50

50 éve megszületett egy kisfiú. Első gyermekként. Felnevelkedett, szerette a két öccsét. Majd megnősült. Született két lánya. Szerette őket, értük élt,értük dolgozott. Keveset volt otthon, a kamionozás nehéz szakma volt. De a vérében volt, nem tehetett mást.
Egyszer aztán elvitte a feleségét ünnepelni. A tizedik házassági évfordulójukat. A nagyobbik lánya még emlékszik arra, hogy az Ő imádott apukája még kétszer is visszaszaladt a kapuból puszit adni, elbúcsúzni. Ez volt az utolsó búcsúja. A lánya soha többet nem látta.
De nincs olyan nap az évben, amikor ne gondolna rá. Amikor ne adna hálát azért, hogy az Ő apukája vigyáz rá fentről. Mert szerinte mindent neki köszönhet. Az apukája pedig rendületlenül vigyáz rá.Mindig ott van vele. Néha egy hangban, néha egy illatban, de nem engedi, hogy elfelejtse. Mert hiába nincs már vele 20 éve, akkor is ugyanúgy szeretik ők egymást.
A lánya rengeteget beszél róla. Volt egy cukrászda az utcájukban,ahová sokat bementek. Hol fagyit, hol piramis szeletet kapott a lányka. Egyszer megengedte, hogy igyon a szénsavas, málnás márka kólájából. Azóta erről az ízről is a lánykának az apukája jut az eszébe.