Mennyi??30!!

Tegnap a barátnőm behívott minket magukhoz, mert meg kellett nyírni a családot. Nem gyanakodtam. Sütött nekünk fincsi mackót, jókat beszélgettünk. Ott volt mindenki, aki csak számított. Majd miután kisütöttük az összes mackót, bementünk beszélgetni a srácokkal. Röhögtünk rengeteget. Majd egyszer csak Niki felpattant, lekapcsolta a villanyt, Andikám pedig egy tortával és rajta egy  gyertyával jött be. Mindketten meglepődtünk rendesen, én pedig az egész ajándékozást és gyertyafújást végigbőgtem. Zita persze rögtön jött, fújta a gyertyát és énekelte a "boldogszülinapot". A tortán a szép kerek 30-as szám virított. Kaptam virágot, könyvet, meg pólót, Istvánom csak pólót. Csudajól áll rajta:)
Valaha azt hittem, hogy szörnyű lesz ez az évszám. De mai eszemmel tudom, hogy igazán csak most kezdődik minden. Boldog vagyok, vidám. Szeretnek. Úgyhogy végül is teljesen mindegy, hogy mennyi is virít a tortán. Lélekben úgy is gyerek vagyok:)