Adósságom

Sok mindennel adós vagyok már eme naplónak. Sok mindent szeretnék lejegyezni ide, nehogy a feledésbe vesszenek, de valahogy elszaladnak a napok... Sokat kell mostanában mennünk, az egész hétvégénk úgy elszaladt, hogy szinte csak aludni voltunk itthon. Pénteken megvolt a vizsgálat Mancusnál is. Reggel keltettem, szolidaritásból nem ettünk és nem ittunk mi sem. (Volt olyan szülőpár, ugyanezen a vizsgálaton, akik a 4 évesük mellett ettek-ittak,egészen addig, amíg az egyik apuka el nem zavarta őket onnan, merthogy 8 gyerek nem ehetett, ők meg jóízűen zabáltak) Nyolckor hívtak be mindannyiunkat. Mancus volt a legkisebb, utána egy 4 éves Rajkó következett, majd két ötéves, egy hetes, nyolcas, tizenkettő és tizennégy éves. Felvették az adatokat, kapott minden gyerek egy személyes csövet,amit ráhúztak egy gépre, és abba kellett fújniuk. Kapott minden gyerek egy műanyag poharat, benne vízben elkevert tejcukor kivonat volt.Ezt kellett gyorsan meginniuk. (Ritka pocsék íze volt, féltem is egy kicsit, hogy nem fogja Zita meginni.) Sorrendben Mancuska volt az utolsó, mert mint kicsike,azt hitték, hogy vele lesz a legnehezebb. A két ötéves kapásból hisztizett, hogy ők ugyan ezt meg nem isszák, azonnal kólát meg satöbbit kérnek helyette. Mancuska is belekóstolt,majd fintorogva megjegyezte, hogy nem jó, nem kér belőle többet. Mondtuk, hogy de muszáj meginni, aztán ügyesen el is kortyolgatta.Igaz, hogy fintorgott,meg egyszer öklendezett is, de egy hős volt. A két hisztisnek Őt hozták fel példának:) Majs fújni kellett a gépbe. Először háromszor ötpercenként, ekkor végig benn voltunk a vizsgálóba, nem érte meg kimenni. Az első fújás szuperül sikerült, aztán a másodiknál már idétlenkedett. Mondtuk, hogy vegyen nagy levegőt, mint amikor a víz alá bukik le.Erre vesz egy nagy levegőt, meg befogja az orrát:) Dőlt a rendelő a röhögéstől... Majd amikor már elunta, hogy neki magyaráz mindenki, akkor kivette a kezünkből a gépet,majd egy jó nagyot belefújt,majd lenéző arccal visszaadta, mintha azt gondolta volna magában, hogy ezek dumálnak nekem? Tudom én, hogy mit kell csinálni, de csak akkor csinálom, ha én akarom:) mikor a háromszor 5 perc letelt, utána háromszor 15 percenként kellett fújni. Addig fel-alá sétálgattunk a GYEK épületében. Unalmas volt, de jól bírta. Majd miután letelt ez is, jött a háromszor 30 perc. Ekkor mi már tudtuk, hogy van a folyosó legvégén egy kis játszóház, oda bementünk. Senki nem volt, gyorsan telt az idő. Először fakirakóztunk, a nénike ámult, hogy egy perc alatt kirakta az összeset. Majd a galériára vezető lépcső volt a sláger. Rengetegszer ment fel és le, nagyon tetszett neki. Az első 30 perces fújás után az asszisztens néni, aki a vizsgálatot csinálta, betelepült mellénk, hogy a doki el tudja kezdeni a rendelést. Úgyhogy csak addig kellett a játszást félbeszakítani, amíg fújni kellett. Néztem végig a számokat, először volt 5, aztán kétszer 2-es, aztán már végig nullákat fújt. Ez a legjobb:) Sajnos sok gyereknek volt tejcukor érzékenysége, volt,aki a harmadik fújásnál már hasmenésre is panaszkodott. A legrosszabb egy ötévesnek volt, 130-ra is kiugrott a gép... Szegény anyukát úgy sajnáltam, mert ekkor bizonyosodott be, hogy már ezt nem fogja a kicsi kinőni. Majd miután végeztünk, nagy gyorsan megevett 2 banánt, meg majd egy fél liter vizet:) Pedig egyszer sem panaszkodott,hogy éhes vagy szomjas:) Majd vártunk még egy órácskát,amíg a dokinéni behívott minket. Megdicsérte Zitát, hogy nagyon ügyes volt, mert ilyen kicsi korban még csak vérből szokták kimutatni ezt a betegséget, nem nagyon szoktak együttműködni az ilyen picikék. De gondolom a protekciónk miatt nem akarták szúrni, inkább megpróbálták. Tehát Ő az első, akinek sikerült:)) Valószínűleg mikor elkezdtük szoktatni,akkor volt egy átmeneti felszívódási zavara, azért lehetett a hasmenése. De elmúlt, az értékei tökéletesek lettek, nincs szükség más vizsgálatra. Úgyhogy orvosi engedéllyel Zita a déli és esti kakaóját már másfél százalékos tejjel issza.Nincs szüksége többet a tápszerre:) Ma pedig űberbrutál hisztivel nyitotta a napot, ordított és toporzékolt az apjára, amiért be merészelt menni hozzá a szobába (imádja a szobáját, hihetetlenül ragaszkodik hozzá, még maminál sem jó sokáig, mert a szobájába akar menni játszani).Úgyhogy apa szélütötten ki a szobából, én meg rávágtam az ajtót a gyerekre, hogy addig nem jöhet ki, amíg abba nem hagyja a hisztit és bocsánatot nem kér. Körülbelül 5 perc lehetett, amíg vége volt.Addig én kinn sírtam a kanapén,a dühtől és a tehetetlenségtől, Mancus meg benn. Majd kijött, hogy már nem sír, aztán hüppögve bocsánatot kért az apjától. Még Istvánom is könnybe lábadt szemmel hallgatta. Majd engem is megölelt, megbeszéltük, hogy nem csinál ilyet többet. Remélem, ezzel sikerült is lezárni a témát, mert az utóbbi 3 napban ez tetőzött.Eddig elég volt rászólni, abbahagyta. De ma...inkább hagyjuk. Nem tudom, jól tettem-e,amit tettem, de azt tudom, hogy mivé fajulhat a dolog.Majd mesélek egyszer egy kislányról, most ötéves.Szegény szülei nem egyeztek a gyereknevelés kérdéseiben, most meg már hiába. A nyaralásuk alatt is csak az volt,amit a kicsi akart.Különben hiszti meg ordítás.Így hát este nyolckor már aludt a család, mert a kicsi napközben nem alszik, délutántól pedig már kibírhatatlanul rossz volt. Estére ko volt mindenki... na ez az,amiben teljesen egyetértünk Istvánnal, hogy ilyet soha. Látjuk a kislányon, hogy Ő is szenved, mert fáradt. Szüksége lenne még alvásra,de nem akar. Annyiszor ráhagyták, hogy jó, hogy most meg már csak azért sem alszik el. Aztán amikor átesik a holtponton, akkor meg csak hiszti minden mennyiségben. Persze, ha oviban van, akkor alszik, olyankor egész nap egy angyal a gyerek. De ha nincs, akkor jajj mindenkinek... Na, ez az, amit mi nem akarunk. Aztán majd az idő eldönti, hogy sikerül-e:) Ja, és papíron tegnaptól kazincbarcikai lakosok vagyunk:)

Töltött csirkecomb-családiasan

Régen abszolute nem okozott gondot, hogy 5 perc alatt odavágjak a sütőbe egy kis töltött combikát. Mai napság kicsit máshogyan van ez nálunk. Lássátok: (bár nem ajánlom babát tervezőknek:)) Kapj elő a spájzból egy fej vöröshagymát. Magyarázd el a gyereknek, hogy most a felszeletelésben nem segíthet, mert csíp. Aztán kezdd el feldarabolni a hagymát a gyerek közreműködésével. Majd hagyd félbe az egészet, és vigasztald meg a síróst.Magyarázd el újra és újra, hogy ez csíp, nem jó neki vágni. Majd tedd fel dinsztelni. Menj be a gyerkőccel, építsd fel neki a várat,amit neki nem sikerült.Szaladj ki közben párszor a konyhába, kutyulni. Majd miután a fáradsággal felépített kockavárat 2 másodperc alatt romba döntötte a csepertyű, kérd meg, hogy most Ő építsen.Eközben szaladj ki a konyhába, az odaégett hagymát dobd ki, és kezdd elölről az egészet. Közbe- közbe szaladj be a gyerekszobába, és dicsérd a sarjat, hogy milyen ügyes és milyen szép garázst épített. Majd áztasd be a száraz zsömlét a gyerek segítségével. Majd öltöztesd át a gyereket,mert csupa víz lett. Az apróra vágott zöldség zöldjét szedd össze a konyhapult minden centijéről, majd vágd még apróbbra,és rakd a hagymához. Fűszerezd egyedül, ha nem akarod újra kezdeni. Majd tojást is üss bele.Egyedül. Majd kutyuljátok 30 percen keresztül együtt,mert az milyen jó móka. Majd csavard ki a zsömlét és rakd bele.Miközben nyakig zsömlés vagy, menjetek ki a gyerekkel pisilni. Majd menjetek a gyerekszobába, és kapcsoljátok be a Shrekket.Nem, ez nem jó, a második részét. Vigasztald meg a dühkitöréses nyávogóst, és rakd be a harmadik részét (ki az a hülye,aki ennyi részt csinált belőle...)Majd kutyuld el a tojásos katyvaszt a zsömlével.Majd kapcsold be inkább újra a Shrek első részét. Majd inkább a karácsonyost. Diszkréten, a konyhában toporzékolj halkan, hogy legalább ezt ne tanulja el tőled.A lejárt mosógépből pakolj át a szárítóba.Bár előtte a plüssmajmot, macit és három műanyag labdát vedd ki belőle. Majd vedd elő a csirkecombokat.Mosd meg, pihézd le, ha nem jó,akkor epiláld le.Magyarázd el a gyereknek, hogy melyik a bal és melyik a jobb láb. De miért van 3 jobb és egy bal? Nem tudod.A csirkés bácsi így adta. De miért? Mert beteg volt a csirke, nem volt neki csak jobb lába. Igen, így többet ment jobbra.(Hogy honnan a fenéből szed össze ilyen képtelen kérdéseket? Szívesen megkérdezném tőle...) Majd mossátok meg még egyszer,mert a földről nem higiénikus a tálba rakni. Öltöztesd át a gyereket. Majd kezdd el betölteni a combokat. Miután félig katyvaszos vagy, vidd el a gyereket kakálni. Kezdd újra az egészet.Majd végre berakhatod a csirkecombokat a sütőbe. De előtte vedd ki belőle a műanyag csirkét.Hülye szaga lesz,ha megsütöd.Takarítsd össze a konyhát, ne feledd a lámpáról és a plafonról is lemosni a hozzávalókat. Ebédnél pedig, amikor a sarj mégis inkább brokkolit enne, csak azzal nyugtasd magad, hogy ebéd után úgyis alszik, te meg kipihenheted magad. Mosd le a csempét, szedd ki a szárítóból a cuccot,(tüntesd el a bekerült plüssmajmot,mert kicsit összement,és úgy néz ki, mintha kinyomtad volna a szemét),vasalj, takaríts... Ne aggódj, mire kész vagy mindennel, felkel:)

Előzetesként egy találós kérdés

Bővebb beszámoló (vagy éppen büszke édesanya leírás) majd később.Most csak annyit, hogy van egy makkegészséges, agyba-főbe dicsért 27 hónaposom.Nem is kell ennél több.Ennek örömére legurított hazajövetel után 2 deci bocitejet meg egy TUDIJÓTYHUTYHUT*. MERT MEGTEHETI:) *újabb találós kérdés

Agyalok

Olyan nagyon jó lenne a jövőbe látni! Tudni, hogy melyik döntésünk lesz jó, melyiken gondolkodjunk el még. Manci előtt valahogy más volt, mert akkor csak én szenvedhettem Istvánnal. Viszont most már felelős vagyok egy életért. Egy csodáért... nehéz ügy. Arról lenne szó, hogy egy nagyon régi főnököm, az első,akivel dolgoztam, fodrászt keres. Életem nagyon boldog, nagyon jó időszaka volt az, amíg együtt dolgoztunk. Kevés emberrel jött ki, mert hülye egy természete volt, de mi ketten jól megvoltunk, mindenki mondta. Úgyhogy mehetnék vissza,a közelbe. De mi legyen Mancussal és velem??? Tudom azt, hogy nem vagyok még képes elengedni. Lehet, hogy pár napig jó lenne, de utána csak szenvednék. Zita biztosan élvezné a gyerekekkel töltött időt... van egy családi napközi az új házunkhoz közel ,oda elvinném szívesen. De mi lesz velem? Megéri az a pénz??? Mert az kellene, nagyon. Istvánom azt mondja, hogy döntsem el én, Ő úgy is támogat. Eddig is megvoltunk az én fizum nélkül, ezután sem halnánk éhen. Viszont nem lenne rossz kiegészíteni a gyes, mert az marha kevés. Főleg meg építkezés mellett... mit tegyek???? Annyira tanácstalan vagyok...

Fogorvos

Délelőttre volt időpontunk. Szépen elmagyaráztam Francinak, hogy mit is fog csinálni a néni, hogy az nem fáj, meg hogy milyen szép lámpája van neki. Nem is aggódott, teljesen természetesen viselkedett. Az asszisztenscsaj még röhögött is, mert mikor kijött értünk, akkor Zita szó szerint szaladt be a dokinénihez. Lelkes volt, csak azt volt nehéz megállnia, hogy ne dumáljon közben. Szépen egyenként átvizsgálta a fogait, nem látott szuvasodást vagy valami oda nem illő dolgot. Látszott az a sárgás lepedék,amit mondtam, de csak két fogán. Azt mondta, hogy szerinte az valamilyen gyógyszernek lehet az utóhatása. Mondtam, hogy sokat volt beteg mostanában.Úgyhogy szerinte az lehet. Megdicsért, hogy szépen tisztán vannak tartva a gyöngyöcskéi, hogy látszik rajtuk, hogy ápoljuk őket. Mancus megmutatta, hogy tudja öblíteni is:) Nagyon jól esett a dicséret, mert rettegtem attól, hogy valamit nem jól csinálok. De most már végre megnyugodhatok. Azt mondta, hogy pár havonta azért kukkantsunk rá, de ha ugyanígy fogjuk továbbra is ápolni, akkor biztos nem lesz semmi baj. Kapott Mancus matricás ragasztgatós könyvet tőle, hercegnőset meg micimackósat. El voltak ájulva tőle, hogy milyen szépen, felszólítás nélkül megköszönte. Az volt még jó, hogy amikor szálltunk ki a székből, Mancus mondja magának, hogy szép fogaid vannak, ügyes voltam:) Megdicsérte magát. Utána megköszönte a dokinak, és őt is megdicsérte, hogy ügyes volt:) Jót nevettünk rajta. Az új dokinéni is aranyos, fiatal csajszi. Mondta, hogy mit használjunk, meg hogy majd 3 hónap múlva hívjam újra, hogy kukkantsuk meg újra a gyöngyöcskéket. Aztán megdicsérte a fogaimat, hogy nekem is milyen szépek:) Jól esett:) Mindent összevetve, remélem, hogy nem alakítunk ki ellenérzést a fogdokival kapcsolatban a gyerekben.Mert nem szeretném, hogy elhanyagolja amiatt,mert sokan félnek tőle.Elvégre,ha nincs semmi baj, akkor az nem fáj, nem?

A mi Bálintunk

Tegnap este Istvánom hazaért munkából. Még le sem öltözött, már jött hozzám oda. Elővarázsolt a zsebéből egy tábla kedvenc csokimat. Majd huncut vigyorral az arcán (amit én annyira szeretek) előszedett még egy meglepetés tojást is: mert neki már két szerelme van:) Ennek hogy lehet ellenállni? Még jó, hogy délután sütöttem neki egy gesztenyetortát, logikusan szív alakút.Sajnos a fényképre nem maradt idő, mire elindultam érte, a két Mató már megkezdte:)

Fogdoki?

Már régóta gondolkozom a dolgon, és anno meg is beszéltem a gyerekdokival, hogy Mancust majd elvisszük fogorvoshoz. Hiába nem cumizik, teázik,nasizik,mégis rettentően lepedékes a foga.Naponta háromszor mosom neki, öblögetjük sima vízzel is napközben, de két fogmosás között láthatóan belepedékeződik (jól megaszontam). Pedig annyira vigyázok rá, születésétől törölgetem az ínyét,amióta meg foga van, azóta kefével is mossuk, de hiába.Pedig gyönyörű szép hófehér fogacskái vannak, amit nagyon sokáig szeretnék megtartani neki. Hála istennek, nem romlik, nem látok rajta kezdődő szuvasodást, de inkább megnézetjük. Van nekem egy dokinénim, isteni jó keze van. Teljesen fájdalommentesen, és ráadásul olcsón dolgozik. Egy a "gond" vele, gyesen van:) Tündérszép iker fiai születtek, valamivel Mancus után. De a gyerekdokink azt mondta,amikor kinn volt nálunk, hogy Ő úgy hallotta, hogy már dolgozik. Úgyhogy felhívtam. Sajnos nem dolgozik, de az asszisztense megismert, és azt mondta, hogy a helyettes dokinéni is aranyos, nyugodtan mehetünk hozzá. Úgyhogy szerdán fél tízre kaptunk időpontot. Remélem, ezzel megalapozom kettejük kapcsolatát, és Zitám nem fog annyira rettegni a fogdokitól ,mint a szülei...Bár én már kezdem leküzdeni,hála a gyeden lévő dokinénimnek:) Ti mit használtok a gyermeketek szájhigiéniájához?

Tegnap

Itt vagy velem, mint egy új remény Az éjszakát felváltja a fény Csak egy perce élsz, nézlek boldogan Úgy vártam rád, édes kisfiam A régi vágy újra szárnyra kél Míg dalt susog kinn az esti szél Minden bánatom eltűnt nyomtalan Mosolyogj rám, édes kisfiam Egy rózsakert hinti árnyait Nincs fontosabb, mint az álmaid Még egy szót se tudsz, mégis annyian Hisznek neked, édes kisfiam Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa. Ezt érzem én, ahogy nézek rád: Más lesz a Föld, más lesz a világ Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Legyél nagyon boldog, Kicsi Csongi!

Tökéletes

Reggel megfőztem, majd délben barátnőkkel ebédeltünk, világot megváltottunk, istenit kávéztunk. Hozzá szikrázó napsütés...kocsiban ablak lehúzva éneklés... mire hazaértem, Mancusom tátott szájjal, csorgó nyállal alszik. Kell ennél több???

Vizicsirke

Szombaton hirtelen felindulásból fodrászhoz mentünk.Istvánom ment dolgozni, mi lányok meg szépítkezni.Végre újra vannak szőke csíkok a fejemben.Már nagyon utáltam a barnát... Na de,amiért írom mindezt,az Zita reakciója.Ugyebár nem először voltunk együtt a rokonnál, mindig is jól elvolt.Most is vittem kekszet meg könyvet,olvasgattunk, beszélgettünk. Mikor én a székben ültem, akkor jött be egy néni.Mivel neki várnia kellett, odaült Zita mellé.A kislányom pedig rögtön elkezdett beszélgetni vele! Általában mindig kell egy kis idő,amíg idegenekkel megbarátkozik,aztán nincs is gond vele.De most egy perc sem kellett,és a néni már mindent tudott róla.Agyba-főbe dicsérte,hogy milyen okos! Nagyon büszke voltam rá! Elmondta,hogy hogy hívják, hogy hány éves (a néni vissza is kérdezett,hogy nem több-e, merthogy olyan szépen és folyékonyan beszél)hol laki, illetve a matricás ragasztgatós könyvét nézegették, ahol Zita minden gyümölcsöt és zöldséget elsorolt:) Tegnap pedig kicsit wellnesseltünk. Tiszaújvárosban voltunk a barátainkkal. Már nagyon ránk fért, régen volt a nyár... meglepő volt, hogy Zita mennyire várta már. Napok óta másról sem beszélt, csak arról,hogy Ő végre újra úszhat meg pacsálhat. 11 óra körül értünk oda,egyből a víznek mentünk. Zita hihetetlen volt! Abban biztosak voltunk, hogy nem fog félni a víztől, mivel Hajdúszoboszlón is imádta.De hogy mennyit fejlődött, azt alig akartuk elhinni. Barátnőmék meg is dorgáltak, hogy biztos nélkülük is járunk fürdeni, merthogy Mancus rengeteget fejlődött nyár óta. Azt már Szoboszlón is csinálta, hogy ugrált a medence széléről a vízbe.De ott még mindig el kellett kapni,hogy ne nagyon menjen víz alá, mert még bekapdosta a vizet.Most már nem kell elkapni, önként és dalolva, nyitott szemmel ugrik a vízbe. Visszatartja a lélegzetét, majd amikor feljön, az orrán fújja ki.Nem törölgeti meg a szemét sem, hanem vesz egy újabb levegőt, és ugrik is vissza. Esküszöm, többet volt víz alatt mint felette! Meg most már szépen kialakult lábtempója van. A karúszó miatt még nehezebben evickél a kezével, de a lábával nagyon szépen pedálozik és halad. Már nem az van, hogy eldobja a labdát aztán ússzak érte, hanem én dobtam és Ő úszott. Még az úszómester is megcsodálta, hogy mennyire otthon érzi magát a vízben. Mindenki Őt leste. Mondjuk talán Ő volt a legkisebb is, pedig sokan voltunk. Kint nem nagyon szeretett lenni, mert ott nem ugrálhatott a medence széléről a hideg miatt. Gyönyörűen sütött pedig a nap... mindent összevetve fantasztikusan éreztük magunkat. Mancus is, pedig neki a déli másfél-két órás alvása is kimaradt. Öt óra körül indultunk haza az akkor már hulla fáradt gyerekünkkel. Bár a fogadást elvesztettük, miszerint elindulás után azonnal elalszik.Mancus még dumált és dumált, közben kölesezett. Már Mályinál jártunk, amikor láttam, hogy nyúl egy golyóért, mond valamit,amit nem értettem, és szó szerint elájult:) Tündéri volt:) Fél órát aludt, otthon még játszott, majd amint letettem aludni újfent elájult.Reggelig mozdulatlanul aludt:) És meg kell említenem a tényt, hogy harmadik napja éjszakára sincsen bugyipelus, szárazon ébred:) Sőt, elmentünk Tiszaújvárosba, szárazon vettem le róla, ott végig bugyiba meg úszóbugyiban volt, ott sem volt semmi baleset. Hazafelé szintén, sőt, még a mostani éjszaka sem, pedig azt hittem, hogy mivel most nagyon fáradt,majd biztos becsorog.De nem. TÉNYLEG NAGYLÁNYOM VAN!!!

Dilemma

Beszélgetünk az egyik ismerősömmel.Jobban mondva próbálunk beszélgetni, de valahogy nem jutunk előbbre. Mert én nem nézem a Valóvilágot,nem nézek sorozatokat, sőt még a BK-t sem. Mert nem köt le, nem érdekel,hogy ki ölt meg kit, ki szavazott kire, illetve ki ármánykodik a másik háta mögött. Ellenben megnézem a híreket, szívesen olvasok akár éjszakákon át, és még szívesebben olvasok hangosan mesét, építek kockából, rovom a köröket a nappaliban lóként. Mikor az ismerős ötödjére próbál tőlem valami infót kicsikarni egy sztárról, én meg csak a vállamat vonom rá, mert nem ismerem, akkor felsóhajt: Hát milyen kismama vagy te? Otthon ülsz egész nap és még ezt sem tudod? Mért nem a tévét nézed ahelyett a hülye könyv helyett??? Én pedig legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy azért nem, mert nem akarok olyan begyöpösödött házisárkány lenni, mint te. Azt hiszem, belőlem már sosem lesz társasági lény, ha ilyen a társaság... Félre ne értsetek, de valahogy nem köt le egy sorozat sem, főleg, hogy főműsoridőben nálunk is főműsor megy. Emiatt én nem érzem kevesebbnek magam, mert nem néztem egy dalolós kiválasztást sem... viszont úgy látszik, kevesebbet érek... Mire visszamegyek dolgozni, el kell kezdenem felzárkózni a celebekből.Mert mindenki ilyen meg olyan hajat kér, mint annak a valakinek abból a sorozatból...

Mancus

Annyi mindent szeretnék róla írni, de valahogy kerül az ihlet. Fejben posztolok:) Sokat gondolkozok az ovin például. Hétfőn könyvelőnél voltunk Miskolcon Mancussal. Az avason van egy olyan ovi,ami nagyon hajaz a miénkre. Ekkor kijelentette, hogy Ő most de azonnal oviba szeretne menni. Próbáltam lebeszélni, hogy most nincs is ovi, meg hogy ez nem a miénk, de megoldotta azzal, hogy akkor otthon a házikónál menjünk oviba:) Ugyanis a barcikai házat hívja házikónak. Félek attól, hogy mennyire fogják elválasztani tőlem az ovistársak. Azt tudom, hogy nem nagy gond lesz vele, mivel okos, értelmes és szereti a gyerekeket. De hogy velem mi lesz? István azzal vigasztal, hogy akkor még javában benne leszünk a ház projektben, így az majd tereli a figyelmemet. Valahogy nem bízok benne. Szombaton voltak nálunk a barátaink. A kicsi lányuk most ünnepelte az első szülinapját. Pár napja indult el, estlen kis billegális.Tündéri. Bár elég sokáig tartott Mancusnak elmagyarázni, hogy bármeddig könyöröghet meg kiabálhat Kittinek hogy szaladjon utána, azért erre még várnia kell. Édes volt, ahogy lehajol hozzá,ahogy próbálná terelgetni. Sajnos volt belőle egy-két esés is,épp emiatt. Elgondolkoztam, hogy a saját kis tesójával is ilyen gondoskodó lenne.Jó lenne, de még nem lehet. Majd talán jövőre. Meg valahogy amúgy sem vágyom most rá annyira, mint Mancusra annak idején. Most annyira jó így hármasban. Pedig a kis korkülönbség is jó lenne, de ezt az időszakot nem cserélném el semmire. Nagyon jól el tudunk beszélgetni, játszani.Mindig beszél,mindig kérdez, minden érdekli. Olyan szakszavakat is tud már, miszerint csőkulcs meg villáskulcs.Imád szerelni meg lábatlankodni az apjánál. Abszolút nem lesz elveszve az építkezés alatt. Amitől nagyon félek... remélem, Isten ad annyi erőt és időt, hogy ezt ne lássa Mancus kárát.Hogy ugyanígy jó sokat lehessünk majd együtt.Ettől nagyon rettegek. Pár napja végre nem az van reggel, hogy a csipogó hang kiabálja felém,hogy ANYA FELKELTEM,GYERE ÉRTEM!Hanem mocorog,majd megszólal hogy FELKELTEM,MEGYEK A SZOBÁTOKBA! Ugyanis hiába egy éves korától szabadon közlekedhet az ágyából, eddig még soha nem jött át hozzánk.Csak szólt valakinek, hogy most már át lehet őt is hozni hozzánk. Ilyenkor átcsattog (imádom a csupasz tappancsok hangját a járólapon), bebújik közénk, majd mindhárman összekucorodunk. Megnézzük a híradót, majd kezdődik a nap. Bár olyan is egyre gyakrabban előfordul, hogy már a reggeli is készen van, amikor felkel.Nyolc óra körül. Hihetetlen, soha nem aludt ennyit. Bár most 3 napja újra ébred éjszaka,kétszer-háromszor-nyolcszor. Vasárnap éjjel átköltöztem a szobájába, mert óránként felsírt.Mondjuk mikor hajnali ötkor suttogva leordítottam a fejét, miszerint nem mehet apához vonatozni, na onnantól aludt egyhuzamban fél kilencig. Aztán valamelyik nap tuti melege lehetett,mert egy üveg vizet ivott meg éjszaka.Természetesen kortyonként, minden kortyhoz szólítva engem.Óránként... De egy hihetetlen szeretetgombóc. Most kiderült, hogy Ő az én kisciciám.Még nyávog is nekem,meg megnyalja az arcom. Aztán ő lesz a néni, én meg a tündér. Vagy éppen kerget.Ő a rendőr,én meg a rossz gyerek,aki szemetel az utcán.(Mert tudja,hogy nem szabad). Imádja a halakat.Valamelyik nap született megint 40 kishalunk.Kéz a kézben néztük végig majd az összes születését.Naponta többször jön, hogy éhesek a halacskák, adjunk enni nekik.Számolgatja őket (86 körül vannak, de csak tízig számol,utána újra kezdi), meg mutatja, hogy melyik mit csinál. Minden reggel megmutatja a kedvencét:) Este megissza a kakaóját,majd átölel.Nyakamba fúrja a fejecskéjét,átölel,majd mondja:ÉN IS SZERETLEK, TE IS ÁLMODJ SZÉPEKET,ANGYALOSAT.Imádom a kis cincogi hangját. Majd az oldalára fordul, magához csápolja a Tentemedvét (GYERE MIMIKÉM,ALUDJUNK,NAGYON ÁLMOS VAGY),És pár perc forgolódás után alszik is.Már nem kell mellette ülni, csak a nappaliban vagyok.Már nem kell órákig könyörögni neki.Hanem alszik.Ilyenkor fáj a szívem, hogy én még nagyon szeretném altatni.Ringatni ölben,amíg le nem szakad a derekam.Vagy éppen addig fogni a kezét az ágya mellett,amíg az el nem ernyed.De már nincs szüksége rá.Csak a jóéjtpuszikra meg ölelésekre. Mikor fürdés után beviszem törölközőben a szobájába, ő meg elrohan. ADOK APÁNAK JÓÉJTCSÓKOT.CSUPASZBAN MEGYEK HOZZÁ,SZALADOK:) Imádom a ragozásait:) Nem tudom, milyen volt az élet nélküle. Emlékszem arra a percre,amikor először együtt átléptük ennek a háznak a küszöbét. Elaludt hazafelé a hordozóba. Levetkőztettük, majd beraktuk az ágyába.Aludt.Mi meg álltunk felette.Mintha mindig is ott aludt volna,mintha mindig is velünk lett volna. Azt éreztem,amikor felkelt és megszoptattam, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mikor végeztem, jött István, és félénken a kezébe vette.(soha nem adhattam én a kezébe, mert úgy félt megfogni.le kellett rakni az ágyra, és onnan vette fel.) Akkor az este éreztem először azt, hogy most már minden rendben van.Hogy végre teljes lett a családunk. Azóta is azt érzem, mintha mindig is itt lett volna.Mintha mindig is végigcsivitelte volna az autóutakat, mintha mindig is mindent kommentált volna.Nem is tudom, hogy gondolhattam olyat évekkel ezelőtt, hogy én meg vagyok gyerek nélkül. Az szerintem nem is én voltam:)))