Apukám!

Olyan szeretettel és imádattal tudja kimondani, hogy könnyeket csal a szemembe. Boldog vagyok, hogy részese lehetek annak a csodának, ahogy egy kislány rajong az apukájáért. Ahogy egymásra néznek, ahogy Zita elfészkelődik az ölébe, ahogy minden reggel a sokperces búcsúzás után még egy utolsó ölelésért kell visszajönnie. Nem beszélhetek István nevében, de annyit elmondhatok, hogy Ő is a világ csodájának gondolja. Sosem felejtem el, amikor egy babalátogató vendég megkérdezte a friss apukától, hogy milyen volt a szülés. Csak annyit mondott, hogy  egy csoda. De ahogy azt a szót kimondta... már ezért megérte az összes fájdalom. Sokszor mondtam, hogy soha többet nem szülök, mert egy rémálom volt. De Őérte, az én 32 évesemért bármikor bevállalnám újra. Boldog vagyok, hogy a szerelme lehetek, hogy a családom lett. Hogy velem van az összes hülyeségem és hisztim ellenére. Az Ő nyugodtságát tanítani kellene.
Szeretem már nagyon régóta. Egyre jobban, ahogy megismerem. Nekem még ma is ugyanolyan, mint akkor, amikor sok-sok éve megismertem. Köszönöm neki, hogy vele lehetek, hogy gyermeket szülhettem neki, hogy anyává tett, hogy családdá lettünk.
Kívánok neki még nagyon-nagyon sok boldog születésnapot, erőben, egészségben és boldogságban. Nagyon remélem,hogy sok év múltán is majd együtt ünneplünk. Amikor majd unokák és dédunokák is fogják köszönteni. Mert ma még csak ketten énekeljük neki a boldog szülinapot! Zitával ketten, a családja.