Nem péntek,de 13-a.

Mint utólag kiderült, 10 éve vezetek autót. Hogy honnan derült ki? Egy rendőr világosított fel. Kemény 5000 forintért...Ugyanis tudtátok ti azt, hogy a jogosítványotokon kétféle dátum szerepel? Az elején, a fénykép mellett a jogosítvány kártyájának a lejárata, ami az én esetemben 2013.05 hó. Tehát, okos kis szőke buksimmal én naivan azt hittem, hogy még ráérek. Na nem. Ugyanis a hátoldalon, (amit ugyebár fehér ember nem néz...) szerepel egy másik dátum is, ami véletlenül sem egyezik meg az előző oldalon találttal. Ugyanis az jelen esetben 2013.01.23-án lejárt. Úgyhogy "kedves kis aranyos rendőrbácsi" megbüntetett. Nem törődött azzal, hogy a gyerekem, aki bepánikolt a feszültségemet látva,a hátsó ülésen zokogott, illetve azon ígéretemmel, hogy mivel a házunktól 500 méterre vagyunk, hazamegyek, és reggel első dolgom lesz megcsináltatni. Nem, a rend zord őrének szüksége volt a pénzre.Úgyhogy nekünk a szerencsés 13-ánk így zárult...
Másnap persze 13 ezer röpke forintért megcsináltuk a jogsimat (meg a személyimet is, mert májusban az is lejárt volna).
Úgyhogy a drága gyermekem hófordulója most sok mindenről nevezetes lett :) Lett új pápánk, aki az apukám szép nevét adta magának, és megszületett egy kishugi is, akinek a születési napját már jóelőre eltaláltam, vagyis az anyukával együtt :)

Szevasz Gyula!!!

Hááát, az úgy kezdődött, hogy a családban én vagyok a leggyengébb láncszem mostanában. Úgyhogy én kisebb-nagyobb megszakításokkal betegeskedek. Orrfolyós-tüsszögős-nyafogós bacik, de hát ugye f@sza gyerek vagyok én, orvoshoz minek. (a terhességet-szülést kizárva,nem is voltam jóóóó pár éve) Aztán meggyógyultam, de maradt egy frankó kis ugatós köhécs.Ami később fullasztós lett.Most pedig már annyira, hogy nem tudok elaludni, hamarosan a lakásból is kizárnak,mert felugatok mindenkit.Reggel pedig hazafelé jövet még a kocsival is félre kellett állni, mert féltem,hogy behajtok az árokba egy ilyen fulldozás során.Úgyhogy dokinál voltam! Igen,Én :) Volt egy tüdőgyulám (természetesen lábon kihordott), úgyhogy most antibigyó meg köptető tulajdonos lettem :) De remélem,most már aludni is fogok tudni :)

A gyógyító tavasz

Mára már bebizonyosodott, hogy a fény gyermeke vagyok. Ugyanis, az eltelt 31 (Jézusom...)évem alatt én szinte mindig csak télen vagyok beteg. Most is. Amint kisütött a nap, elmúlt a köhögés, a takonykór,minden. És úgy néz ki, Zizi is ilyen lett. Az elmúlt héten itthon tartottam, mert pénteken folyós orral és üreginyuszi szemekkel hoztam haza. Jobban  mondva, amint kiértünk a napra, elmúlt minden baja. Aztán éjjel szenvedett egy kicsi, tele volt az orra, de ez nappalra elmúlt mindig.Úgyhogy kivettem neki egy hét szabit, ami az is indokolt, hogy a Sajó az újfent kiöntött, és körbe kell járnunk. (az ovi alapból 10 km, most majdnem 20)
Itthon voltunk, meg Liliéknél, meg az udvaron állandóan. Nagyon kellett már nekünk a jó idő! Szombaton pedig elkezdtük újra a házat, jobban mondva az üzletet. Megcsináltuk az ablakok ajtók helyét, már csak a szakembert várjuk,aki beépíti nekünk.Jövő hét végén pedig elkezdjük a belső munkálatokat is, felhúzzuk a vendég mosdót, gipszkartonozunk, járólapozunk. Egyre csak keringenek az ötletek a fejemben, hogy milyen is legyen a vége, mennyire legyen modern,színes, vagy inkább visszafogott, kuckós. Én inkább az utóbbi felé hajlok, de pontos ötletem még nincs. Akinek van jó ötlete, azt szívesen várom :)
Aztán majd jövök a képekkel is. Szép tavaszt mindenkinek!!!

Mesék és állatok

Nálunk mostanában egyre több mese megy. Persze cenzúrázott, na meg a favoritok még mindig mehetnének éjjel-nappal megállás nélkül. Még mindig az állatos mesék mennek, a Verdákat pedig legalább egy fél éve nem néztük!!! Azért ez haladás,mert másfél évig a két része ki nem szakadt a dvdből. Általában a szobájában nézi, de ha apa még nem ér haza, akkor a nappaliban lévő nagytévé a nyerő. Ilyenkor pendrive-ról néz meséket, amiket cserélgetek. Bár már hónapok óta nem nyúltam ehhez sem hozzá, mert a kedvencek vannak rajta. Ilyen a Bogyó és Babóca, A Barbie és a hercegnőképző (megnézni csak és kizárólag kopogós cipőben és hercegnő ruhában lehet...), A Madagaszkár pingvinjei, A madagaszkár mindhárom része, Goofy, Aranyhaj, Csingiling. (Bevallom, puskáznom kellett :)
Ilyenkor leül, pucoválok valami gyümölcsöt, és nézi. Fotelban fekve, szőnyegen fekve, feje alatt a lába, puff alatt fekve, illetve egyéb kicsavart pózokban. Ez megy 10-15 percig, aztán jönnek mellé a játékok, és játszik is közben. Úgyhogy moziba sem mostanában fogunk menni, hiába is szeretné, mert nem bírna végigülni szerintem egy mozifilmet :)
Aztán a másik, amiről írni akartam, az az állatszeretet. Bármilyen, bármekkora. A cicáink közül a kicsi vörös-fehér a kedvenc, mert ha meglátja Zitát, akkor úgy bír bújni meg törleszkedni hozzá, higy akár fel is borítja a gyereket,ha nem vigyáz. A kistesója a cicának még ősszel eltűnt, Zizz azóta is emlegeti,hiányzik neki. Bár valamelyik nap láttuk itt a házunknál, de nem jön ide hozzánk már :( Valaki befogta, és jó helye lehet,mert kis duci.Úgyhogy legalább megnyugodtunk, hogy nincsen semmi baja.
A szomszédunkban,pár házzal odébb van egy egy éves vizslalány, aki imádja Zizit, együtt rohangálnak a kapunál, szeretgeti Zita, Lady pedig olyankor mozdulatlanul, csukott szemmel, szinte kéjesen élvezi a pillanatokat. Hihetetlen, mennyire figyel rá a kutya, nehogy egy hirtelen mozdulattal megijessze,vagy megkarmolja. Még pacsit is úgy ad,olyan óvatosan, hogy még a gazdija is megcsodálta :)  Úgyhogy már eldöntött tény, ha Barcikára költözünk, akkor kutyusunk lesz. Vagy egy golden retriver, vagy vizsla, labrador...Mindenképp nagyobb testű, szeretni való barátot szeretnénk.
Aztán persze az állatok körébe tartoznak a lovak, amiket mindig megnézünk, és tavasszal végre lovagolni is eljárunk majd.Meg az összes tanyasi állat.
Úgyhogy mikor tegnap a barátnőmnél megláttam a gyűjthető tanyasi állatokat, pillanatnyi gondolkodás után megvettem. Persze veszteni nem vesztettünk vele semmit, 390 ft, van benne könyv, egy malac,meg egy boci. Úgyhogy most gondolkozom,megrendeljem-e. Ugyanis 2000 ft lesz, kéthetente jön. És tíznél biztosan több lesz benne. Úgyhogy most keresgélek, hátha találok valahol egy készletet, ahol kompletten megvehetném, olcsóbban ezeket az állatokat.Ugyanis Zizi ezekkel aludt, ezzel kelt, és imádja. Úgyhogy errefelé gondolkozunk most a névnapjára majd :)

Itt a farsang...

Sőt,már el is múlt. Mint azt tudjátok, a mi ovink kicsi. 4 csoport van összesen, kicsi a tornaterem is. Viszont számunkra a legjobb,és ez a lényeg. Na szóval, zárt farsang volt ismét. Kiscicám kiscicának öltözött be, Lili barátném jóvoltából. Ugyanis kisasszony mi más, mint hercegnő szeretett volna lenni. De nem ám sima fidres-fodros ruciban, hanem földig érő,rózsaszín,uszályos nyalánkságot képzelt el magának. Anyukáék pedig meghajlottak volna a gyermek szava előtt.Hetekkel ezelőtt elkezdtem keresgélni, de a megadott paraméterekkel rendelkező csodát sehol nem találtunk. Aztán jött Lili, aki egyetlen fotóval felcsigázta a kisasszonyt. Apuka miatt két hétig csak álom volt, majd valóság lett a cicajelmez. Kincs felvette, és olyan boldogságot láttam az arcán, amit el sem képzeltem volna.Már visszaszámoltunk a jelmezbálig, naponta meglestük a szekrényben felakasztott jelmezt. Volt egy főpróbánk is, ahol én, a tudatlan anyuka FEKETE orrot és bajuszt festettem a csemetének, aki ezt kikérte magának, merthogy a cicáknak rózsaszín orra van. És tényleg!!! Kimentem, összefogdostam mindhárom cicánkat,és tényleg rózsaszín orrot kellett a nagy napra kencézni. Aztán eljött a péntek, amikor is teljes menetfelszerelésben, egy rosszalkodó autóval a nyakunkban, két tálca sürgős sütivel *, egy mikróval **,illetve teljes családi létszámban bevittük a csemetét. Átöltözött, aztán úgy otthagyott minket, mint Szent Pál ... Se puszi, se nem semmi. De nem bántuk, mert annyira boldog volt, és életünkben először (és remélem utoljára) hagyta el a mondat a szánkat: Ne játssz a farkaddal !!! :)
(Képzeljétek, a kilenc kislányból 6 volt hercegnő :))
Aztán elrohantunk cédét írni, Shakira,Gangnam styl,meg hasonlók volt a cél... Visszarohantunk, gyereket kirángattuk a csoportból, hogy egy fényképet kattintsunk legalább róla.Aztán még megfésültem az óvodavezetőt, a meghívott együttesnek segítettünk kipakolni, aztán hazamentünk. Kipihentük az előző nap dorbézolását, amikor is a szerelmesek napja címszóval két jó pasival tölthettem az estét :) Az egyik a párom, a másik pedig Bruce Willis volt :) Nekem tetszett a film, bár szomorú voltam a végén, mert nem hiszem, hogy láthatjuk többet a sármos mosolyt egy új filmben...
*előtte való nap szólt az óvónéni, hogy édes sütit senki sem készített a csoportbulira, így szokás szerint nagymamit riadóztattuk, aki isteni fincsi hólabdát és kókuszkockát rittyentett a bulizóknak, amíg én kibabáztam magam a gyönyörű szép Abigéllel és fáradt szemű anyukájával :)
 ** bedöglött az ovi mikrója, de pénz az nincs a javításra, így apuka ismét felajánlott egyet

Hózik

Ismét itt a hó. Én szeretem, nincsen is vele semmi bajom, amíg idebenn,a jó melegből szemlélhetem a szép hóesést. Na mármost,akinek van egy 4 éves csemetéje, az nem nagyon tudja a melegből szemlélni a havat. Úgyhogy megyünk. Mivel barcikán is esik, így oda. Havat lapátolni.Nesze neked sarki ház. 55 méternyi járda, plussz a benti. Ráadásként Mancika segítő közreműködésével :) Úgyhogy szerintem ma inkább önként megyek havazni egyedül, Istvánom meg a csemetét szánkóztassa csak addig nyugodtan. Itthon még szerencsém van, mert após akaratos, így itthon Ő lapátol. De nem ám ímmel-ámmal. Volt olyan év, hogy az udvarunkon (pedig dupla telek) csak hátul,a kertben volt hó. Állandóan próbálunk beszélni vele, hogy gyerek van itthon, nem kell ennyire ellapátolni, de hiába. Őszerinte nem lehet a garázsból kiállni, meg nehogy már havas kerékkel álljak be a garázsba...tiszta nem normális néha az öreg...na de mindegy,Ő ilyen,így kell elfogadni. Lassan megyek, felkeltem a családomat, aztán megyünk is. Hólapátolás után meg barátnőméknél vacsizunk.Pár hete kötelezővé tettünk heti egy találkát, mert ritkán látjuk egymást. Múlt hét nálam volt.Most Andikámnál. Már alig várom,jó lesz traccsolni megint . AMúgy ez egy elég nyögvenyelős bejegyzés, nem nagyon fog az ihlet rajtam. Pedig oké minden, már teljesen meggyógyultam pár napja, hála Istennek, senki sem beteg nálunk.Csak lusták vagyunk :) Na szép havat mindenkinek!!!

Lefújtuk a vadászt...

Na az úúúúúgy volt, hogy január 20-án befeküdt a barátosném a kórházba. Aztán éjjel jött is az sms, hogy a rég várt Csodalány hipp-hopp,és megszületett :) Öröm és boldogság, komolyan mondom nektek gyerekek, én Zizi születésénél sem zokogtam így, mint mikor Zsanikámmal beszéltem másnap telefonon :) Aztán kedden babalátogattam, csodásak voltak mindketten. Aztán szépen lassan eltelt a hét. A vasárnapot hajmosó vásárlásával töltöttük, jelentem,megvan az üzletem legelső berendezése :D Aztán sikeresen lerobbantam a lábamról, volt, hogy csak annyi időre vertem magamba lelket, hogy a gyermekemért ellejtsek az oviba. (szerencsém van, átszerveztük a napunkat, reggelente apuka viszi csemetéjét, így napi egy oda-vissza úttal könnyebb nekünk) Megfáztam nagyon, és mivel a leggyengébb láncszem a szülés óta én vagyok, így ki is húztam vele jó sokáig. Istvánom valamelyik nap a vadászt is ki akarta hívni, hogy kilövessen,ne szenvedjek tovább :) Aztán természetesen átrágta magát a dolgon, és mertmivel szar lenne egyedülálló apának lennie, így maradhattam.Na meg jobban is szeret engem annál :) Úgyhogy mára már csak az orrom-arcom van szarul, konkrétan szerintem lerakódhatott benne valami betonszerű anyag,ami nem hajlandó sehogysenem távozni a drága szép szervezetemből. Pedig aztán küzdök érte ezerrel. Úgyhogy lassacskán újra felveszem a fonalat, már ha életben maradok :) (Ja, közben voltam dokibácsinál, kettőnél is, minden maradhat a helyén :) )