Halódom

Tegnap délután barátainkkal tekézni mentünk, na meg BAndinapot ünnepelni. Már nem éreztem túl jól magam, de azt hittem, hogy a véradás utóhatása. A tekét végigszenvedtem, annyi erőm nem volt a végére, hogy a karom felemeljem. Szédültem, harmatgyenge voltam, fájt a gyomrom és hányingerem volt. Aztán, amikor Mancit kakálni vittem, én is igénybe vettem utána a porcelán istennőt, és kitelefonáltam magamból egy pohárnyi gyümölcslevet.
Hamarabb elindultunk hazafelé, mert szarul voltam.Persze vezetni nekem kellett, mert Istvánom felköszöntötte az ünnepelteket. De végig mellettem ült (amin Mancus kicsit meg is sértődött, de aztán megbékélt) Én végig hazáig magamban imádkoztam, fogam összeszorítva. Aztán mikor Istvánom kiszállt kaput nyitni, én már csak a kocsiajtón tudtam kihajolni. Az esti procedúrát is István vezényelte le, én aktívan haldokoltam meg rázott a hideg. Éjjel egyszer keltem, mert azt álmodtam, hogy mindjárt hányok, aztán kiderült, hogy nem álom volt. Reggel kerékbe törve ébredtem, csak egy gyors adag flektorra sikerült felkelnem. Aztán délelőtt változó, fél szelet vajas kenyér bennem maradt, a folyadék nem. Vérnyomásom és vércukrom tökéletes. De mégis,erőm a béka segge alatt,hányinger is itt fekszik mellettem. Ja,merthogy fekszem!ÉN! Mellettem a laptop és egy vödör. Rég nem voltam ilyen szarul. Főleg, miután a védőnők mondták, hogy most szült egy kismamijuk, neki is spirálja volt....   Tényleg, Zitával is így kezdtem....csak nem vagyok erre felkészülve. Remélem, csak influenza...