Fogorvos

Délelőttre volt időpontunk. Szépen elmagyaráztam Francinak, hogy mit is fog csinálni a néni, hogy az nem fáj, meg hogy milyen szép lámpája van neki. Nem is aggódott, teljesen természetesen viselkedett. Az asszisztenscsaj még röhögött is, mert mikor kijött értünk, akkor Zita szó szerint szaladt be a dokinénihez. Lelkes volt, csak azt volt nehéz megállnia, hogy ne dumáljon közben. Szépen egyenként átvizsgálta a fogait, nem látott szuvasodást vagy valami oda nem illő dolgot. Látszott az a sárgás lepedék,amit mondtam, de csak két fogán. Azt mondta, hogy szerinte az valamilyen gyógyszernek lehet az utóhatása. Mondtam, hogy sokat volt beteg mostanában.Úgyhogy szerinte az lehet. Megdicsért, hogy szépen tisztán vannak tartva a gyöngyöcskéi, hogy látszik rajtuk, hogy ápoljuk őket. Mancus megmutatta, hogy tudja öblíteni is:) Nagyon jól esett a dicséret, mert rettegtem attól, hogy valamit nem jól csinálok. De most már végre megnyugodhatok. Azt mondta, hogy pár havonta azért kukkantsunk rá, de ha ugyanígy fogjuk továbbra is ápolni, akkor biztos nem lesz semmi baj. Kapott Mancus matricás ragasztgatós könyvet tőle, hercegnőset meg micimackósat. El voltak ájulva tőle, hogy milyen szépen, felszólítás nélkül megköszönte. Az volt még jó, hogy amikor szálltunk ki a székből, Mancus mondja magának, hogy szép fogaid vannak, ügyes voltam:) Megdicsérte magát. Utána megköszönte a dokinak, és őt is megdicsérte, hogy ügyes volt:) Jót nevettünk rajta. Az új dokinéni is aranyos, fiatal csajszi. Mondta, hogy mit használjunk, meg hogy majd 3 hónap múlva hívjam újra, hogy kukkantsuk meg újra a gyöngyöcskéket. Aztán megdicsérte a fogaimat, hogy nekem is milyen szépek:) Jól esett:) Mindent összevetve, remélem, hogy nem alakítunk ki ellenérzést a fogdokival kapcsolatban a gyerekben.Mert nem szeretném, hogy elhanyagolja amiatt,mert sokan félnek tőle.Elvégre,ha nincs semmi baj, akkor az nem fáj, nem?