Tények

Tudod,mi a rossz a protekcióban?Ha nem veled történik...
Reggel 9-től délután fél háromig csücsültem türelmesen a seggemen, hogy meghallgassanak. Közben lassanként rájöttem, hogy csak azt veszik fel, aki már szerepel egy listán. De mivel még mindig okleveles naiv vagyok, így reménykedtem...Feleslegesen...Pedig jó lett volna, nagyon.
Sebaj, nem vagyok az a fajta emberke, akit egykönnyen a földbe lehet döngölni, és ezt a tudtára is hoztam a parancsnoknak, aki a felvételit intézte. Láttam, talán mintha sajnálta volna, hogy nem hallgatott meg.Most már mindegy.
Hazajöttem,Istvánom vállán kibőgtem magam, aztán ennyivel le is zártam a dolgot. Még mindig reménykedek, hogy valahová kellek, dadusként,mert azért csak könnyebb lenne haladnunk,ha 2 munkám lenne a vállalkozással együtt.De ha nem, hát nem.Meg aztán jó lenne, ha végre István is kikapcsolhatna, nem csak a feje főne a sok meló utáni rohangálással. Mert Ő aztán rengeteget vállal magára.
Más.
Múlt héten, hosszú idő után végre újra elmentünk fürdeni. Miskolcon voltunk, a Barlangfürdőben.Mancus életében először volt ott, kellőképpen meg is lepődött,nagy volt a hangzavar és a visszhang, így jó tíz percig nem lehetett letenni a nyakunkból,úgy csimpaszkodott,mint egy kismajom. Aztán persze újra felszínre tört a vizicsirke énje, tovább tíz perc után már a medence széléről ugrált a vízbe :)
Jó volt végre egy picit kikapcsolni, amikor nem csörög a telefon, amikor végre nem azzal törődünk, hogy mi-hol olcsóbb, honnan kellene venni...Most egy darabig ebből töltődünk...