Kincs

Annyira ambivalens érzések kavarognak bennem. Hamarosan, 8 nap múlva van egy 5 éves nagylányom. Hihetetlen még kimondani is. Egy olyan nagylány, akivel bárhová elmehetsz (születésétől nagy csavargó a lelkem), bármit megvitathatsz, sőt, nagyszerűen lehet vele vitatkozni és veszekedni is. Külsőleg keverék gyerek, apukám gyönyörű barna szemeit örökölte, amibe ha belenézel, elvesztél. Ha vidám, huncut, akkor kivilágosodik, bár szinte alig látod, mert még a szeme sem áll jól, teljesen picire összeszűkül. Ha haragos, mérges, akkor majdnem fekete, a pupillája teljesen felfal és vádaskodik. Ha sír, öklömnyi krokodilkönnyeket ereget, amik a hosszú szempilláin billegnek, ezáltal teljesen meglágyítja a néző szívét :) Úgyhogy igazmondó szempárt visel, tudom, mikor hazudik, ha belenézel, mindent elmond. Ősrégi, öreg gyerek tudás van benne, sőt, néha az egész gyermek  olyan, mintha már járt volna itt...
Egyszer azt mondta nekem, hogy amikor én még nem voltam anya, csak akartam őt, Ő már akkor is kinézett engem, tudta, hogy Ő fog hozzám lejönni. Valaki Őt küldte hozzám. Nem tudom. De az biztos, hogy valakinek nagyon kellett engem ismernie, hogy pont Őt küldje le hozzám.Mert a makacsságomat, a mindent tudni akarásomat, a hisztis természetemet meg kellett valakinek törnie. És az a Valaki tudta, hogy én csak a gyermekemnek fogom tudni ezt megtenni.
Pokoli nehéz éven vagyunk túl ketten. A hisztik, vitatkozások,veszekedések évén. Borzalmas, amikor két azonos természet és azonos akarat akaszkodik össze, napjában többször is. Pokoli volt. Még most sem mindig könnyebb, de miután én is fejet hajtottam Isten akarata előtt, talán könnyebb lett. Kellett, hogy felvilágosuljak,hogy elfogadjam azt, hogy nem mindig nekem van igazam, hogy nem mindig úgy a jó, ahogy én akarom. De ugyanezt sajnos el is kellett fogadtatnom a csemetével, meg kellett értenie, értenünk, hogy néha engednünk kell, még akkor is, ha borzasztóan nehéz. Volt rengeteg álmatlan éjszakám, volt sok átsírt óra, volt, amikor azt gondoltam, feladom. Hogy nem vagyok képes arra, hogy gyereket neveljek, hogy megtanítsam neki az életet. Holott csak el kellett volna fogadnom az Ő ezredéves bölcsességét...
               Drága Kincsem!             Rengeteget tanultam tőled. Megtanultam fejet hajtani, igazat adni, örülni más örömének, elfogadni azt, ha valaki másképpen gondolja a világot vagy az életet. Most már tudom, milyen érzés csupasz lábbal táncolni az esőben, tudom, milyen az, ha éjhosszat a sötétben hallgatom más lélegzetvételét. Tudok igazából rettegni, másért. Érted és apukádért. Mert Te vagy az, akitől mindent megkaptam, amire csak valaha vágyhattam. Voltam a pokolban, és voltam a mennyben. Sírtam már az örömtől, és zokogtam könnytelenül befelé. Mindenemet Tőled kaptam. Azt kívánom neked, hogy majd emlékezz erre, amikor majd a gyermeked szemébe nézel. Mikor majd haragosan bámul rád, az összes pár kilójával kiáll a maga igazáért. Majd emlékezz rá, hogy neki meg kell hajolnod. Mert te hívtad Őt ide, erre a földre. Te adtál neki életet, Te tanulsz majd Tőle. Majd emlékezz rá, és akkor talán majd megértesz engem is. Hogy nagyon nehéz néha anyának lenni. De tudd, hogy a világon ez volt a legjobb dolog, amit csak tettem.  Nem tudom neked elmondani, mennyire szeretlek Téged! Hogy hálásak vagyunk apával,amiért  miinket választottál, hogy egy család lehettünk általad. Hogy itt vagy nekünk, szeretsz minket, elfogadsz minket a hibáinkkal, gyarlóságainkkal. Nagyon szeretünk Téged!
Ha pedig anya nem ér ide egy héten belül, akkor pedig nagyon boldog születésnapot kívánunk neked, Tündér Zitám!!!