Körbevezetlek titeket az otthonunkban

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kell sok időnek el kell telnie, hogy egy házat vagy lakást úgy igazán az otthonomnak tekintsek. Amiben most lakunk itt Kazán, azt 10 éve építettük. Természetesen ez sem ment akkoriban simán, Istvánomat elvitték közben katonának, miegymás. De készen lett kis túlzással, aztán beköltöztünk. Emlékszem, a legtöbbet a konyhánkra vártunk. Szóltunk tavasz elején a srácnak, hogy lassan készítheti. Nem kell sietnie, ráér 2 hónap múlva is. Karácsony előtt, miután többedszerre is leordítottam a fejét, akkorra készült el, akkor még szigorúan ajtók nélkül... no komment. Ráadásul nem is teljesen olyan lett, amilyet én akartam, de azt mondta az asztalos srác, hogy az úgy nem jó meg nem divat. Ráhagytam. (Na majd most:))

Mikor beköltöztük, akkor a kisszobát és a fürdőt tudtuk használni. Se pénzünk, se időnk nem volt egy ekkora házat berendezni. Találkozni is keveset találkoztunk, lévén hogy mindketten reggeltől-estig gályáztunk. Aztán csak sikerült a konyha, ami mellé egy ősrégi asztalt kaptunk, meg anyósék kanapéját. Az asztalhoz vettünk 4 akciós széket, véletlenül sem egy normális ebédlő legyen. Most már azért az is szép lett.
De a lényeg, 10 év után talán most merem azt állítani, hogy otthonunk van. Még mindig híja van sok mindennek, de már nem érdekel. Ide én már nem veszek semmit.
Hétvégén nagy átrendezésben voltunk, régóta szerettem volna a cipős szekrényről eltávolítani a tévét. Októberben még arról volt szó, hogy karácsonyra meglepjük magunkat egy ilyennel, de aztán inkább házat vettünk... Talán majd most karácsonyra sikerül. Addig viszont gyártottunk egy polcocskát ketten :)
Kis aranyos, bár a falat teljesen át kellett fúrni, hogy a hetvennéhány kilós tévét elbírja, de most már aranyos lett. Végre a gyermekem sem bámulja három centiről az aktuális kedvenc reklámját, mert most már magasan van. Még a cipőst szeretném elrakni onnan, de most nem megy, hogy gyártassunk egyet. Addig meg már jó így, amíg nem költözünk.
A mi szobánkban
 
is felszedtem végre a macimintás szőnyeget, amit kisúrolva aztán (mivel most végképp nem telik másra) leraktam a Manciszobába.
 
Nem a legszuperebb így, de Zitának tetszik, és ez a lényeg. Sajnos már erre a házra nem fogunk költeni. Így hát csak próbálom a jelenlegi helyzetet kihasználni. Még tervezem, hogy felrakok Mancusnak egy függőágyat, de még nincs kiötölve, hogy hová. A mi szobánkban egy tisztasági festés lesz még, meg talán sikerül a macis dekort is lecserélni. A nappali
 
festéséről sikerült magam lebeszélni, arra a kis időre már minek címszóval... Még az akvárium alá
szeretnék egy szép szekrényt, de azt sem már ide vesszük meg.Ha meg sikerül, akkor a konyhapult falába beépítjük a halacskáink kuckóját.Vagy épp egy ilyet gyártatnánk. Bár már ott tartanánk...