Gondolatok összevisszasága

Komolyan, ennyit gondolkozni, mint amennyit én töröm mostanában a fejem, már szerintem káros...lehet, skizofrén vagyok, több személyiségnek is elég lenne ennyi gondolat :) Na félre a tréfával, szerintem minden nő így van vele, hogy eltervezi a saját napját reggeltől estig, majd a gyerekét, családét is. Egyre közelebb van a munka nekem (remélem), illetve 29-én kezdődik a legelső dadusképzős nap is. Nehéz eltervezni mindent, mikor ki megy Zitáért, kivel legyen (apával), mikorra menjen érte, közben már most forr a fejem, mert Istvánom javíthatatlan késő. Ha egész éjjel fenn lenne, reggel akkor sem érne be időre az oviba...valahogy olyan ez,mintha nem is érdekelné az óra, az idő múlása. Közben én meg stresszelek ezerrel, hogy minden rendben legyen, Zita ne érezze a hiányomat, legyen elég kaja is. Ja és a legfontosabb, holnap egy munkahelyre megyek, próbanapra.Kéretik szurkolni, jó? Bővebbet majd utána.
Mancusak amúgy egy imádnivaló kis ördög, olyan beszólásai vannak, hogy halok meg rajta :) Pl.megyünk be az oviba (reggel,kávét nem ittam,talán mentő körülmény:)),már az ajtón is beértünk, amikor rádöbbentem, hogy a zsákját, váltócuccát kinn hagytam a kocsiban.Kirohanok, majd vissza, erre Mancika pont magyarázza az óvónéninek: Anya kicsit bamba,kinn hagyott a kocsiba mindent :) Na, ilyenkor ne egyem meg???

Munkaügy

Sajnos, kezdek belefáradni a keresgélésbe, pedig viszonylag még nem is régen kezdtem el munkát keresni. Rengeteg helyet megpályáztam már, és sehonnan,értitek? sehonnan nem kaptam még egy árva visszajelzést sem. Pedig már komolyan mondom, takarítani is elmennék... Lenne Miskolcon, a Boschban, de oda csak legvégső esetben szeretnék menni. Mert ugyebár 12 órás, két műszakos munkarend, plusz a bejárás. A gyerekemet-családomat csak fényképen láthatnám...
Rengeteget megyek a munkaügyre is, kétféle lehetőségem van most. Az egyik, az a vállalkozóvá válás támogatása, ami jó is lenne, csak nagyon szűk a határidő. Október 31-ig kell leadni a pályázatot, és legkésőbb december elsején már dolgozni kell benne. Ezzel pedig csak annyi a gond, hogy a házban még padló sincs, se fűtés, se víz, se szigetelés, se semmi...Egyszerűen esélytelen, hogy megnyissunk addigra... Úgyhogy most beiratkoztam egy suliba, dajkaképző, elvégzem aztán majd meglátjuk...Jó lenne egy kis támogatást kapni odafentről, mert már nagyon kezdek belefáradni...

Hiány

Tényleg fura dolog ez a hiányérzet. Ugyan ezt éreztem tavaly is, amikor is először mentünk az oviba, amikor először kérte, hogy aludhasson is a többiekkel, amikor láttam,mennyire szeret járni. Ma kezdtük a harmadik hetet. 21-én vittem először, egész héten csak délelőtt volt, idő kellett neki is és nekem is a visszaszokáshoz. Aztán az elmúlt héten hétfőn még mindig mentem érte délben. Majd Ő odament Márti óvónénihez, és megkérdezte, hogy másnap ott aludhat-e. Természetesen igent mondtak, így kedden már alvócuccal,Tentemacival felszerelkezve mentünk. Semmi gond nem volt, aludt is rendesen. A héten pedig már majdnem teljes létszámmal üzemel a csoport, így hát alig várta a hétfőt. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ma reggel már nem nagyon akart ott aludni, megkérdezte, hogy nem-e mennék érte délbe. Sajnos muszáj voltam nemet mondani, mert csak visszaszokna, azt pedig senki sem szeretné. De amikor bevittem, már nem számított,hogy aludni is kell, örült, boldog volt. Itthon azért mostanában gyakran elmondja, hogy hiányoztam neki az oviban, sőt, azt mondta, hogy múlt héten még sírt is egy picikét, mert hiányzott neki a simogatásom és az ölelésem. (Bár az óvónéni nem látta, hogy sírt volna) Nekem még mindig rettenetesen hiányzik, hiába szokhattam volna hozzá az elmúlt évben, még mindig nagyon fáj a hiánya. Főleg,mikor a második napon délben szóltak, hogy a gyermekem a 2 méter magas mászóka legtetejéről háttal leesett...na akkor gondoltam azt, hogy nem viszem soha többet...Hála Istennek, semmi baja nem történt, a vastag sóder, ami a mászóka alján van, megvédte a kincsemet, semmi baja nem lett. De bele gondolni is szörnyű,mi történhetett volna...
Itthon azért legalább haladok, már megpucoltam az ablakaimat, függönyt mostam.Ma a fugát akarom kisúrolni még a fürdőben, mert igencsak beszürkült már. Festeni is szerettem volna, de lemondtunk róla, mert ha jövőre költözünk, akkor mi a francnak. Anyósék ha átköltöznek ide, akkor úgy sem szeretik a színeset, így nekik mindent fehérre kell.Azt meg majd megcsináljuk akkor.
Elszántan munkát keresek, sokat segítene már anyagilag, ha el tudnék helyezkedni, legalább addig, amíg nem indítjuk be az üzletet. Addig meg még idő meg sok pénz kell. Most kezdik a vizet-villanyt-szennyvizet bevinni a házba és az üzletbe is, aztán szigetelés, ajtó-ablak beépítés.Tehát a pénzes munkák jönnek.Nehéz így, nagyon meg kell fogni most minden pénzt, amit be kell valljam, elég nehéz. Eddig hozzászoktunk ahhoz, hogy jól megy minden, de most már egyre nehezebb. De szerencsések vagyunk, legalább van Istvánnak munkája, bár szegénykém alig van itthon. Nehéz ügy. Lassacskán jövök majd képekkel is, bár most eléggé gondolkozom a költözésen, mivel hónapok óta várok új tárhelyre, de nem adnak. Blogspoton gondolkozom, de nem tudom, hogyan kellene átvinni oda a bejegyzéseket és kommenteket. Ha valaki tud segíteni, akkor kérem, segítsen!