Újra munka

és munka és munka...
Na igen,így jár az, aki építkezik.
Néha látjuk az alagút végét, néha nem. No nem panaszkodom, csak ténymegállapítok.
Nagy pályázatírásban vagyok benne, egész nap a netet bújom, amikor ráérek. Persze napközben a háznál vagyunk, meg takarítás,meg satöbbi.Közben készítem a dadusunk búcsúztatására a fotókönyvet, verseket szedek össze, fényképeket nyálazok át. Ezzel együtt csökken az alvó óráim száma is. Ugyanis mindennel készen kellene lennem 30-ra. Nagyon kevés az idő...
Készül az üzletem is, már megvan a vendég wc fala is, színek-formák-minták villódznak a szemem előtt még alvás közben is. Mit-hová-honnan kell beszerezni...
Megvettük a garázskaput is, nagyzolhatok majd végre, mert full automata, és nevetségesen kevés pénzért.És nem dicsekvés képen,de ez is az én érdemem :)
Most gipsz-kartonozunk, meg vakolunk, meg beállítunk. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Mindezt 2 gyerekkel, vagy éppen hárommal. Bár a harmadik pótlányom anyukájával pár napja összevesztem.Sajnos, az én hibámból. Merthogy elmondtam, hogy L. teljesen elnyomja a lányomat.Nem kellett volna, tudom. Bánt is nagyon a dolog. Bocsánatot kértem, még akkor, de érezhetőbben hidegebb lett a viszonyunk...Borzasztóan bánt a dolog...