Martin

Van egy kisfiú az oviban, Zita csoporttársa. Rengeteget hallunk róla, nem csak a lányunktól, hanem a többi gyerektől is. Martin valahogy mindenki kedvence, a fő-fő hadvezér :) Zita barátnője,Luca menthetetlenül szerelmes belé.És ahol Luca ott van (általában Martin sarkában), ott ott van az én lányom is. És itt most el kell hogy mondjam, mindenféle elfogultság nélkül, hogy az én kislányom az egyik legszebb a csoportban. A nagy barna szemeivel, a kedvességével és azzal, hogy villámhárítóként üzemel, szeretik a fiúk. Tavaly, Ő volt az,aki lehiggasztotta a legrosszabb gyereket pusztán azzal,hogy leállt vele autózni. Hallom a többi szülőtől is, illetve látom is, hogy Zita nagy kedvenc a csoportban. Így alakult ki az is, hogy sajnos Luca szerelme süket fülekre talált. Viszont azáltal, hogy ez a trió együtt van, én is sokat hallok Martinról. Aztán az évek elteltével egyre többet.(2 év...hihetetlen...)Majd most már szinte csak róla hallok, itthon is.
A kisfiút mondjuk nem is lehet nem szeretni, csoda aranyos, ráadásul fekete hajhoz gyönyörű kék szemmel...na nem csodálom a csajok rajongását. Aztán ma rádöbbentem valamire.
Délelőtt mentünk ki a temetőbe, ahol összefutottunk a kisfiúval,valamit a nagyszüleivel.( a kissrác barcikai, viszont az anyukája idevalósi volt,így most itt nyaralnak)A nővére kiabált Zitának, hogy nézd csak, ismerős!!! A két gyerek iszonyat zavarban volt, nem néztek egymásra, sőt, még egymás közelébe sem mentek! Köszöntük, aztán ültem én is be a kocsiba, ahol a hátsó ülés rejtekéből Mancika sunnyogott, és adta az utasításokat. Anya, szállj ki, kérdezd meg, hogy eljön-e majd játszani hozzánk.Megkérdeztem, Martin rám sem nézett, csak buzgón bólogatott. Összeismerkedtem a nagyszülőkkel,telefonszámot cseréltünk,és abban egyeztünk meg,hogy majd hívom Őket. A nagyi is csak lesett, hogy mi van Martinnal, soha senkivel nem viselkedett még így, aztán leesett neki is a tantusz :) Úgyhogy megegyeztünk, majd találkozunk még.
Zita pedig végig a hazafelé úton arról kérdezett,hogy tényleg eljön-e hozzánk, hogy mit is mondott Martin pontosan, hogyan is mondta...Tudjátok, az egyik szemem sír,a másik meg nevet...Örülök, hogy szerelmes, mert hát az ovi ezzel is jár, emlékszem...annak is örülök, hogy megbeszéli velem (még) a dolgokat, hogy kérdezget, hogy cinkosok lettünk...viszont nagyon félek attól, hogy megbántják, hogy fájni fog a szíve...főleg, hogy még olyan picike...az én picike babám...