A szülinapjáig hátralévő napokban emlékezéseket fogok folytatni. Képekkel, emlékpillanatokkal. Vigyázat, sok van belőle!
Nagyon szép volt már akkor is,amikor megszületett. Szegénykém a kis csúcsos fejecskéjével, hosszú, majdnemfekete fürtjeivel. Az első napokban rengeteget aludt. Köszönhető a fárasztó, 13 órás vajúdásnak, illetve a harmadik napon beköszöntött sárgaságának is. Emlékszem,mennyire jó illata volt,amikor megszületett. Tiszta volt, nem volt rajta magzatmáz. Megtörölgették, majd felöltöztették. Hála Istennek kimaradt az apja előtt a csapalatti fürdetés. És mégis, csak szagolgattuk,lestük azt a kis csodát. Imádom máig is az illatát. Az anyatejes babaszagát,amit mára már felváltott a tápszeres kakaószag.De ennek is olyan jó illata van,amikor Őrajta van!
A születése utáni harmadik napon,a reggeli fürdetés és vizit után bekötözött kézzel kaptam vissza. Be volt a jobb kézfejébe építve egy branül,amin antibigyós kezelést kapott. Csak a kis körmei voltak kinn, a többi vartagon ráragasztva egy kemény valamire, hogy ne hajlítsa be az öklét. Szörnyű volt nézni. Viszont ekkor jött az illatához egy gyógyszeres szag is. A jó orrommal ezt is rögtön kiszúrtam. Még a hazahozatala után is két nappal éreztem a bőrén, a pelusán. De valahogy ezt is szerettem.Mert Tőle, Belőle jön.
Mai napig a reggeli-délutáni ébredések után beleszagolok a nyakába, teljesen belefúrom az orromat. Imádom. És mostanában már Ő is szagolgat. Utánoz minket,mozgatja a pici orrát is szimatol.SZAGOLOK,ANYA! felkiáltással belenyomja az orrát a nyakunkba,majd rötyög,mert nem tud levegőt venni. Imádjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése