Idős bácsi kinn az utcán

Sétálok ma a házunk előtti utcán, Mancika futóbringál. Idős bácsika jön felém, rám köszön. Visszaköszönök, közben szólok Zitára, hogy Ő is köszönjön.  A bácsika megnéz minket,majd így szól:
-Ez a Te gyereked? Nem is tudtam, hogy gyereket szültél.
-Igen, az enyém. Már bőven elmúlt két és fél éve, hogy velünk van.
-Nem is tudtam. Miért nem szóltál?
-???? Nem tudtam, hogy szólnom kellene.( Azt hittem, hogy viccel)
-(Bácsika kezd felpaprikázódni) Mér ne kéne! Attól, mert te itten szülöd a kölyköket, nekem még tudnom kéne róla!!!!
- Szerintem össze tetszik keverni engem valakivel. Nekem ez az egy gyermekem van.
-Nekem te ne mondd meg, hogy nem ismerlek, ismerlek a családoddal eggyütt. Majd jól megmondom én anyádnak!!! (már tiszta ideg, félő, hogy infarktust kap)
- Ne tessék haragudni, de tényleg össze tetszik keverni valakivel! Nekem nincs más gyerekem, meg amúgy sem itt lakik az anyám!
- Attól, hogy csak ezt neveled, attól még többet szültél, akit az anyád nevel. De én megtanítottalak vóna, ha az én gyerekem lennél.... (és mondja és mondja...)
-(Közben én elindulok a gyerekemmel az ellenkező irányba)Ne tessék velem kiabálni,miközben nem is tetszik ismerni.
-Ismerlek én tégedet,Marikám, majd jól megveretlek apáddal!!!
Én szépen  hazaindultam. Közben azért kíváncsi lennék, vajon ki lehetett az a Marika :)