29 hónapos palacsintafaló

Mostanában nem nagyon írogattam az összefoglalókat. Mindig megjegyezzük itthon, mindig mindenkinek az eszében van. Ma reggel apája ezt mondta neki: Te kis majdnemkétésfeles vénasszony:) Mindig csodálkozunk, hogy már ekkora. Önálló, önálló AKARATTAL rendelkező, kicsit makacs, kicsit hisztis, de kétségkívül a világ legszebb és legokosabb lánykája. Mindent tud, mindent ért. Nem lehet előtte elhallgatni semmit, mert úgy is kideríti. Pár napja benyitott a fürdőbe,amikor Istvánom fürdött. (Mostanában már nincs együtt fürdés) Kapásból rámutatott a lényegre, és addig kérdezte, hogy MIAZ?MIAZ?MIAZ? amíg nem kapott értelmes, elfogadható választ. Tudja, hogy mikor beszélünk az új házról, és mikor a régiről. Meg is különbözteti, mert a mostani az otthon, az új pedig a házikó. Imád utazni, mindegy, hogy hová, csak menjünk. Nagy segítség amúgy, nélküle már semmit nem csinálhatok. Imád kint lenni, szíve szerint állandóan kint lenne. Újra felavattuk a tavaly ősszel letakart homokozót. Hosszú órákig képes pepecselni, még az sem zavarja olyankor, hogy homokos a keze. Pakolgatja, kavargatja, homokvárat épít, vagy csak vödörbe szedi és körbeviszi az udvaron. Nagy sláger még a motor, főleg,amióta én is kerékpározok. Állandóan csak versenyezne, a világból kimenne vele. (Meg is látszik, már tönkre vágta a tavaszi reebokját) Szeret mögöttem ülni a biciklin, vezényel és kommentál, na meg gyorsabbra ösztökél. Délután már alig várja, hogy az apja hazaérjen a munkából. Olyankor mindig hazajön először a nagy autóval, felpakolja a lányát a motorjával, majd együtt hazasétálnak.Aztán szerelnek még együtt a garázsban, amíg én elkészítem a vacsorát. Kötelező program a SEGÍTEK APÁNAK, Zita nélkül Ő sem kezdhet semmit. Hozza a csavarhúzót, kombinált fogót, aztán püföl,kalapál, csavaroz mindent,amit csak ér. Nagy apa-fun, főleg, mikor valamit megtiltok neki. Olyankor rögtön elősajtol a szeméből pár darab öklömnyi könnycseppet, majd segélykérően fut az apjához:) Tényleg nehéz neki olyankor ellenállni:)
Méretileg olyan 92-95 centi között van, felöltözve, ruhában pedig majdnem üti a 14 kilót. Nem sovány, de nem is kövér. Már kezdi elveszíteni a babás jellegét, de még mindig olyan jó gyömöszölni. Enni nagyon válogatós, és úgy tud könyörögni a palacsintáért mint hat afrikai éhező. Tegnap vacsira evett sült csirkecombot krumplival, majd utána bevert még hat palacsintát szigorúan csak kakaóval.(ne gondoljatok nagy méretű palacsintára, mert én ezzel sütöm.Kisebb is, több is,finomabb is, gyorsabb is.) Viszont legalább így átaludta az éjszakát:) Mostanában nem alszik túl jól, kel párszor, inni, vagy csak ölelkezni. Kínozza az a bizonyos tizenkilences gyöngyöcske.
Mindenki kedvence.Nincs olyan ember a baráti vagy családi körünkben, aki ne zengene nektek róla ódákat. Ha a barátok kijönnek, valaki mindig ott fekszik vele a szobájában a földön, játszani. A barátnőm szülei is imádják, együtt szoktunk menni strandolni, és megmondták, hogy addig ők nem mennek, amíg mi nem megyünk Zitával:) Tehát beláthatjuk, hogy nem csak én vagyok elfogult vele:)
Ma pedig megkapta élete legelső szülinapi parijára a meghívót. Felolvastam neki, elmagyaráztam, és ugrált örömében. Ma még egész nap a boldog szülinapot énekeltük, mert azt akarja majd elénekelni Szonjának. Bár még erősen kétséges a részvételünk a disznóvágás miatt, de majd megpróbáljuk.
Mindent összevetve, elmondhatjuk magunkról, hogy már nem éltünk hiába. Van,aki majd emlékszik ránk, aki tanul tőlünk, aki majomszeretettel csüng rajtunk, és aki az életünk értelme. Vele teljes az életünk, Ő a napunk fénypontja. Reggel az első gondolatunk, és este az utolsó. Nem tudnék élni nélküle. Nagyon szeretünk, kiscicám!