50

50 éve megszületett egy kisfiú. Első gyermekként. Felnevelkedett, szerette a két öccsét. Majd megnősült. Született két lánya. Szerette őket, értük élt,értük dolgozott. Keveset volt otthon, a kamionozás nehéz szakma volt. De a vérében volt, nem tehetett mást.
Egyszer aztán elvitte a feleségét ünnepelni. A tizedik házassági évfordulójukat. A nagyobbik lánya még emlékszik arra, hogy az Ő imádott apukája még kétszer is visszaszaladt a kapuból puszit adni, elbúcsúzni. Ez volt az utolsó búcsúja. A lánya soha többet nem látta.
De nincs olyan nap az évben, amikor ne gondolna rá. Amikor ne adna hálát azért, hogy az Ő apukája vigyáz rá fentről. Mert szerinte mindent neki köszönhet. Az apukája pedig rendületlenül vigyáz rá.Mindig ott van vele. Néha egy hangban, néha egy illatban, de nem engedi, hogy elfelejtse. Mert hiába nincs már vele 20 éve, akkor is ugyanúgy szeretik ők egymást.
A lánya rengeteget beszél róla. Volt egy cukrászda az utcájukban,ahová sokat bementek. Hol fagyit, hol piramis szeletet kapott a lányka. Egyszer megengedte, hogy igyon a szénsavas, málnás márka kólájából. Azóta erről az ízről is a lánykának az apukája jut az eszébe.

???

Nem tudom, mi van most. Volt ugyebár vasárnap a fosás-hányás. A hétfő egész nap lázasan telt, dokinénivel beszéltem, ha nincs más baja akkor várjak. Este kakil, keményet, már láza sem volt. Éjszaka egyszer kelt,ivott, de semmi extra. Tegnap semmi baja egész nap, bár reggel egyszer mértem egy enyhe hőemelkedést. Azóta semmi.Ma délelőtt viszont újra ment a hasa. Most kapott egy smectát, meg kapja a normaflor-t, aztán majd meglátjuk. Semmi baját nem láttam, nem nyűgös, nem hisztis, foga nem jön, mert múlt héten kijött a 18-as számú is:) Még kettő van hátra, a két felső-hátsó rágófog. Fogairól annyit, hogy amióta a nagyobbaknak való fogkrémet használjuk, elmúlt minden sárgás váladék. Bár ezt nem szereti annyira a mentolos íze miatt, de úgy veszem észre, már csak dacból nyávog egy kicsit. Utána víziló nagyságúra nyitja a száját és mindenkinek meg kell szagolnia az illatos fogacskáit:)

Imád rohangálni, napi szinten legalább kétszázszor futja végig a házat. Esténként vele fogok futni járni:) Imád egyedül játszani, főzni, sütni, kirakózni. Nagyon jó gyerek, nem nagyon lehet rá panaszkodni. Délelőttönként megnézi Dóra a felfedezőt, velük együtt csinál mindent, számol, énekel. A halacskáinkat lassanként egyedül eteti, bár néha nehéz elmagyarázni, hogy nem kaphatnak naponta tízszer enni.

Nagyon kis bújós mostanában, imád puszit adni, ölelni. ANYA, MOST MEGPUSZILLAK,TE MEG VISSZAPUSZIKÁLSZ,JÓ? APÁT IS MEGSZERETJÜK, EGYÜTT.Mindennek rettentően bír örülni. Nőnapra a nagybátyámtól kapott egy kis cserepes virágot. Azóta puszilgatja, szeretgeti. Mindent,mindenkit megölel, megpuszil. Imádja a barátnőim 2 fiát, bár elég nehéz megmagyarázni neki, hogy ők most abban a korban vannak, amikor nem szeretik, hogy egy kislány ölelgesse őket. Ha a barátaink jönnek hozzánk, akkor természetesen hozzá jönnek. Mert az Ő barátai. Imádja Őket, név szerint sorol mindenkit már nagyon régóta.

Ja, kiderült, hogy túl sokat dolgozunk! Íme: A régi házikójából kidugta a porszívójának a csövét.Kérdezem, hogy mi ez.Erre rávágja: BEVEZETTEM A VIZET!!!

A másik,amin még jót nevettem.Felemelte az építőkockája dobozát.Nyögve letette,majd szólt,hogy segítsek. Két oldalról fogtuk meg (ÚGY,AHOGY APA SZOKTA A MOSÓGÉPEKET),majd a kocsija csomagtartójába helyeztük. Majd elindult vele a lakás túlsó végébe.Ott megint segíthettem kirakni.Mikor kérdezem, hogy mit csináltunk most ,akkor ezt válaszolta: VISSZAVITTÜK A MEGJAVÍTOTT MOSÓGÉPET A NÉNINEK, MINT APA SZOKTA!!! Azt hittük, hogy megzabáljuk:)

Masszírozom este,majd szól, hogy kenjem be a  fenekét bibikenőccsel (hűtött neogranormon a csodaszer, mindenre jó:) Kenem az egyik oldalát, erre megszólal: ANYA!A MÁSIK FENEKEMET IS!

Még mindig azt mondja, hogy TÉGEMET az engem helyett.

Birkóznak az apjával, kérdezem, hogy beszállhatok-e.A válasz: INKÁBB MOST NE, APÁVAL KISEBBET VAGYOK! (Mármint kevesebbet)

Tegnap

Tegnap este Mancuska kiabál, hogy kakálnia kell. Mire a wc ajtóhoz értünk, szól, hogy csípi a fenekét. Beszaladt neki egy pici.Ráültetem, leveszem a bugyit, még egy jó adag hígat küldött a rendeltetési helyére. Sírt, mert már nagyon régóta nem kakilt be.Megvigasztaltam, hogy nem az Ő hibája, közben azon agyaltam, hogy mitől is mehet a hasa. Reggelire baconos-rántotta volt, tízóraira joghurtot evett.De ugyanezeket ettük mi is, senkinek semmi baja. Délre anyós főzte disznóhúsleves, répával, zöldségekkel tuningolva. Nekem kicsit zsíros volt, de Mancus jóízűen betolt egy nagy tányérral. Majd a déli kakaó. Délután 3 szem háztartási kekszet evett egy kis szelet kinder csokival. Utána jött a Macicsapat (by Cucka). Mindegy, nem fáj semmije (vagyis a fogát fájlalta, de mindezt csak azért, mert az apjának is az fáj:) így annyira nem is kapott nagy hangsúlyt. Vacsira megevett egy kiskanál tarhonyás húst, meg három harapás vajas kenyeret (már gyanús volt,mert nem akart enni).De nincs semmi baja, röhög, viccelődik, rohangál. Fürdés után alvás, szintén 2 deci kakanyóval. El is alszik egy mukk nélkül, én pedig folytatom az Avatart, amiből már nem sok mindent értettem, mivel elfürdettem-vacsiztattam az elejét. Film után én is lefekszek, vagyis feküdnék. Mert köhögést majd öklendezéssel kísért bugyogást hallok a gyerekszoba felől. Átrohantam.Akkorra adta ki magából az egész napi kajaadagot.Párnára, ágyneműre, magára és a falra is jutott belőle bőven.Majd mint aki jól végezte  a dolgát, aludt volna tovább. Gonosz anyja kíméletlenül felültette, erre ébredt.Sírással. A hajától a fenekéig tetőtől talpig kakaós-húsleveses dolog folydogált rajta. Pólót lekaptam róla, szóltam az apjának hogy intézkedjen, én meg elvittem zuhanyozni a sírós, félig ájult gyerekemet. Szegénykém csak zokogott, nem hagyta azt sem, hogy a haját letusoljam, így csak gyorsan a kezemmel megtörölgettem, majd törölközőbe csavartam. Mire a nappaliban leültem vele, már csak hüppögött és félig aludt. Majd helyet cseréltünk az apjával, én beindítottam a mosógépet,ágyat húztam, meg megágyaztam magamnak a kanapén.Aztán mégsem a helyén, hanem magam mellett fektette le Zitát. Egész éjjel figyeltem minden szusszanását, hallgattam az alvását és fogtam a kezét. Rettenetesen meg voltam ijedve. Mert mi van, ha épp ekkor zuhanyzok, és nem hallom meg????? Attól, hogy én aludtam volna, attól nem féltem, mert minden moccanását meghallok még így is, hogy nem egy szobában alszunk. Mindegy, nem sokat aludtam az éjszaka. Hajnali hat után pedig vigyorogva ébresztett, hogy süt a nap, menjünk sétálni:)
Délelőtt nyűgös volt, tizenegy után mértem neki 38-at, azóta alszik. Bár milyen is Murphy, pont ma délelőtt kellett bemennem barcikára, intézni az autót (másik hőbörgős poszt lesz). De nem volt semmi baj, evett egy kicsit, levest.(nem örültem neki, mert én nem azt adtam volna neki,amitől tegnap szerintem hányt, de Manci azt akart,anyós meg nem vitatkozott vele) Most még alszik, bár már kétszer be kellett mennem, megnyugtatni, mert a szomszéd dögje felugatta.Gyereket visszaaltattam, a kutya gazdáját pedig életveszélyesen megfenyegettem, azóta csönd van.
Remélem, csak múló gyomorrontás volt. Bár az jár lázzal???

A-K-A-R-O-M !!!

Azt hiszem, most kezdődik a gyereknevelés neheze. Pár napja az apja jegyezte meg, hogy mostanában mintha kicsit hisztis lenne a gyerek. És ő csak délutánonként látja. Volt már félórás ordítás olyan dologért,ami az övé, mindig nála van, és azt hitte, hogy eltűnt. 30 percig ordított ,aztán még húszig hüppögött. Nekem kihullott a hajam, meg megőszültem előtte. És ez még csak a kezdet volt. Volt már földhözverem magam- idegbeteg módjára tombolok- üvöltök és sírok.Vagy,és ez a legjobb,amikor mindhárom kombinációt egyszerre csinálja.Na az szuper. Ha valaki ezt megmutatja nekem a gyerektervezéskor, hát....
Ordít, nem lehet érteni,hogy mit mond, tehát még segíteni sem tudsz rajta. Taknyát-nyálát keni szét az arcán, és SEMMI sem használ. Mindehhez az imádott szó: akarom. Napi szinten jelen van az életünkben, mindent akar, azt is,ami tilos. Nálunk a gyerek úgy volt növesztve születése óta, hogy nincs,vagy csak nagyon kevés korlát volt az életében. Mindent megnézhetett, mindenhová mehetett. Ott voltam mellette, elmagyaráztam és megértette. Soha nem kellett a fürdőszoba szekrényből elpakolni, mert megértette, hogy nem szabad. Nincsenek a szekrényről sem elrakva a dolgok, nem tört el semmit, nem esett soha baja ilyen dolog miatt. Úgyhogy most ez a fajta akaratosság,illetve hogy nem akarja megérteni a  dolgokat,ez elég új a számunkra. És ez hozza a vonatkozó dolgokat is magával. Például a bölcsit.Majd mindjárt kitérek rá.
A hiszti- műsírás nagy mumus nálunk. Rögtön, azonnal ugrik rá a nagyszülő. Mindent,értsd és mondd,mindent megkap általa a nagyszülőtől. Nem kapja meg a kés- pár műkönny,és az övé. Nem kap csokit ebéd előtt vagy diéta alatt- legörbülő száj, és megkapja. Én meg hiába magyarázok, érvelek, ordítok, nem használ.Mert nagyika nem tud a kicsi unokájának ellenállni. Velem már nem próbálkozik a ded, mert tudja, hogy nem használ. Csak azt éri el, hogy legközelebb sem kapja meg a kiszemelt tárgyat. De mami más tészta. Ővele mindent meg lehet tenni.
Emiatt is körvonalazódik a fejünkben egy terv a tavaszra-nyárra. Merthogy mostanában rettentően sokat van a nagymamival. Mivel csinálni kell a házat, intézkedni, és nem mindenhová vihetem magammal. Úgyhogy kerestünk volna valami délelőtti elfoglaltságot a gyerkőcnek, ami mindannyiunknak jó lenne. De itt nincs semmi ilyesmi. Van egy családi napközi, de horrorisztikus áron. Úgyhogy most bepróbálkozunk egy bölcsibe. Nagybátyám fiacskája nagyon élvezi, ugyanoda jár Ő is. Meg lehet beszélni velük, hogy nem jönne minden nap, és csak délelőtt menne. Zitának is sokkal jobb lenne, mert gyerekek között lenne, fejlesztenék, tanítgatnák. Nem utolsó sorban pedig bármi adódik, egy perc alatt ott tudnék lenni érte. Mert ez sajnos,a mamifelvigyázásos, nem járható út. Bármennyire is imádják egymást, de mamival még hisztisebb,akaratosabb. Ha nem akar enni,akkor nem eszik, ha nem akar kimenni,akkor nem megy ki. Közben mami sem csinál semmi mást,csak a gyerekkel van. Ő nem takarít mellette, nem főz,mert csak Zita van. Aztán ugyebár csak meg kell csinálnia ha én hazaérek, de akkorra meg már elfárad. Nem fiatal már Ő sem, nem akarjuk, hogy megutáljon minket azért, mert bébiszitternek alkalmazzuk. Úgyhogy járok most majd pár kört bölcsi témában. Istvánom is díjazza az ötletet, úgyhogy fájó szívvel, de muszáj lesz megtennem.
Aztán még valami: hogy tudom rászoktatni az ivásra?????Nem akar inni, napi szinten kb 2-3 deci folyadékot iszik, azt is szinte erőszakkal öntöm bele. Semmi nem kell, mindent kipróbáltam. Gyümölcslé, tea, víz, szörp, formás pohárból, kulacsból, cumisüvegből. Semmi. Kétségbe vagyok esve emiatt is. Azt hiszem,kezd minden kicsúszni a kezem közül. Mit tegyek?????

Apa foga

Köszöni, jól van végre.Valamennyire. A duzzanat kezd leapadni az arcáról, miután tegnap a szájsebészeten kikalapáltak-véstek-húztak két fogat neki. Nem kívánom senkinek. De hála Istennek, csak akkor fájt, itthon már nem volt vele gond.Végre aludt is éjszaka, sőt, még fájdalomcsillapítót sem kellett bevennie. Holnap újabb felvonás a szájsebészeten. Aztán a kedves dokibácsit felkérjük, hogy legyen a csodatévő fogdokija Istvánomnak. Mert Ő az első doki, akiben megbízik.Mert így még sosem húztak neki fogat.Most már csak azt a szép kis szájfertőzést kell felszámolni,amit tegnap kapott a dokinál.Akkora az ajka, mint egy szerecsené,szexi dús.Csak az a szép sárgás-véres seb nem kellene rá.Reggelre már a nyelve is fájt, az egész száját ellepték a pici gennyes hólyagok.Úgyhogy puszielvonáson vagyunk Mancikával, mindketten nagyon fájlaljuk.
A gyerkőcöm is álló nap a fogát fájlalja, teljesen átéli az apja minden kínját. Mindenáron orvoshoz akar menni, aki majd meggyógyítja. Azt hiszem, jobb lesz végre Istvánomnak meggyógyulnia:)
Amúgy egy angyalka, csak néha-néha pár percre befoghatná a csipogóját. Mivel egész nap mondja a magáét, kommentál mindent és kérdez. Sajnálom, hogy nem jegyzem le a dumáját, bár mellé egy 24 órás felvevő is kevés lenne,annyit beszél. Hiányzik a hablaty dumája is, már játék közben is magyarul beszél. Dórának köszönhetően mára már nem csak magyarul, hanem angolul is számol.Tegnap hallottam először tőle, ötig segítség nélkül, tízig pici segítséggel angolul elszámol.Édes, ahogy csücsöríti a kis száját, és mondja: VAN,TÚ,SZRI,FORRR,FÁJ,SZIKSZ,SZEMEN,ÉG,NÁJN,TEN. Magyarul most kezd visszafelé számolni, még nem tökéletes, mert 6 után van,amikor újra felfelé számol:) Tízig tökéletesen számol már régóta, húszig segítséggel. Délelőtt dédiéknél volt, ismét jót játszott Noellel.Bár nekem eléggé fájt a szívem,amikor felértünk és megkérdezte, hogy MI VAN ANYA,NEM MÉSZ DOLGOZNI?ÉN MARADOK DÉDIPAPÓÉKKAL,JÁTSZOK. Látszik, hogy csak nekem van bajom az elszakadással...
Ja, el ne felejtsem, énekel is. Most a sláger Halász Jutka szülinapi köszöntője.Olyan édes,ahogy énekel!!!!!De amúgy tök mindegy neki, bármit hall, nagyon hamar elénekli.Kis szivacs.Remélem, később is megmarad nála:)
Én pedig nagyon szépen köszönöm a soksok köszöntést, el nem tudom mondani, mennyire jól esett!!!Köszönöm szépen!

Kicsi imákat ide kéretik :)

Holnap reggel szájsebészet Istvánomnak. Semmitől nem retteg ennyire. De muszáj. Tegnap már a megyei kórházban voltam vele, mert már beszélni sem tud lassan, illetve mindkét oldalon fel van dagadva a nyaka. Amúgy megvan a véleményem újfent a magyar egészségügyről. A megyei orrfülgégészeten olyan járólap van,amivel felépítették anno a kórházat.Olyan a légkör,mint a legrosszabb horrorfilmben. Mindenhonnan szörtyögés, sípolás, kihelyezett garat és gége, csövek az orrból,torokból. Jön a bácsi, trutyi csöpög az orrából és a gégéjéből, erre a nővérke leordítja a fejéről a hajat, hogy ma már egy csomó gézt elhasznált, oldja meg innentől ahogy akarja, mert nincs több. Csóri bácsi helyett -aki még beszélni sem tudott a gégemetszésből kifolyólag- szívesen leordítottam volna a nővérkét.Oké, tudom, hogy piszkosul kevés pénzért csinálja a sok melót, de akkor is. Csúnya dolog volt.
Istvánom kellőképp be van szarva, de eltökélt.Holnap szájsebészet, aztán végre valahára beszélhetek a dokibácsival, aki altatásban kigyomlálja a fogsorát. Már most azon gondolkozik, hogy hogyan is fog enni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, anno a gyerekünk is pépeken meg püréken élt egy darabig, ja, meg van egy szuper turmixerem,ledzsadzsálom neki a májkrémes kenyeret is uborkával:) Tudom, nem illik ezen röhögni, de Istvánom adta az ötletet a reggeli kapcsán:)

Tavasz!!!

A levegő illatos, zümmögnek a bogarak, csiripelnek a madarak, bújnak a tulipánok,szinte íze van a levegőnek! Ma halászgatyában takarítottam az autót, annyira jó idő volt. Istenem, mennyire vártam már ezt!
Istvánom beteg, csütörtök estére bedagadt a jobb állkapcsa alatt.Éjszaka végig lázas volt, pénteken már hamarabb haza is jött melóból. A doki mindösszesen Maripent írt fel...merthogy ez nyálmirigy gyulladás. Mára már a foga is fáj... szép HOSSZÚ hétvégénk lesz.Mindegy, annyi jó van az egészben, hogy végre rávette magát a fogorvosra. Szerdán foglalok időpontot neki.Merthogy csakis altatásban hajlandó,annyira retteg. Nehéz napok lesznek neki, nekünk. Remélem,  nem lesz semmi gond...
Ma játszó házazunk Miskolcon, csajokkal, gyerekekkel.Mancusnak be van sózva a segge, csak menne és menne. Imádom, ahogy rimánkodik: ujjacskáival mutatja: Ancika, csak még egy ilyen icikepicikét maradjunk kinn,csak egy icikepicikét! Azt hiszem, meg fogom zabálni egyszer:)

4 év

Úgy elment, mint egy pillanat... Mintha tegnap lett volna, hogy megbeszéltük a dokival a babatervet. Aztán a szerencsétlen hónapok...majd a legszebb március...életem legszebb évei.

Tanulság

Az emberek nagy része nem tud megváltozni, vagy csak nem akar? Kiderült, hogy még mindig belém lehet rúgni. Igaz, hogy átvitt értelemben, de még mindig kibaszottul tud fájni.Sőt, talán még jobban.  Igaz, én sem tanulok a saját hibámból. Mindig is naiv maradok. Ha tanultam volna, akkor most nem fájna újra meg újra... sokat változtam az évek folyamán, de úgy látszik, örökös naiv maradok.
Miért hiszem azt, hogy mindenki jó???

Mostanában...képekben

Megváltoztam

Mindig is utáltam vásárolni. Részben ugyebár a nem éppen szokványos plázacica méreteim miatt, részben pedig a moströgtön-de-azonnal természetem miatt.Amióta Mancus megszületett,sokat változtam.Magamnak még mindig utálok vásárolni, de neki---az teljesen más. Hihetetlen, hogy mennyire tud örülni egy túrórudinak, vagy egy kindertojásnak.Berakjuk a kosárba, de Ő még vagy tízszer kiveszi, megszeretgeti vagy éppen megpuszilgatja. Úgy csinál, mint aki éppen akkor kap életében először valamit.Minden egyes szirszarnak ugyanígy örül. De ma...szerintem a második, vagy épp lehet hogy az elsőszámú ajándékát kapta. Aminek először nagyon örült, és az azóta is sláger, az az autója. Használja, imádja. Egy évesen kapta, rögtön beleült és ki sem akart szállni belőle. Ma viszont... megvettük a névnapi ajándékát. Tudom, még nem most lesz, de sajnálatos módon minket is motivál, hogy most volt akciós. Hiába, nagy úr a pénz. Bementünk a tacskóba, a játékosztályra. Meglátta, felkiáltott, hogy ANYA,NÉZD, ICIPICI HÁZIKÓ! Kiszállt a bevásárlókocsiból, odament hozzá.Megsimogatta, majd megkérdezte, hogy bele mehet-e. Igent mondtam, mert meg akartam nézni, hogy mekkora, meddig tudja használni. Bőven jó. Közben Mancuska áradozott.ANYA,NÉZD, KINYÍLIK AZ AJTÓJA.MEG AZ ABLAKA IS.MÉG CSENGŐNYOMÓJA IS VAN.ENYÉMNEKEM IS VAN OTTHON HÁZIKÓM, DE AZ NEM ILYEN SZÉP.Majd kihívtam.Megkérdeztem, hogy kéri-e. Örömében a nyakamba ugrott, kiabált, szeretgetett.Hívtam egy eladót, mondtam, hogy segíteni kellene, mert nem tudom kivinni a kasszáig meg a kocsiig. Mondták, hogy menjek a tájékoztatóhoz, fizessem ki, a srác meg majd kihozza nekem.(Volt összecsomagolva is, de se a kosárba, se kézbe nem tudtam volna egyedül kivinni) Elindultunk kifelé.Mancuska visszanéz, látom rajta, hogy kezd elszontyolodni. Leguggolok mellé, elmesélem neki, hogy mindjárt hoznak nekünk ki egyet,nem fogjuk itt hagyni. Újra vigyorog. A kasszánál intézem a fizetnivalót, Ő meglátja a srácot, aki kocsin hozza a dobozt,amin rajta van a házikó fényképe is. Ekkor újra elkezd ugrálni, szorongatja-öleli a lábamat, puszilgat.Nekem már a könny csorog az örömtől az arcomon, de mindenki,aki a környékünkön van, megmosolyogja Mancit.Kifizetem, Zita fut a srác után, le nem maradna a világ minden kincséjért sem. Majd amikor berakjuk a kocsiba,akkor végre teljesen elhiszi, hogy az övé, visszük haza. Az arcocskája sugárzik az örömtől, vigyorog, szorongatja és puszilgatja a kezem.Nem akar bevásárolni sem ,pedig még vissza kell mennünk, mert a kaja az nem várhat, muszáj bevásárolni. Végig magyaráz, szinte zeng tőle a bolt.KAPTAM HÁZIKÓT,SZÉPET!OTTHON ÖSSZERAKJUK,JÁTSZHATOK BENNE.És csak mesél és mesél, hogy mit fog benne játszani, hogy kinek fogja megmutatni. Már ezért az örömért a dupláját is megérte volna!!! Itthon az istenért nem akart elaludni, csak a házikóról beszélt. Pedig sajnos addig nem tudtam összerakni, mert qrvára nehéz.Egy órámba telt, szakadt rólam a víz, két körmöm repült le közben. De megérte. Még én is beleférek,kényelmesen, pedig nem vagyok épp kicsi.Már alig várom, hogy felkeljen:)

Na ezért

húzunk mi el ebből a faluból.Csak az a baj, hogy mindenütt ez lesz... Ma délben mentünk Mancussal ketten, kivételesen sétálva a boltba. (Hiába közel van, kocsival szoktam menni,gyerek nélkül, mert sok a kóbor kutya meg a cigány)Épp a könyvtárnál jártunk,amikor az iskolából kiözönlöttek a gyerekek. Az egyik csoport feltűnt nekem. Elől egy hetedikes-nyolcadikos magyar fiú ment,sietős léptekkel. Mögötte egy cigány srác, testvérek között is elmúlt már 17. Szidalmazta a fiút, majd hátba rúgta. Majd bokán és lábon.Közbe végig mondta, hogy ne szójjá' be nekem, meg egyéb nyalánkságokat.Hozzáteszem, a srác meg sem szólalt. Rögtön azt néztem, hogy nincs-e valami ismerős a közelben, de nem volt. Jöttek az úton, ezekkel a gyerekekkel szemben emberek.Fehérek és feketék is. Senki,értitek,senki nem szólt oda a köcsög kölyöknek, hogy álljon le. Ha egyedül lettem volna,akkor biztos odaszóltam volna a fiatal srácnak, mintha ismerős lett volna, hogy jöjjön velem.De semmit nem tehettem, a gyerekemet nem veszélyeztethettem. Viszont elővettem a telefon, és az egy saroknyira lévő rendőrséget felhívtam. A csaj,aki felvette a telefont,azt mondta, hogy ne csináljak semmit, ő pedig megpróbálja utolérni a járőrkocsit,hogy kanyarodjanak arra. Körülbelül másfél perc alatt a boltnál voltunk, ott a cigány abbahagyta a rugdosását a fiúnak, és továbbment egyenesen, a srác pedig elszaladt a bolt utcája mellett. Nem tudtam utolérni, pedig siettem. Majd vártunk még a bolt előtt 5 percet,de a rendőrök nem jöttek. Bevásároltunk, majd hazasétáltunk a rendőrség felé.Egy járőrkocsi benn állt, de senki nem volt a közelben...sehol egy rendőr, sehol egy polgárőr. Ha belegondolok abba, hogy ez velem is megtörténhetne, és szarják le nagy ívben...hogy senki nem kiált fel, senki nem hívja fel a rendőröket...ha eszembe jut, hogy holnap annak a fiúnak újra iskolába kell mennie... Hihetetlenek itt az emberek. Már nem először fordul elő, hogy én hívtam a rendőröket. Mikor a kertünkben vagy a telkünkön lopnak a cigányok...vagy mikor az idős bácsit a Báróketben kirabolta két tízéves...és senki sem szól semmit!!! Miért? Nem gondolnak arra, hogy ez velük is megtörténhet? Anno, Istvánom mesélte, hogy gyerekkorában egy cigányasszony beugrott a kerítésükön, valamit el akart lopni. Após, hirtelen ember lévén, jól belerúgott,aztán kidobta a kerítésen át. Nem egészen egy óra elteltével tizen jöttek megverni apóst meg a páromat. A mi utcánkban akkoriban nem voltak cigányok.Szinte minden kapun kijöttek a szomszédok, de senki sem volt hajlandó odamenni,és segíteni nekik. Végignézte az utca, hogy jól megverik őket.Anyós hívta a rendőröket,akkor hagyták abba.De senki sem ment oda segíteni!!! Aztán pár éve volt az is, hogy após vigyázott az utcában levő házra, mert a tulaj kórházban volt. Felhívták apóst a szomszédok, hogy láttak az udvaron(fényes nappal) két cigányt.Após a mi szomszédunkkal átment megnézni (a szomszéd bácsi hetvenen túl van már, hatvan kiló körül lehet).A cigányok elszaladtak. Majd pár perc múlva erősítéssel megérkeztek. (Hozzáteszem, a rendőrség az utca végén van) Verekedni, jobban mondva verni kezdték a két öreget.(Após is 66 éves már,akkor 63 körül lehetett)Persze Ők is vissza-visszaütöttek. Az egyik "segítőkész" szomszéd felhívta anyóst, hogy verik az öreget az utca végén.Anyós hívta a rendőrséget meg Istvánt.Mire István odaért,addigra a rendőrök szétoszlattak mindenkit,apóst meg elvitte a mentő.István ment vele.Mi vártunk itthon, nem jöttek, így kocsiba ültem,megkeresni őket. A szomszédok meg az utcabeliek kinn ültek a ház előtt, tárgyalták a történteket. Az egyik csaj(akkor még vendégem volt) megállított ,elkezdte mesélni, hogy mit látott.Meg hogy az ő szomszédnénije hívta fel anyóst is. Én meg megkérdeztem, hogy ti mit csináltatok? Semmit, volt a válasz. Kinn volt az egész utca, de hogy valaki elszaladt volna a rendőrségre,az nem.Vagy telefonon kihívják őket.az sem.Inkább felhívják anyóst telefonon.Ő hívta a rendőröket...na ennyit az itteni emberekről. Apósnak akkor 9 öltés volt a fején, meg számos zúzódás.És tudjátok,mi volt az egészben a legjobb? Pár hét múlva jött egy hivatalos papír, miszerint az öreget feljelentették a cigányok, mert az egyik kiskorút megütötte!!!Oké, hogy nem lett az ügyből semmi, de akkor is.Milyen világban élünk???Mi lesz a gyerekeinkkel???? Na,most jól kiadtam magamból az egészet.De valahogy annyira igazságtalannak érzem...én még úgy nevelkedtem, hogy minden ember egy érték.Hogy mindenkit lehet szeretni, hogy mindenkiben van valami, ami miatt ide született,ami miatt erre a földre érkezett.De mostanában csúnyán csalódok.Tényleg igaza van annak, aki azt mondja, hogy naiv vagyok...

Tavaszt akarunk

Zita állandóan csak menne. Reggel felkel, aztán majdnem az első szava az, hogy menjünk ki.Mikor kérdezem, hogy hová, akkor teljesen mindegy neki, csak sétáljunk. Pénteken Ózdon voltunk, unokatesómnál.Hazafelé gyalog akart mindenáron jönni, sétálni akart, kirándulni. Persze még szinte el sem indultunk, már bealudt,olyan fáradt volt.De azért menne. Szombaton Barcán voltun, Istvánom dolgozni, mi meg kutyázni meg barátnőzni. Hazafelé ki kellett Őket az apjával tennem a Sajónál, onnan gyalog jöttek haza, mert sétálni akar... komolyan mondom, hihetetlen a kiscsaj. Mondjuk aláírom, hogy énnekem is be van sózva a seggem, főleg, amikor ennyire szépen süt a nap. Már jó lesz, ha beköltözünk Barcikára, mert a falunkat ma délelőtt is egy óra alatt bejártuk. Persze csak azokat a helyeket, ami biztonságos meg barnamentes. Bevallom, nem sok van belőle... Szombaton elsírtam magam, mert felvetődött újra az ovi. Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni vele... lövésem sincsen, hogyan fogom kibírni, hogy nem velem van egész nap, nem velem osztja meg elsőként az örömét, bánatát... valahogy nem vagyok még erre felkészülve.Még kellene idő.6 hónap...fél év...régen annyira soknak tűnt, most meg egy pillanat alatt elmúlik. Sosem foglalkoztatott az elmúlás, az öregedés. De valahogy egyre többet jut eszembe.30 éves leszek. Kimondani sok.Viszont agyilag szerintem még mindig nem vagyok ott:) Összevissza ez a bejegyzés most.Sok mindenről kellene írni, például hogy milyen jó volt Matyinál meg Milánnál, hogy Zita még mindig emlegeti.Hogy nem haladok itthon semmivel, mert csak ülök órákat Zita mellett, játszunk, tanulunk, ha meg alszik, akkor itt ülök a gép előtt. Valamiféle tavaszi punnyadás van rajtam...ma délelőtt 2 órán keresztül feküdtünk együtt összebújva, mesét nézve.Minden a feje tetején állt, de mégis, semmivel nem cserélném el...mert már nem sok van...hamarosan ovi:(