Szülinap

Amilyen pocsékul indult, annyira jó lett. Kezdődött azzal, hogy István és Zita délelőtt elindultak venni pelust, meg elhozzák a tortát. Én addig nekiláttam a babgulyásnak, meg próbáltam a gyerekszobát lakhatóvá tenni. Szépen haladtam,amikor hazaérkeztek. Na, amikor megláttam a tortát,akkor elbőgtem magam. Mert az tény, hogy szép volt. Ezzel nem is vitatkozom. De abszolút nem olyan lett, mint amit én elmagyaráztam meg megmutattam nekik. Sőt,azzal sincsen semmi bajom, hogy nem a megbeszélt összeget kellett fizetni érte. Viszont.Ha már kifizetek érte egy vagyont,akkor az már olyan legyen, amilyet én akarok. De nem. Vittem róla képet, megmutattam, elmagyaráztam. Mondtam, hogy nem kell rá sokfajta virág,hanem egy sima, ötszirmú. Erre raktak rá valamilyen sokszirmú,nagyonnemtetszik virágot, sokat. Meg mondtam, hogy pillangót is kérek. Raktak rá kettőt vagy hármat, de azt sem olyat,amit megbeszéltünk. Meg megbeszéltük a csajjal, hogy amit mintát vittem, az kék alappal volt. Mondtam, hogy így is jó, de lehet rózsaszín vagy zöld is. Erre fehér lett,amilyet pont nem szerettem volna. Felhívtam őket,elpanaszoltam a bajom.Sírva, mert ekkorra már nem tudtam uralkodni magamon. Mondták, hogy vigyem vissza, csinálnak másikat.Mondtam,hogy mindjárt jönnek a vendégek. Ja,akkor a másik tortát,amit az iskolába viszünk, ingyen adják.Mondtam,hogy 2 éves, meg hogy én még egyszer nem megyek be, bármit is csinálnak.Meg hogy én nem balhézni akarok,vagy épp kicsikarni belőlük valamit,hanem csak azt, hogy legközelebb figyeljenek oda jobban.Sajnálkoztak, de engem már nem érdekelt. Leraktam. Utána még Istvánnal is jól összevesztünk, mert hogy minek bonyolítottam túl a tortát. A végén már ott jártam, hogy lemondok mindenkit, én meg elhúzok a francba valamerre. Természetesen nem tettem, Zitára való tekintettel. De képzelhetitek a lelkiállapotomat... Ezután már nem volt semmi gond, fejfájásra bevettem egy bitangerős gyógyszert,aztán minden rendben lett. A szobadíszítéssel elcsúsztam, azt már a korábban érkező Tibi bátyusommal és gyerekeivel oldottuk meg. Mancikát is akkor ébresztettük,de semmi gond nem volt vele sem. Tetszett neki a díszítés,a lufik, de a legjobban, hogy gyerekekkel és rokonokkal volt körbevéve. Én az egész este egyszer kellettem,amikor egy kisebb esést követően kellett megvigasztalnom. Pontban 15 óra 50 perckor, a születése percében gyújtottuk meg a két tortán a gyertyát. (Tibiéktől kaptunk egy narancsos tortát,ami órát formáz. A mutatók 15.50-re voltak állítva.Elbőgtem magam,annyira jól esett) Elénekeltük Halász Judit örökbecsűjét, majd elfújtuk a gyertyákat. Mancika és Noel rögtön megdézsmálta a virágokat róla, de nem ízlett nekik, mert nem marcipánból voltak.(Pedig azt is kikötöttem,de most már mindegy.) Kétturnusban kajáltunk, gyerekek nélkül, mert egyik sem akart asztalhoz ülni. Nem is erőltettük,mert ez a nap Őróluk szólt.Mancika roppantul élvezte a gyerekeket, hogy állandóan játszhattak. Nagy sláger volt még mindig az autó, volt, hogy négyen csüngtek rajta. Hála istennek nem voltak veszekedések, pedig attól nagyon féltünk.De megoldottak mindent egymás között. Volt egy idő,amikor kicsit lehiggadtak, ekkor mindenki Goofyt nézett a nagyszobában. Aranyosak voltak,nagyon. A felnőttek is nagyon jól érezték magukat, szerintem kivétel nélkül. És ha az elfogyasztott italmennyiség Mancikát élteti,akkor tuti, hogy 200 évig fog élni:))) De nem baj, maradt két józan a csapatban, aki szállította őket:) Én hamarabb hazavittem mamimékat, mert nagyapim nem érezte jól magát.(Majd erről máskor...) Akkor autókázunk is egy kicsit bátyus barátnőjével,Adrienn dokinénivel. Most találkoztunk másodjára, de egy szuper csajszi. Nagyon jól elbeszélgettünk, meg megnézte a házikónkat is. Majd jönnek segíteni,ha kell. Jókat röhögtünk az elázott fiúkon, mert tényleg legszebb öröm a káröröm:) A srácok mákosan is jól eljátszottak a gyerekekkel, versenyt autóztatták őket, száguldoztak a lakásban fel-alá a gyerekekkel. Nem sejtették még másnaposságukat:) Este nyolc után kezdtünk hazafelé készülődni.Adrienn vitte a családot, én meg Zoli bátyusomat Noellal. Másnap beszéltem mindenkivel telefonon. Jól érezte magát mindenki, csak az ébredéssel akadtak problémáik. István rókátfogott, Tibi csak hívogatta őket, Zoli meg csak a fejét-gyomrát és az egész korpuszát fájlalta. Mindent összevetve azt mondták, a következőre is jönnek:) Mi pedig nagyon várjuk majd azt is. De akkor már kisebb tortával, kisebb stresszel. Remélem. Képeket majd később,időhiány miatt. Ja, és nem jó az ugrálós állat, ki van repedve a szelepnél.Mancika már elsiratta, mehetünk majd kicserélni.Csak a blokkot nem találjuk...