Dódozsunk...dódozsunk...

Kisasszony szerint is:) Vasárnap reggel kilenckor már kint voltunk a háznál. Együtt gyerekestől. Míg mi sövényt metszettünk (mármint én, nem is érzem a kezem), István meg pincét szivattyúzott, addig egy szem féltett leánygyermekünk hat köbméternyi sódert tett a földdel egyenlővé. Először csak lájtosan homokozgatott, szigorúan csak lapáttal és gereblyével hozzányúlva. Majd miután csekély kitérőt tett sövénynyírás ügyben (azaz két ujjával csipkedte a sövény bimbóit és leveleit), aztán már kézzel is illette a sódert. Addig szigorúan csak guggolva, állva játszó gyermekem (akit ugye rettentően féltünk mindenféle miazmáktól meg kosztól) egyszer csak gondolt egyet,és lecsüccsent a sóderkupac aljába. (ekkor már nem csak félszemmel figyeltük, hanem alattomban leskelődtek utána a szülők) Miután senki nem szólt rá tiltólag (vastag gatya volt rajta,meg meleg is volt) csuklóig merítkezett a finom lágy anyagba. Kis idő elteltével pedig, felszabadulván a szülői nyomás alól (miután családi kupaktanácsunk egyetértőleg úgy döntött, hogy semmi baja nem eshet egy szem csemeténknek,max koszos lesz) már vígan, kacagva ugrált először csak a domb alján, majd felmerészkedvén, a tetején is. Aztán mindketten leraktunk mindenféle munkával kapcsolatos dolgot, és hosszú percekig csak Zitát néztük. Ugrált, hempergőzött, hasalt, majd kifeküdt a domb tetejére napozni, majd csúszkált lefelé rajta. Hihetetlenül jól érezte magát, én pedig szinte teljesen elfeledkeztem arról a tényről, hogy gyermekemen hófehér polárpulcsi van.  A nagy kupac sódert délután kettőre teljesen laposra játszotta,  viszont közben egyszer sem kellett rászólni, nagyon jól érezte magát. Noel apukája már nem annyira,aki kijött hozzánk, gyermeke  pedig vakító világoskék nike melegítőben csatlakozott a szeleburdi kiasszonyhoz. Otthon az első utunk a fürdőbe vezetett, a cipőjéből két marék sódert öntöttünk ki, majd teljesen levetkőztetve a ruhájából két lapátnyit. Fürdés után bevert egy nagy tányér tuningolt levest, majd röpke szokásos két órás alvását megduplázta:)
Amúgy tegnap óta biciklizek, hadd nem mondjam el, mennyire fáj a fenekem. Hiába na, nem szokta a paraszt a szántást. Ma délelőtt sírva ültem fel rá, annyira nem szeretek ülni, viszont a személyi edzőm miatt muszáj volt. Fennhangon üvöltözve vezényelt, merre tekerjek, és hogy GYORSABBAN ANYA, HADD LOBOGJON A HAJUNK!!! Hiába magyaráztam neki, hogy egy, neki nem lobog, mert rövid és sapka is van rajta, kettő, anya tegnap 3 órát ült fodrásznál szép haj miatt (ébredés után csak nézett,majd lassan megsímogatott és így szólt:NAGYON SZÉP VAGY ANYUKÁM!!!), de az edző az konok, így tekernem kell. Imád mögöttem ülni, navigál és mutogat, na meg mindent kommentál. Ma a fél falu rajtunk röhögött, mert hallott egy kakast kukorékolni, és így ő is kukorékolt. Majd vezényelt: ANYA,TE IS PRÓBÁLD MEG, KUKORÉKOLJÁL, ÍGY:KUKURÍKÚÚÚÚÚÚÚÚ. Úgyhogy elcsigázott anyja rótta a köröket a faluban teljes erőből,lógó nyelvvel, fennhangon kukorékolva. Most azon gondolkozok, hogy ha lefogytam,akkor is ennyire nehéz lesz-e, merthogy a hátsó nehezék az ugyebár csak nőni fog,fogyni nem.Kicsiny falunk pedig tele van dombocskákkal, amire először is fel kell tekerni, csak aztán lehet gyorsan leszáguldani.
Amúgy minden oké nálunk, Istvánomnak fantasztikusan sikerült a foghúzás, egyszer sem kellett fájdalomcsillapítót bevenni utána. Most hétvégén disznót vágunk, gyermekem addig lelencbe lesz rakva a dédszüleihez és Noelhez. Ezen a héten még egyszer fogunk edzeni, egy kamionnyi téglával meg kúpcseréppel, és tudom, hogy hülye vagyok, mert várom. Igaz, hogy izomlázam van meg minden, de már érezhetőbben könnyebben férek bele a nadrágomba:)

Ma...

..voltunk délelőtt a fogdokinál. Komolyan mondom, ha több foga lenne az emberemnek, én teljesen megőszülnék. Már tegnap este is csak azért lehetett elviselni, mert barátokat hívtam és eltereltük együtt a figyelmét. De ma délelőtt már minden baja volt. Fél kilenckor megkérdezte, hogy miért nem vagyok még elkészülve...holott 11-re volt időpontunk, és kocsival egy fél óra alatt ott vagyunk...tiszta stressz volt.Még nem volt tíz,amikor el kellett indulnunk. Nem sokkal tíz után már ott voltunk. Az út odafelé katasztrófa.Nem szól semmit, csak szorítja a kezem, és egyre jobban felstresszeli magát. Ott szerencsére nem kellett sokat várni, már mehetett is be. Beinjekciózták, kapott két injekciós tűvel, hat helyre. Aztán vártunk. Bár nem sokat,mert 10 perc után be is hívták. Még láttam rajta, hogy elsápad, mert azt hitte,hogy nincs elzsibbadva. Aztán csak azt hallottam,ahogy kalapálnak neki. Hosszú-hosszú másodperceken keresztül csak a véső hangját hallottam. Ekkor már nekem is hányingerem volt, rettegtem érte. Majd pár perc után kinn is volt. Kettőt húztak neki, jobb fent (ahol most jön Mancus utolsóelőttije, álmatlan éjszakákat okozva) Véres volt a szája széle, de ahhoz képest mosolygott. Azt mondta, semmit nem érzett.Sőt, a jó hír, nem is szakadt át a csonthártya, így a varrást is megúszta! Majd húsvét után kell menni. (pont a szülinapján...) Azt hiszem, senkinek nem kívánom, hogy lássa ennyire félni azt az embert,akit ennyire szeret. Komolyan mondom, minden további nélkül bevállalnám helyette. Csak ne lássam soha többet ennyire félni...
De legalább már látjuk a fényt az alagút végén.  Szerintem következő alkalommal kihúzza a maradék rosszat, aztán már csak tömés-pótlás lesz. Az már rutinból megy majd:)

Mindennapok

Mancika kezd megjavulni. Kevesebbet hisztizik, illetve jobban meg lehet vele beszélni a  dolgokat. Persze vannak még földönfetrengős hisztik, de már kezelhetőbb. Szeretünk kirándulni. Ha tehetné. állandóan menne valahová. Én meg szeretek vele menni, mert olyankor egy pici hiszti sincsen. (esetleg akkor, ha nem akar hazajönni.)
Ma délelőtt is kint voltunk a Sajóparton. Ha nem megyünk sehová, akkor ez a délelőtti program. Hallatjuk a madarakat, a folyó sodrását, kavicsot és letört ágakat hajingálunk bele. Illetve virágot szedünk. Én személy szerint jobban szeretem őket élőben csodálni, de hát Zita hozni akar mindig haza belőle. Úgyhogy pitypang, boglár, egyéb réti virágok mostanában mindig van az asztalunkon.  Szeretek fényképet készíteni róla, ahogy ül a fűben, néz egy hangyát, és mesél. Nem tudom, de néha olyan érzésem van, mintha azt mesélni, amit az ezelőtti életében élt meg. Ott vannak tündérek, akik szeretik az állatokat, meg segítenek nekik. Erről nagyon sokat mesél . Én meg imádom hallgatni.
Kérdez állandóan, kiapadhatatlan a tudásszomja. Nekem meg csak utána kell néznem annak, amit nem tudok:) Legszívesebben mindenhova vinnék internetet, annyit kérdez.
Apának újabb műtéte lesz szombaton. Az egyik felső bölcsesség fogát húzza neki a doki. Sajnos pont olyan helyen van, hogyha kihúzza,akkor valószínűleg nem lesz semmi,ami elválassza a szájüregét az orrüregétől, így hát húzás után össze kell majd varrni. Szegénykém, még jobban retteg , mint a múltkoritól. Pedig az egy cseppet sem fájt neki, a kocsiban hazafelé már végig beszélgettünk.Nagyon jó keze van a dokinak, Istvánom imádja. Nem utolsó sorban pedig nevetséges összegeket kér:)

Tegnap

Tegnap este csajoztunk Zsanikámmal meg Anikómmal. Gyerekek, rég röhögtem ilyen jót! Komolyan mondom, szinte vérfrissítés volt. Intravénásan kaptam a barátokat:) Kajáltunk, desszerteztünk, röhögtünk, dumáltunk, röhögtünk,pletykáltunk, világmegváltottunk. Isteni volt. Olyanok ők nekem, mintha mindig is itt lennének mellettem. Ritkán találkozunk, de mégis tudjuk folytatnia  beszélgetéseinket. Befejezzük egymás mondatát, megértjük a másikat, tanácsot adunk, együttérzünk. Nagyon nagy szükségem volt most rájuk.
Istvánom addig Mancussal keresztapuzott meg Nikizett. Mikor végeztünk, felmentünk értük. A bejárati ajtóban kétfelől megtámasztottuk Anikót, mintha be lenne alkoholizálva. (pedig egy kortyot sem ittunk,kocsival voltam). Jól sikerült, egyikünk sem tudott a lábán megállni a röhögés miatt. Iszonyúan jó volt! Hát még látni Szabi arcát...:)
Amúgy jó volt kipanaszkodnom magam az előző posztban, mintha megjavult volna egy kicsikét.Komolyan, sokkal jobb a helyzet.Remélem, most nem szóltam el...
Holnap fogorvos Istvánomnak. Szegénykém annyira retteg... ha tudnék,cserélnék vele.

50

50 éve megszületett egy kisfiú. Első gyermekként. Felnevelkedett, szerette a két öccsét. Majd megnősült. Született két lánya. Szerette őket, értük élt,értük dolgozott. Keveset volt otthon, a kamionozás nehéz szakma volt. De a vérében volt, nem tehetett mást.
Egyszer aztán elvitte a feleségét ünnepelni. A tizedik házassági évfordulójukat. A nagyobbik lánya még emlékszik arra, hogy az Ő imádott apukája még kétszer is visszaszaladt a kapuból puszit adni, elbúcsúzni. Ez volt az utolsó búcsúja. A lánya soha többet nem látta.
De nincs olyan nap az évben, amikor ne gondolna rá. Amikor ne adna hálát azért, hogy az Ő apukája vigyáz rá fentről. Mert szerinte mindent neki köszönhet. Az apukája pedig rendületlenül vigyáz rá.Mindig ott van vele. Néha egy hangban, néha egy illatban, de nem engedi, hogy elfelejtse. Mert hiába nincs már vele 20 éve, akkor is ugyanúgy szeretik ők egymást.
A lánya rengeteget beszél róla. Volt egy cukrászda az utcájukban,ahová sokat bementek. Hol fagyit, hol piramis szeletet kapott a lányka. Egyszer megengedte, hogy igyon a szénsavas, málnás márka kólájából. Azóta erről az ízről is a lánykának az apukája jut az eszébe.

???

Nem tudom, mi van most. Volt ugyebár vasárnap a fosás-hányás. A hétfő egész nap lázasan telt, dokinénivel beszéltem, ha nincs más baja akkor várjak. Este kakil, keményet, már láza sem volt. Éjszaka egyszer kelt,ivott, de semmi extra. Tegnap semmi baja egész nap, bár reggel egyszer mértem egy enyhe hőemelkedést. Azóta semmi.Ma délelőtt viszont újra ment a hasa. Most kapott egy smectát, meg kapja a normaflor-t, aztán majd meglátjuk. Semmi baját nem láttam, nem nyűgös, nem hisztis, foga nem jön, mert múlt héten kijött a 18-as számú is:) Még kettő van hátra, a két felső-hátsó rágófog. Fogairól annyit, hogy amióta a nagyobbaknak való fogkrémet használjuk, elmúlt minden sárgás váladék. Bár ezt nem szereti annyira a mentolos íze miatt, de úgy veszem észre, már csak dacból nyávog egy kicsit. Utána víziló nagyságúra nyitja a száját és mindenkinek meg kell szagolnia az illatos fogacskáit:)

Imád rohangálni, napi szinten legalább kétszázszor futja végig a házat. Esténként vele fogok futni járni:) Imád egyedül játszani, főzni, sütni, kirakózni. Nagyon jó gyerek, nem nagyon lehet rá panaszkodni. Délelőttönként megnézi Dóra a felfedezőt, velük együtt csinál mindent, számol, énekel. A halacskáinkat lassanként egyedül eteti, bár néha nehéz elmagyarázni, hogy nem kaphatnak naponta tízszer enni.

Nagyon kis bújós mostanában, imád puszit adni, ölelni. ANYA, MOST MEGPUSZILLAK,TE MEG VISSZAPUSZIKÁLSZ,JÓ? APÁT IS MEGSZERETJÜK, EGYÜTT.Mindennek rettentően bír örülni. Nőnapra a nagybátyámtól kapott egy kis cserepes virágot. Azóta puszilgatja, szeretgeti. Mindent,mindenkit megölel, megpuszil. Imádja a barátnőim 2 fiát, bár elég nehéz megmagyarázni neki, hogy ők most abban a korban vannak, amikor nem szeretik, hogy egy kislány ölelgesse őket. Ha a barátaink jönnek hozzánk, akkor természetesen hozzá jönnek. Mert az Ő barátai. Imádja Őket, név szerint sorol mindenkit már nagyon régóta.

Ja, kiderült, hogy túl sokat dolgozunk! Íme: A régi házikójából kidugta a porszívójának a csövét.Kérdezem, hogy mi ez.Erre rávágja: BEVEZETTEM A VIZET!!!

A másik,amin még jót nevettem.Felemelte az építőkockája dobozát.Nyögve letette,majd szólt,hogy segítsek. Két oldalról fogtuk meg (ÚGY,AHOGY APA SZOKTA A MOSÓGÉPEKET),majd a kocsija csomagtartójába helyeztük. Majd elindult vele a lakás túlsó végébe.Ott megint segíthettem kirakni.Mikor kérdezem, hogy mit csináltunk most ,akkor ezt válaszolta: VISSZAVITTÜK A MEGJAVÍTOTT MOSÓGÉPET A NÉNINEK, MINT APA SZOKTA!!! Azt hittük, hogy megzabáljuk:)

Masszírozom este,majd szól, hogy kenjem be a  fenekét bibikenőccsel (hűtött neogranormon a csodaszer, mindenre jó:) Kenem az egyik oldalát, erre megszólal: ANYA!A MÁSIK FENEKEMET IS!

Még mindig azt mondja, hogy TÉGEMET az engem helyett.

Birkóznak az apjával, kérdezem, hogy beszállhatok-e.A válasz: INKÁBB MOST NE, APÁVAL KISEBBET VAGYOK! (Mármint kevesebbet)

Tegnap

Tegnap este Mancuska kiabál, hogy kakálnia kell. Mire a wc ajtóhoz értünk, szól, hogy csípi a fenekét. Beszaladt neki egy pici.Ráültetem, leveszem a bugyit, még egy jó adag hígat küldött a rendeltetési helyére. Sírt, mert már nagyon régóta nem kakilt be.Megvigasztaltam, hogy nem az Ő hibája, közben azon agyaltam, hogy mitől is mehet a hasa. Reggelire baconos-rántotta volt, tízóraira joghurtot evett.De ugyanezeket ettük mi is, senkinek semmi baja. Délre anyós főzte disznóhúsleves, répával, zöldségekkel tuningolva. Nekem kicsit zsíros volt, de Mancus jóízűen betolt egy nagy tányérral. Majd a déli kakaó. Délután 3 szem háztartási kekszet evett egy kis szelet kinder csokival. Utána jött a Macicsapat (by Cucka). Mindegy, nem fáj semmije (vagyis a fogát fájlalta, de mindezt csak azért, mert az apjának is az fáj:) így annyira nem is kapott nagy hangsúlyt. Vacsira megevett egy kiskanál tarhonyás húst, meg három harapás vajas kenyeret (már gyanús volt,mert nem akart enni).De nincs semmi baja, röhög, viccelődik, rohangál. Fürdés után alvás, szintén 2 deci kakanyóval. El is alszik egy mukk nélkül, én pedig folytatom az Avatart, amiből már nem sok mindent értettem, mivel elfürdettem-vacsiztattam az elejét. Film után én is lefekszek, vagyis feküdnék. Mert köhögést majd öklendezéssel kísért bugyogást hallok a gyerekszoba felől. Átrohantam.Akkorra adta ki magából az egész napi kajaadagot.Párnára, ágyneműre, magára és a falra is jutott belőle bőven.Majd mint aki jól végezte  a dolgát, aludt volna tovább. Gonosz anyja kíméletlenül felültette, erre ébredt.Sírással. A hajától a fenekéig tetőtől talpig kakaós-húsleveses dolog folydogált rajta. Pólót lekaptam róla, szóltam az apjának hogy intézkedjen, én meg elvittem zuhanyozni a sírós, félig ájult gyerekemet. Szegénykém csak zokogott, nem hagyta azt sem, hogy a haját letusoljam, így csak gyorsan a kezemmel megtörölgettem, majd törölközőbe csavartam. Mire a nappaliban leültem vele, már csak hüppögött és félig aludt. Majd helyet cseréltünk az apjával, én beindítottam a mosógépet,ágyat húztam, meg megágyaztam magamnak a kanapén.Aztán mégsem a helyén, hanem magam mellett fektette le Zitát. Egész éjjel figyeltem minden szusszanását, hallgattam az alvását és fogtam a kezét. Rettenetesen meg voltam ijedve. Mert mi van, ha épp ekkor zuhanyzok, és nem hallom meg????? Attól, hogy én aludtam volna, attól nem féltem, mert minden moccanását meghallok még így is, hogy nem egy szobában alszunk. Mindegy, nem sokat aludtam az éjszaka. Hajnali hat után pedig vigyorogva ébresztett, hogy süt a nap, menjünk sétálni:)
Délelőtt nyűgös volt, tizenegy után mértem neki 38-at, azóta alszik. Bár milyen is Murphy, pont ma délelőtt kellett bemennem barcikára, intézni az autót (másik hőbörgős poszt lesz). De nem volt semmi baj, evett egy kicsit, levest.(nem örültem neki, mert én nem azt adtam volna neki,amitől tegnap szerintem hányt, de Manci azt akart,anyós meg nem vitatkozott vele) Most még alszik, bár már kétszer be kellett mennem, megnyugtatni, mert a szomszéd dögje felugatta.Gyereket visszaaltattam, a kutya gazdáját pedig életveszélyesen megfenyegettem, azóta csönd van.
Remélem, csak múló gyomorrontás volt. Bár az jár lázzal???