Szülinapi készülődés...

Mit csinál az ember a gyermeke szülinapja előtt? Na mit? Hát készülődik. Ovis köszöntés, gyerekbuli (ez most az oviban lesz, egyben), itthoni családi köszöntés, no meg a barátokkal...Azért ez lássuk be, még alacsony költségvetéssel is sok idő...Na most mit csinál a nemnormális szülő a szülinap előtt 6 nappal? Na mit? Berendel 150 m2 szigetelést, és szigetelni fog :) Azt hiszem, nem vagyunk teljesen normálisak...(Bár profi módon tudok végre szigetelni, meg ragasztgatni )

(Bár jobban belegondolva, emlékezetes lesz ez is. 2010-ben a szülinapja előtt vettünk egy házat. 2011-ben pont cserepet vettünk a nagy házra. 2012-ben az üzletet csináltuk...Mindig van valami :)

Kincs

Annyira ambivalens érzések kavarognak bennem. Hamarosan, 8 nap múlva van egy 5 éves nagylányom. Hihetetlen még kimondani is. Egy olyan nagylány, akivel bárhová elmehetsz (születésétől nagy csavargó a lelkem), bármit megvitathatsz, sőt, nagyszerűen lehet vele vitatkozni és veszekedni is. Külsőleg keverék gyerek, apukám gyönyörű barna szemeit örökölte, amibe ha belenézel, elvesztél. Ha vidám, huncut, akkor kivilágosodik, bár szinte alig látod, mert még a szeme sem áll jól, teljesen picire összeszűkül. Ha haragos, mérges, akkor majdnem fekete, a pupillája teljesen felfal és vádaskodik. Ha sír, öklömnyi krokodilkönnyeket ereget, amik a hosszú szempilláin billegnek, ezáltal teljesen meglágyítja a néző szívét :) Úgyhogy igazmondó szempárt visel, tudom, mikor hazudik, ha belenézel, mindent elmond. Ősrégi, öreg gyerek tudás van benne, sőt, néha az egész gyermek  olyan, mintha már járt volna itt...
Egyszer azt mondta nekem, hogy amikor én még nem voltam anya, csak akartam őt, Ő már akkor is kinézett engem, tudta, hogy Ő fog hozzám lejönni. Valaki Őt küldte hozzám. Nem tudom. De az biztos, hogy valakinek nagyon kellett engem ismernie, hogy pont Őt küldje le hozzám.Mert a makacsságomat, a mindent tudni akarásomat, a hisztis természetemet meg kellett valakinek törnie. És az a Valaki tudta, hogy én csak a gyermekemnek fogom tudni ezt megtenni.
Pokoli nehéz éven vagyunk túl ketten. A hisztik, vitatkozások,veszekedések évén. Borzalmas, amikor két azonos természet és azonos akarat akaszkodik össze, napjában többször is. Pokoli volt. Még most sem mindig könnyebb, de miután én is fejet hajtottam Isten akarata előtt, talán könnyebb lett. Kellett, hogy felvilágosuljak,hogy elfogadjam azt, hogy nem mindig nekem van igazam, hogy nem mindig úgy a jó, ahogy én akarom. De ugyanezt sajnos el is kellett fogadtatnom a csemetével, meg kellett értenie, értenünk, hogy néha engednünk kell, még akkor is, ha borzasztóan nehéz. Volt rengeteg álmatlan éjszakám, volt sok átsírt óra, volt, amikor azt gondoltam, feladom. Hogy nem vagyok képes arra, hogy gyereket neveljek, hogy megtanítsam neki az életet. Holott csak el kellett volna fogadnom az Ő ezredéves bölcsességét...
               Drága Kincsem!             Rengeteget tanultam tőled. Megtanultam fejet hajtani, igazat adni, örülni más örömének, elfogadni azt, ha valaki másképpen gondolja a világot vagy az életet. Most már tudom, milyen érzés csupasz lábbal táncolni az esőben, tudom, milyen az, ha éjhosszat a sötétben hallgatom más lélegzetvételét. Tudok igazából rettegni, másért. Érted és apukádért. Mert Te vagy az, akitől mindent megkaptam, amire csak valaha vágyhattam. Voltam a pokolban, és voltam a mennyben. Sírtam már az örömtől, és zokogtam könnytelenül befelé. Mindenemet Tőled kaptam. Azt kívánom neked, hogy majd emlékezz erre, amikor majd a gyermeked szemébe nézel. Mikor majd haragosan bámul rád, az összes pár kilójával kiáll a maga igazáért. Majd emlékezz rá, hogy neki meg kell hajolnod. Mert te hívtad Őt ide, erre a földre. Te adtál neki életet, Te tanulsz majd Tőle. Majd emlékezz rá, és akkor talán majd megértesz engem is. Hogy nagyon nehéz néha anyának lenni. De tudd, hogy a világon ez volt a legjobb dolog, amit csak tettem.  Nem tudom neked elmondani, mennyire szeretlek Téged! Hogy hálásak vagyunk apával,amiért  miinket választottál, hogy egy család lehettünk általad. Hogy itt vagy nekünk, szeretsz minket, elfogadsz minket a hibáinkkal, gyarlóságainkkal. Nagyon szeretünk Téged!
Ha pedig anya nem ér ide egy héten belül, akkor pedig nagyon boldog születésnapot kívánunk neked, Tündér Zitám!!!

Fáradt...

3 éve vettük meg a házat. És pontosan 3 éve vagyunk közjegyző által bejegyzett élettársak is :) Na jó, ez csak egy kis mellékszál volt.
A fáradtság oka pedig természetesen a ház. Rengeteget dolgozunk rajta, jobban mondva az üzlet-garázson.Hamarosan elkészülünk. Hamarosan újra dolgozó nő leszek, 5 év után. Teljesül egy újabb álom...
Szinte hihetetlen elgondolni. Mert mindenki csak azt látja, hogy házat vettek, megcsinálják,hú de jó. De a vég nélküli lemondásokra, a késő éjjelbe nyúló melóba abba senki sem gondol bele.Amikor majd leszakad a hátam, mert nincs segítségünk, és én vagyok a segédmunkás...Tudok már betont keverni, fát ültetni, térkövezni, szögelni, kalapálni, glettelni, festeni... Ha a szalon nem jön be, más munkát is tudok már vállalni :D
Éjjel nappal csak a ház, csak a munka. István hihetetlen sokat hajt, sokkal többet, mint kellene. De értem hajt, azért, hogy végre dolgozhassak. És ha nekem beindult, akkor végre neki is pihi lesz. Mert akkor én fogom végre levenni a terhet a hátáról, én fogok dolgozni végre helyette. Annyira megérdemelné már...


És segítséget is szeretnék kérni tőletek. Mi legyen szerintetek az üzlet neve? Nektek mi tetszene jobban?Vagy esetleg van valami szuper ötletetek? Mert akkor szeretettel várom :)
Az én verzióim:
Szépségkuckó
Zita kuckója
Zita szépségszalon

Martin

Van egy kisfiú az oviban, Zita csoporttársa. Rengeteget hallunk róla, nem csak a lányunktól, hanem a többi gyerektől is. Martin valahogy mindenki kedvence, a fő-fő hadvezér :) Zita barátnője,Luca menthetetlenül szerelmes belé.És ahol Luca ott van (általában Martin sarkában), ott ott van az én lányom is. És itt most el kell hogy mondjam, mindenféle elfogultság nélkül, hogy az én kislányom az egyik legszebb a csoportban. A nagy barna szemeivel, a kedvességével és azzal, hogy villámhárítóként üzemel, szeretik a fiúk. Tavaly, Ő volt az,aki lehiggasztotta a legrosszabb gyereket pusztán azzal,hogy leállt vele autózni. Hallom a többi szülőtől is, illetve látom is, hogy Zita nagy kedvenc a csoportban. Így alakult ki az is, hogy sajnos Luca szerelme süket fülekre talált. Viszont azáltal, hogy ez a trió együtt van, én is sokat hallok Martinról. Aztán az évek elteltével egyre többet.(2 év...hihetetlen...)Majd most már szinte csak róla hallok, itthon is.
A kisfiút mondjuk nem is lehet nem szeretni, csoda aranyos, ráadásul fekete hajhoz gyönyörű kék szemmel...na nem csodálom a csajok rajongását. Aztán ma rádöbbentem valamire.
Délelőtt mentünk ki a temetőbe, ahol összefutottunk a kisfiúval,valamit a nagyszüleivel.( a kissrác barcikai, viszont az anyukája idevalósi volt,így most itt nyaralnak)A nővére kiabált Zitának, hogy nézd csak, ismerős!!! A két gyerek iszonyat zavarban volt, nem néztek egymásra, sőt, még egymás közelébe sem mentek! Köszöntük, aztán ültem én is be a kocsiba, ahol a hátsó ülés rejtekéből Mancika sunnyogott, és adta az utasításokat. Anya, szállj ki, kérdezd meg, hogy eljön-e majd játszani hozzánk.Megkérdeztem, Martin rám sem nézett, csak buzgón bólogatott. Összeismerkedtem a nagyszülőkkel,telefonszámot cseréltünk,és abban egyeztünk meg,hogy majd hívom Őket. A nagyi is csak lesett, hogy mi van Martinnal, soha senkivel nem viselkedett még így, aztán leesett neki is a tantusz :) Úgyhogy megegyeztünk, majd találkozunk még.
Zita pedig végig a hazafelé úton arról kérdezett,hogy tényleg eljön-e hozzánk, hogy mit is mondott Martin pontosan, hogyan is mondta...Tudjátok, az egyik szemem sír,a másik meg nevet...Örülök, hogy szerelmes, mert hát az ovi ezzel is jár, emlékszem...annak is örülök, hogy megbeszéli velem (még) a dolgokat, hogy kérdezget, hogy cinkosok lettünk...viszont nagyon félek attól, hogy megbántják, hogy fájni fog a szíve...főleg, hogy még olyan picike...az én picike babám...

Pszt! Csak meg ne hallja!

Csak halkan elsuttogom ide nektek: ALSZUNK ÉJSZAKA!!!! Sőt, napközben is ! Durván négy és fél év, kisebb-nagyobb beetetések árán, de megérhettem ezt is: aludhatok éjszaka! Komolyan mondom, örömmámorban úsztam, amikor először rádöbbentem, hogy basszus, nem keltem fel pár napja! Igen,kicsit lassú a felfogásom, fáradt voltam, így nem esett le először.No meg nem egyszer fordult elő az is, hogy nem emlékeztem rá reggel, csak a sarj mondta el, hogy voltam nála...Úgyhogy megállapítottam a tényt, nem kell több gyerek jelen állás szerint! (Na jó, ezt majd később,ha már nagyon kialudtam magam,majd újratárgyaljuk)
Azóta kipihent vagyok, nyugodtabb is, na meg a reggeli örömpillanatokat is az apjukkal hamarabb felfogom :) Ő vette észre, hogy hamarabb viszonozom a reggeli ébresztő simiket, mint anno :)  Hiába, az ember ennek is nagyon tud örülni! Annak meg még jobban, hogy túléltük mindannyian :) Hiába, nem könnyű kialvatlanul az élet!

Az utolsó együtt töltött nyár...

Kicsit szomorkás a hangulatom máma....
Na viccet félretéve, alakul a kuckó, már be van bútorozva, és már csak az émásztól függ,mikor nyitunk. Ezzel kapcsolatban az egyik szemem nevet, a másik meg nem örül. Mert annak nagyon örülök, hogy végre újra dolgozhatok, négy és fél év után, de annak nem, hogy Mancimmal kevesebbet leszünk együtt. Bár, ha ezt pár héttel ezelőtt kérdezitek, akkor valószínűleg azt mondtam volna, hogy akár azonnal is elvállaltam volna napi 18 órás munkát,csak hogy ne visítson a fülembe. De azóta itthon vagyunk, ketten, szorosan, és minden megváltozott.Már nincs ovi, csak Ő és Én vagyunk. Pár nap alatt megszűntek a bicskanyitogató hisztik, újra visszakaptam az én kislánykámat.Nem mondom, előferdül még minden nap egy-egy eget verő vokálozás, de nyugodt idegekkel bármikor kezelni lehet. Fáj a szívem, hogy nem lehetek vele többet így, hogy nem én leszek a napjaiban az első és utolsó. Valahogy még azt sem tudom, hogy hogy lesz a jövő év. Mert ugye mindketten dolgozni fogunk, mamiékkal meg nem maradhat egész nyárra, mert akkor én felkötném magam utána ...De hát korai még ezen gondolkodni...
Túl vagyunk a "nyaralásunkon" is, bár rájöttem, hogy legközelebb 3 napra csakis hármasban megyünk, mert így sokan ez minden, csak nem pihentető.Nehéz elfogadni, hogy nem megyünk az évben együtt sehova,hogy ennyit tudtunk rászánni...Bár nekem már vannak terveim a téllel, végre elmennénk hármasban valami szállodába,ahol relaxálhatnánk,kikapcsolódhatnánk egy hosszú hétvégére. De ez majd függ a munkámtól is. Ha sok lesz, akkor semmi gond,már alig várom :)
Ja, szeptembertől logopédushoz is fog járni a Kincs, mivel az "r", "j", "s" hangok sajnos nyomokban fellelhetően sincsenek jelen a beszédében. Ha valakinek van ezzel kapcsolatban valami jó otthon fejlesztése, akkor kérem,ne tartsa magában :)No, mára ennyi,puszi és szép nyarat!!!

A mélypont

Ma délelőtt bevittem Mancit oviba, utána két barátnőmnek megcsináltam a haját. Fél egyre készültem el, és már nem akartam délután visszajönni, úgyhogy elmentem Manciért. Úgyis úgy szereti, ha hazajöhet délben, örültem,hogy örömet szerezhetek neki. Ilyenkor megvan az egyezségünk, hogy hazajöhet velem, de ugyanúgy aludnia kell. Aha,persze. Megígérni megígérte, de aztán itthon előszedte a legrosszabb arcát. Vergődött, hisztizett egy kerek órán át. Semmi, SEMMI nem használt.Azt megértettem volna, ha nem álmos, mert akkor nem erőltettem volna, de így...Veszekedtünk, vitatkoztam vele, rákiabáltam, csak azért sem hagyta abba. Láttam, hogy fáradt, de már csak azért sem. Hideg vizet itattam vele, majd később a zuhannyal is megfenyegettem.Semmi. Ilyenkor teljes csődtömegnek érzem magam. Reszkettem az idegtől és a haragtól, sőt, be kell valljam, nagyon kevésen múlt,hogy nem vertem meg...Szégyellem magam, amiért nem tudok bánni vele, nem tudom a hisztijét önuralommal,nyugodtan kezelni. Kimentem a szobából, hogy lehiggadjak, hogy ne gondoljak olyan butaságokra, hogy elmeneküljek, hogy otthagyjam a francba a hisztijével együtt ...Komolyan nem tudom, mit tegyek ilyenkor...
Egy órás hiszti után feladtam, mára eltiltottam mindentől...nincs macskázás,barátnőzés...semmi...És én érzem szaranyának magam...komolyan a béka segge alatt vagyok most...

Kuckó

Készül az üzlet, kuckónak nevezem már régtől. Az ÉN kuckóm :) Szombaton jön a bútoros, addig belülről gipszkartonozzuk.Már kinéztem a csempét, fürdőszoba bútor is megvan. Szépen lassan elkészül, beteljesül egy álom...

4 és fél

Ösztönlény. Természetes. Hirtelen. Okos. Szép. Tipikus szangvinikus, mint az anyukája. Nem lehet nem szeretni, és nem lehet haragudni rá. Ha kacag, akkor teljes szívéből, az egész testéből teszi, szívből. Nem tudod megállni te sem. Nyílt tekintetű, huncutszemű, imádnivaló. Csak legekben tudok róla beszélni. Tetőtől talpig imádjuk!

Újra munka

és munka és munka...
Na igen,így jár az, aki építkezik.
Néha látjuk az alagút végét, néha nem. No nem panaszkodom, csak ténymegállapítok.
Nagy pályázatírásban vagyok benne, egész nap a netet bújom, amikor ráérek. Persze napközben a háznál vagyunk, meg takarítás,meg satöbbi.Közben készítem a dadusunk búcsúztatására a fotókönyvet, verseket szedek össze, fényképeket nyálazok át. Ezzel együtt csökken az alvó óráim száma is. Ugyanis mindennel készen kellene lennem 30-ra. Nagyon kevés az idő...
Készül az üzletem is, már megvan a vendég wc fala is, színek-formák-minták villódznak a szemem előtt még alvás közben is. Mit-hová-honnan kell beszerezni...
Megvettük a garázskaput is, nagyzolhatok majd végre, mert full automata, és nevetségesen kevés pénzért.És nem dicsekvés képen,de ez is az én érdemem :)
Most gipsz-kartonozunk, meg vakolunk, meg beállítunk. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Mindezt 2 gyerekkel, vagy éppen hárommal. Bár a harmadik pótlányom anyukájával pár napja összevesztem.Sajnos, az én hibámból. Merthogy elmondtam, hogy L. teljesen elnyomja a lányomat.Nem kellett volna, tudom. Bánt is nagyon a dolog. Bocsánatot kértem, még akkor, de érezhetőbben hidegebb lett a viszonyunk...Borzasztóan bánt a dolog...

Tények

Tudod,mi a rossz a protekcióban?Ha nem veled történik...
Reggel 9-től délután fél háromig csücsültem türelmesen a seggemen, hogy meghallgassanak. Közben lassanként rájöttem, hogy csak azt veszik fel, aki már szerepel egy listán. De mivel még mindig okleveles naiv vagyok, így reménykedtem...Feleslegesen...Pedig jó lett volna, nagyon.
Sebaj, nem vagyok az a fajta emberke, akit egykönnyen a földbe lehet döngölni, és ezt a tudtára is hoztam a parancsnoknak, aki a felvételit intézte. Láttam, talán mintha sajnálta volna, hogy nem hallgatott meg.Most már mindegy.
Hazajöttem,Istvánom vállán kibőgtem magam, aztán ennyivel le is zártam a dolgot. Még mindig reménykedek, hogy valahová kellek, dadusként,mert azért csak könnyebb lenne haladnunk,ha 2 munkám lenne a vállalkozással együtt.De ha nem, hát nem.Meg aztán jó lenne, ha végre István is kikapcsolhatna, nem csak a feje főne a sok meló utáni rohangálással. Mert Ő aztán rengeteget vállal magára.
Más.
Múlt héten, hosszú idő után végre újra elmentünk fürdeni. Miskolcon voltunk, a Barlangfürdőben.Mancus életében először volt ott, kellőképpen meg is lepődött,nagy volt a hangzavar és a visszhang, így jó tíz percig nem lehetett letenni a nyakunkból,úgy csimpaszkodott,mint egy kismajom. Aztán persze újra felszínre tört a vizicsirke énje, tovább tíz perc után már a medence széléről ugrált a vízbe :)
Jó volt végre egy picit kikapcsolni, amikor nem csörög a telefon, amikor végre nem azzal törődünk, hogy mi-hol olcsóbb, honnan kellene venni...Most egy darabig ebből töltődünk...

Kérés

Kérhetnék holnapra egy kis rámgondolást? Olyan 9 órától lenne tökéletes. Munkaügy.

Ezzel egyenesen arányosan változnak a házterveink is. Úgyhogy lehet, hogy nem leszek vállalkozó pár hét (hónap) múlva, hanem ráállunk a házépítés projektre. Majd elválik. Nekem-nekünk most ez jobban tetszene.

Amúgy Istvánom most újra fizetés nélküli szabin van, már csak a jó időt várjuk...jó lenne végre kezdeni.

Mancuska ovizik ezerrel, meg őrületes hisztiket bír levágni...nem mondom, hogy ez a legkönnyebb időszak...

Nem péntek,de 13-a.

Mint utólag kiderült, 10 éve vezetek autót. Hogy honnan derült ki? Egy rendőr világosított fel. Kemény 5000 forintért...Ugyanis tudtátok ti azt, hogy a jogosítványotokon kétféle dátum szerepel? Az elején, a fénykép mellett a jogosítvány kártyájának a lejárata, ami az én esetemben 2013.05 hó. Tehát, okos kis szőke buksimmal én naivan azt hittem, hogy még ráérek. Na nem. Ugyanis a hátoldalon, (amit ugyebár fehér ember nem néz...) szerepel egy másik dátum is, ami véletlenül sem egyezik meg az előző oldalon találttal. Ugyanis az jelen esetben 2013.01.23-án lejárt. Úgyhogy "kedves kis aranyos rendőrbácsi" megbüntetett. Nem törődött azzal, hogy a gyerekem, aki bepánikolt a feszültségemet látva,a hátsó ülésen zokogott, illetve azon ígéretemmel, hogy mivel a házunktól 500 méterre vagyunk, hazamegyek, és reggel első dolgom lesz megcsináltatni. Nem, a rend zord őrének szüksége volt a pénzre.Úgyhogy nekünk a szerencsés 13-ánk így zárult...
Másnap persze 13 ezer röpke forintért megcsináltuk a jogsimat (meg a személyimet is, mert májusban az is lejárt volna).
Úgyhogy a drága gyermekem hófordulója most sok mindenről nevezetes lett :) Lett új pápánk, aki az apukám szép nevét adta magának, és megszületett egy kishugi is, akinek a születési napját már jóelőre eltaláltam, vagyis az anyukával együtt :)

Szevasz Gyula!!!

Hááát, az úgy kezdődött, hogy a családban én vagyok a leggyengébb láncszem mostanában. Úgyhogy én kisebb-nagyobb megszakításokkal betegeskedek. Orrfolyós-tüsszögős-nyafogós bacik, de hát ugye f@sza gyerek vagyok én, orvoshoz minek. (a terhességet-szülést kizárva,nem is voltam jóóóó pár éve) Aztán meggyógyultam, de maradt egy frankó kis ugatós köhécs.Ami később fullasztós lett.Most pedig már annyira, hogy nem tudok elaludni, hamarosan a lakásból is kizárnak,mert felugatok mindenkit.Reggel pedig hazafelé jövet még a kocsival is félre kellett állni, mert féltem,hogy behajtok az árokba egy ilyen fulldozás során.Úgyhogy dokinál voltam! Igen,Én :) Volt egy tüdőgyulám (természetesen lábon kihordott), úgyhogy most antibigyó meg köptető tulajdonos lettem :) De remélem,most már aludni is fogok tudni :)

A gyógyító tavasz

Mára már bebizonyosodott, hogy a fény gyermeke vagyok. Ugyanis, az eltelt 31 (Jézusom...)évem alatt én szinte mindig csak télen vagyok beteg. Most is. Amint kisütött a nap, elmúlt a köhögés, a takonykór,minden. És úgy néz ki, Zizi is ilyen lett. Az elmúlt héten itthon tartottam, mert pénteken folyós orral és üreginyuszi szemekkel hoztam haza. Jobban  mondva, amint kiértünk a napra, elmúlt minden baja. Aztán éjjel szenvedett egy kicsi, tele volt az orra, de ez nappalra elmúlt mindig.Úgyhogy kivettem neki egy hét szabit, ami az is indokolt, hogy a Sajó az újfent kiöntött, és körbe kell járnunk. (az ovi alapból 10 km, most majdnem 20)
Itthon voltunk, meg Liliéknél, meg az udvaron állandóan. Nagyon kellett már nekünk a jó idő! Szombaton pedig elkezdtük újra a házat, jobban mondva az üzletet. Megcsináltuk az ablakok ajtók helyét, már csak a szakembert várjuk,aki beépíti nekünk.Jövő hét végén pedig elkezdjük a belső munkálatokat is, felhúzzuk a vendég mosdót, gipszkartonozunk, járólapozunk. Egyre csak keringenek az ötletek a fejemben, hogy milyen is legyen a vége, mennyire legyen modern,színes, vagy inkább visszafogott, kuckós. Én inkább az utóbbi felé hajlok, de pontos ötletem még nincs. Akinek van jó ötlete, azt szívesen várom :)
Aztán majd jövök a képekkel is. Szép tavaszt mindenkinek!!!

Mesék és állatok

Nálunk mostanában egyre több mese megy. Persze cenzúrázott, na meg a favoritok még mindig mehetnének éjjel-nappal megállás nélkül. Még mindig az állatos mesék mennek, a Verdákat pedig legalább egy fél éve nem néztük!!! Azért ez haladás,mert másfél évig a két része ki nem szakadt a dvdből. Általában a szobájában nézi, de ha apa még nem ér haza, akkor a nappaliban lévő nagytévé a nyerő. Ilyenkor pendrive-ról néz meséket, amiket cserélgetek. Bár már hónapok óta nem nyúltam ehhez sem hozzá, mert a kedvencek vannak rajta. Ilyen a Bogyó és Babóca, A Barbie és a hercegnőképző (megnézni csak és kizárólag kopogós cipőben és hercegnő ruhában lehet...), A Madagaszkár pingvinjei, A madagaszkár mindhárom része, Goofy, Aranyhaj, Csingiling. (Bevallom, puskáznom kellett :)
Ilyenkor leül, pucoválok valami gyümölcsöt, és nézi. Fotelban fekve, szőnyegen fekve, feje alatt a lába, puff alatt fekve, illetve egyéb kicsavart pózokban. Ez megy 10-15 percig, aztán jönnek mellé a játékok, és játszik is közben. Úgyhogy moziba sem mostanában fogunk menni, hiába is szeretné, mert nem bírna végigülni szerintem egy mozifilmet :)
Aztán a másik, amiről írni akartam, az az állatszeretet. Bármilyen, bármekkora. A cicáink közül a kicsi vörös-fehér a kedvenc, mert ha meglátja Zitát, akkor úgy bír bújni meg törleszkedni hozzá, higy akár fel is borítja a gyereket,ha nem vigyáz. A kistesója a cicának még ősszel eltűnt, Zizz azóta is emlegeti,hiányzik neki. Bár valamelyik nap láttuk itt a házunknál, de nem jön ide hozzánk már :( Valaki befogta, és jó helye lehet,mert kis duci.Úgyhogy legalább megnyugodtunk, hogy nincsen semmi baja.
A szomszédunkban,pár házzal odébb van egy egy éves vizslalány, aki imádja Zizit, együtt rohangálnak a kapunál, szeretgeti Zita, Lady pedig olyankor mozdulatlanul, csukott szemmel, szinte kéjesen élvezi a pillanatokat. Hihetetlen, mennyire figyel rá a kutya, nehogy egy hirtelen mozdulattal megijessze,vagy megkarmolja. Még pacsit is úgy ad,olyan óvatosan, hogy még a gazdija is megcsodálta :)  Úgyhogy már eldöntött tény, ha Barcikára költözünk, akkor kutyusunk lesz. Vagy egy golden retriver, vagy vizsla, labrador...Mindenképp nagyobb testű, szeretni való barátot szeretnénk.
Aztán persze az állatok körébe tartoznak a lovak, amiket mindig megnézünk, és tavasszal végre lovagolni is eljárunk majd.Meg az összes tanyasi állat.
Úgyhogy mikor tegnap a barátnőmnél megláttam a gyűjthető tanyasi állatokat, pillanatnyi gondolkodás után megvettem. Persze veszteni nem vesztettünk vele semmit, 390 ft, van benne könyv, egy malac,meg egy boci. Úgyhogy most gondolkozom,megrendeljem-e. Ugyanis 2000 ft lesz, kéthetente jön. És tíznél biztosan több lesz benne. Úgyhogy most keresgélek, hátha találok valahol egy készletet, ahol kompletten megvehetném, olcsóbban ezeket az állatokat.Ugyanis Zizi ezekkel aludt, ezzel kelt, és imádja. Úgyhogy errefelé gondolkozunk most a névnapjára majd :)

Itt a farsang...

Sőt,már el is múlt. Mint azt tudjátok, a mi ovink kicsi. 4 csoport van összesen, kicsi a tornaterem is. Viszont számunkra a legjobb,és ez a lényeg. Na szóval, zárt farsang volt ismét. Kiscicám kiscicának öltözött be, Lili barátném jóvoltából. Ugyanis kisasszony mi más, mint hercegnő szeretett volna lenni. De nem ám sima fidres-fodros ruciban, hanem földig érő,rózsaszín,uszályos nyalánkságot képzelt el magának. Anyukáék pedig meghajlottak volna a gyermek szava előtt.Hetekkel ezelőtt elkezdtem keresgélni, de a megadott paraméterekkel rendelkező csodát sehol nem találtunk. Aztán jött Lili, aki egyetlen fotóval felcsigázta a kisasszonyt. Apuka miatt két hétig csak álom volt, majd valóság lett a cicajelmez. Kincs felvette, és olyan boldogságot láttam az arcán, amit el sem képzeltem volna.Már visszaszámoltunk a jelmezbálig, naponta meglestük a szekrényben felakasztott jelmezt. Volt egy főpróbánk is, ahol én, a tudatlan anyuka FEKETE orrot és bajuszt festettem a csemetének, aki ezt kikérte magának, merthogy a cicáknak rózsaszín orra van. És tényleg!!! Kimentem, összefogdostam mindhárom cicánkat,és tényleg rózsaszín orrot kellett a nagy napra kencézni. Aztán eljött a péntek, amikor is teljes menetfelszerelésben, egy rosszalkodó autóval a nyakunkban, két tálca sürgős sütivel *, egy mikróval **,illetve teljes családi létszámban bevittük a csemetét. Átöltözött, aztán úgy otthagyott minket, mint Szent Pál ... Se puszi, se nem semmi. De nem bántuk, mert annyira boldog volt, és életünkben először (és remélem utoljára) hagyta el a mondat a szánkat: Ne játssz a farkaddal !!! :)
(Képzeljétek, a kilenc kislányból 6 volt hercegnő :))
Aztán elrohantunk cédét írni, Shakira,Gangnam styl,meg hasonlók volt a cél... Visszarohantunk, gyereket kirángattuk a csoportból, hogy egy fényképet kattintsunk legalább róla.Aztán még megfésültem az óvodavezetőt, a meghívott együttesnek segítettünk kipakolni, aztán hazamentünk. Kipihentük az előző nap dorbézolását, amikor is a szerelmesek napja címszóval két jó pasival tölthettem az estét :) Az egyik a párom, a másik pedig Bruce Willis volt :) Nekem tetszett a film, bár szomorú voltam a végén, mert nem hiszem, hogy láthatjuk többet a sármos mosolyt egy új filmben...
*előtte való nap szólt az óvónéni, hogy édes sütit senki sem készített a csoportbulira, így szokás szerint nagymamit riadóztattuk, aki isteni fincsi hólabdát és kókuszkockát rittyentett a bulizóknak, amíg én kibabáztam magam a gyönyörű szép Abigéllel és fáradt szemű anyukájával :)
 ** bedöglött az ovi mikrója, de pénz az nincs a javításra, így apuka ismét felajánlott egyet

Hózik

Ismét itt a hó. Én szeretem, nincsen is vele semmi bajom, amíg idebenn,a jó melegből szemlélhetem a szép hóesést. Na mármost,akinek van egy 4 éves csemetéje, az nem nagyon tudja a melegből szemlélni a havat. Úgyhogy megyünk. Mivel barcikán is esik, így oda. Havat lapátolni.Nesze neked sarki ház. 55 méternyi járda, plussz a benti. Ráadásként Mancika segítő közreműködésével :) Úgyhogy szerintem ma inkább önként megyek havazni egyedül, Istvánom meg a csemetét szánkóztassa csak addig nyugodtan. Itthon még szerencsém van, mert após akaratos, így itthon Ő lapátol. De nem ám ímmel-ámmal. Volt olyan év, hogy az udvarunkon (pedig dupla telek) csak hátul,a kertben volt hó. Állandóan próbálunk beszélni vele, hogy gyerek van itthon, nem kell ennyire ellapátolni, de hiába. Őszerinte nem lehet a garázsból kiállni, meg nehogy már havas kerékkel álljak be a garázsba...tiszta nem normális néha az öreg...na de mindegy,Ő ilyen,így kell elfogadni. Lassan megyek, felkeltem a családomat, aztán megyünk is. Hólapátolás után meg barátnőméknél vacsizunk.Pár hete kötelezővé tettünk heti egy találkát, mert ritkán látjuk egymást. Múlt hét nálam volt.Most Andikámnál. Már alig várom,jó lesz traccsolni megint . AMúgy ez egy elég nyögvenyelős bejegyzés, nem nagyon fog az ihlet rajtam. Pedig oké minden, már teljesen meggyógyultam pár napja, hála Istennek, senki sem beteg nálunk.Csak lusták vagyunk :) Na szép havat mindenkinek!!!

Lefújtuk a vadászt...

Na az úúúúúgy volt, hogy január 20-án befeküdt a barátosném a kórházba. Aztán éjjel jött is az sms, hogy a rég várt Csodalány hipp-hopp,és megszületett :) Öröm és boldogság, komolyan mondom nektek gyerekek, én Zizi születésénél sem zokogtam így, mint mikor Zsanikámmal beszéltem másnap telefonon :) Aztán kedden babalátogattam, csodásak voltak mindketten. Aztán szépen lassan eltelt a hét. A vasárnapot hajmosó vásárlásával töltöttük, jelentem,megvan az üzletem legelső berendezése :D Aztán sikeresen lerobbantam a lábamról, volt, hogy csak annyi időre vertem magamba lelket, hogy a gyermekemért ellejtsek az oviba. (szerencsém van, átszerveztük a napunkat, reggelente apuka viszi csemetéjét, így napi egy oda-vissza úttal könnyebb nekünk) Megfáztam nagyon, és mivel a leggyengébb láncszem a szülés óta én vagyok, így ki is húztam vele jó sokáig. Istvánom valamelyik nap a vadászt is ki akarta hívni, hogy kilövessen,ne szenvedjek tovább :) Aztán természetesen átrágta magát a dolgon, és mertmivel szar lenne egyedülálló apának lennie, így maradhattam.Na meg jobban is szeret engem annál :) Úgyhogy mára már csak az orrom-arcom van szarul, konkrétan szerintem lerakódhatott benne valami betonszerű anyag,ami nem hajlandó sehogysenem távozni a drága szép szervezetemből. Pedig aztán küzdök érte ezerrel. Úgyhogy lassacskán újra felveszem a fonalat, már ha életben maradok :) (Ja, közben voltam dokibácsinál, kettőnél is, minden maradhat a helyén :) )

Nyüszögős

Most egy kicsit egoista leszek, újfent magamról írok. Nyafogós napjaim vannak, fáradt vagyok, na meg egy elkényeztetett lusta liba. Ugyanis még mindig az autóm után sóvárgok. Utálok busszal menni Manciért (tele van cigánnyal a busz, hihetetlen,mit meg nem tesznek..), hideg van, fázom.Igen,Én fázom. Olyannyira, hogy tegnap elővettem a vastag téli kabátomat.Ami nem volt már legalább 3 éve előszedve. Természetesen ez már késő volt, már fáj a torkom, nyafogós vagyok. Eszem a c vitamint, na meg megpróbálok megfelelő Mancitávolságot betartani, ami szinte lehetetlen. Mert hogy ne öleljem meg?Ne adjak neki puszit? Na nem.
Amúgy élvezi nagyon a buszozást, most 2 napig ezt nyomtuk, bementem a 14.40-es busszal, a végállomástól sétatempóban 5 perc az ovi. Felöltöztünk, visszakocogtunk, hazajöttünk a 15.40-essel. Tegnap pedig az apukájával jöttünk haza, 30 perc alatt sétatempóban bedzsesszeltünk a városközpontba, megvártuk Istvánt, majd hazajöttünk. Csak ne lenne ilyen baromi hideg...
Az autószerelőnk megvizsgálta a donorautót, törötten,olajfolyósan is szebben indul,mint a miénk. Úgyhogy szombat-vasárnap környékére mondja a szívcserét. (De mivel már szombat délután van, sejtem a végcélt...) Utána végre újra vezethetek :)
Ráadásul kedd-szerda-csütörtökön 3 gyerekkel(érted?HÁROM!!!) kell hazajutnom, illetve hazaszállítmányoznim Őket. Jajj nekem :)

Amúgy annyira nem félek, se a három gyerektől, se a buszozástól, de olyan nagyon jól esett nyavalyogni. Minden elismerésem az uncsitesómnak, aki nap mint nap ezt a hőstettet hajtja végre három gyerkőccel!

Miről is?

Pár napja megfogadtam (nem,nem újévi fogadkozás), hogy kicsivel többet fogok irkálni erről a Mancilányról, aki egy kis hisztis imádni való picsa :) Igen,így egyben :)  Mert okos, értelmes,ügyes kiscsaj, de borzalmas hisztis. Komolyan mondom, mikor meghallom a nyafogós hisztipicsa hangot,ami kijön belőle, feláll a szőr a hátamon. És Őneki teljesen mindegy,miért is hisztizik, vagy nyafog, de naponta pár órácskát megörvendeztet vele. Tudom amúgy,hogy az ovi öröksége ez, de valahogy nem vigasztal. Sajnos ehhez még hozzájön, hogy dettó egyforma természetünk van, és hát két dudás...

Minden esetre most kitaláltam valamit, mert mikor elkezdi a nyavíkolást, akkor csak simán Virnyoginak vagy Nyafoginak hívom, ez meg kicsapja nála a bizztosítékot,és inkább abbahagyja :) Úgyhogy hülye módszer,de legalább bevált :)

Amúgy decemberben levizsgáztam, 99 százalékos eredménnyel (Istvánom szerint éppen hogy csak nem buktam meg),úgyhogy mára már hivatalosan is óvodai dajka lettem. Már jelentkeztem is, merthogy Ziziék dadusa hamarosan nyugdíjba megy, úgyhogy kinéztem magamnak a helyét :) De ha nem is sikerül, akkor tavasztól vállalkozó leszek, a saját magam főnöke. Lassacskán készül a házikónk, most tavasszal szigeteljük, meg berendezzük az üzletet, aztán végre én sem ülök itthon tétlenül.

Amúgy a szilveszterünk is jól sikerült, és bár az évet egy autó mínusszal zártuk,de a buli felejthetetlen volt. Tiszacsegén voltunk, az ovis csoporttársak szüleivel, összesen tízen. Gyerekmentes volt a buli, Zizim itthon bulizott mamiékkal kilencig, akkor önként és dalolva lefeküdt, hiába volt tovább engedélye :) Mi hajnali kettőig táncoltunk, előtte este nyolcig termálvízben pezsgőztünk és rengeteget röhögtünk, zengett tőlünk a strand. Isteni volt!

Most már újra ovis volt Mancuska két napig, de csak délelőtt. Mivel jelenleg még nincs autónk (motorcserére vár Szuzka),így Heni barátnőm hoz-visz minket, na meg amúgy is én vagyok délután Ákossal, így ez pont megfelelő. Ebéd után hazahozzuk Őket, lefekszenek, horpasztanak két órácskát, aztán megy a banzáj este hatig. Szerencsém van,mert nagyon szeretnek együtt lenni,így jól elvannak, nincs sok balhé köztük.A jövő heti terv még képlékeny, de valószínűleg Istvánom viszi Mancust be az oviba reggel a nagy autóval, Heni meg majd hozza Őket délben. Én meg addig  haladok itthon, átrendezem meg ki akarom festeni a spájzot, de addig rengeteg lomot kell letüntetni belőle.

Lesz amúgy majd karácsonyi csupa öröm és boldogság videó is, csak éppen az a nyamvadt freeblog már nem akar hónapok óta tárhelyet adni.Nincs valakinek ötlete,hogy mit tegyek? Vagy esetleg hogyan tudnám blogspotra áttenni innen mindent??? Hálásan megköszönném :)