ZitaDuma

1; Megyünk a védőnénikhez délelőtt szánkóval (Ki akarom lövetni a fülem,és ők megcsinálják) .Útközben a havas úton falevelek vannak.Zita megáll felette,nézi,majd elkezd számolni: EGY,KETTŐ,HÁROM,NÉGY....kis szünet.....AFRANCCC,SOK VAN,NEM TUDOM MEGSZÁMOLNI! (igen tudom,hogy meg kéne tanulnom szépen beszélni:)) 2; Húzzuk együtt a szánkót,szomszéd néni jön velünk szembe.Megkérdi Zitától,hogy felülhet-e a szánkóra. Zita rázza a fejét,nem szól.Majd a szomszédnéni nem csügged: sebaj,majd jön egy kisveréb és ráül.Zita kihúzza magát,majd így kioktatós hangsúllyal így szól: A MADARAK NEM SZÁNKÓZNAK!MADARAKNAK MOST ADTUNK ENNI,ÚGYHOGY ESZNEK NÁLUNK A DIÓFÁN! Szomszédnéni leesett állal áll,Zita pedig továbbsétál,miután a jó 70 évvel idősebb néninek szépen elmagyarázta a dolgokat:) 3; A védőnők mindenáron meg akarják mérni Mancust,Ő pedig természetesen beleegyezik,közben pedig dícsérteti magát.Énekel, ki akar menni pisilni, satöbbi. Megmérjük,én leesett állal állok a mérleg mellett, ami 13 kilót mutat. (November elején 11,84 volt.Centire csak felet nőtt,91,5 cm) Zita mindebből nem vesz észre semmit.Nézi a kijelzőt,felkel a mérlegről,kecsesen körbefordul csupaszon és így szól: MÁR MEGINT SZÉP VAGYOK! Erre semmit nem mondhatok,igaza van!