Mindennapok

Mancika kezd megjavulni. Kevesebbet hisztizik, illetve jobban meg lehet vele beszélni a  dolgokat. Persze vannak még földönfetrengős hisztik, de már kezelhetőbb. Szeretünk kirándulni. Ha tehetné. állandóan menne valahová. Én meg szeretek vele menni, mert olyankor egy pici hiszti sincsen. (esetleg akkor, ha nem akar hazajönni.)
Ma délelőtt is kint voltunk a Sajóparton. Ha nem megyünk sehová, akkor ez a délelőtti program. Hallatjuk a madarakat, a folyó sodrását, kavicsot és letört ágakat hajingálunk bele. Illetve virágot szedünk. Én személy szerint jobban szeretem őket élőben csodálni, de hát Zita hozni akar mindig haza belőle. Úgyhogy pitypang, boglár, egyéb réti virágok mostanában mindig van az asztalunkon.  Szeretek fényképet készíteni róla, ahogy ül a fűben, néz egy hangyát, és mesél. Nem tudom, de néha olyan érzésem van, mintha azt mesélni, amit az ezelőtti életében élt meg. Ott vannak tündérek, akik szeretik az állatokat, meg segítenek nekik. Erről nagyon sokat mesél . Én meg imádom hallgatni.
Kérdez állandóan, kiapadhatatlan a tudásszomja. Nekem meg csak utána kell néznem annak, amit nem tudok:) Legszívesebben mindenhova vinnék internetet, annyit kérdez.
Apának újabb műtéte lesz szombaton. Az egyik felső bölcsesség fogát húzza neki a doki. Sajnos pont olyan helyen van, hogyha kihúzza,akkor valószínűleg nem lesz semmi,ami elválassza a szájüregét az orrüregétől, így hát húzás után össze kell majd varrni. Szegénykém, még jobban retteg , mint a múltkoritól. Pedig az egy cseppet sem fájt neki, a kocsiban hazafelé már végig beszélgettünk.Nagyon jó keze van a dokinak, Istvánom imádja. Nem utolsó sorban pedig nevetséges összegeket kér:)