Tegnap

Tegnap voltunk röntgenen. Fél kilenc után értünk oda, azt mondta a nővérke, hogy kb fél órát kell várnunk. Nem gond, vittünk kekszet meg könyvet,elleszünk. Mikor tíz óra körül már az utánunk lévőket hívták,akkor már elborult az agyam. Megkérdeztem a nőt, hogy ugyan már meddig várjak egy egészséges gyerekkel a betegek közt, ha már mindenki bemegy? Csöppet sem voltam udvarias, de már untam az egészet. Szegény Zita tényleg egy angyal volt, csak a vége felé akart már mindenáron hazamenni. Miután szóltam , egy percen belül behívtak. Szólítják Zitát, felállunk (ketten voltunk), majd a nő flegmán megkérdezi, hogy csak ketten jöttünk? Mondtam, hogy igen.Erre azt mondta, az nem lesz jó, mert akkor ki fogja lefogni a gyereket.Mondtam, hogy ezt a gyereket senki sem fogja lefogni, mert Ő már okos, megérti hogy mit kell csinálni. Erre dúlva-fúlva bevezet a vetkőzőbe, majd morog, hogy majd figyeljem csak meg, hogy neki lesz igaza. Derékig levetkőztettem, majd felállítottam a röntgenágyra. Már tudta, hogy neki kell a hátát támasztani a falnak, és hogy mozdulatlanul kell maradni. Tökéletesen csinálta. Mikor az első felvétel megvolt, akkor a hárpia megeresztett egy mosolyt, hogy nagyon ügyes volt. A második felvételre az arcát neki kellett tolnia a röntgengépnek, tátott szájjal, mozdulatlanul. Ez is tökéletesen sikerült, még csak fogni sem kellett. Mikor kész lett, a nőszemély nem győzte dicsérni Zitát, hogy milyen ügyes meg okos, meg hogy Ő 20 éve dolgozik itt, de még ilyen okos és engedelmes kislányt nem látott. Rém büszke voltam Rá, de azt látnotok kellett volna, hogy Zita milyen büszke volt saját magára. Kinn a váróban a székszomszédunknak is eldicsekedett:) Tündéri volt! Amikor jó fél órára rá megkaptuk az eredményt, kaptam egy próbainfarktust. Merthogy rá van írva, hogy ödémás az orrmellék- és arcürege, illetve durva kötegezettség van a tüdején. (Az utóbbi az apja leletén is rajta van) Azt hittem, hogy nem fogok tudni továbbmenni, annyira megijedtem. Majd bepattantunk a kocsiba, leszaladtunk a dokinéninkhez. Ő megnyugtatott, hogy semmi komoly, ne aggódjak, sőt a sápadtságot is töröljem le az arcomról, mert csak megijesztem a gyereket. Ő továbbra sem hall semmi kórosat, a kötegezettség sem jelent semmi rosszat, az orra pedig majd kialakul.(Másik doki illetve a védőnő azt mondta, hogy valószínűleg a tüdőgyusziból maradt valami vissza) De azért kérjek egy időpontot a pulmonológiára. Csak az a baj ezzel, hogy 3 hétre adnak időpontot. De nem gond, nagybátyám barátnője a megyeibe orvos, úgyhogy megígérte, hogy majd Ő bevisz pénteken minket oda is (merthogy a gasztroenterológiára is Ő visz minket). Nem is tudom, mit csináltam volna nélküle. Úgyhogy most nyugizom, amennyire csak tudok, és próbálok csupa negatív leletet bevonzani. Mert sikerülni fog! Mert Zitának semmi baja nincsen!!!