Nyüszögős

Most egy kicsit egoista leszek, újfent magamról írok. Nyafogós napjaim vannak, fáradt vagyok, na meg egy elkényeztetett lusta liba. Ugyanis még mindig az autóm után sóvárgok. Utálok busszal menni Manciért (tele van cigánnyal a busz, hihetetlen,mit meg nem tesznek..), hideg van, fázom.Igen,Én fázom. Olyannyira, hogy tegnap elővettem a vastag téli kabátomat.Ami nem volt már legalább 3 éve előszedve. Természetesen ez már késő volt, már fáj a torkom, nyafogós vagyok. Eszem a c vitamint, na meg megpróbálok megfelelő Mancitávolságot betartani, ami szinte lehetetlen. Mert hogy ne öleljem meg?Ne adjak neki puszit? Na nem.
Amúgy élvezi nagyon a buszozást, most 2 napig ezt nyomtuk, bementem a 14.40-es busszal, a végállomástól sétatempóban 5 perc az ovi. Felöltöztünk, visszakocogtunk, hazajöttünk a 15.40-essel. Tegnap pedig az apukájával jöttünk haza, 30 perc alatt sétatempóban bedzsesszeltünk a városközpontba, megvártuk Istvánt, majd hazajöttünk. Csak ne lenne ilyen baromi hideg...
Az autószerelőnk megvizsgálta a donorautót, törötten,olajfolyósan is szebben indul,mint a miénk. Úgyhogy szombat-vasárnap környékére mondja a szívcserét. (De mivel már szombat délután van, sejtem a végcélt...) Utána végre újra vezethetek :)
Ráadásul kedd-szerda-csütörtökön 3 gyerekkel(érted?HÁROM!!!) kell hazajutnom, illetve hazaszállítmányoznim Őket. Jajj nekem :)

Amúgy annyira nem félek, se a három gyerektől, se a buszozástól, de olyan nagyon jól esett nyavalyogni. Minden elismerésem az uncsitesómnak, aki nap mint nap ezt a hőstettet hajtja végre három gyerkőccel!