudom,hogy lyukat beszél majd a hasunkba.Délben hazajöttünk, ebédeltünk, Mancikát álomországba kísértük. Majd anyós felvigyázott rá,mi pedig újra mentünk romeltakarítani. Segítséggel, mert drága barátaink jöttek, és hősiesen metszettek, vágtak, stílfűrészeltek, gazoltak, és rengeteget röhögtünk.Majd sötétedéskor hazaugrottam Manciért,majd bementünk vacsizni barátokhoz. Még Zita is evett végre valahára kettő darab füstli virslit,tábortűzön sütve. Napok óta ez volt az első értékelhető mennyiségű kaja a pocakjában. Majd hazajöttünk. Este, lefekvéskor újra viszontláttuk a virslit és az esti kakaót.Már lassan agyvérzést fogok kapni emiatt. Csóri gyerek már enni sem mer,amit megeszik,az lefekvéskor a köhögőrohamoknak köszönhetően visszaköszön. Lassan elkopik az ágyneműje, olyan sűrűn mosom.Holnap emiatt szerintem újból dokinéni lesz...