Ne vesszen a feledés homályába...

1; A fürdőben az álmennyezet egyik kockája fellazult,le akar esni. Mancus fürdik, szolgálója a fürdőajtóban ülve tévét néz. A nagyon vizes egyszer csak megszólal: ANYA! KINYÍLT A TETŐ! -Majd kezecskéit az arca két oldalára csapva kétségbeesve kérdezi tőlem: MOST MIT TEGYÜNK??? (Csak azért nem estem össze a röhögéstől,mert már a földön ültem) 2; Anyaszörny lájtosan káromkodik amiatt,hogy huszonötödjére sem sikerül valakit felhívnia. Kisasszony a szobájában játszik. Miközben ledobom a telefont az asztalra,és franciakulcstól elkezdve franciaágyig káromkodom, az alig tizenhárom kilós csöppség odajön mellém, megsimogatja a kezemet,majd így szól: ANYA,NYUGODJ MEG! NE AGGÓDJ MÁR! (És még csak két éves.Mi lesz itt később???) 3; Tacskóban vásárolunk.Megszólal,amikor az édességes polcok felé lépünk: ANYA! LEPETÉS TOJÁS IS VAN.PONT NEKEM VALÓ!!!

Manciszavak

Le tudnátok nekem fordítani pár szót? Mancus nagyon szép tisztán beszél, de mégis van,amit csak az Ő nyelvén vagy pedig kifacsarva hajlandó mondani.Ízelítő ezekből,remélem, kitaláljátok: NYUSZIFÜL :Mostanában nézünk mesét.Így ragadt szegény Tapsi Hapsira a nyuszifül MÓNI : Körmölős barátnőm tesóját Móninak hívják.Aztán mikor karácsonyra kapott 2 pónit, valahogy magától értetődően Mónizza őket.Anyamóni és babamóni BÁBI: báb NYAMM: amióta beszél, így mondja azt,ha szomjas:) POHÁROS: pohárba való innivaló. Mert ha gyümölcslé,akkor az pohárba való.Ha víz,akkor az szelepes kulacsba.A kakaó pedig cumisüvegbe.Nem mindegy nálunk,mit miből iszunk:) SZÍVÓKÁS: természetesen a szívószálas innivaló. BUNC: bukfenc Sok sikert:)

Kialudtuk magunkat

Tegnap éjjel már István sem kelt fel háromszor lezuhanyozni meg átöltözni,mert lázas és leizzadt.Nekem sem kellett ágyat húzni. Mancuska pedig a tegnapi hosszúra nyúlt délutáni alvásából kipihenten és lázmentesen ébredt. (Vagyis én keltettem fél hatkor.) Azóta senki sem lázad,senki sem haldoklik.Na jó,családunk egyetlen férfi tagja még átélten haldoklik, de szerintem már megmarad.Ő sem lázas, csak jobb neki, ha valaki sündörög körülötte. Én még éjjel ingáztam, kétóránként figyeltem tátott szájjal alvó porontyomat, de hála istennek nyolcig megállás nélkül és lázmentesen durmolt.Úgy látszik, jót tett neki a dokinénis látogatás.Ha ezen múlik, hetente egyszer kihívom:) Nagyon köszönjük a gyógypuszikat, szuperül beváltak!

Éjjel

Este Mancuska kúppal aludt el, 38,6-os lázzal. Zaklatottan aludt,éjjel fél egyig kétszer voltam nála.Fél egykor annyira forrónak éreztem, hogy felkeltettem.Megitattam,kapott kúpot meg a maradék nurofent. (2.5 ml) Majd kiültem a szobája ajtajába.Hajnali fél négyig ötpercenként mentem be, kézrátéttel és imákkal gyógyítottam. Reggel hétig aludt,de még háromszor felriadt addig.Délelőtt is 38,5 és 39 fok között császkált a láza, de más baját nem találtunk. Azért a megnyugtatásomra kihívtuk a dokit. Szerinte egy picinykét piros a torka, de nem látott mást.Kaptam receptet, de még várunk vele egy napot. Hátha. Reménykedek, hogy nem kell antibigyó. Addig homeopátiázunk meg házi gyógymódokkal kísérletezünk. Apropó házi gyógymód. Istvánom nem ment ma dolgozni,mert még szarul volt Ő is. Úgyhogy ennek az itthonlétnek az örömére reggelire mindenki fokhagymás pirítóst reggelizett. (Én még megtoldottam egy kis lilahagymával is.Hiába,nagy hagyma-fun vagyok). El tudom képzelni,milyen szagot áraszthattunk mindannyian:) Most Mancuska még mindig szunyál,hűvös a bőre.Nem akarom felkelteni, aludja ki magát. A gyógypuszikat és ránk gondolásokat köszönjük, biztos használni fog. Megszökni nem fogok, de olyan jól esett ábrándozni:) Viszont azt mindkét betegem megígérte, ha netalántán lebetegednék (nem fogok!!!!),akkor vállt vállnak vetve fognak ápolni.Azért lehet,ki kéne próbálni:)

Orvososdi

Na,egy nagyon picinyke időre letudtuk az orvosokat. Voltunk pénteken a pulmonológián. Reggel nyolcra az egyik kórháznál felvettük a rokon doktornéninket, aki intézte nekünk a protekciót. Kért időpontot, de sorszámot is kellett venni (???). Aztán fel és alá sétálgattunk a sok gethes cigány között.Mert voltunk vagy tizenöten, ebből ketten magyarok. Végig imádkoztam, hogy ne kapjunk el semmit. Röpke másfél óra várakozás után behívtak. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a röntgent.Majd át kellett menni a másik szobába, ahol vért vettek a gyermekemtől. Azt előtte el kell mondanom, hogy világ életemben irtóztam a tűtől. De nagyon. Az az eshetőség, hogy most látnom kell a csodám vérét, pánikkal töltött el. Nagyjából elmagyaráztuk Mancikának, hogy mi is fog történni vele. Mondtuk,hogy meg kell fogjuk most a kezét,ahonnan vért veszünk, mert a dokinéni kíváncsi rá. Na meg hogy egy pici szúrást, csípést fog érezni. Beleegyezett. Én ültem a széken, Mancus az ölemben.A jobb kezét Adriennünk fogta (aki nem vállalkozott rá, hogy leveszi neki a vért,mert hogy ne rá haragudjon Zizi),szemben pedig a nővérke. Szerencsénkre (merthogy Adrienn velünk volt), nem kellett elszorítani a gumicsővel a kezét, hanem Adrienn szorította el,illetve masszírozta ki a vénáját. + kémcsővel vettek tőle, keservesen. Nem nagyon akart neki folyni, sőt a legelső után majdnem bealvadt, úgyhogy még jobban megforgatta a nővérke a tűt a kezében. A legelső szúrástól majdnem a legvégéig zokogott.Vigasztalgattam, öleltem magamhoz, meséltem meg kérdezgettem tőle, de vigasztalhatatlan volt. Mikor készen lett, az egész karja tiszta vér volt. Szörnyű egy látvány. Legszívesebben elrohantam volna vele jó messzire. nagyon kevés híja volt annak, hogyne sírjak vele együtt... Vérvétel után már nagyon nyűgös volt, korán is kelt,meg már alvásidő közeledett. Amíg beszéltünk a dokival, csak kapaszkodott belém, meg halkan hajtogatta a fülembe, hogy apát akarja. Nagyon megdicsérték,hogy ügyes volt. A nővérkétől kapott egy kacsás levonót (ő választotta), aztán villámgyorsan bújt is ismét belém. A kérdésre, hogy haragszik-e a nővérkére, nemmel válaszolt. Március elejére van újabb időpontunk,akkorra lesz meg a vérvétel eredménye is. A doki szerint is visszamaradt valami a tüdőgyusziból, kapott antibigyót, aztán majd meglátjuk. Adriennel beszéltük utána, hogy a Klacidot írta fel nekünk a doki.Na most Zita ezt szedte, amikor kialakult nála a tüdőgyuszi, úgyhogy se Adri, se én nem örültünk neki, hogy ezt kellene szedni. Úgyhogy a receptet megsemmisítettük, Adri pedig írt nekünk egy három napos Sumamed kúrát. (már 2. nap nem köhögött Manci) Keddre pedig időpontot szerzett nekünk a gastrora. Folyt köv. Ma voltunk a gastron. Február 18-án kell mennünk, H2 tesztre. Erre vártunk két és fél órát. No komment. Ja, és hogy minden szupi legyen, Istvánom vasárnap belázasodott.Frankó kis influenzás tüneteket mutat.Rögtön különköltöztettem Zitától, de mintha mágnes vonzaná őket... Tegnap már hazajött munkából is délben,annyira szarul volt. Ma reggel házidoki csak náthát diagnosztizált.Valamilyen szinten megkönnyebbültem. Ma is hamarabb hazajött munkából, majd 39 fokos lázzal. Talán már holnap itthon marad. És hogy mi a bónusz? Most mértem a hisztis Zitának is lázat. 39 fok. Azt hiszem felmondok.Vagy megszököm.ELEGEM VAN!!!!!!

Tegnap

Tegnap voltunk röntgenen. Fél kilenc után értünk oda, azt mondta a nővérke, hogy kb fél órát kell várnunk. Nem gond, vittünk kekszet meg könyvet,elleszünk. Mikor tíz óra körül már az utánunk lévőket hívták,akkor már elborult az agyam. Megkérdeztem a nőt, hogy ugyan már meddig várjak egy egészséges gyerekkel a betegek közt, ha már mindenki bemegy? Csöppet sem voltam udvarias, de már untam az egészet. Szegény Zita tényleg egy angyal volt, csak a vége felé akart már mindenáron hazamenni. Miután szóltam , egy percen belül behívtak. Szólítják Zitát, felállunk (ketten voltunk), majd a nő flegmán megkérdezi, hogy csak ketten jöttünk? Mondtam, hogy igen.Erre azt mondta, az nem lesz jó, mert akkor ki fogja lefogni a gyereket.Mondtam, hogy ezt a gyereket senki sem fogja lefogni, mert Ő már okos, megérti hogy mit kell csinálni. Erre dúlva-fúlva bevezet a vetkőzőbe, majd morog, hogy majd figyeljem csak meg, hogy neki lesz igaza. Derékig levetkőztettem, majd felállítottam a röntgenágyra. Már tudta, hogy neki kell a hátát támasztani a falnak, és hogy mozdulatlanul kell maradni. Tökéletesen csinálta. Mikor az első felvétel megvolt, akkor a hárpia megeresztett egy mosolyt, hogy nagyon ügyes volt. A második felvételre az arcát neki kellett tolnia a röntgengépnek, tátott szájjal, mozdulatlanul. Ez is tökéletesen sikerült, még csak fogni sem kellett. Mikor kész lett, a nőszemély nem győzte dicsérni Zitát, hogy milyen ügyes meg okos, meg hogy Ő 20 éve dolgozik itt, de még ilyen okos és engedelmes kislányt nem látott. Rém büszke voltam Rá, de azt látnotok kellett volna, hogy Zita milyen büszke volt saját magára. Kinn a váróban a székszomszédunknak is eldicsekedett:) Tündéri volt! Amikor jó fél órára rá megkaptuk az eredményt, kaptam egy próbainfarktust. Merthogy rá van írva, hogy ödémás az orrmellék- és arcürege, illetve durva kötegezettség van a tüdején. (Az utóbbi az apja leletén is rajta van) Azt hittem, hogy nem fogok tudni továbbmenni, annyira megijedtem. Majd bepattantunk a kocsiba, leszaladtunk a dokinéninkhez. Ő megnyugtatott, hogy semmi komoly, ne aggódjak, sőt a sápadtságot is töröljem le az arcomról, mert csak megijesztem a gyereket. Ő továbbra sem hall semmi kórosat, a kötegezettség sem jelent semmi rosszat, az orra pedig majd kialakul.(Másik doki illetve a védőnő azt mondta, hogy valószínűleg a tüdőgyusziból maradt valami vissza) De azért kérjek egy időpontot a pulmonológiára. Csak az a baj ezzel, hogy 3 hétre adnak időpontot. De nem gond, nagybátyám barátnője a megyeibe orvos, úgyhogy megígérte, hogy majd Ő bevisz pénteken minket oda is (merthogy a gasztroenterológiára is Ő visz minket). Nem is tudom, mit csináltam volna nélküle. Úgyhogy most nyugizom, amennyire csak tudok, és próbálok csupa negatív leletet bevonzani. Mert sikerülni fog! Mert Zitának semmi baja nincsen!!!

Egy mondat...

...amit most még nevetve elfogadok a lánykámtól, de 20 év múlva ölök érte: ANYA!ELHAGYTAM A BUGYIMAT! (Jött ki a wcből és levette)

Egészséges?

Voltunk ma dokinál,a köhögés miatt. Mindene tökéletes, hosszan hallgatja a dokinéni, de nem hall semmi kórosat.Majd megkérdi Zitától: megmondanád nekem, hogy honnan jön a köhögésed? Erre zita a pocakjára mutat: INNEN :) Jót nevettünk, de diagnózis az nincsen. Holnap tüdő és arcüreg röntgen, biztos ami biztos alapon. Meg kaptunk beutalót gasztroenterológiára (tejcukor-tejfehérje miatt,mert nekem gyanús), meg ortopédiára is, mert még mindig annyira édesen csámpás meg lúdtalpas. (Paramami beindult) Most kelt nemrég.Ahogy csámpázik kifelé, elbotlik a küszöbben, picikét felsérti a térdét. Sír, zokog a vállamon. Majd egy perc után megtörli a pofiját és így szól: ELÉG VOLT, NEM SÍROK TOVÁBB! Tényleg abbahagyta utána:)

Összevissza bejegyzés

Annyi minden kavarog a fejemben,jó nagy katyvasz lesz belőle.De azért csak lejegyzek dolgokat,amik amúgy a feledés homályába vesznének. A kisasszony újra, vagyis jobban mondva még mindig köhög. Kisebb-nagyobb megszakításokkal már a tüdőgyurkája óta. Nem mondom, hogy nem aggódok, mert de, de azt mondják, hogy semmi okom rá. A tüdeje tiszta, más baját pedig abszolute nem látok. Vagyis de.30 perce próbál elaludni, de nem tud. Minden percben füligvigyorral az arcán kijelenti, hogy ANYUKÁM! FELKELTEM! Ilyenkor újra bemegyek,elmagyarázom,hogy aki nem aludt,az nem is kelhet fel. Most járunk a tizenhatodik besétálásnál, türelmem már nincs... talán újra beválik, ha leordítom a fejéről a hajat.Utána el szokott aludni... Amúgy imádni való kis mormota lett belőle. Úgy látszik, 2 év 2 hónapnak kell eltelnie, hogy ezt kijelenthessem. Pedig születésétől ebben reménykedtem... Talán pár hónapja van az, hogy nem ébred éjszaka, hanem 9 órát szunnyad. Nagy szó volt, ha akár 30 perccel is többet aludt. Most meg van, hogy az apja ébreszti fél kilenckor,amikor megy melóba. Este 9 után tesszük le aludni, hamarabb semmi esélyünk rá. Viszont most így megváltozott a szobatisztasága is. Mivel 11- 12 órát alszik éjszaka, így gyakrabban előferdül, hogy az éjszakára felhúzott bugyipelusban akad egy kis pisi. Tényleg nem sok, mert ébredés utánra tartogatja, de azért csak becsorog. Így most pár napig bugyipelusozunk, aztán kipróbálom anélkül. Csak egy a gond ezzel. Most jön egy foga, emiatt éjjel egyszer fel szokott sírni.Viszont nem vihetem ki pisilni (megpróbáltam), mert akkor még nagyobb balhét csap. Egész egyszerűen csak akkor pisil és megy a wcre,amikor neki kell. Úgyhogy ezzel vagyunk a teljes szobatisztaságtól távol. Mostanában sokat kell mennem.A házzal kapcsolatban. Zitát pedig nem szoktam vinni, bármennyire is tudom, hogy semmi baj nem lenne vele. Viszont addig,amíg nem heveri ki teljesen ezt a köhögést, addig nagy társaságba nem megyünk. De nem is ezt akartam írni. Hanem azt, hogy így gyakrabban kell leadnunk őnagyságát. Van az,amikor anyóssal marad itthon. Ez ugyebár már régóta van, nem zavarja, sőt, már volt, hogy aludt délben,amikor hazaértem. De volt olyan pár hete, hogy anyóssal ketten mentünk tüdőszűrőre. Aztán anyós még ment másik dokihoz,addig kint vártunk a kórház előtt. Akkor volt az, hogy bekakált.(bugyipelusba). Viszont nem hagyhattam abban,meg nem is akart benne maradni, úgyhogy pár utcányira laknak a nagyszüleim, felmentünk hozzájuk. Tisztába rakás után nem akart jönni, még játszani akart Noellel.(Mamáéknál laknak, a nagybátyám gyereke, 6 hónappal idősebb Zitánál). Viszont én nem akartam,hogy anyós aggódjon, siettem volna vissza. De csak nem akart jönni a makacs kölyök. Úgyhogy mamim javaslatára ott hagytam. Előtte megkérdeztem Zitát,csak annyit akart, hogy majd vigyek nekik szívószálas innivalót. Úgyhogy ledöbbent fejjel, de elindultam. Az ajtó előtt álltam még pár percet,de semmi sírást nem hallottam. Lementem a harmadikról,ahonnan kaputelefonon még felcsörögtem.Mamikám megnyugtatott,hogy semmi gond, játszanak nyugodtan, majd ha valami van, akkor hívnak. Elmentem anyósért (látni kellett volna a döbbent arcát,amikor megjelentem, és a kocsiban nem volt Zita:) ) ,majd elmentünk bevásárolni.Közben egyszer hívtam mamit,de semmi gond nem volt. Amikor érte mentünk, akkor örült, pont ebédeltek Noellel. Mondta mami, hogy emlegetett minket, de nem sírt. Okos nagylány már:) Úgyhogy azóta már kétszer is előfordult, hogy amikor mi jöttünk be intézkedni,akkor hoztuk Zitát is mamimékhoz. (Amúgy az papókám kifejezett kívánsága volt, hogy minél többet legyünk ott ) Már alig várják, hogy tavasszal elkezdődjön az építkezés, mert akkor többet lehet ott majd Zita. Hiába na, fantasztikus nagyszüleim vannak:) Képzeljétek, amikor most szombaton mentem Zitáért, akkor mindketten ott ültek a gyerekekkel a földön, és csúszdát csináltak nekik bútorlapból meg fotelból. A leves alatt kikapcsolták a gázt, hogy mindketten bent lehessenek,annyira élvezték a játékoz meg az unokát illetve dédunokát. Ahogy elnéztem őket,mintha még nem is nyolcvan felé járnának... nagyon jó volt boldognak látni őket! Szombaton pedig végre találkoztunk egy kutyával, élővel!!! Eddig ez valahogy kimaradt Mancus életéből. De már régóta szó volt róla, hogy Zsanibarátnőmékhez kimegyünk, mert van kiskutyájuk. Most szombaton véghez is vittük a tervet. Hát, látni kellett volna Mancust. Fülig érő szájjal simogatta a kis bundást...meg mindenáron ment volna ki hozzá később is, olyan ürüggyel, hogy menjünk haza...cuki volt. A képek sajnos nem lettek jók, semmit nem lehet látni benne. De bízom benne, hogy hamarosan újra meghívnak minket:))) Mert most még Mancus is aránylag jó kislány maradt, legalábbis a küszöböt a helyén hagyta:) Záróraként pedig szeretettel köszöntöm a tizenhetest, és nagyon remélem, hogy végre újra végigaludhatom az éjszakákat:) Ezúttal pedig szeretettel köszöntöm az én nagylányomat,aki holnap már 26 hónapos lesz. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy most már nem is annyira számítanak a hófordulók. Nekem is csak most, hogy mentettem el a postot, jutott eszembe, hogy holnap már tizenharmadika:)

ZitaDuma

1; Megyünk a védőnénikhez délelőtt szánkóval (Ki akarom lövetni a fülem,és ők megcsinálják) .Útközben a havas úton falevelek vannak.Zita megáll felette,nézi,majd elkezd számolni: EGY,KETTŐ,HÁROM,NÉGY....kis szünet.....AFRANCCC,SOK VAN,NEM TUDOM MEGSZÁMOLNI! (igen tudom,hogy meg kéne tanulnom szépen beszélni:)) 2; Húzzuk együtt a szánkót,szomszéd néni jön velünk szembe.Megkérdi Zitától,hogy felülhet-e a szánkóra. Zita rázza a fejét,nem szól.Majd a szomszédnéni nem csügged: sebaj,majd jön egy kisveréb és ráül.Zita kihúzza magát,majd így kioktatós hangsúllyal így szól: A MADARAK NEM SZÁNKÓZNAK!MADARAKNAK MOST ADTUNK ENNI,ÚGYHOGY ESZNEK NÁLUNK A DIÓFÁN! Szomszédnéni leesett állal áll,Zita pedig továbbsétál,miután a jó 70 évvel idősebb néninek szépen elmagyarázta a dolgokat:) 3; A védőnők mindenáron meg akarják mérni Mancust,Ő pedig természetesen beleegyezik,közben pedig dícsérteti magát.Énekel, ki akar menni pisilni, satöbbi. Megmérjük,én leesett állal állok a mérleg mellett, ami 13 kilót mutat. (November elején 11,84 volt.Centire csak felet nőtt,91,5 cm) Zita mindebből nem vesz észre semmit.Nézi a kijelzőt,felkel a mérlegről,kecsesen körbefordul csupaszon és így szól: MÁR MEGINT SZÉP VAGYOK! Erre semmit nem mondhatok,igaza van!

Kerge

Úgy látszik,a tegnapi napfogyatkozás igen csak hatással volt a lánykára. Tiszta kerge volt egész nap. Nyüszögésben világcsúcsot alkotott.Mondjuk ebben benne van a tizenhetese is. Fel van dagadva,kb 3 milliméteren szét van már repedve,csüng az ínye meg a genny belőle. Kenem neki (Jobban mondva Ő saját magának), de ennyi.Fogat mosni szerintem ezért nem akar,könyörögni kell neki. Miután megesküszöm neki 66-szor,hogy nem érek a fájóshoz,utána engedi csak,de akkor is fogja a kezem. Mekkora változás ez azzal szemben,hogy eddig azért könyörögtem,hogy egy nap ne hússzor mossunk fogat. Változnak az idők... Tegnap írni akartam még, hogy a szobatisztasággal is nagyon jól állunk. Már a délihez sincs pelus lassan 2 hete,és egyszer sem volt baleset. Az estit még nem akarom elhagyni,pedig az is száraz szokott lenni reggel.Csak van egy kis fóbiája a gyereknek. Ha megemlítem,hogy menni kellene alvás előtt wc-re,akkor üvölt,hogy nem kell pisilni. És nem is pisil.Már fenyegettem,zsaroltam,könyörögtem,de semmi. Úgyhogy inkább hagyom.Inkább elhasználunk még egy csomag pelust,csak ne sírjon.Mert azt az egyet nem bírom elviselni. Tegnap délután felkelt Mancus,nézte a mesét (ébredés után még lustizik egy keveset,és azt Shrekkel,Verdával vagy Kacsamesékkel tölti). Utána kijött, majd el kezdett sírni.Hiába kérdeztem,hogy mi a baj,nem válaszolt.Csak kapaszkodott belém és sírt.Én ringattam,énekeltem,arra kezdett megnyugodni.Aztán újra kezdte,majd bónuszként lepisilt. De nem csak pár csepp,hanem úsztunk.Szegénykém utána még jobban bőgött. Aztán végre abbamaradt, majd 2 perc múlva már úgy röhögött,mintha semmi sem történt volna előtte.Hiába na, még 2 év után is tud meglepetést okozni... Zárásként pedig egy kis Manciduma: Szokott minket kiküldeni a szobájából,merthogy mondja,hogy ez az én szobám.Mondja az apjának,hogy menj ki innen,menj a szobádba.Majd megfogja a kezét és áthúzza a hálónkba. Aztán engem is kézen fog,mondja hogy menjek a szobámba.Mivel mondtam neki,hogy nincs több szoba a házban,ezért gyengeelméjű édesanyját pedig kihúzza...a konyhába.Köszi...Apja lánya.

Megkésett BUÉK

Megkésve,de nem feledve kívánok mindenkinek boldogabb új évet! Sajnos nem volt netem,majd egy gyötrően hosszú hétig:) El sem hinném,mennyire a szívemhez nőtt már. Merthogy Mancus alvási idejében én netezni szoktam.Mert az jár nekem.Most meg mást kellett csinálnom! De legalább rendbe lett rakva a fényképalbumunk,kiválogattam és összeforgattam tízezer fényképet,sőt,filmet is néztem. Szép,nyugis,punnyadással töltött ünnepeink voltak. Szilveszterkor bulizni voltunk,hármasban.Merthogy az elsőszülöttünk is annyira erős tagja a csapatunknak,hogy fel sem merült bennünk,hogy nélküle menjünk. (Na jó,felmerült.De nem akartam a nagymamival éjszakáztatni a gyerekemet.Mert Ő az enyém.Mert csak) Este fél tíz után értünk haza,nagyon jól éreztük magunkat.Egy óra múlva pedig békésen húztuk a lóbőrt mindannyian. Az ünnep első napján semmit sem csináltunk,de az tökéletes volt.Hiányzott már,hogy csak hármasban legyünk itthon. Manciki rengeteget fejlődött mostanában.Szép kerek mondatokat használ,egymás után többet is. A kedvencem a rohangálásos.Az úgy zajlik, hogy Mancus fut elől,az apja meg utána.Gyerekszobában megkerülik a trambulint, a nappalin átviharzanak egy gyors SZIAANYA-val, majd a nappali végében lévő kerek szőnyeget megkerülve vissza a gyerekszobába.Majd újra.Meg újra. Minimum harmincszor.Vagy legalábbis addig,amíg az apja el nem fárad.Merthogy DuracellManci nem fárad. Mindeközben rohan,és mondja és mondja és mondja.Haláli! ELROHANUNK ANYA MELLET!SZIA ANYA!APA IS KÖSZÖN,SZÉPEN! KERÜLJÜK A SZŐNYEGET.NE MARADJ LE APA,SIESS MÁR.MARHA LASSÚ VAGY!(ekkor kezdek diszkréten röhögni)GYORSAN,MERT VESZTENI FOGSZ!AKKOR TE MOSOGATSZ A HALAKKAL!VAGY MAJD BESZÉLÜNK MATUKÁVAL,ÉS KIHÚZ A BAJBÓL! SIESS MÁR,NE BÚJJ EL!ÚGYIS MEGTALÁLLAK!ANYA,HOVA BÚJT APA? MEGTALÁLTALAK.LÁTOD,MONDTAM.JÓ KISFIÚ VAGY.NA MÉG EGY KÖRT.KÖSZÖNJ ANYÁNAK.SZIA ANYA. És mindezt gyorsan,futás közben.Imádom:) ha ketten kergetőzünk vagy birkózunk,akkor viccesen büdös kölyöknek szoktam hívni.Ilyenkor tudja,hogy nagy kacagásos lesz a buli,és már előre vigyorog. Tegnapi történet: István meg Zita játszanak a szobában,tologatják az autókat.De már Zitának izzik a segge,nem bír ülni.Bírkózni akar.Megtámadja az apját,majd elkezdi puszilgatni a nyakát,meg csikizni a hónaalját (merthogy mi így szoktuk).Majd amikor az apja megadja magát,akkor így szól: MEGVAGY TE BÜDÖS KÖLYÖK,ELKAPTALAK,NEM MENEKÜLSZ! (na ekkor már rettentően röhögtünk) Mindeközben volt egy jó kis megfázásunk,mindannyiunknak.István kezdte,majd Manci folytatta.Dokinál nem voltunk,mert nem komoly.Bár engem a nagytesóm barátnője eléggé lehordott,mert valószínűleg tüdőgyuszit hordtam el orvosi felügyelet nélkül.De már jobb,szerintem megmaradok. Ja,meg annyi,hogy elsején megfogadtam,hogy többet foglalkozok anyámékkal.Majd sms-t váltottunk,majd kaptam egy nagyon durva sms-t.Felhívtam őket,kiderült,anyám élettársa küldte.Kihangosította,ahogy elmondtam mindenféle mocsok szemétládának.Majd leraktam a telefont,mert anyám őt védte.Ennyit arról,hogy jó kislánya akartam lenni a kevésbé jó anyámnak.Ezt is megoldotta... Majd jövök,úgy is annyi mindenről szeretnék írni.Az új évi fogadalmam,ami nincs,erről szól.Hogy többet írok majd Mancus naplójába.