Hiány

Tényleg fura dolog ez a hiányérzet. Ugyan ezt éreztem tavaly is, amikor is először mentünk az oviba, amikor először kérte, hogy aludhasson is a többiekkel, amikor láttam,mennyire szeret járni. Ma kezdtük a harmadik hetet. 21-én vittem először, egész héten csak délelőtt volt, idő kellett neki is és nekem is a visszaszokáshoz. Aztán az elmúlt héten hétfőn még mindig mentem érte délben. Majd Ő odament Márti óvónénihez, és megkérdezte, hogy másnap ott aludhat-e. Természetesen igent mondtak, így kedden már alvócuccal,Tentemacival felszerelkezve mentünk. Semmi gond nem volt, aludt is rendesen. A héten pedig már majdnem teljes létszámmal üzemel a csoport, így hát alig várta a hétfőt. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ma reggel már nem nagyon akart ott aludni, megkérdezte, hogy nem-e mennék érte délbe. Sajnos muszáj voltam nemet mondani, mert csak visszaszokna, azt pedig senki sem szeretné. De amikor bevittem, már nem számított,hogy aludni is kell, örült, boldog volt. Itthon azért mostanában gyakran elmondja, hogy hiányoztam neki az oviban, sőt, azt mondta, hogy múlt héten még sírt is egy picikét, mert hiányzott neki a simogatásom és az ölelésem. (Bár az óvónéni nem látta, hogy sírt volna) Nekem még mindig rettenetesen hiányzik, hiába szokhattam volna hozzá az elmúlt évben, még mindig nagyon fáj a hiánya. Főleg,mikor a második napon délben szóltak, hogy a gyermekem a 2 méter magas mászóka legtetejéről háttal leesett...na akkor gondoltam azt, hogy nem viszem soha többet...Hála Istennek, semmi baja nem történt, a vastag sóder, ami a mászóka alján van, megvédte a kincsemet, semmi baja nem lett. De bele gondolni is szörnyű,mi történhetett volna...
Itthon azért legalább haladok, már megpucoltam az ablakaimat, függönyt mostam.Ma a fugát akarom kisúrolni még a fürdőben, mert igencsak beszürkült már. Festeni is szerettem volna, de lemondtunk róla, mert ha jövőre költözünk, akkor mi a francnak. Anyósék ha átköltöznek ide, akkor úgy sem szeretik a színeset, így nekik mindent fehérre kell.Azt meg majd megcsináljuk akkor.
Elszántan munkát keresek, sokat segítene már anyagilag, ha el tudnék helyezkedni, legalább addig, amíg nem indítjuk be az üzletet. Addig meg még idő meg sok pénz kell. Most kezdik a vizet-villanyt-szennyvizet bevinni a házba és az üzletbe is, aztán szigetelés, ajtó-ablak beépítés.Tehát a pénzes munkák jönnek.Nehéz így, nagyon meg kell fogni most minden pénzt, amit be kell valljam, elég nehéz. Eddig hozzászoktunk ahhoz, hogy jól megy minden, de most már egyre nehezebb. De szerencsések vagyunk, legalább van Istvánnak munkája, bár szegénykém alig van itthon. Nehéz ügy. Lassacskán jövök majd képekkel is, bár most eléggé gondolkozom a költözésen, mivel hónapok óta várok új tárhelyre, de nem adnak. Blogspoton gondolkozom, de nem tudom, hogyan kellene átvinni oda a bejegyzéseket és kommenteket. Ha valaki tud segíteni, akkor kérem, segítsen!