Orvososdi

Na,egy nagyon picinyke időre letudtuk az orvosokat. Voltunk pénteken a pulmonológián. Reggel nyolcra az egyik kórháznál felvettük a rokon doktornéninket, aki intézte nekünk a protekciót. Kért időpontot, de sorszámot is kellett venni (???). Aztán fel és alá sétálgattunk a sok gethes cigány között.Mert voltunk vagy tizenöten, ebből ketten magyarok. Végig imádkoztam, hogy ne kapjunk el semmit. Röpke másfél óra várakozás után behívtak. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a röntgent.Majd át kellett menni a másik szobába, ahol vért vettek a gyermekemtől. Azt előtte el kell mondanom, hogy világ életemben irtóztam a tűtől. De nagyon. Az az eshetőség, hogy most látnom kell a csodám vérét, pánikkal töltött el. Nagyjából elmagyaráztuk Mancikának, hogy mi is fog történni vele. Mondtuk,hogy meg kell fogjuk most a kezét,ahonnan vért veszünk, mert a dokinéni kíváncsi rá. Na meg hogy egy pici szúrást, csípést fog érezni. Beleegyezett. Én ültem a széken, Mancus az ölemben.A jobb kezét Adriennünk fogta (aki nem vállalkozott rá, hogy leveszi neki a vért,mert hogy ne rá haragudjon Zizi),szemben pedig a nővérke. Szerencsénkre (merthogy Adrienn velünk volt), nem kellett elszorítani a gumicsővel a kezét, hanem Adrienn szorította el,illetve masszírozta ki a vénáját. + kémcsővel vettek tőle, keservesen. Nem nagyon akart neki folyni, sőt a legelső után majdnem bealvadt, úgyhogy még jobban megforgatta a nővérke a tűt a kezében. A legelső szúrástól majdnem a legvégéig zokogott.Vigasztalgattam, öleltem magamhoz, meséltem meg kérdezgettem tőle, de vigasztalhatatlan volt. Mikor készen lett, az egész karja tiszta vér volt. Szörnyű egy látvány. Legszívesebben elrohantam volna vele jó messzire. nagyon kevés híja volt annak, hogyne sírjak vele együtt... Vérvétel után már nagyon nyűgös volt, korán is kelt,meg már alvásidő közeledett. Amíg beszéltünk a dokival, csak kapaszkodott belém, meg halkan hajtogatta a fülembe, hogy apát akarja. Nagyon megdicsérték,hogy ügyes volt. A nővérkétől kapott egy kacsás levonót (ő választotta), aztán villámgyorsan bújt is ismét belém. A kérdésre, hogy haragszik-e a nővérkére, nemmel válaszolt. Március elejére van újabb időpontunk,akkorra lesz meg a vérvétel eredménye is. A doki szerint is visszamaradt valami a tüdőgyusziból, kapott antibigyót, aztán majd meglátjuk. Adriennel beszéltük utána, hogy a Klacidot írta fel nekünk a doki.Na most Zita ezt szedte, amikor kialakult nála a tüdőgyuszi, úgyhogy se Adri, se én nem örültünk neki, hogy ezt kellene szedni. Úgyhogy a receptet megsemmisítettük, Adri pedig írt nekünk egy három napos Sumamed kúrát. (már 2. nap nem köhögött Manci) Keddre pedig időpontot szerzett nekünk a gastrora. Folyt köv. Ma voltunk a gastron. Február 18-án kell mennünk, H2 tesztre. Erre vártunk két és fél órát. No komment. Ja, és hogy minden szupi legyen, Istvánom vasárnap belázasodott.Frankó kis influenzás tüneteket mutat.Rögtön különköltöztettem Zitától, de mintha mágnes vonzaná őket... Tegnap már hazajött munkából is délben,annyira szarul volt. Ma reggel házidoki csak náthát diagnosztizált.Valamilyen szinten megkönnyebbültem. Ma is hamarabb hazajött munkából, majd 39 fokos lázzal. Talán már holnap itthon marad. És hogy mi a bónusz? Most mértem a hisztis Zitának is lázat. 39 fok. Azt hiszem felmondok.Vagy megszököm.ELEGEM VAN!!!!!!