Elmúlt...

Vasárnap kedvszegetten jöttünk haza Hajdúszoboszlóról. Pedig amennyire rosszak voltak az előjelek, én már azt is fontolgattam, hogy inkább ne is menjünk.Na ehhez képest szuper volt. Ja, ha valaki nekem egyetlen egyszer is azt merészeli mondani, hogy a nyaralás gyerekkel az nem nyaralás, azt pofán vágom a péklapáttal.
Eltelt, elmúlt, akár egy pillanat. Újabb 365 napot várhatunk rá, legalább is remélem,csak annyit. Nagy szükségünk volt már rá. Nekem agyilag, Istvánomnak testileg-lelkileg. Hogy egymással lehessünk, hogy ne csörögjön a telefon, hogy felhőtlenül örülhessünk egymásnak, a barátoknak, hogy ne a pénztárcánk tartalmára kelljen figyelni.
Vasárnap reggel 10-kor indultunk, egy óra körül értünk le, addigra Manci már nagyon felpörgött. Nem volt hajlandó aludni egy percet sem, aminek másnap meg is lett az eredménye.
A ház maga az gyönyörű volt, de ennyi. 20-an mentünk, erre a 20 főre jutott 10 tányér, 6 kétdecis és 4 feles pohár. A fenti zuhanyzóból úgy jött a víz minden irányban, mintha nem lett volna rajta tusoló fej.Ja,jobban mondva csak egy irányba nem jött : Rád. A 4 méter széles fürdőszoba legtávolabbi sarkába leraktad a törölköződ és váltócuccod, aztán fürdés után mentél a szobába újért, mert szarrá ázott...harmadik napra sikerült a tulajtól kikönyörögnünk egy másik tusoló fejet, ami gusztustalanul vízköves volt. És még Ők várnak minket vissza jövőre... Ettől függetlenül a csapatunk szuper volt, a kisebb súrlódásokat eltekintve. Sajnos legelső nap estéjén a hullafáradt,felpörgött Mancigyerek az apjával rohangálva sikeresen dobott egy hasast a teraszajtóban, aminek következményeként a nagylábujján kb kétcentis helyen vastagon felszakadt a bőre, és lobogott,levághatatlanul.(Mármint Manci nem hagyta). Lekezeltem, de onnantól kezdve sántázott meg ölbebabázott.
Minden esti elfoglaltságként sétáltunk Hajdúszoboszló sétálóutcáján, csavart krumplit ettünk, vidámparkoztunk, Mancika horgászott. Sajnos sikeresen itthon hagytam a háti hordozómat, amit először Istvánom kiröhögött,hogy minek már ekkora gyerekhez, de aztán második nap már könyörgött érte, annyit cipeltük a kisasszony (ál)fájós lábát.
Hétfőn katasztrófa napunk volt, délelőtt 11 órakor Mancit már üvöltve vittem ki a medencéből, fáradt és nyűgös volt.( Este jóval később aludt el minden nap, napközben keveset aludt,fájt a lába,mert a víz lobogtatta a felszakított bőrt rajta, csípte a levegő és a víz). Megevett egy banánt, majd újfent hisztizett, sajnos nem tudjuk,miért. Azalatt a 20 perc alatt filóztam azon, hogy berakom a kocsiba és hazahozom Kazára, vagy csak a helyi buszra rakom fel, hogy jöjjön egyedül haza...Tudom, el vagyok kényeztetve egy okos, értelmes gyerekkel, de ha nekem olyan gyerekem lenne, mint amit aznap mutatott,már felkötöttem volna magam...Aztán csodák csodájára lenyomott az apukájával kézen fogva egy laza kétórás alvást, azalatt én jóízűen megkávéztam és napoztam. Miután felkeltek, bejöttek a vízbe, de csak szigorúan úgy, hogy Manci fájós lába kinn legyen belőle. Aztán sikeresen újra belerúgott valamibe, úgyhogy elvittük a strandorvoshoz. Az ottani Havas Henrik (esküszöm,teljesen úgy nézett ki) fogott egy szikét,lenyisszantotta a bőrt míg mi lefogtuk a dedet,lefertőtlenítette,majd bekötötte neki. Egy kis visítástól eltekintve jól tűrte kisasszony a macerát.Aztán még megáztunk egy kicsit a meleg vízben, és már jöttünk is haza. A háznál Jocóka fincsiséges paprikás krumplijával zártuk az estét,na meg a szokásos esti körúttal.
Rengeteget röhögtünk a héten, Mancus minden délben szunyált az apjával a strandon,kivétel szerdán,mert akkor a Debreceni Aquaticum és Élményfürdőben voltunk, onnan csak hazafelé a kocsiban aludt. Egyik reggel Andimmal és Zsuzsival csináltunk egy laza kolbászos-baconszalonnás-hagymás rántottát, cirka 45 tojásból, ami egy perc alatt elfogyott :) Minden este, a nagy séta és Mancifektetés után még a teraszon ültünk, Soloztunk, énekeltünk, röhögtünk. Aztán lefeküdtünk, elbarikádoztuk a saját szobánk ajtaját,és aludtunk. (Nem akartuk,hogy valamelyik tréfás kedvű jóbarát kidekoráljon mindet rúzzsal,fogkrémmel,miegyébbel :)
Csütörtökön jegyet vettünk a csúszdaparkba is, bár oda Attila,Istvánom és Manci nem jött velünk. Úgyhogy én ingáztam, csúsztam egyet-kettőt, majd visszamentem a családomhoz.Közben volt a parkban egy baleset is, egy fiatal srácot vitt el a helikopter a csúszdaparkból vízágyon.Nem tudjuk,mi történt,nem láttuk.
Ebéd után Manci és István ketten újfent kéz a kézben elaludtak, addig újfent csúsztam. Ekkor volt életem egyik legszörnyűbb élménye, a medencében tőlünk másfél méterre élesztettek újra egy középkorú nőt. Ült a medence szélén a lépcsős részen,amikor rosszul lett és elsüllyedt.Rögtön kihúzták és elkezdték az újraélesztést,mert teljesen szürke volt az arca,a szája fekete, nem volt légzése és szívhangja. Áldott szerencséje volt, mert a medencében ült egy orvos is, aki haladéktalanul félreküldte a szerencsétlenkedő emberkét,és szakavatott kézzel kezdett hozzá az újraélesztéshez.Jó 10 percig szenvedett,mire végre levegőt vett, aztán megérkezett a mentő is, mentőorvos nélkül. Addigra egy dokinő is ott volt, együtt kötötték be az infúziót a hölgynek, aki addigra már magához is tért. Iszonyú volt végignézni, a legélethűbb kórházas film is kutyafasza volt ehhez képest. Minden elismerésem annak a dokinak, aki ott volt, életet mentett, majd miután a helikopter elvitte a nőt, újra visszaült a családjához,mintha mi sem történt volna. Hihetetlen volt.Akkor már erőteljesen haza akartam jönni... Szerencsémre Manci aludt,nem láthatott semmit. Remélem,azóta a nő is jól van!
Szombaton Aqua-Palace-ban voltunk, Mancus a szoptatós-altatós szobában ismét aludt egyet az apukájával, én pedig a többi őrködő anyuka irigy tekintetével a hátamban csúszdáztam,labdáztam laza 2 órácskát Andiékkal :) Szerencsém van, István nem szeret csúszdázni,mert nem tud úszni, fóbiája van.Így mivel ő szívesen alszik délben, addig én mehetek a mélyebb-magasabb vizek felé :)
Sajnos az egész nyaralás alatt alig készítettünk képet, csak itt-ott nagyhirtelen telefonos fotók vagy nemsikerült-elfordulós képek születtek. De nem számít, az élmény azért az ott maradt mindenki lelkében.
Vasárnap aztán hazajöttünk, szakadó esőben,elkeseredetten. Messze van még a jövő nyár...