A-K-A-R-O-M !!!

Azt hiszem, most kezdődik a gyereknevelés neheze. Pár napja az apja jegyezte meg, hogy mostanában mintha kicsit hisztis lenne a gyerek. És ő csak délutánonként látja. Volt már félórás ordítás olyan dologért,ami az övé, mindig nála van, és azt hitte, hogy eltűnt. 30 percig ordított ,aztán még húszig hüppögött. Nekem kihullott a hajam, meg megőszültem előtte. És ez még csak a kezdet volt. Volt már földhözverem magam- idegbeteg módjára tombolok- üvöltök és sírok.Vagy,és ez a legjobb,amikor mindhárom kombinációt egyszerre csinálja.Na az szuper. Ha valaki ezt megmutatja nekem a gyerektervezéskor, hát....
Ordít, nem lehet érteni,hogy mit mond, tehát még segíteni sem tudsz rajta. Taknyát-nyálát keni szét az arcán, és SEMMI sem használ. Mindehhez az imádott szó: akarom. Napi szinten jelen van az életünkben, mindent akar, azt is,ami tilos. Nálunk a gyerek úgy volt növesztve születése óta, hogy nincs,vagy csak nagyon kevés korlát volt az életében. Mindent megnézhetett, mindenhová mehetett. Ott voltam mellette, elmagyaráztam és megértette. Soha nem kellett a fürdőszoba szekrényből elpakolni, mert megértette, hogy nem szabad. Nincsenek a szekrényről sem elrakva a dolgok, nem tört el semmit, nem esett soha baja ilyen dolog miatt. Úgyhogy most ez a fajta akaratosság,illetve hogy nem akarja megérteni a  dolgokat,ez elég új a számunkra. És ez hozza a vonatkozó dolgokat is magával. Például a bölcsit.Majd mindjárt kitérek rá.
A hiszti- műsírás nagy mumus nálunk. Rögtön, azonnal ugrik rá a nagyszülő. Mindent,értsd és mondd,mindent megkap általa a nagyszülőtől. Nem kapja meg a kés- pár műkönny,és az övé. Nem kap csokit ebéd előtt vagy diéta alatt- legörbülő száj, és megkapja. Én meg hiába magyarázok, érvelek, ordítok, nem használ.Mert nagyika nem tud a kicsi unokájának ellenállni. Velem már nem próbálkozik a ded, mert tudja, hogy nem használ. Csak azt éri el, hogy legközelebb sem kapja meg a kiszemelt tárgyat. De mami más tészta. Ővele mindent meg lehet tenni.
Emiatt is körvonalazódik a fejünkben egy terv a tavaszra-nyárra. Merthogy mostanában rettentően sokat van a nagymamival. Mivel csinálni kell a házat, intézkedni, és nem mindenhová vihetem magammal. Úgyhogy kerestünk volna valami délelőtti elfoglaltságot a gyerkőcnek, ami mindannyiunknak jó lenne. De itt nincs semmi ilyesmi. Van egy családi napközi, de horrorisztikus áron. Úgyhogy most bepróbálkozunk egy bölcsibe. Nagybátyám fiacskája nagyon élvezi, ugyanoda jár Ő is. Meg lehet beszélni velük, hogy nem jönne minden nap, és csak délelőtt menne. Zitának is sokkal jobb lenne, mert gyerekek között lenne, fejlesztenék, tanítgatnák. Nem utolsó sorban pedig bármi adódik, egy perc alatt ott tudnék lenni érte. Mert ez sajnos,a mamifelvigyázásos, nem járható út. Bármennyire is imádják egymást, de mamival még hisztisebb,akaratosabb. Ha nem akar enni,akkor nem eszik, ha nem akar kimenni,akkor nem megy ki. Közben mami sem csinál semmi mást,csak a gyerekkel van. Ő nem takarít mellette, nem főz,mert csak Zita van. Aztán ugyebár csak meg kell csinálnia ha én hazaérek, de akkorra meg már elfárad. Nem fiatal már Ő sem, nem akarjuk, hogy megutáljon minket azért, mert bébiszitternek alkalmazzuk. Úgyhogy járok most majd pár kört bölcsi témában. Istvánom is díjazza az ötletet, úgyhogy fájó szívvel, de muszáj lesz megtennem.
Aztán még valami: hogy tudom rászoktatni az ivásra?????Nem akar inni, napi szinten kb 2-3 deci folyadékot iszik, azt is szinte erőszakkal öntöm bele. Semmi nem kell, mindent kipróbáltam. Gyümölcslé, tea, víz, szörp, formás pohárból, kulacsból, cumisüvegből. Semmi. Kétségbe vagyok esve emiatt is. Azt hiszem,kezd minden kicsúszni a kezem közül. Mit tegyek?????