2011. július 11., hétfő

Mindennapok Mancikával

Elég sokat vagyok itt néma mostanában. Ennek oka a sok háztáji munka, de az a lustaság is, ami eléggé jellemző rám. Sokat éjszakáztunk mostanában, elvégre kisasszonyka nem szerette volna, ha elmulasztom az utolsó gyönygöcskéjének a világrajövetelét. Így hát bejelenthetem, hogy az én nagylányom 2 nap híján 32 hónaposan végre valahára 20 fogú lett. Örömmámorban úsztam a pár  napja bekövetkezett átaludt éjszaka után... persze még van, hogy felkel inni, vagy éppen múlt héten három egymást követő nap is elszórakoztatott hajnali fél háromkor az üvöltéses-ordításos hisztijével.Persze, én vagyok a hibás, mert a hisztielindító szót kimondom. NEM! Vagyis nem mondhatja éjjel fél háromkor, hogy kialudta magát, sőt, csúszdázni sem viszem el. Vagy éppen nem fogom neki az estejót elénekelni 33-szor. Sajnos a mi gyerekünknek ilyen sanyarú sorsa van. Az utolsó (remélem) félhármas bulikor már annyira hisztis voltam én is, hogy az önsajnálat hatására a gyerekem ágya mellett elsírtam magam. És láss csodát! Babszem Janka abbahagyta a rúgkapát és másodpercek alatt nyugovóra tért! Reggel pedig így ébredt: ANYA,UGYE NEM SÍRSZ MÁR? ÉN SEM SÍROK, OKOSAK VAGYUNK MINDKETTEN!
Azóta csak egy párkortyos randink van éjjel, vagy még az sem. Utóbbinak  természetesen jobban örülök :)
Amúgy egy nagyszájú, cserfes kis fruska, hihetetlen szövege van, néha a falat kaparom a röhögéstől. Sajnos a hiszti az maradt, bár valamivel jobban kezelem én is, hogy kevesebbre redukálta.  Menni, kirándulni, vásárolni, vagy csak épp autókázni kimondhatatlanul szeret, olyankor egy hangja sincs. Vagyis van, mert végigcsacsogja az utat. A legjobb, amikor navigátorkodik. APA, VIGYÁZZ AZ AUTÓRA, SZÉPEN KERÜLD KI! vagy: MIÉRT NEM ELŐZTED MEG? A MI VERDÁNK BIZTOSAN LEELŐZI AZ A MÁSIKAT OTT ELŐTTÜNK.ÚGYIS CSAK TOTYOG.MINEK ÜLT AUTÓBA AZ ILYEN??? vagy: BIZTOS, HOGY ERRE AKARTÁL JÖNNI? SZERINTEM NEM JÓ HELYEN KANYARODTUNK LE.a HÁZIKÓNK/BOLT/DÉDIÉK NEM ERREFELÉ VAN/LAKNAK! AMÚGY MEG ANDIHOZ IS BE AKARTAM KÖSZÖNNI, ÁLLJ MEG LÉGYSZÍVES!
Otthon is reggeltől estig csak beszél. Ha felnőttekkel, akkor szép tisztán, de ha csak játszik, akkor sokat selypít és halandzsázik. Imád szerepjátékokat játszani, szívesen főz mindenkinek, egyre többet babázik, de imádja még mindig az autóit is. Sokat fest és rajzol. Általában csak krikszkrakszokat, de ma reggel egy szép szabályos babafejet is rajzolt, szemmel,orral, szájjal, füllel és fülbevalóval, valamint három szál hajjal. Ez már bárki által felismerhető lett. Gyurmatémát mostanában hanyagoljuk, de persze ez is az én hibám. Valamelyik nap éppen gyurmázás mellett kellett wc-re mennem.Kicsit tovább voltam, így kisasszony a konyháját, az enyémet, illetve a szőnyeget is kidekorálta gyurmával. Főzött. Inkább nem mondtam rá semmit, de mostanában sajnos elfogyott a gyurmánk :)
Rengeteget vagyunk kinn az udvaron, futóbringázik, motorozik, rohangál, macskázik vagy épp medencézik. Mostani nagy kedvenc, hogy a járdánkra, ahol a nagy autó által megsüllyedt ,oda vizet öntök, és ott pacsál csupasz lábbal. A két ház között rohangál, távolról beleugrik, vagy épp megpróbálja átugrani. Közben pedig sikít, kacag, magyaráz. Imádnivaló.
Szeret velünk jönni az építkezésre is, bár a hőség és a sok meló miatt egyre kevesebbet tud jönni. Sajnos mostanában az ottani környezet nem épp gyermekbarát. Ha kimegyünk, akkor üdvözli rögtön a szomszédokat, ha kinn vannak. Nekik is belopta már a szívükbe magát. Három helyről, szinte minden nap kap valamit, akkor is, ha éppen nem jött velünk. Akkor elküldik velünk. Imádják. Bár igaz ami igaz, nem lehet nem szeretni a mókázásával, a mindig kacagó szemével és szájával.
Ő pedig számolatlanul osztja a puszijait, csilingelő hangon köszön mindenkinek, legyen az a szomszéd néni, vagy csak egy pici ugrándozó béka. Hihetetlen energia van benne, képes reggeltől-estig ugrándozni, futni, szaladgálni. Nagyon ügyesen mászókázik és játszóterezik, minden gond nélkül felmászik a legnehezebb mászókán is. Az más tészta, hogy nem mer a magasból lecsúszni elsőre, csak ha a kezét fogjuk. Igen, tőlem örökölte a tériszonyát. Szépen megy lábujjhegyen, sarkon, talpa oldalán. szökken egy lábon, illetve hosszú másodpercekig megáll egy lábon.
Nem nagyon szoktam már megemlékezni  a hófordulóiról itt a blogban, de élőben mindig kap valami kis csekélységet, vagy csak a szokásos hóforgós puszikat. Ugyanis egész szép puszigyűjteményünk van nekünk hármunknak. Van Hóforgós puszi, Jóéjt puszi, Jóreggelt puszi, Kedves puszi, Erős puszi, Csokis puszi, Vizes puszi, Bibi puszi, Gyógypuszi, Bocsi puszi,Össznépi puszi, Trombitás puszi, Csicsergős puszi, Csücsöri puszi,Szeretlek puszi Haragszomrád puszi, Munkábaindulós puszi, meg a Siesshaza puszi. Biztosan van ,amit kifelejtettem, de majd akkor pótolom. Ja igen, az apáspuszi.
Valahogy teljesen átalakult az utóbbi hónapokban.Nagylány lett. Nagyon várja már az ovit, a gyerekeket, azt hogy velük játszhasson. Ha elmegyünk az ovi előtt,akkor mindig megjegyzi, hogy EZ AZ ÉN ÓVODÁM! Aggodalommal figyelem, ahogy felnő. Nagyon hamar elmúlt az az időszak, amikor még én voltam neki a világ közepe. Most már háttérbe szorultam, kitárult számára a világ. Már nem mindig kell a segítség, már egyre önállóbb.  De én ott vagyok mögötte a gyógypuszijaimmal, a szeretlek puszijaimmal. Mert azért azok még elkelnek. Mint ahogy még nekem meséli el a napját is először, ha nem vagyunk együtt. Remélem, még jó sokáig nekem mesél majd!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése