Mindenről

Eltűntünk innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül, hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja, számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi. Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet. (imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)

Amúgy elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre. Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett telelenni a hócipőm.

Aztán végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk a képeket!!!!

Ja, és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)

A házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan képeket is rakok fel, majd linkelem újra.

Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!