Agyalok

Olyan nagyon jó lenne a jövőbe látni! Tudni, hogy melyik döntésünk lesz jó, melyiken gondolkodjunk el még. Manci előtt valahogy más volt, mert akkor csak én szenvedhettem Istvánnal. Viszont most már felelős vagyok egy életért. Egy csodáért... nehéz ügy. Arról lenne szó, hogy egy nagyon régi főnököm, az első,akivel dolgoztam, fodrászt keres. Életem nagyon boldog, nagyon jó időszaka volt az, amíg együtt dolgoztunk. Kevés emberrel jött ki, mert hülye egy természete volt, de mi ketten jól megvoltunk, mindenki mondta. Úgyhogy mehetnék vissza,a közelbe. De mi legyen Mancussal és velem??? Tudom azt, hogy nem vagyok még képes elengedni. Lehet, hogy pár napig jó lenne, de utána csak szenvednék. Zita biztosan élvezné a gyerekekkel töltött időt... van egy családi napközi az új házunkhoz közel ,oda elvinném szívesen. De mi lesz velem? Megéri az a pénz??? Mert az kellene, nagyon. Istvánom azt mondja, hogy döntsem el én, Ő úgy is támogat. Eddig is megvoltunk az én fizum nélkül, ezután sem halnánk éhen. Viszont nem lenne rossz kiegészíteni a gyes, mert az marha kevés. Főleg meg építkezés mellett... mit tegyek???? Annyira tanácstalan vagyok...