Vizicsirke

Szombaton hirtelen felindulásból fodrászhoz mentünk.Istvánom ment dolgozni, mi lányok meg szépítkezni.Végre újra vannak szőke csíkok a fejemben.Már nagyon utáltam a barnát... Na de,amiért írom mindezt,az Zita reakciója.Ugyebár nem először voltunk együtt a rokonnál, mindig is jól elvolt.Most is vittem kekszet meg könyvet,olvasgattunk, beszélgettünk. Mikor én a székben ültem, akkor jött be egy néni.Mivel neki várnia kellett, odaült Zita mellé.A kislányom pedig rögtön elkezdett beszélgetni vele! Általában mindig kell egy kis idő,amíg idegenekkel megbarátkozik,aztán nincs is gond vele.De most egy perc sem kellett,és a néni már mindent tudott róla.Agyba-főbe dicsérte,hogy milyen okos! Nagyon büszke voltam rá! Elmondta,hogy hogy hívják, hogy hány éves (a néni vissza is kérdezett,hogy nem több-e, merthogy olyan szépen és folyékonyan beszél)hol laki, illetve a matricás ragasztgatós könyvét nézegették, ahol Zita minden gyümölcsöt és zöldséget elsorolt:) Tegnap pedig kicsit wellnesseltünk. Tiszaújvárosban voltunk a barátainkkal. Már nagyon ránk fért, régen volt a nyár... meglepő volt, hogy Zita mennyire várta már. Napok óta másról sem beszélt, csak arról,hogy Ő végre újra úszhat meg pacsálhat. 11 óra körül értünk oda,egyből a víznek mentünk. Zita hihetetlen volt! Abban biztosak voltunk, hogy nem fog félni a víztől, mivel Hajdúszoboszlón is imádta.De hogy mennyit fejlődött, azt alig akartuk elhinni. Barátnőmék meg is dorgáltak, hogy biztos nélkülük is járunk fürdeni, merthogy Mancus rengeteget fejlődött nyár óta. Azt már Szoboszlón is csinálta, hogy ugrált a medence széléről a vízbe.De ott még mindig el kellett kapni,hogy ne nagyon menjen víz alá, mert még bekapdosta a vizet.Most már nem kell elkapni, önként és dalolva, nyitott szemmel ugrik a vízbe. Visszatartja a lélegzetét, majd amikor feljön, az orrán fújja ki.Nem törölgeti meg a szemét sem, hanem vesz egy újabb levegőt, és ugrik is vissza. Esküszöm, többet volt víz alatt mint felette! Meg most már szépen kialakult lábtempója van. A karúszó miatt még nehezebben evickél a kezével, de a lábával nagyon szépen pedálozik és halad. Már nem az van, hogy eldobja a labdát aztán ússzak érte, hanem én dobtam és Ő úszott. Még az úszómester is megcsodálta, hogy mennyire otthon érzi magát a vízben. Mindenki Őt leste. Mondjuk talán Ő volt a legkisebb is, pedig sokan voltunk. Kint nem nagyon szeretett lenni, mert ott nem ugrálhatott a medence széléről a hideg miatt. Gyönyörűen sütött pedig a nap... mindent összevetve fantasztikusan éreztük magunkat. Mancus is, pedig neki a déli másfél-két órás alvása is kimaradt. Öt óra körül indultunk haza az akkor már hulla fáradt gyerekünkkel. Bár a fogadást elvesztettük, miszerint elindulás után azonnal elalszik.Mancus még dumált és dumált, közben kölesezett. Már Mályinál jártunk, amikor láttam, hogy nyúl egy golyóért, mond valamit,amit nem értettem, és szó szerint elájult:) Tündéri volt:) Fél órát aludt, otthon még játszott, majd amint letettem aludni újfent elájult.Reggelig mozdulatlanul aludt:) És meg kell említenem a tényt, hogy harmadik napja éjszakára sincsen bugyipelus, szárazon ébred:) Sőt, elmentünk Tiszaújvárosba, szárazon vettem le róla, ott végig bugyiba meg úszóbugyiban volt, ott sem volt semmi baleset. Hazafelé szintén, sőt, még a mostani éjszaka sem, pedig azt hittem, hogy mivel most nagyon fáradt,majd biztos becsorog.De nem. TÉNYLEG NAGYLÁNYOM VAN!!!