Kicsi imákat ide kéretik :)

Holnap reggel szájsebészet Istvánomnak. Semmitől nem retteg ennyire. De muszáj. Tegnap már a megyei kórházban voltam vele, mert már beszélni sem tud lassan, illetve mindkét oldalon fel van dagadva a nyaka. Amúgy megvan a véleményem újfent a magyar egészségügyről. A megyei orrfülgégészeten olyan járólap van,amivel felépítették anno a kórházat.Olyan a légkör,mint a legrosszabb horrorfilmben. Mindenhonnan szörtyögés, sípolás, kihelyezett garat és gége, csövek az orrból,torokból. Jön a bácsi, trutyi csöpög az orrából és a gégéjéből, erre a nővérke leordítja a fejéről a hajat, hogy ma már egy csomó gézt elhasznált, oldja meg innentől ahogy akarja, mert nincs több. Csóri bácsi helyett -aki még beszélni sem tudott a gégemetszésből kifolyólag- szívesen leordítottam volna a nővérkét.Oké, tudom, hogy piszkosul kevés pénzért csinálja a sok melót, de akkor is. Csúnya dolog volt.
Istvánom kellőképp be van szarva, de eltökélt.Holnap szájsebészet, aztán végre valahára beszélhetek a dokibácsival, aki altatásban kigyomlálja a fogsorát. Már most azon gondolkozik, hogy hogyan is fog enni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, anno a gyerekünk is pépeken meg püréken élt egy darabig, ja, meg van egy szuper turmixerem,ledzsadzsálom neki a májkrémes kenyeret is uborkával:) Tudom, nem illik ezen röhögni, de Istvánom adta az ötletet a reggeli kapcsán:)