Első szülinap

Tizenegyedik hónap

Tizenkettedik hónap

Nyolcadik hónap

Kilencedik hónap

Tizedik hónap

Tisztelt T.Gyula Úr!

Legyen szíves, és jó messzire húzza el tőlünk a csíkot, és a címünket is felejtse el örökre.ELEGEM VAN MAGÁBÓL!!! Na szóval: tegnap reggel bementem barcikára,átíratni a villany-víz és egyéb költségeket a nevünkre. 11-re végeztem. Majd felhívtam a dokinénit,merthogy a kisasszony most már a második hete nem eszik porszemnél több kaját, viszont lassan inni sem mer,mert attól pánikol,hogy egy újabb köhögőrohammal az is kijön belőle. Merthogy az utóbbi napokban ez volt. Dokinéni ma délutánra tudott volna időpontot adni, amit én későnek ítéltem meg, ezért inkább meginvitálta hozzánk. Tegnap délután ki is jött. Megvizsgálta köhögőmancit, torkot és pocakot nézett. Majd felírt kétféle gyógyszert meg egy kúpot tüdőgyulladásra. merthogy az van az én kincsemnek. Még kölcsönösen kialkudtunk egy tüdőröntgent is, részint gyula úr elhelyezkedése, részint az apukája leletei miatt. Ma voltunk, másfél óra alatt végeztünk. A diagnózis:kétoldali tüdőgyulladás... Hadd ne mondjam,mit érzek most. Dühös vagyok. Azért,mert én hordom orvostól-kórházig, de csak annyit kapok, hogy minden oké,ha nem javul,akkor majd kezdjem el az antibigyót. De amúgy inkább magamra vagyok mérges, mert lehet, hogy nem kellett volna várnom a gyógyszerrel sem egy percet sem, hanem adni neki azonnal. Most már cseszhetem... csak az a baj, hogy én látom szenvedni a gyerekemet. Látom,hogy minden egyes köhögésnél görcsbe rándul a kis teste, két tenyérrel fogja a száját,közben azt hiszi, majd az megakadályozza a rókázásban. Látom, hogy nem mer enni,nem mer inni. Amint egy falatot eszik,már köhög is. Látom a kitágult szemét,ahogy rémülten kapaszkodik belém, én pedig semmit nem tudok segíteni neki. Csak sóhajtunk mélyeket,nagy csokiszemével kapaszkodik az enyémbe,és hisz nekem. Hiszi,hogy a mély lélegzettel eltolhatja a hányingert. Látom,amikor fekszik a röntgenasztalon, és nem moccan,mert azt mondtuk neki. Pedig látom,hogy legszívesebben a nyakamba kapaszkodna,és mondaná:MENJÜNK HAZA! Mégis, hisz nekem, hogy jó lesz.Ezért az óriási gépek között mozdulatlan,amíg lefényképezik a pocakját. Viszont amint kiérünk az öltözőbe, már görcsösen kapaszkodik a nyakamba, és könnyes szemmel mantrázza maga elé:ÜGYES VAGY!NEM SÍRTÁL!NAGYON ÜGYES VAGY!!! Vagy éppen éjszaka,amikkor sikítva hív a szobájába,mert megint köhögni kell. Belém kapaszkodik,majd a szemembe nézve sóhajtozunk mélyeket. Majd hálás szemel,amiért újra elkerültük a rókázást rám néz és így szól: SEJETLEK ANYA,MÁR NINCSEN SEMMISEM BAJ! Én pedig még ülök mellette egy kis időt,és ugyanezt mantrázom magamban:nem lesz semmi baj...

Hetedik hónap

Hatodik hónap

Gyors

Rohan az idő velünk. 20 nap és szülinap. Remélem, addig elkészül az ajándéka, amihez még hozzá sem tudtunk fogni... Sajnos nagyon kevés az időnk. De ez várható is volt.Tegnap barátok segítségével építettünk egy szeméthegyet. És még mindig csak az udvar egy része van megszabadítva a szőlőlugastól. Reggel 10-re mentünk a házhoz. Füvet nyírtunk, szedtük össze a gondolatainkat, hogy hogyan is tovább. Mi Mancival bejártuk-bemotoroztuk az utcát, megismerkedtünk a sré szembeni szomszéd bácsival. Már most tudom,hogy lyukat beszél majd a hasunkba.Délben hazajöttünk, ebédeltünk, Mancikát álomországba kísértük. Majd anyós felvigyázott rá,mi pedig újra mentünk romeltakarítani. Segítséggel, mert drága barátaink jöttek, és hősiesen metszettek, vágtak, stílfűrészeltek, gazoltak, és rengeteget röhögtünk.Majd sötétedéskor hazaugrottam Manciért,majd bementünk vacsizni barátokhoz. Még Zita is evett végre valahára kettő darab füstli virslit,tábortűzön sütve. Napok óta ez volt az első értékelhető mennyiségű kaja a pocakjában. Majd hazajöttünk. Este, lefekvéskor újra viszontláttuk a virslit és az esti kakaót.Már lassan agyvérzést fogok kapni emiatt. Csóri gyerek már enni sem mer,amit megeszik,az lefekvéskor a köhögőrohamoknak köszönhetően visszaköszön. Lassan elkopik az ágyneműje, olyan sűrűn mosom.Holnap emiatt szerintem újból dokinéni lesz...

Ötödik hónap

Komolyan mondom, már akkor sem állt jól a szeme...

Negyedik hónap

Gyerekek! Ha ilyen lábakon állt volna az ország...

Harmadik hónap

Ebben a hónapban kapta meg a fülbevalóját. Jó kislány volt, nem fájt neki, csak én paráztam ezerrel...azért nem kellett volna neki legelső este kivenni a füléből:)

Lázas munkában vagyunk

Na,eddig bírtam. Mármint a nemadokantibigyót a gyerekemnek. Már mindent kipróbáltam: gőzölögtünk, párologtunk, homeopatáztunk, természetes anyagokkal próbálkoztunk...sorolhatnám napestig. De semmi hatás. Már tegnap este azt hittem,a javulás útjára lépett. Már napközben egyáltalán nem volt láza, este is csak hőemelkedés. (Kedden estére 39,6-ot mértünk...) De ma délelőtt megint lázas volt. A köhögésről meg inkább szót sem ejtek. Szörnyű. A sok köhögés miatt meg csak azért nem taccsol mostanában, mert harmadik napja fénylény. Normális, értékelhető kaja a gyomrában a semmivel egyenlő. Már leugrott a pocakja is, lassan úgy fog kinézni mint egy shar-pei. Már tiszta ráncos a pocakja...Bár azt elhiszem, hogy a vacsira megevett 13 szem rizspehelytől elhízni nem fog... A legrosszabb az egészben, hogy önmagam okolom. Merthogy az elmúlt napokban alig voltunk együtt. Tegnap elindultam 10 után, háromra értem haza Miskolcról.Elintéztem a gyest, meg még egy két dolgot. Ma is elmentünk 9 előtt, délre értem haza. A jó hír viszont, hogy most már a miénk a ház! Igaz, a táska pénzt nagyon fájó szívvel adja oda az ember... Mostantól mondhatnám, hogy pihenünk, meg együtt leszünk, de ez sem így van. Hétvégén pakolunk az új házban, füvet nyírunk, udvart rendezünk. A régi tulajnak még van benne cucca, azt viszi el, a maradékot nekünk kell szemétre tenni. Sok meló lesz ez kérem szépen... Amennyiben valaki szeret rombolni meg építeni, és óccsón dógozik, annak szívesen megadom a címet:)) Bár annyi jó, hogy amikor a barátainknak elmondtuk, fej-fej mellett ajánlkoztak segítségnek. Nem hiába szeretjük őket!

Második hónap

A legelső együtt töltött karácsonyunk...szerintem,ez bőven elmond mindent.

Első hónap

Sok minden történt velünk. Összeszoktunk, család lettünk. Talán bátran állíthatom, hogy valamiféle napirendünk is kezdett kialakulni. Igaz, általában abból állt, hogy reggeltől estig ölben vagy cicin lógott. Szerette, ha ölben volt,ha ringattuk. Soha nem aludt napközben az ágyában. Max 5 percet,aztán üvöltés. Úgyhogy napközben csak rajtam volt hajlandó aludni. Éjszakára külön szobában, külön ágyban aludt az első pillanattól. És ezzel soha nem volt gond. Inkább csak nekem. Mert én szerettem volna,ha néha-néha köztünk szunnyad, de neki ez nem volt jó. Köztünk aludt el a cicin, aztán a saját ágyába tettem. Mi még több mint egy fél évig a nappaliban aludtunk, nem mertünk a szobánkba, nehogy ne halljuk meg a sírását.Pedig azt aztán nem meghallani... Szép volt,nagyon az első hónap.Még a kezdeti nehézségekkel együtt is. A legelső itthon töltött napunkon például elment a tejem. AZ addig 60-80 grammokat beszörcsölő csöppség déltől este hétig semmit nem tudott enni.Este,amikor az apja hazaérkezett munkából, visszarohant Barcikára tápszert íratni és kiváltani, hogy a visító,éhes újszülöttünk ne haljon éhen.Mire megjárta,addigra újra elindult a tejem. Beszlopált 110 grammot,majd jóízűen 6 órán át hortyogott...Az a tápszeres doboz hónapokon át volt a szekrénybe,sterilen,felbontatlanul. Hála Istennek soha nem kellett. De azt a napot,amíg élek,soha nem felejtem el. Mikor a kimerült,az üvöltéstől izzadt gyerek elaludt a vállamon, én meg bőgve,magamat vádolva gubbasztottam...

2008.11.13. 15 óra 53 perc

Ekkor már 3 perces volt Manci. Megszületett, kiszívták az orrát-száját, majd felpofozták, mivel a köldökzsinór elvágása után sem volt hajlandó rendesen levegőt venni. Aztán mikor már nyávogott (Mert sírásnak nem nevezném), akkor rám rakták. Tudvalevő, hogy csak egy dolgot felejtettünk otthon,a fényképezőt. Úgyhogy az első 2 kép rólunk a dokibácsi műve volt. Merthogy a nagy örömben és megkönnyebbülésben egyik telefonunkat sem tudtuk nagy hirtelen bekapcsolni!Elfelejtettük a pin kódot!!! Zitát már régen felöltöztették,amikorra sikerült életet verni a telefonokba. Vicces volt,nagyon. A doki ideadta a telefonját,hogy akit akarok,azt hívjak fel.De annyira ki voltam merülve, hogy egyetlen számot sem tudtam fejből! Aztán pár perc pihegés után az Istvánét,majd később az enyémet is életre keltettük. Pont anyámat akartam hívi az Istvánén,amikor megcsörrent.Egy bácsi kereste, gáztűzhelyet akart beüzemeltetni vele. Megkérdeztem,hogy nagyon sürgős-e. Mondta,hogy ráér holnap is. Én meg mondtam neki,hogy akkor hívja már holnap,ugyanis 10 perce szültem meg a lányunkat,és most nem nagyon érdekel minket semmi más:) Olyan aranyos volt,nagy habogva gratulált,majd lerakta a telefont. Másnap mesélte István, hogy amikor kiment hozzájuk szerelni,akkor be volt csomagolva egy kis plüsselefánt, amit Zitának vettek még aznap. Nagyon aranyosak voltak.

Az ördög nem alszik

Bátran elmondhatom,hogy összvisz a gyerekem egyszer esett le eddig az ágyról. Akkor is párnára, semmi baja nem lett. De mostanában tuti fix,hogy meg fogok őszülni. Ugyanis mást sem hallok egész nap:ANYA! UDRÁLOK.LÁTOD?ZIZI ÜGYES! És ugrik.Mindig,mindenhol. De legjobban az ágyunkon szeret.Mert az jól rugózik,és még nem is üti be a fejét. Tegnapig. Reggel hét óra. Tök kómás fejjel arra ébredek, hogy a kisasszony közöttünk ugrál. Félkómában hallom,hogy az apja rászól,hogy ne az ágy végében,mert leesel. Odanézek,és látok egy popsit,majd két talpat,majd semmit. Holtra váltan ülök fel,mert a gyerekem nem sír. Majd megjelenik az ágy végében egy borzas fej és megszólal: LEESTEM.FEJRE.DE NEM SÍROK... és már görbül is a szája lefelé.De tényleg nem sírt,szerencséje volt,mert a kezét lerakta, így tartotta magát egy kicsit,mielőtt koppant volna.Meg hát az ágy sem túl magas. Ebédkor köhög.Lassan megeszi a bosszúlevest,amit mami főzött. (Merthogy mindig megtámadta a kakas,amikor enni adott neki.Úgyhogy bosszúból leves lett belőle) Majd újra köhög,de ekkor már hallani,hogy váladékos is. Majd egy jól irányzott mozdulattal a tányérom mellett látom viszont az elfogyasztott leves. Nagyon megijed, de csak azért, mert még soha nem hányt. Ebéd után alvás,majd viháncolás estig.Semmi baja. Este, fürdeni készülök,sereghajtóként. Már ők benn játszanak az ágyon.A nappaliból kiabálok befelé,hogy nem akarom meglátni,hogy újból leesik. Benézek a szobába.Már csak azt látom,hogy István az ágy végéből vetődik a gyerek után,aki pedig fejjel előre leesett az ágyról.Újra. Mert mért is ne szóltam volna rá. Újra szerencséje van, csak azért bújik az apjához,mert megijedt,de semmi baja. Hála Istennek. Ma intézős napunk van. Reggel gyeses papírt töltöttem,meg a jegyzőnél rohangáltunk.Utána akartam menni az ügyvédhez, az adásvételit intézni.Meg Miskolcra, a gyest intézni. Viszont délelőtt újra lázas volt. Úgyhogy lefújtam mindent, inkább a dokihoz vittem be. Tüdeje tiszta, a váladéktól kicsit hörög,de már szépen szakadozik fel. Írt antibigyót,de csak akkor kezdjük el,ha holnap is lázas lenne. Amúgy hagyjam, mert szépen gyógyul. Maradhat a vitakúra meg a mézes-citromos tea. Hazaértünk kettő körül. Evett pörköltöt kagylótésztával. Lefekvéskor meg 2 deci tápis kakaót. Majd újra köhögés. Meg sírás. Minden kijött belőle. Most a mi ágyunkban alszik,az még steril.Remélem,az is marad. Már úgy sem tud kijönni belőle semmi...

2008.11.13-14.

A szülinapjáig hátralévő napokban emlékezéseket fogok folytatni. Képekkel, emlékpillanatokkal. Vigyázat, sok van belőle! Nagyon szép volt már akkor is,amikor megszületett. Szegénykém a kis csúcsos fejecskéjével, hosszú, majdnemfekete fürtjeivel. Az első napokban rengeteget aludt. Köszönhető a fárasztó, 13 órás vajúdásnak, illetve a harmadik napon beköszöntött sárgaságának is. Emlékszem,mennyire jó illata volt,amikor megszületett. Tiszta volt, nem volt rajta magzatmáz. Megtörölgették, majd felöltöztették. Hála Istennek kimaradt az apja előtt a csapalatti fürdetés. És mégis, csak szagolgattuk,lestük azt a kis csodát. Imádom máig is az illatát. Az anyatejes babaszagát,amit mára már felváltott a tápszeres kakaószag.De ennek is olyan jó illata van,amikor Őrajta van! A születése utáni harmadik napon,a reggeli fürdetés és vizit után bekötözött kézzel kaptam vissza. Be volt a jobb kézfejébe építve egy branül,amin antibigyós kezelést kapott. Csak a kis körmei voltak kinn, a többi vartagon ráragasztva egy kemény valamire, hogy ne hajlítsa be az öklét. Szörnyű volt nézni. Viszont ekkor jött az illatához egy gyógyszeres szag is. A jó orrommal ezt is rögtön kiszúrtam. Még a hazahozatala után is két nappal éreztem a bőrén, a pelusán. De valahogy ezt is szerettem.Mert Tőle, Belőle jön. Mai napig a reggeli-délutáni ébredések után beleszagolok a nyakába, teljesen belefúrom az orromat. Imádom. És mostanában már Ő is szagolgat. Utánoz minket,mozgatja a pici orrát is szimatol.SZAGOLOK,ANYA! felkiáltással belenyomja az orrát a nyakunkba,majd rötyög,mert nem tud levegőt venni. Imádjuk!

Anya megszámolta a csikizőm!

Újságolta a kisasszonyunk tegnap este az apjának,aki éppen anyóséktól jött át. Az apja értetlenkedve nézte kislányát,mertmivel még nem perfekt a Manciszótárból. Pedig szerintem tökéletesen érthető volt,amit mondott. De amikor megmutattam az apjának a lázmérőt, amelyen 38,8 fok volt,akkor leesett neki,mivel is hencegett a kicsilány. Ez a láz körülbelül 10 perc alatt emelkedett ennyire. AZelőtt semmi tünet,semmi baj nem volt. Onnantól kezdve árgus szemekkel lestem a csepertyűt.Aki néha-néha elköhintette magát játszás közben. HAnem,amikor 20 perc elteltével az erősödő köhögéshez még zihálás, gyors levegőkapkodás is csatlakozott, na akkor már pánikoltam erősen. Dokinéninket felhívtam,aki persze az ország másik felén van, és nem akar kijönni a gyerekemhez. (Őszinte vagyok,meg is értettem) Azt javasolta, hogy vigyem be a kórházba,majd ott meghallgatják, nem-e tüdőgyuszi. Bementünk. A láza ekkor 38,4 volt. A zihálást sem lehetett hallani. De nagyon pánikoltam,amikor 10!!!!!percig is hallgatta kicsi kincsem mellkasát és hátát a dokibácsi. Hála az égnek, csak azért, mert alapos. A tüdeje tiszta, nem folyik az orra sem, úgyhogy valószínűleg valami vírus lesz. 2 nap múlva kontroll,addig pedig csak lázcsillapítás. Szerencsére tényleg nincsen semmi baja, jön-megy pörög ezerrel. Délelőtt kimentünk,szépen sütött a nap, és ugye kell a D vitamin is. Láza nem volt,mire bementünk fél óra után, akkor is csak hőemelkedése volt.Úgyhogy nagyon remélem,hogy megússzuk ennyivel. Amúgy pedig pont dicsekedni akartam, hogy hetek óta átalussza az éjszakát. Na ma éjszaka nyolcszor kelt. Úgyhogy inkább nem dicsekszek...

A titokról

Annak idején,amikor mi Istvánommal összekerültünk (Istenem,12 éve!), soksok mendemonda szólt rólunk. Hogy miért is vagyunk együtt,meg hogy nem fog soká tartani.(Érdekből,pénzért...sorolhatnám napestig) Azóta ezekkel leálltak, mert azért az együtt töltött időnk csak magáért beszél. Aztán persze- merthogy falun ez így szokás- folytatódott tovább a mendemondák sora. Az egyik kedvencem, az az irigykedők voltak. Mert ugye mi felépítettük ezt a házikót. Jobban mondva anyós anyukájának a házikóját építettük át. Munka mellett, após segítségével, hosszú-hosszú évek alatt. Ez alatt István is meg én is dolgoztunk, majd az após nem használt ősrégi Wartburgját eladva vettünk egy Honda Accordot. Ne képzeljetek új autót,már használt volt, de akkor ez még itt a faluban kitűnt a többi közül. Szegény autót eléggé leharcoltuk az évek alatt.Vitt Ő szegénykém téglát, vasat, tetőcserepet, betont...mindent,ami csak kell.SZinte vele építettük fel a házat. Volt törve is, egyszer egy Jetit (Vaddisznót,de hatalmasat) ütött el Istvánom, hála az égnek csak a kocsi tört össze. Akkoriban vettem meg a tíz éves kis imádott Suzukimat. Majd a Honda helyreállítása után pár hónappal újra karambolozott István. Nem,nem ivott,nem drogozott, nem csinált semmi kórosat, mint ahogyan azt itt terjesztettét. Hanem csak piszkosul fáradt volt,(A hosszú évek alatti napi 10-14 órás munka)és egy pillanatra elbambult. Hála Istennek, itt sem lett senkinek baja, (Istvánomnak repedt csak fel a szája), de a haldokló autót már nem menthettük meg. Pár hónap múlva vettünk egy régebbi Suzukit, az enyém idősebb kiadását. Dolgoztunk tovább, éltünk csendesen. De Istvánom minden vágya volt már akkoriban is egy szép autó.Mivel szinte semmire nem költ, (Nem iszik,nem cigizik, káros szenvedélye nincs) nagy nehezen rábeszéltem, hogy vegyünk még egy autót. Sokáig nézegettünk,válogatunk,amíg a miénk nem lett Ő. Egy ezüstszínű, fullextrás, automata váltós BMW. Őt tényleg csak alkalmakra használtuk, volt, hogy hetekig elő sem jött a garázsból. Szerettük nagyon. Viszont ekkor kezdődött az irigységes pletykák sora. Azt mondogatták a faluban, hogy mi biztosan sutyiban valahol vállalkozunk,meg hogy dől hozzánk a lóvé ezerrel. Azt senki sem nézte, hogy hétfő reggeltől szombat délig-estig szinte megállás nélkül dolgozunk, nem járunk sehova, nem költünk semmire. Mindegy ,nem foglalkoztunk semmivel, úgy voltunk vele, hogy ameddig nem hitelből meg más kárára tartjuk a KOCSIFARMOT!!!!, addig nem érdekel senki. Napközben a két Suzival jártunk (A kettő kora összesen 22 év), hétvégén, meg ha mentünk valahová, akkor pedig a BMW-t vettük elő. Aztán,amikor kezdtük tervezni Mancikát,akkor feladtuk hirdetésbe az összes autót.Mivel tudtuk,hogy én nem fogok 3 évig dolgozni, így luxusnak ítéltük a 3 autót.Úgy voltunk vele, hogy amelyiket nem viszik el,az marad nekünk.Sok idő eltelt, de szülés előtt 1 hónappal elvitték a BMWt és az István Suziját.Maradt az enyém. Ekkor azt híresztelték,hogy csődbe jutott a KFT-nk:) Bevallom őszintén, ezen röhögtem a legjobban:) Mindegy, nem is számít az egész. Csak azért írtam le, hogy lássátok, hogy miért is nem mondtuk senkinek a házikónk vásárlását, illetve azt, hogy Istvánnal vállalkozásba akarunk kezdeni. Ez a második titok:) Rengeteg a rossz, irigy ember. Mindenki csak azt látja, hogy ezt meg azt vesznek, meg hogy a gyereknek is milyen drága játékai vannak. Azt senki nem veszi észre, hogy István még vasárnap reggel is maszekol, hogy én is csinálom a munkámat a gyerek mellett. Azt senki nem látja. Csak azt, amit Ők akarnak látni. Minden esetre én minden ilyen embernek csak azt kívánom, hogy Ők is csinálják ugyanezt végig. Ők is tapasztalják meg, milyen az, amikor annyira fáradtan esel haza, hogy nem is emlékszel,hogy kerültél ágyba. Mert azt éppen senki nem látja meg... Mindegy, jól kipanaszkodtam nektek magam.Meg szerintem fogok is még, mert nehéz feladatok várnak még ránk. De tudom,hogy sikerülni fog ez is. Majd Mancika segít ugyanúgy, ahogy szokott:)))

És akkor...

kicsi is, koszos is, lepusztult is, drága is, elhanyagolt is...de mégis a miénk.Vagyis lesz jövő héten,ha csak az eladó nem gondolja meg magát. Sokat költünk még rá, sok munkával és idegeskedéssel járó év áll előttünk.Mégis, egy igazi kis családi kuckó lesz a miénk. Amit ugyanolyan szeretettel építünk fel/át, mint a mostanit. Kazincbarcika legszebb helyén van. Még titok, csak ti tudjátok.

23.

Sűrű napjaink vannak. Valahogy most a hófordulót sem ünnepeljük meg, mert már én annyira készülök a következőre:))) Elméletben már sok mindent elterveztem, gyakorlatilag semmi sincs. Se időnk, se időnk... De, szerintem ezt Zita is megbocsájtja majd nekünk. Mert sokkal nagyobb ajándékot kap most, mint bárki más... Remélem. Amúgy egy tündér,aki igen csak komoly akaraterővel rendelkezik. Voltunk benn Barcikán ma délelőtt.Sétálunk a főutcán, cipőt akartam venni neki. Egy határozott mozdulattal elkezdett húzni a zebra felé. ÉN:Zita, nem megyünk most át, mert ezen az oldalon van a bababolt. Zita: NEM BOLTBA.ENYIM NEKEM HALACSKA KELL! Én:Majd visszafelé bemegyünk, veszünk halacskát, de most siessünk, mert bezár a bolt. Zita:NEM BEZÁR! HALACSKA MOST KELL, MERT ELFOGYIK.MUSZÁLY!!! Ez ellen sajnos nem tudtam mit tenni. Vettünk négyet,nehogy elfogyjon:)

Kérés

Kérlek titeket,gondoljatok ránk este felé. Remélem,minden sikerülni fog. Akkor az első terv elindult... A szemfülesek tudni fogják, miről van szó:) De elmondani még nem mondhatom el... Bocsika, leghamarabb csütörtökön tudom meg...addig várhatunk.Basszus...

Napi jótanács

Ha valakire haragszol,sokat segít,ha nyugodtan leülsz és elgondolkozol rajta...

Paramami visszatér

Pár hete egyik barátunk kislánya,aki még csak 8 hónapos, kórházba került. Ment a hasa. Pár napig Barcikán voltak,majd irány a miskolci fertőző, mert barcikának gőze sincs,mi a baja a gyereknek. Minden nap hívtam őket, próbáltam lelket önteni a paramami társamba. Több-kevesebb sikerrel. Miután másfél hét után kiengedték őket, én még napokig agyaltam rajta, illetve hálát adtam az égnek, hogy Zitának semmi baja nincs és nem is volt semmi komoly. Ha ez nem történik Kittivel, akkor valószínűleg nem fogom fel én sem tragikusan a dolgokat. De most eléggé szar. Ugyanis a szombati szalonnasütésen Mancinknak picit folyósabb macival volt tele a gatyája. Gondoltam a sok nasira, amit kapott. Másnap a szokásos déli adag rendben volt. De utána még délután kaptam öt meglepetés csomagot. Ekkor kezdett csomókban hullani a hajam. Védőnéni nyugtatgat telefonon,ne aggódjak, csak tuti gyomorrontás. Ok. Viszont nek ők fogják a síró gyereket a kezükben,miközben görcsöl a hasa és telepakolja a következő szagos pelust is. Estére rendeződik valamelyest a helyzet.Bár, gyatra anya vagyok, belátom. Mert amikor a gyerekem megevett egy kistányér gyenge csirkelevest krumplival és répával,de utána még csillogó bociszemmekkel könyörög, hogy ANYUCIKA,ZITA ÉHES!!!!! na akkor én adtam még neki vajaskenyeret is.Meg akár a csillagos eget is levesesfazékba raktam volna neki. Minden esetre másnap jobb a helyzet, kettő szagosnadrággal megúsztuk.Ekkor már én is reménykedtem,hogy csak gyomorrontás. Már a pocakja sem fájt, csak néha érkezett egy-egy erősebb férfiakat megszégyenítő puki. Egészen tegnapig. Amikor is szintén csak két szarosgatya volt, de a második már eléggé leveses állagú.Ja, meg reggel hatkor a kakaós ordítás helyett csak annyit hallottam: ANYUKA! KAKA !Ekkor döntöttem el, hogy reggel a gyógyszertárban veszek székletgyűjtő vödröt tartályt, és majd viszek a dokinéninknek vizsgálatra belőle. Igen ám, csak elfelejtettem, hogy Sajókazán vagyok. Itt nincs ilyesmi. Sőt, Smecta por sincs. De adtak volna az én gyönyörűséges majdnemkétévesemnek széntablettát. Anyádnak. Ja, olyan drága gyógyszert, miszerint Normaflore meg társai ne is gondoljak! Na, ezért is akarunk innen elköltözni... Beszéltem dokinénivel,aki ismét bebizonyította, hogy miért is nyerte el a bizalmamat. Azt mondta, ne hamarkodjak el semmit. Zita egy frankón erős, egészséges,stramm kiscsaj, aki összeszedett egy bacit, és így védekezik a szervezete. Mivel semmi más baja nincsen (hála istennek!!!),így várjunk még egy napot. Ha holnap is több szagos pelust kapok a megszokottnál,akkor pénteken randi nála, és majd jól kivizsgáljuk a kiscsajt. Maga meg anyuka ne aggódjon, mert Zitának tutira semmi baja nincsen, csak valami ellen védekezik a szervezete. De ha nem tudok megnyugodni,akkor nyugodtan menjek be hozzá, és személyesen is megnyugtat. Meg amúgy is, bármi kérdésem van, hívjam csak nyugodtan. A Normaflore-Smecta kúrát folytassam, és el ne felejtsem holnap este felhívni, hogy mi a helyzet. Ezután már tényleg megnyugodtam.(?????) Bementem barcikára, elköltöttem egy rahedli pénzt (gyógybogyók,pelus, popsitörlő, kence, plusz 6 halacska a kisbetegnek, mert az hozzáragadt a kekszekhez:)és hazajöttem. Most pedig imádkozom...

Nem én vertem meg, összeverekedett a babakonyhával:)

Mai

Délelőtt Miskolcon voltunk,apának hoztunk alkatrészt.Utána még csavarogtunk,majd Barcikán felugrottunk dédiékhez is.Mivel ott ebédelt,itthon már nem adtam neki enni. És innen részletesen: 12 óra 35 perc: elindulunk hazafelé.A durván 6 perces hazautat végignyávogja,miszerint Ő ÁÁÁLMOS ÉS ÉHES ZIZI! Ok,elmondom , hogy nemsokára otthon vagyunk,kap még ebédet, aztán aludhat.Felsorolom,mit választhat ebédre. De Ő kakaót kér. Ok. 13 óra: mire bepakolok meg elkészülök,addigra belemerül a játékba. Nagy nehezen ráveszem,hogy alvás. Megkapja a kakaóját. 13 óra 8 perc: ÜRES! kiabálja ki a szobájából. Bemegyek,elveszem tőle, jóéjtpuszik sora,majd szólok,hogy alvás. ZITA ÁLMOS,ALUSZOK.Ok. Kipakolok a szárítóból,újabb adag a mosógépbe.Közben hallom,hogy versel.Beszólok,hogy alvás. 13 óra 10 perc és 13 óra 40 perc között: Körülbelül ötvenszer megyek be hozzá különféle kérések miatt: CSUPI A LÁBAM!- Jó,betakarom újra. BIZES A FÜLEM!- Ujjammal megtörlöm,csendre intem,puszi,anya ki. MIMI ROSSALKODIK!-bemegyek,megfenyegetem a medvét,hogy kivágom a szobából,illetve Zitát is,hogy ha kötözködnek egymással,akkor különzárom őket. Utána már csak kisebb nagyobb nyögéseket hallok,ahogy forgolódik. 13 óra 42 perckor: elunom az egészet,a vérnyomásom már az egekben van. Ráveszekszem,hogy ha azonnal nem csukja le a szemét,és nem alszik el,akkor a medvéjével együtt kivágom az esőre. És láss csodát! Értsd és mondd, 22 másodperc alatt elaludt! Csak azt nem értem,hogy miért kell előtte rákiabálnom???