Összevissza bejegyzés

Annyi minden kavarog a fejemben,jó nagy katyvasz lesz belőle.De azért csak lejegyzek dolgokat,amik amúgy a feledés homályába vesznének. A kisasszony újra, vagyis jobban mondva még mindig köhög. Kisebb-nagyobb megszakításokkal már a tüdőgyurkája óta. Nem mondom, hogy nem aggódok, mert de, de azt mondják, hogy semmi okom rá. A tüdeje tiszta, más baját pedig abszolute nem látok. Vagyis de.30 perce próbál elaludni, de nem tud. Minden percben füligvigyorral az arcán kijelenti, hogy ANYUKÁM! FELKELTEM! Ilyenkor újra bemegyek,elmagyarázom,hogy aki nem aludt,az nem is kelhet fel. Most járunk a tizenhatodik besétálásnál, türelmem már nincs... talán újra beválik, ha leordítom a fejéről a hajat.Utána el szokott aludni... Amúgy imádni való kis mormota lett belőle. Úgy látszik, 2 év 2 hónapnak kell eltelnie, hogy ezt kijelenthessem. Pedig születésétől ebben reménykedtem... Talán pár hónapja van az, hogy nem ébred éjszaka, hanem 9 órát szunnyad. Nagy szó volt, ha akár 30 perccel is többet aludt. Most meg van, hogy az apja ébreszti fél kilenckor,amikor megy melóba. Este 9 után tesszük le aludni, hamarabb semmi esélyünk rá. Viszont most így megváltozott a szobatisztasága is. Mivel 11- 12 órát alszik éjszaka, így gyakrabban előferdül, hogy az éjszakára felhúzott bugyipelusban akad egy kis pisi. Tényleg nem sok, mert ébredés utánra tartogatja, de azért csak becsorog. Így most pár napig bugyipelusozunk, aztán kipróbálom anélkül. Csak egy a gond ezzel. Most jön egy foga, emiatt éjjel egyszer fel szokott sírni.Viszont nem vihetem ki pisilni (megpróbáltam), mert akkor még nagyobb balhét csap. Egész egyszerűen csak akkor pisil és megy a wcre,amikor neki kell. Úgyhogy ezzel vagyunk a teljes szobatisztaságtól távol. Mostanában sokat kell mennem.A házzal kapcsolatban. Zitát pedig nem szoktam vinni, bármennyire is tudom, hogy semmi baj nem lenne vele. Viszont addig,amíg nem heveri ki teljesen ezt a köhögést, addig nagy társaságba nem megyünk. De nem is ezt akartam írni. Hanem azt, hogy így gyakrabban kell leadnunk őnagyságát. Van az,amikor anyóssal marad itthon. Ez ugyebár már régóta van, nem zavarja, sőt, már volt, hogy aludt délben,amikor hazaértem. De volt olyan pár hete, hogy anyóssal ketten mentünk tüdőszűrőre. Aztán anyós még ment másik dokihoz,addig kint vártunk a kórház előtt. Akkor volt az, hogy bekakált.(bugyipelusba). Viszont nem hagyhattam abban,meg nem is akart benne maradni, úgyhogy pár utcányira laknak a nagyszüleim, felmentünk hozzájuk. Tisztába rakás után nem akart jönni, még játszani akart Noellel.(Mamáéknál laknak, a nagybátyám gyereke, 6 hónappal idősebb Zitánál). Viszont én nem akartam,hogy anyós aggódjon, siettem volna vissza. De csak nem akart jönni a makacs kölyök. Úgyhogy mamim javaslatára ott hagytam. Előtte megkérdeztem Zitát,csak annyit akart, hogy majd vigyek nekik szívószálas innivalót. Úgyhogy ledöbbent fejjel, de elindultam. Az ajtó előtt álltam még pár percet,de semmi sírást nem hallottam. Lementem a harmadikról,ahonnan kaputelefonon még felcsörögtem.Mamikám megnyugtatott,hogy semmi gond, játszanak nyugodtan, majd ha valami van, akkor hívnak. Elmentem anyósért (látni kellett volna a döbbent arcát,amikor megjelentem, és a kocsiban nem volt Zita:) ) ,majd elmentünk bevásárolni.Közben egyszer hívtam mamit,de semmi gond nem volt. Amikor érte mentünk, akkor örült, pont ebédeltek Noellel. Mondta mami, hogy emlegetett minket, de nem sírt. Okos nagylány már:) Úgyhogy azóta már kétszer is előfordult, hogy amikor mi jöttünk be intézkedni,akkor hoztuk Zitát is mamimékhoz. (Amúgy az papókám kifejezett kívánsága volt, hogy minél többet legyünk ott ) Már alig várják, hogy tavasszal elkezdődjön az építkezés, mert akkor többet lehet ott majd Zita. Hiába na, fantasztikus nagyszüleim vannak:) Képzeljétek, amikor most szombaton mentem Zitáért, akkor mindketten ott ültek a gyerekekkel a földön, és csúszdát csináltak nekik bútorlapból meg fotelból. A leves alatt kikapcsolták a gázt, hogy mindketten bent lehessenek,annyira élvezték a játékoz meg az unokát illetve dédunokát. Ahogy elnéztem őket,mintha még nem is nyolcvan felé járnának... nagyon jó volt boldognak látni őket! Szombaton pedig végre találkoztunk egy kutyával, élővel!!! Eddig ez valahogy kimaradt Mancus életéből. De már régóta szó volt róla, hogy Zsanibarátnőmékhez kimegyünk, mert van kiskutyájuk. Most szombaton véghez is vittük a tervet. Hát, látni kellett volna Mancust. Fülig érő szájjal simogatta a kis bundást...meg mindenáron ment volna ki hozzá később is, olyan ürüggyel, hogy menjünk haza...cuki volt. A képek sajnos nem lettek jók, semmit nem lehet látni benne. De bízom benne, hogy hamarosan újra meghívnak minket:))) Mert most még Mancus is aránylag jó kislány maradt, legalábbis a küszöböt a helyén hagyta:) Záróraként pedig szeretettel köszöntöm a tizenhetest, és nagyon remélem, hogy végre újra végigaludhatom az éjszakákat:) Ezúttal pedig szeretettel köszöntöm az én nagylányomat,aki holnap már 26 hónapos lesz. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy most már nem is annyira számítanak a hófordulók. Nekem is csak most, hogy mentettem el a postot, jutott eszembe, hogy holnap már tizenharmadika:)