Tegnap

Tegnap Ambrózia-bálban voltunk :)
Ez egy jónevű,drága étterem-panzió itt Kazincbarcikán, pár éve nyitott. Azóta minden évben rendeznek bált farsang idején, és a belépő árából (idén 4600 ft) 2000 forintot felajánlanak egy-egy ovinak. Az idén a mi óvodánknak jutott a megtisztelő felajánlás. (a sok oviból egyedül 2 nincs felújítva, a miénk meg még egy.Mindez azért,mert nem jár hozzánk cigány, így nem kapunk támogatást) Már szülői értekezleten megbeszéltük, hogy megyünk mi is. Pár barátunkkal, keresztszülőkkel és pár csoporttárssal együtt villámgyorsan lefoglaltunk egy 20 fős asztalt magunknak. Már  hetek óta téma volt a csoportban, készülődtünk, ki-mit-vesz-fel-fodrász-kozmetika-stb, szokásos női dolgok. Na most ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy pár anyukával mi nagyon jó barátságban lettünk, már a legelső héten az oviba. Ritkaság, de nagyon egy húron pendülünk. Heninek és Grétinek rögtön én kezdtem csinálni a haját, eljárunk kávézni, járunk egymáshoz. Bár gyerekek terén egyedül csak nekem van hercegnőm, de mit mondjak, kisasszony nagyon élvezi a fiú társaságot, amikor Ő van a középpontban.
Lényeg a lényeg, elérkezett a bál napja. Mancushoz nagymami áthíva, minket pedig barátnőmék, akik szintén eljöttek, beszállítmányoztak a hóesésben. Hatkor kezdődött, majd az aperitif felszolgálása után a nagycsoportosok előadtak egy éneket-táncot. Tökéletes volt, majd 20 perces, de hibátlan. Kereszttesója Zitának is szerepelt benne, illetve Gréta nagyobbik fia is. Könnyes szemmel néztem őket.(egyfolytában az járt az eszemben, hogy mi lesz akkor,ha majd Zita is fellép...)Csuda jó volt. Aztán előétel, majd főétel, közben beszélgetések, oltári nagy röhögéssel tarkítva. Hamar megbeszéltünk egy újabb összeröffenést, mert tényleg nagyon jó kis csapat jött össze. Hajnali 2-ig táncoltunk, röhögtünk,beszélgettünk. Utolsóként indultunk haza, és még az sem szegte kedvünket, hogy a tombolán semmit sem nyert a mi asztalunk.(pedig sokat vettünk, mert a teljes tombola összegét az ovi kapja.500 ft / db) Aztán hazataxiztunk, és komolyan mondom, régen éreztem ilyen jól magamat-magunkat. Még az sem bántott, hogy a sok tánc hatására a talpamat teljesen feltörte az új csizmám :)
Kisasszonyka közben itthon aludta az igazak álmát, nagymami felügyelete alatt. Mikor belopóztam hozzá, és megpusziltam, csukott szemmel elmosolyodott, és azt suttogta, hogy szeretlek anya... most mit mondjak erre???Legszívesebben felkeltettem volna, hogy magamhoz szorítsam.De inkább vártam vele reggelig.
Reggel arany életem volt, életem párja ugyanis ágyba hozta a gyermekünket, meg egy flectort,mert bazira fájt a fejem.(Pedig csak két csokis-tejszínes koktélt ittam,de hát nem vagyok ezek szerint ehhez szokva)
Holnap pedig ovi, aztán gondolom kávézunk a csajokkal,megbeszéljük a partit :)
Végre Zita is jár, múlt héten csak csütörtök-péntek vittem, biztosra mentem, hogy kilábaljon a vírusból. Szegénykémnek már nagyon hiányzott, este is könnyebben alszik el, jobban kifárad, mint ha itthon van velem. Bár meg kell mondjam, csütörtökön nem találtam a helyem, pedig Istvánom is itthon volt, de nagyon hiányzott a kisasszony. Túl hozzászoktam, hogy megint csak az enyém volt...Na mindegy, ez az élet rendje, nem igaz?
Aztán az van még házunk táján, hogy holnap válik el a tanfolyamom időpontja. Ugyanis műkörmös szakmunkás vizsgát fogok tenni :) Jót tesz majd nekem, szeretek ilyesmivel bíbelődni, meg nem utolsó sorban az üzletemnek is jót fog tenni, ha nem csak fodrász leszek.Jobb lesz több lábon állni. Csak majd az is nehéz lesz, hogy péntek délután és szombat egész nap nem én leszek Zitával meg Istvánnal.Furcsa lesz, hogy nem én megyek oviba érte, meg aztán Istvánnal csak a hétvégénk van együtt, aztán most ebből is elveszek egy napot, de sajnos nem tudok mit tenni. Én is azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik szeretnek dolgozni :)