Elszakadás

Tegnap kocsival felvittük reggel Istvánomat a nagy autóért,amivel dolgozni jár. Utána beugrottam a keresztfiamékhoz szólni, hogy nemsokára átmegyek és megcsinálom a hajukat. Keresztfiunk anyjával beszélgettünk kinn a kapuban, mondom neki, hogy hazaviszem a kocsit, aztán visszabringázunk, merthogy jó lenne Mancust lefárasztani. Mondja erre, hogy hagyjam ott nyugodtan Zitát, amíg vissza nem érek, addig eljátszanak ők vele. Azt tudni kell, hogy hiába ismeri őket Zita, csak keveset találkozunk, meg keveset is voltunk mostanában fenn. Ráhagytam szokás szerint Zitára, hogy döntsön. Megkérdezte, hogy mikor jövök vissza. Elmondtam neki, hogy 10-15 perc, nagyon sietek. Megkérdezte, hogy nem kell ott aludnia? Mondtam, hogy nem. Ő pedig adott egy cuppanóst, kézen fogta Adriennt, majd elindult vele befelé. Az ajtóból még visszaintegetett és kiabált:SZIA ANYA, MAJD AKKOR GYERE! Én pedig megdöbbenve, könnyekkel a szememben hazaindultam... nagyon korai ez még nekem!
(17 perc múlva érkeztem, addig egy hang nélkül játszott, tökéletesen otthon érezve magát. Azért a nyakamba ugrott,amikor megérkeztem :)