Wc művész és telefonguru

Kisasszony rendesen megjavult az elmúlt napokban.Már csak néha-néha köhög, főleg ha túlhajtja magát. És szobatiszta!!!! Nem akartam eddig írni róla,nehogy elszóljam. Még a szülinapja előtt kezdtük, hogy napközben csak bugyi volt rajta. Voltak balesetek, főleg az elmélyült játszás miatt. Volt,amikor elfelejtkezett arról,hogy nincs rajta pelus.De olyan is volt, hogy bugyiban ült rá a bilire.Elfelejtette levenni, én meg nem voltam a közelben. Sokat kellett mosni, a padlónk csillog villog a gyakori feltörléstől:) Nagy segítség volt, hogy kevés a szőnyeg nálunk:) Ha megyünk valahová, meg alváskor még pelusozok, de már akkor is szokott szólni. A déli alvásokból általában szárazon ébred. De még azt sem merem levenni. Ha becseppen is pár csepp a bugyiba,akkor addig tartja ,amíg nem érünk a wcre. Merthogy nagywc-re jár. Nem kellett a bili. Bár valamelyik nap elővettük,mert 20 perc alatt sikerült csak a háromnapi nagydologgal megbirkóznia, és abban könnyebb volt neki. Nagyon féltem ettől,mert ismerem a lányom, és tudom, hogy mennyire hebrencs. Első pillanattól tudta,hogy mit és miért csinálunk, és mégis elfelejtkezik róla. Elsőbb a játék... de nem számít, mert 4 hét alatt látványos eredményt értünk el vele:) Nagyon büszkék vagyunk rá! A másik, hogy pöpecül kezeli a telefonomat.Pedig nem könnyű eset,érintőképernyős. Viszont imádja rajta magát nézegetni, mindig kéri, hogy a felvett videókat játsszam le neki. Aztán valamelyik nap épp a kékcsempésben ültem,amikor meghallom, hogy a telefonom elkezdi lejátszani a csúszdás videót. Gyorsan elkönyveltem,hogy megőrült, biztos elromlott.Megyek ki, Mancika ül a kanapén és nézi a videót! Kikapcsoltam, lezártam a billentyűket,és megkértem, hogy mutassa meg,hogy csinálta. Még megkérdezte,hogy melyiket akarom látni!!! Aztán feloldotta a billentyűzárat, menübe lépett, saját fájl, videók,saját videók, majd odalapozott a 11-ik videóhoz és megnyitotta! Én meg csak lestem, mint hal a szatyorban! És még csak 2 éves! Ha elmesélik nekem,nem is hiszem el... Sok mindenről írhatnék még, de nincs nagy kedvem. Úgy volt,hogy ez lesz István utolsó munkanapja, de aztán tegnap bejelentette, hogy még a decembert is végighúzza.Szomorú lettem...már annyi mindent terveztem...

Tartozás

Ezzel már régóta tartozom nektek. Még messze nem tökéletes (sose nem is lesz az), de alakul. Talán mikulásra a házikója is elkészül,majd felrakom. Mancsi már javul valamilyen szinten.Már nem percenként törlöm az orrát (csak 5 percenként) és az éjszakát is majdnem átaludta. Ha meggyógyul,akkor keresünk egy homeopatát,aki majd alkati szerekkel feltuningolja a szervezetét. Én meg addig kitanulom magam belőle. Van nálam egy könyv,áttanulmányozom, hogy meg tudjam fűzni az apját is tudományosan alátámasztott tényekkel, hogy ez jó lesz nekünk. Addig meg vitamin,zöldség,gyümölcs.Bár most még csak fénylény... Ilyen egy üregi nyuszi szemű,nyakig taknyos kisbeteg.

Felfedezés

Valahogy most kezdek rájönni, hogy milyen kincs is az én gyermekem. Az én nyugodt, kiegyensúlyozott mosolygombócom. Most kezdek rájönni, amikor nincs. Szegénykémnek állandó jelleggel folyik az orra meg a szeme. Alig lát, levegőt meg még kevesebbet kap. Úgyhogy mit csinál? Nyávog. Vagy sír. Vagy ordít. Vagy egyszerre mindet. Én pedig hiába nyugtatom, hiába magyarázom neki, hogy ha nem sír akkor még levegőt is kap egy keveset..semmi. A mai nap még csak rajtam lógott. Ha letettem, ha egy centire is eltávolodtam,akkor sírt. Nincs pisilés, kávézás, főzés, vasalás.Semmi. Sőt, ha nem jól helyezkedek,akkor is sír. Ráadásul takonnyal az orrában-szájában , sírva mondja el, hogy mi baja.Amivel csak egy a gond:nem értem. Fél tizenkettő körül döntöttem úgy, hogy kiviszem a teraszra levegőzni. (Szélvédett, jó meleg mert süti a napocska, ráadásul mindkét kedvenc macsek itt napozott) Beleegyezett. Aztán ordított,amikor a pulcsit húztam rá. Ekkor jött be a nagyanyja megnézni, hogy biztos ölöm a gyereket,azért ordít. Elmondtam a bajunkat. Nagyi ölbe veszi a kiskedvencet, aki természetesen nála is ordít.(Így fel lettem mentve az unokakínzás alól) Nagy nehezen felöltöztettem. Majd szemcsepp.Természetesen nem segít,mert Ő ezt nem tudja nézni... Ekkor már füstöl a fejem. Zita vergődik, én majdnem bőgök, anyós inkább kimegy. Fél cseppet sikerült cseppentenem, amit szerintem rögtön ki is könnyezett. Na mindegy. Kimentünk. Nagy nehezen rábeszélem őket, hogy maradjanak a napon, ne menjenek az árnyékba. De itt is sír. 10 perc után bejöttünk. Majd evés-ivás-kakaó nélkül álomba szundizott rajtam. Most csönd van. Én pedig abban reménykedek, hoyg hamar meggyógyul, mert én ezt nem bírom már. Nekem kell orrszívnom-szemcseppeznem-gyógyszeradagolnom megállás nélkül. Ma délelőtt már abban a patthelyzetben találta magát a gyerek, hogy nincs senki,aki megvigasztalhatná meg megmenthetné, csak én. Úgyhogy menekülés után kénytelen volt nálam megnyugvást találni. Szegénykém...

Új szó

Ritkaság számba megy, ha sikerül új szót tanítani Zitával,mert már szerintem mindent tud. De sikerült. TAKONYPÓC. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent... Tegnap délelőtt mentünk a házhoz.Ezerrel sütött a nap, tudtunk dolgozni. Természetesen jött Mancika is, segíteni. Fel volt rendesen öltözve, nem volt melege,nem fázott. Párszor mégis meg kellett törölni az orrmányát. Mi délben hazajöttünk, megebédeltünk,majd letettem aludni.Anyós vigyázott rá, mi pedig apóssal vissza mentünk Istvánhoz.Vittem ebédet is. Öt óra körül jöttünk haza, egy nagy teherautónyi lommal. (Fa, tüzelni való lomok.) Még Zoli leborította a kocsinyi szemetet,én az ablakban beszélgettem Mancival.Már akkor láttam rajta, hogy nincs jól. Piros volt a szeme, duda az orra. Bementem, láza nem volt, de már nyávogós volt. Patakban folyik az orra, így egy perc alatt megtanulta az új szót. Mit nem mondjak,annyira beparáztam, hogy legelsőre rögtön a dokit akartam hívni.Aztán lehiggadtam, most inhalálunk, vitaminozunk, homeozunk. De bevallom őszintén,hogy nagyon félek. Még csak most lábalt ki, még Normaflore kúrán van, nem kellene újra gyógyszerezni.Viszont félek,hogy a legyengült szervezete nem fog egy kis náthával sem megbirkózni. Újfent magamat hibáztatom.Mert nem tudom, hogy mit csináltam rosszul, hogy már megint beteg. Pedig azt hittem,hogy figyelek rá.Ezek szerint mégsem...

Szülinapi képek

Nem volt kedvem összevágni,így párat felraktam a megszokott helyre. Még lesznek majd, sokkal jobbak, de nekem szarakodott a gépem.Majd szólok .

Szülinap

Amilyen pocsékul indult, annyira jó lett. Kezdődött azzal, hogy István és Zita délelőtt elindultak venni pelust, meg elhozzák a tortát. Én addig nekiláttam a babgulyásnak, meg próbáltam a gyerekszobát lakhatóvá tenni. Szépen haladtam,amikor hazaérkeztek. Na, amikor megláttam a tortát,akkor elbőgtem magam. Mert az tény, hogy szép volt. Ezzel nem is vitatkozom. De abszolút nem olyan lett, mint amit én elmagyaráztam meg megmutattam nekik. Sőt,azzal sincsen semmi bajom, hogy nem a megbeszélt összeget kellett fizetni érte. Viszont.Ha már kifizetek érte egy vagyont,akkor az már olyan legyen, amilyet én akarok. De nem. Vittem róla képet, megmutattam, elmagyaráztam. Mondtam, hogy nem kell rá sokfajta virág,hanem egy sima, ötszirmú. Erre raktak rá valamilyen sokszirmú,nagyonnemtetszik virágot, sokat. Meg mondtam, hogy pillangót is kérek. Raktak rá kettőt vagy hármat, de azt sem olyat,amit megbeszéltünk. Meg megbeszéltük a csajjal, hogy amit mintát vittem, az kék alappal volt. Mondtam, hogy így is jó, de lehet rózsaszín vagy zöld is. Erre fehér lett,amilyet pont nem szerettem volna. Felhívtam őket,elpanaszoltam a bajom.Sírva, mert ekkorra már nem tudtam uralkodni magamon. Mondták, hogy vigyem vissza, csinálnak másikat.Mondtam,hogy mindjárt jönnek a vendégek. Ja,akkor a másik tortát,amit az iskolába viszünk, ingyen adják.Mondtam,hogy 2 éves, meg hogy én még egyszer nem megyek be, bármit is csinálnak.Meg hogy én nem balhézni akarok,vagy épp kicsikarni belőlük valamit,hanem csak azt, hogy legközelebb figyeljenek oda jobban.Sajnálkoztak, de engem már nem érdekelt. Leraktam. Utána még Istvánnal is jól összevesztünk, mert hogy minek bonyolítottam túl a tortát. A végén már ott jártam, hogy lemondok mindenkit, én meg elhúzok a francba valamerre. Természetesen nem tettem, Zitára való tekintettel. De képzelhetitek a lelkiállapotomat... Ezután már nem volt semmi gond, fejfájásra bevettem egy bitangerős gyógyszert,aztán minden rendben lett. A szobadíszítéssel elcsúsztam, azt már a korábban érkező Tibi bátyusommal és gyerekeivel oldottuk meg. Mancikát is akkor ébresztettük,de semmi gond nem volt vele sem. Tetszett neki a díszítés,a lufik, de a legjobban, hogy gyerekekkel és rokonokkal volt körbevéve. Én az egész este egyszer kellettem,amikor egy kisebb esést követően kellett megvigasztalnom. Pontban 15 óra 50 perckor, a születése percében gyújtottuk meg a két tortán a gyertyát. (Tibiéktől kaptunk egy narancsos tortát,ami órát formáz. A mutatók 15.50-re voltak állítva.Elbőgtem magam,annyira jól esett) Elénekeltük Halász Judit örökbecsűjét, majd elfújtuk a gyertyákat. Mancika és Noel rögtön megdézsmálta a virágokat róla, de nem ízlett nekik, mert nem marcipánból voltak.(Pedig azt is kikötöttem,de most már mindegy.) Kétturnusban kajáltunk, gyerekek nélkül, mert egyik sem akart asztalhoz ülni. Nem is erőltettük,mert ez a nap Őróluk szólt.Mancika roppantul élvezte a gyerekeket, hogy állandóan játszhattak. Nagy sláger volt még mindig az autó, volt, hogy négyen csüngtek rajta. Hála istennek nem voltak veszekedések, pedig attól nagyon féltünk.De megoldottak mindent egymás között. Volt egy idő,amikor kicsit lehiggadtak, ekkor mindenki Goofyt nézett a nagyszobában. Aranyosak voltak,nagyon. A felnőttek is nagyon jól érezték magukat, szerintem kivétel nélkül. És ha az elfogyasztott italmennyiség Mancikát élteti,akkor tuti, hogy 200 évig fog élni:))) De nem baj, maradt két józan a csapatban, aki szállította őket:) Én hamarabb hazavittem mamimékat, mert nagyapim nem érezte jól magát.(Majd erről máskor...) Akkor autókázunk is egy kicsit bátyus barátnőjével,Adrienn dokinénivel. Most találkoztunk másodjára, de egy szuper csajszi. Nagyon jól elbeszélgettünk, meg megnézte a házikónkat is. Majd jönnek segíteni,ha kell. Jókat röhögtünk az elázott fiúkon, mert tényleg legszebb öröm a káröröm:) A srácok mákosan is jól eljátszottak a gyerekekkel, versenyt autóztatták őket, száguldoztak a lakásban fel-alá a gyerekekkel. Nem sejtették még másnaposságukat:) Este nyolc után kezdtünk hazafelé készülődni.Adrienn vitte a családot, én meg Zoli bátyusomat Noellal. Másnap beszéltem mindenkivel telefonon. Jól érezte magát mindenki, csak az ébredéssel akadtak problémáik. István rókátfogott, Tibi csak hívogatta őket, Zoli meg csak a fejét-gyomrát és az egész korpuszát fájlalta. Mindent összevetve azt mondták, a következőre is jönnek:) Mi pedig nagyon várjuk majd azt is. De akkor már kisebb tortával, kisebb stresszel. Remélem. Képeket majd később,időhiány miatt. Ja, és nem jó az ugrálós állat, ki van repedve a szelepnél.Mancika már elsiratta, mehetünk majd kicserélni.Csak a blokkot nem találjuk...

2 éves

"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent." Drága Kislányom! Nem találom a szavakat. Annyira elfutott ez az elmúlt 33 hónap. Szinte még csak most kaptunk téged erre a világra. Óvtalak, védtelek, hordoztalak 9 hónapon át,majd keservesen is, de megszülettél. Mára már nem arra emlékszem, hogy mennyire fájt, hanem arra, hogy milyen csodát éltünk át ott, mi hárman. Még látszott rajtad a fáradság, még törődött volt a pofid, mégis a világ legszebb kicsi lánya voltál, már akkor is. Azóta is, minden nap egy csoda veled. Nem győzzük csodálni az okosságodat, szépségedet, huncutságodat. Szeretünk téged mindenestől! Hálás vagyok Istennek, hogy téged küldött akkor hozzánk, bár azt nem tudom, hogy hogy bír meglenni a legjobb és legügyesebb angyalkája nélkül. Mert igaz a szó, hogy egy földre szállt angyal vagy. Apukád minden áldott nap fájlalja a reggeleket,amikor munkába kell mennie, mert egy egész nap nem láthat ilyenkor téged. Mégis, amikor egy húzós nap után hazajön, és elkezd veled fáradtan és éhesen játszani, akkor azt mondja, hogy egész nap erre a pillanatra várt, ez éltette. Te élteted Őt a nehéz napokon, Érted dolgozik és küzd minden egyes nap. De nem titok, hogy nagyon megéri. Isteni finom csókokat és öleléseket kap minden nap,amikor hazaér. Én pedig köszönöm, hogy az anyukád lehetek. Köszönöm, hogy megváltoztattál, hogy jobb emberré neveltél, hogy különb lehetek magamtól, általad.Köszönöm, hogy szeretsz, hogy megtanítasz jobb emberré válnom, hogy neked a legjobb anyucid lehessek. Köszönöm- köszönjük a csodát, Téged!

Szörnyű nap

Reggel öltöztetéskor eltéptem Mancsi kedvenc zokniját. Eltörött a mosogatógépben a kedvenc poharam. Mentünk délelőtt tortát rendelni.Barcikán beesett a kuplungom, végig kettesben jöttünk haza,mert nem tudok sebességet váltani.Ráadásul Ivánkán 3 helyen volt félpályás útzár, baleset és javítás miatt.Háromszor kellett a kocsit újraindítani,kettesben.Szörnyű volt. Ma még nagytakarítani, illetve nippes-poharas szekrényt akartam portalanítani.Inkább hozzá sem kezdtem. Asszem,inkább kikapcsolom a gépet is...

Róla

Vagyis az ünnepeltről. Legelőször is, hogy egy tündér. Minden elfogultság nélkül állíthatom,hogy a világ legjobb gyermeke. (Zita!Nem elolvasni és megváltozni!!!) Bárkit megkérdezhettek a környezetünkben, mert mindenki ezt fogja mondani. Vele bárhová el lehet menni, hétfőn kétésfél órát tekeregtünk a játékosztályon, egy hangja nem volt! Azér' nem semmi!!! Imádnivaló, huncut, nagydumás csaj. Próbálok leszokni a csúnya beszédről, mert hát senki nem szeretné viszont hallani egy kétéves szájából. Mostani kedvencen, hogy a franc essen bele. Leredukáltam. Franciskára:) Előszeretettel hajtogatja Manci is, mert azt hiszi, hogy róla van szó:) Mert általában vele kapcsolatban kell káromkodnom:) Úgyhogy megoldottuk ezt is. Még annyit, hogy mire ezt kimondom, meg viszont hallom a kétévesből, már el is száll a bosszúságom:) Nagyon jó napjaink vannak együtt! Bár vannak harcok, de azokat is megoldjuk. Reggel 6-7 körül kel fel. (Máris jobb, mint az öt óra, ami az óraátállítás után hosszú napokig volt) Átjön hozzánk, vagy épp kiabál segítségért. Változatos, mert ha apát hívja, akkor senki más ne mehet,csakis Ő. Viszont ha engem óhajt,akkor csakis én mehetek. Aztán meghallgatjuk a híreket, mostanában már Mancitolmácsolással. 7 óra után kitámolygunk, apa készülődik, Zita beleveti magát az imádott szobájába, és játszik. Én fél- vagy egészkómásan reggelit alkotok. István öltözteti dedét reggelente, hancúrozással és rohangálással egybekötve. Én van, hogy már csak nyolc után,amikor István elmegy,akkor öltözök fel. Majd takarítás, rendrakás, főzőcske. Aktív vagy épp passzív segítséggel. Mert van, hogy félórákig nem jön ki a szobából, úgy eljátszik egyedül, de van, hogy jön segíteni nekem. Ilyenkor választhatok, hogy vállalom-e segítséggel az elintézendőket, vagy inkább kitalálok mást neki. Szeretünk énekelni, gyurmázni, kockázni, játékból boltba menni. Jól le lehet foglalni. Ha nem sikerül,akkor kihúzom a kanapét, és ott táncol meg ugrál zenére. 11 körül séta, néha egybekötve boltozással, könyvtárazással. Egy óra körül ebéd,majd kakaó és ölded elvonul szunnyadni. Már nem kell altatni sem, csak az ajtót kell nyitva hagyni.Ezután én relaxálok,netezek,csöndesen múlatom az időt.Ez az én időm. Majd felkel 3-4 körül, gyümölcsözünk, játszunk, várjuk Istvánt, aki 5 után jön valamikor. Ilyenkor alakul ki a fejetlenség, vacsizunk, Manciszórakoztatunk közösen, mert ekkor már nem engedi el az apját sem. Kötelező a szobába bemenni és vele lenni:) Szoktunk mesézni, bár lassan unom , hogy egyfolytában Madagaskár, Verdák megy. De mit tehetnünk, ezt szereti. Nyolc után fürdés, majd nagyágyon ugrálás apával,amíg anya végzi az esti toalettjét.Kilenc körül kakaó, majd alvás. Ilyenkor ott ülök mellette és nézem a tévét, amíg elszunnyad. Néha a kezét kell fogni, néha a fenekét-hátát simogatni, hajában matatni.Ezt mindig az adott estén dönti el. Amióta nem beteg, azóta alszik is, bár párnaponta felsír éjszaka.Ilyenkor átmegyek,,megpuszilgatom és alszik is tovább. Mostanában, vagyis már a negyedik napja bugyizunk. Ő kéri, nem szoktam erőltetni. Még vannak balesetek, de ez a hebehurgyasága miatt van.Ma kétszer fordult elő, hogy pár csepp becsurgott, aztán rohant a wc-re, ahol még jó sokat pisilt.Úgyhogy már tartani is tudja. Tegnap meg már csak akkor szólt,amikor lehúzott bugyival állt a wc előtt mert nem tudott ráülni.Ekkor nagydolog is ment. Néha harcolunk, mert nem akar sétához vagy alváshoz pelust, pedig ezt nem hagyhatom még el. Bár szerintem már ilyenkor is csak azért hisztizik, mert fáradt. Enni még mindig nem nagyon szeret, pár falat után már rohan is. Valamelyik nap kettő falat után bejelentette, hogy neki mennie kell, dolgozni. Beült a kocsijába, ment egy kört,majd visszajött az ebédlőasztalhoz egy falatért. Így telt a vacsija. Autósbüfé:) Amúgy Móni kérdezte, hogy szokott-e még játszani vele. Igen, nagy kedvence. Rengeteget jön-megy vele a lakásban, majd kiszáll, bejelenti hogy leparkol,majd dolga végeztével továbbáll. Ha barátok jönnek hozzá, akkor megy a harc, mert hát mindenki az autót szeretné, és ugyebár csak egy van belőle. Zita hagyja egy darabig, de aztán elunja, hogy egyedül Ő nem ülhet bele, aztán eltörik a mécses. Általában próbáljuk, hogy együtt oldják meg a problémákat, de nem mindig megy. Olyan is volt már, hogy telefonált a nagytesóm, hogy kiugranának pár percre hozzánk Noellel, de dugjam már el az autót, mert akkor csak balhé lesz:) Fürdeni nagyon szeret, ilyenkor órákig el játszana. Nagy kedvenc az illatos fürdő, amit a betegsége idején dokinénis javaslatra vetettünk be, és azóta is sláger. Imád ugrálni.Mindig,mindenhová és mindenhonnan. Voltak belőle már sírások, de alapjába véve ügyes. Mikor kiderült, hogy nem sikerül a szülinapjára tervezett ajándék, akkor eldöntöttük, hogy trambulint kap. Sajnos hétfőn, mikor bementünk, nem kaptunk megfelelőt, küldeni meg csak később tudnának. Így fájó szívvel, de tavaszig lemondtam róla. Kapott helyette pénztárgépet, ugrálós szamarat (Jé, kiderült hogy nem szamár hanem póni:)) meg takarítószettet.(Ehhez nem találtam képet) Az első kettőt már megkapta, nagy sláger mindkettő. Végre, nem kell veszekednünk a porszívómért:) Sok mindent lehetne még írni róla,de nem tudok. Mert most csak az jár a fejemben, hogy mennyire imádom. Ő az életem értelme!

Teljesen hülye vagyok...

Komolyan mondom, mire a gyerekem betölti a kettőt,addigra idegösszeomlást fogok kapni.Magamtól. Na jó, sok minden közrejátszik benne, de a lényeg az, hogy ha nem lennék ennyire konok, makacs hülye,akkor sokkal szebb lenne az életem. Merthogy. Még hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy csemeténknek mi okozhatná a legnagyobb ajándékot.Istvánom is úgy gondolta,hogy igazam van,úgyhogy idén nem vesszük,hanem készítjük neki a meglepit.Egy galériás-kisajtó-ablakos-csúszdás kis házikót.Bújtuk a netet ötletek után, aztán elterveztük a sajátunkat. Ugyi az úgy volt,hogy ebben a hónapban már nem dolgozik az apja.Akkor vígan lesz majd 2 hetünk elkészíteni.De úgy döntött,hogy még ebben a hónapban marad,ledolgozza a szabiját,amit meg ki is fizetnek neki, így több pénzt hoz majd haza. Ok, ebbe is beleegyeztem,azzal a feltétellel, hogy a házikót megcsináljuk. Hát persze. Már egy hónapja nyaggatom,hogy vegyük meg az anyagot hozzá. Majd.Mindig csak majd. Persze megértem,hogy meló, meg hogy most vettünk egy kicsivel nagyobb házikót is, meg hogy hétvégenként ott vagyunk és gürcölünk. De amikor szombat reggel azt mondta István, hogy majd karácsonyra csinálja meg,akkor elbőgtem magam.Mert én már annyira elterveztem,beleéltem magam.Hogy mennyire fog majd örülni, meg hogy jönnek majd a család a gyerekekkel Zitát ünnepelni, és hogy ők is milyen jót játszanak majd rajta...Tudom,hogy van bőven elég melója,meg hogy hétvégén sem állt meg egy pillanatra sem.De nekem akkor is annyira szarul esett... Na mindegy.

Kérés

Pénteken délelőtt képeslapot kapott Mancika egy kedves ismerőstől. Azóta az a sláger, újságolja mindenkinek, nézegeti, ezerszer elolvassuk azt a pár szót. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem. Ha megtehetitek, vagy meg tudjátok oldani, küldenétek a kisasszony szülinapjára egy képeslapot? Mert ez az egy, amit tőlem-tőlünk nem nagyon fog kapni. Természetesen nem kötelező, de ha mégis kap majd egy-két darabot, hát annak rettenetesen fogunk -fog örülni. A cím: Mató Zita 3720 Sajókaza, Dózsa György út 28. Még egyszer mondom, nem kötelező. Köszönöm:)

Eldobom az agyam...

Szeptember közepén voltunk mérlegelésen. Már akkor sem volt kicsi. Viszont tegnap voltunk a dokinál. Most 91 centi a gyerek!!! Hova nő????? Gyanús volt, hogy az a nadrág,amit félreraktam,mert fel kell aljazni, az ma teljesen pontosan jó volt rá. Dokinéni megvizsgálta. Tüdeje tiszta, meggyógyult. Majd, hogy ne kelljen menni egy hét múlva a 2 éves státuszra, át is nézte a gyereket. Háromszor mértük meg. Akkor is 91 maradt:) Van 16 darab gyönyörű hófehér fogacskája (megdicsért a dokinéni,mert nagyon szép fogai vannak), 11,8 kilócskája, meg egy nagydumás pofija. Ülünk a pelenkázón, épp az előttünk lévő gyereket vizsgálja. Zita meg kommentálja: MEGHALLGATJUK BABA POCAKJÁT. MEGSZÁMOLJUK A HAJÁT (megnézte a kutacsát). FOGÁT IS NÉZZÜK. ELLOPTÁK A FOGAIT!!!( egy hónapos kicsifiú volt) ANYÁJA NEM MOSTA RENDESEN A FOGÁT.KIESETT. (na ekkor már dől a rendelő a röhögéstől) MOST MÉR SÍR? NE SÍRJÁL BABA!ANYUD AD NEKED PUSZIT! (oltást kapott,arról pont lemaradt,nem látta) Mikor minket vizsgált a doki, már nem is kérdezte, hogy hány szót tud meg ismer fel. Mindent... azé' nem kicsit voltam rá büszke. Mikor jöttünk ki,akkor Zita visszanézett, köszönt,majd mondta a dokinak: HOLNAP IS JÖSSZ HAZA? (mármint mikor jön ki újra hozzánk) Annyira aranyos volt! Ja, és élvezkedjetek ti is:) (Link) Nekünk mostanában nagyon nyerő!

Ma reggel

még olyan post volt a fejemben,amit ha megírtam volna, tuti kihívják rám a gyámügyet. Merthogy: Tegnapelőtt este a gyermekem elaludt az apjával a nagyágyban,míg én az esti toalettemet készítettem, ezért a nagyon fontos gyógyszerei és gyógyhatású készítményei nem adatottak bele a szájába. Fúj, rossz anya. Tegnap délelőtt sikeresen lefejelte a kisasszonyunk a tévés cipősszekrényt. (Igen,nem telik rendes tévésszekrényre::)) Ezáltal nőtt egy egészen picike púpja,ami estére már nem látszott, viszont a szőnyegen felhorzsolt orra napról-napra jobban látszik,a varasodás miatt. Tegnap este, temetőlátogatáskor egyszem magzatom sikeresen meglapogatott egy mécsest. Természetesen segítő apukája közreműködésével. Merthogy anyóssal álltunk a sír egyik oldalán, Zizzencs az apjával a másikon. Számolták az égő és nem égő mécseseket. Aztán a vége felé hirtelen Mancsi rátenyerelt az egyik mécses fém tetejére. Ami égett,természetesen. Temetőlátogatás vége, ordító gyereket azonnal elláttuk. Mire hazaértünk,addigra az ujjai alatti párnácskák illetve négy ujjvége bepirosodott. A gyors közbelépésnek hála, csak piros volt, fájni csak a forróvizes fürdő alatt fájt, amit jégmacival a kézben abszolváltunk. Estére már semmi baja sem volt, reggelre már nem is látszott. Ma reggel arra ébredtem 6 óra 20 perckor, hogy a gyerekbirodalomból erőteljes kiabálás hallatszott, nekem címezve: ANYA!!!!ÉÉÉÉÉÉHES VAGYOK!!!!!NAGYON ÉHES A POCAKOM!!!! Mire az apja átért, a poronty már erőteljesen hisztizett. Még jóreggelt csókot sem kaptam tőle, mert annyira éhes volt. Természetesen a 3 perc múlva elé tett tányér már nem érdekelte, jobban lekötötte az apjával való hancúr. Azóta hála istennek semmi kárt nem tettem a gyerekben, bár délelőtt egy részében nem is velem volt, mert én fodrásznál voltam. Tényleg,az is tök jó volt,ahogy fogadott,amikor hazaértem. Meglát, lassan odajön hozzám, közben le nem veszi a szemét a hajamról. (Sötétebb lett jópár árnyalattal) Majd átölel, puszit ad és a fülembe súgja: ANYA! FESTÉKES A HAJAD!!! Betegség tekintetében haladunk, már csak néha-néha köhög, és elég sokszor előfordul, hogy egybefüggően 2-3 órát is alhatok.Holnap kontroll, nem tudom, hogy mi lesz. Lehet, hogy újabb röntgen,lehet,, hogy azt is megússzuk. Minden esetre talán magmaradunk:)))Köszönjük a sok gyógypuszit,emilt,telefont, el sem tudjátok gondolni, hogy mennyire jól esett. Köszönöm. (A képeket Zita egy éves korától már nem töltöm fel, mert arról az időről rengeteg van fenn. Meg a gépem sem nagyon akar képet tölteni. Pedig kellene, mert kész a gyerekszoba-festés, meg van pár nemakaromhogyelfelejtődjön kép is. Majd egyszer:))