A mélypont

Ma délelőtt bevittem Mancit oviba, utána két barátnőmnek megcsináltam a haját. Fél egyre készültem el, és már nem akartam délután visszajönni, úgyhogy elmentem Manciért. Úgyis úgy szereti, ha hazajöhet délben, örültem,hogy örömet szerezhetek neki. Ilyenkor megvan az egyezségünk, hogy hazajöhet velem, de ugyanúgy aludnia kell. Aha,persze. Megígérni megígérte, de aztán itthon előszedte a legrosszabb arcát. Vergődött, hisztizett egy kerek órán át. Semmi, SEMMI nem használt.Azt megértettem volna, ha nem álmos, mert akkor nem erőltettem volna, de így...Veszekedtünk, vitatkoztam vele, rákiabáltam, csak azért sem hagyta abba. Láttam, hogy fáradt, de már csak azért sem. Hideg vizet itattam vele, majd később a zuhannyal is megfenyegettem.Semmi. Ilyenkor teljes csődtömegnek érzem magam. Reszkettem az idegtől és a haragtól, sőt, be kell valljam, nagyon kevésen múlt,hogy nem vertem meg...Szégyellem magam, amiért nem tudok bánni vele, nem tudom a hisztijét önuralommal,nyugodtan kezelni. Kimentem a szobából, hogy lehiggadjak, hogy ne gondoljak olyan butaságokra, hogy elmeneküljek, hogy otthagyjam a francba a hisztijével együtt ...Komolyan nem tudom, mit tegyek ilyenkor...
Egy órás hiszti után feladtam, mára eltiltottam mindentől...nincs macskázás,barátnőzés...semmi...És én érzem szaranyának magam...komolyan a béka segge alatt vagyok most...