2012.06.03.

Egy nagyon drága barátnőm kérdezte, hogy miért is nem írok mostanában. Mert egy szóval jellemezhetném az összes napunkat: HISZTIPICSA!!!! Kezdem azt hinni,hogy ez az anyaság sajnos mégsem nekem való. Mert azt,hogy minden hülye,nevetséges dolog miatt képes űberbrutál vinnyogásra váltani..na azt én soha nem fogom megérteni. Mert tudom én, hogy neki most nagyon nehéz, mert elolvastam-kitanultam én mindent.Csak hát a türelmet azt nem lehet megtanulni. Főleg úgy nem, hogy kelsz hajnalban, reggeliztetsz,öltöztetsz,közben bepakolsz egy napi kaját-ellátmányt mindent, munkásokért el, gyereket oviba be, házhoz ki, közben számolj-rendelj-intézkedj, hogy minden a lehető legolcsóbb és legjobb legyen.Majd fél négykor oviba be a gyerekért, aki amikor meglát, rögtön áttér a virnyogós hangjára, amitől feláll a hátamon a szőr és elkezd hullani a megőszült hajam .( Óvónéni a tanú, hogy a gyerkőcnek más hangja van hozzám, mint máshoz...no komment)Majd hazaszállítunk mindenkit, tedd rendbe a lakást, főzz,gyerekezz,séta...

Ráadásul, ezen felül volt valami bajom is, 13 napig ömlött belőlem a vér, még a doki sem tudta, miért, spirált levettük, de mégis...Közben összeszedtem egy fosós-hányós nyavalyát, így "szerencsémre" fél nap amnesztiát kaptam a munka alól, reggel István vitte el a gyereket-munkásokat, én csak kettőkor kapcsolódtam vissza a körforgásba, rikító sápadt arccal, nulla energiával.

De a lényeg a lényeg, kész a garázs-üzlet, szép tető van rajta, már kettő darab cuki csipogó fészket is vert benne :)

Túl vagyunk (remélem), egy válságon is, most már több időnk van egymásra, ami már nagyon kellett. Tudom, senki sem mondta, hogy könnyű lesz...

Rettenetesen várjuk már a nyaralást, hogy végre ne csörögjön a telefon, csak mi hárman,meg a barátok legyenek. Szükségünk van rá.

Amúgy Zita egy tündérbogyó, reggeltől estig csak versel és énekel. Az a legjobb,amikor kérdezek valamit, és verssel, vagy egy ének odaillő mondatával válaszol :)

Elmúlt az ovis anyáknapja, amit csak egy kicsit bőgtem szét, és volt pénteken egy tanévzárónk is. Hihetetlen, hogy pár napja még azért sírtam nektek, hogy oviba megy, most meg már véget ért a kiscsoport. Jót tett neki, rengeteget tanult, jót és rosszat is. Sokat volt beteg, sokat hiányzott, de mégis rögtön bepótolt mindent. Az óvónénik kedvence, imádják a tájszólását, hogy amolyan villámhárítóként viselkedik a csoportban. Rá még nem panaszkodtak sosem.(na jó,egyszer, nem akart aludni délben, és rá kellett szólniuk :)) Van a csoportban pár rossz fiúcska, de ha ZItával vannak , akkor megjavulnak :) Nem tudják, hogy miért, de Zita lehiggasztja, helyrehozza Őket! Ha Zizi hiányzik egy napot, akkor már hív az óvónéni, a dadus, és egy-két gyermek anyja, hogy mi is a bajunk :) Hiányzik mindenkinek :)

Nagyon jó csapat alakult ki, már elterveztük az anyukákkal a nyarat,mikor ki vállalja a gyerkőcök felügyeletét. Már voltak is nálunk páran, Zita és a gyerekek szervezik nekünk a csapatépítést :)

Volt,amikor én hoztam haza Ákost, a barátnőm gyerekét, de volt már fordítva is. Jól összejöttek, Heni (Ákos anyukája) csak Áki jobbik feleként emlegeti Zitát .Őt is lenyugtatja, vele szépen csendben játszik, nem rosszalkodik.Bárcsak itthon is jó gyerek lenne :)

Megpróbálok most  már többet jönni, beszámolni a mindennapokról, az élményeinkről. Csak hát olyan nehéz néha...