Szerdánk

Ha valaki ebbe a napba még többet be tudott volna zsúfolni, annak esküszöm Nobel díjat adok...
Olyan szép nyugisan indult, reggeli, kávézás, Mancijátszás. Kilencre már mamáméknál voltunk, Mancikát leadni. Aztán elmentünk anyósért a kórházba, vártunk egy fél órácskát a zárójelentésre. (Volt mellettünk egy srác, hapcirohamot kaptam a sok büdös parfümjétől. Mindenáron meg akarta műttetni a sérvjét, amire 4 orvos is mondta, hogy semmi bajt nem okozhat. Ő ott siránkozott mellettünk, hogy nem tud elmenni a haverokkal sehová, mert fáj a lába, meg focizás közben is fáj neki. Ja, meg vissza akarják hívni dolgozni, mert már öt hónapja táppénzen van. Én akkor kezdtem el könnyesre röhögni magam, amikor előadta magát, hogy egyszer majd kipukkad, kizáródik a sérve, meg lehet, hogy rámegy a prosztatájára.Vagy a gerincére, és akkor nem csak hasi sérve, hanem gerincsérve is lesz,. Vagy esetleg a szívére is rámehet, már néha annyira dobog neki... Ekkor elmentem onnan, annyira kellett röhögnöm...)
Aztán anyóst hazavittünk, majd irány vissza Barcikára. Meglocsoltuk a betont, majd telefonáltam egyet, hogy jó lenne, ha hoznának holnapra is betont, mert le kellene önteni a terasz alapját. Ekkor fordult fel a napunk. Ugyanis a srác annyit mondott nekünk, hogy egy órán belül ott lesz nálunk a mixer. (Nekünk fél1-re kellett volna fogorvoshoz menni Miskolcra, segítségünk meg senki nem volt.) Közben a tesóm is megérkezett, egy kocsinyi sóderral. Míg azt Istvánnal lepakolták, én kocsiba pattantam, hazaugrottam apósért. Közben végig telefonálgattam, segítséget intéztem. Mire 20 perc múlva visszaértünk,  akkor fordult be az utcánkba a mixeres kocsi. Villámgyorsan lebetonoztunk, addig én letárgyaltam a fogdokival, hogy ötig mehetünk. Fél háromkor indultunk el Miskolcra. A fogorvosi váró üres. Sajna a fogdokinak az asszisztense elfelejtette közölni velünk, hogy oké, hogy fél egykor még Miskolcra kellett volna mennünk, de utána már Szendrőbe várnak minket. Úgyhogy gyorsan vissza a kocsiba (útközbe vettünk 4 mázsa cementet, hogy legyen estére, szegény kocsim szenvedett a túlsúlytól). Négy után estünk be a szendrői váróba, ahol annyian vártak, hogy a teraszon tudtunk csak letelepedni. De semmi baj, a teraszról pont a vizsgáló székbe lehetett látni, úgyhogy közben jókat röhögtünk a dokival. Még arra is megkért minket, hogy szedjünk belépőt,aztán majd felezünk :) Öt után végeztünk a mintavétellel, aztán irány vissza barcikára. Após addig bezsaluzott, mi szereztünk 3 segítséget, úgyhogy még a maradék betonozást is elvégeztük. Negyed10-kor mentem a gyermekemért, aki addigra már annyira hiányzott, hogy már értelmesen beszélni sem tudtam. (Fel kell jegyezni a tényt, hogy délben egy szó nélkül elaludt mamiéknál!!!) Itthon még gyorsan vacsorát sütöttem, halat rántottam. este tízkor...  aztán végül is senkit nem kellett altatni, hamar beájultunk. A csütörtökünk sokkal nyugisabb és szebb volt, reggel Istvánom még megcsinált 3 címet, aztán irány a Tiszaújvárosi strand! Nagyon jó napunk volt, Zita keresztszüleivel voltunk. Anikóval rengeteget csúsztunk az új csúszdán, meg is beszéltük, hogy legközelebb csak ketten megyünk, és reggeltől-estig csúszdázni fogunk :) Hazafelé Mancikát nagyon hamar agyonverte az álma, itthon pedig gyors vacsit követően folytatta is reggelig :) Reggel István megkérdezte tőlem, hogy volt-e most fel Zita éjszaka, merthogy Ő nem hallotta. Mondtam, hogy én sem :) Úgyhogy valószínűleg aludhatott egész éjjel:)