Lázas munkában vagyunk

Na,eddig bírtam. Mármint a nemadokantibigyót a gyerekemnek. Már mindent kipróbáltam: gőzölögtünk, párologtunk, homeopatáztunk, természetes anyagokkal próbálkoztunk...sorolhatnám napestig. De semmi hatás. Már tegnap este azt hittem,a javulás útjára lépett. Már napközben egyáltalán nem volt láza, este is csak hőemelkedés. (Kedden estére 39,6-ot mértünk...) De ma délelőtt megint lázas volt. A köhögésről meg inkább szót sem ejtek. Szörnyű. A sok köhögés miatt meg csak azért nem taccsol mostanában, mert harmadik napja fénylény. Normális, értékelhető kaja a gyomrában a semmivel egyenlő. Már leugrott a pocakja is, lassan úgy fog kinézni mint egy shar-pei. Már tiszta ráncos a pocakja...Bár azt elhiszem, hogy a vacsira megevett 13 szem rizspehelytől elhízni nem fog... A legrosszabb az egészben, hogy önmagam okolom. Merthogy az elmúlt napokban alig voltunk együtt. Tegnap elindultam 10 után, háromra értem haza Miskolcról.Elintéztem a gyest, meg még egy két dolgot. Ma is elmentünk 9 előtt, délre értem haza. A jó hír viszont, hogy most már a miénk a ház! Igaz, a táska pénzt nagyon fájó szívvel adja oda az ember... Mostantól mondhatnám, hogy pihenünk, meg együtt leszünk, de ez sem így van. Hétvégén pakolunk az új házban, füvet nyírunk, udvart rendezünk. A régi tulajnak még van benne cucca, azt viszi el, a maradékot nekünk kell szemétre tenni. Sok meló lesz ez kérem szépen... Amennyiben valaki szeret rombolni meg építeni, és óccsón dógozik, annak szívesen megadom a címet:)) Bár annyi jó, hogy amikor a barátainknak elmondtuk, fej-fej mellett ajánlkoztak segítségnek. Nem hiába szeretjük őket!