50

50 éve megszületett egy kisfiú. Első gyermekként. Felnevelkedett, szerette a két öccsét. Majd megnősült. Született két lánya. Szerette őket, értük élt,értük dolgozott. Keveset volt otthon, a kamionozás nehéz szakma volt. De a vérében volt, nem tehetett mást.
Egyszer aztán elvitte a feleségét ünnepelni. A tizedik házassági évfordulójukat. A nagyobbik lánya még emlékszik arra, hogy az Ő imádott apukája még kétszer is visszaszaladt a kapuból puszit adni, elbúcsúzni. Ez volt az utolsó búcsúja. A lánya soha többet nem látta.
De nincs olyan nap az évben, amikor ne gondolna rá. Amikor ne adna hálát azért, hogy az Ő apukája vigyáz rá fentről. Mert szerinte mindent neki köszönhet. Az apukája pedig rendületlenül vigyáz rá.Mindig ott van vele. Néha egy hangban, néha egy illatban, de nem engedi, hogy elfelejtse. Mert hiába nincs már vele 20 éve, akkor is ugyanúgy szeretik ők egymást.
A lánya rengeteget beszél róla. Volt egy cukrászda az utcájukban,ahová sokat bementek. Hol fagyit, hol piramis szeletet kapott a lányka. Egyszer megengedte, hogy igyon a szénsavas, málnás márka kólájából. Azóta erről az ízről is a lánykának az apukája jut az eszébe.

???

Nem tudom, mi van most. Volt ugyebár vasárnap a fosás-hányás. A hétfő egész nap lázasan telt, dokinénivel beszéltem, ha nincs más baja akkor várjak. Este kakil, keményet, már láza sem volt. Éjszaka egyszer kelt,ivott, de semmi extra. Tegnap semmi baja egész nap, bár reggel egyszer mértem egy enyhe hőemelkedést. Azóta semmi.Ma délelőtt viszont újra ment a hasa. Most kapott egy smectát, meg kapja a normaflor-t, aztán majd meglátjuk. Semmi baját nem láttam, nem nyűgös, nem hisztis, foga nem jön, mert múlt héten kijött a 18-as számú is:) Még kettő van hátra, a két felső-hátsó rágófog. Fogairól annyit, hogy amióta a nagyobbaknak való fogkrémet használjuk, elmúlt minden sárgás váladék. Bár ezt nem szereti annyira a mentolos íze miatt, de úgy veszem észre, már csak dacból nyávog egy kicsit. Utána víziló nagyságúra nyitja a száját és mindenkinek meg kell szagolnia az illatos fogacskáit:)

Imád rohangálni, napi szinten legalább kétszázszor futja végig a házat. Esténként vele fogok futni járni:) Imád egyedül játszani, főzni, sütni, kirakózni. Nagyon jó gyerek, nem nagyon lehet rá panaszkodni. Délelőttönként megnézi Dóra a felfedezőt, velük együtt csinál mindent, számol, énekel. A halacskáinkat lassanként egyedül eteti, bár néha nehéz elmagyarázni, hogy nem kaphatnak naponta tízszer enni.

Nagyon kis bújós mostanában, imád puszit adni, ölelni. ANYA, MOST MEGPUSZILLAK,TE MEG VISSZAPUSZIKÁLSZ,JÓ? APÁT IS MEGSZERETJÜK, EGYÜTT.Mindennek rettentően bír örülni. Nőnapra a nagybátyámtól kapott egy kis cserepes virágot. Azóta puszilgatja, szeretgeti. Mindent,mindenkit megölel, megpuszil. Imádja a barátnőim 2 fiát, bár elég nehéz megmagyarázni neki, hogy ők most abban a korban vannak, amikor nem szeretik, hogy egy kislány ölelgesse őket. Ha a barátaink jönnek hozzánk, akkor természetesen hozzá jönnek. Mert az Ő barátai. Imádja Őket, név szerint sorol mindenkit már nagyon régóta.

Ja, kiderült, hogy túl sokat dolgozunk! Íme: A régi házikójából kidugta a porszívójának a csövét.Kérdezem, hogy mi ez.Erre rávágja: BEVEZETTEM A VIZET!!!

A másik,amin még jót nevettem.Felemelte az építőkockája dobozát.Nyögve letette,majd szólt,hogy segítsek. Két oldalról fogtuk meg (ÚGY,AHOGY APA SZOKTA A MOSÓGÉPEKET),majd a kocsija csomagtartójába helyeztük. Majd elindult vele a lakás túlsó végébe.Ott megint segíthettem kirakni.Mikor kérdezem, hogy mit csináltunk most ,akkor ezt válaszolta: VISSZAVITTÜK A MEGJAVÍTOTT MOSÓGÉPET A NÉNINEK, MINT APA SZOKTA!!! Azt hittük, hogy megzabáljuk:)

Masszírozom este,majd szól, hogy kenjem be a  fenekét bibikenőccsel (hűtött neogranormon a csodaszer, mindenre jó:) Kenem az egyik oldalát, erre megszólal: ANYA!A MÁSIK FENEKEMET IS!

Még mindig azt mondja, hogy TÉGEMET az engem helyett.

Birkóznak az apjával, kérdezem, hogy beszállhatok-e.A válasz: INKÁBB MOST NE, APÁVAL KISEBBET VAGYOK! (Mármint kevesebbet)

Tegnap

Tegnap este Mancuska kiabál, hogy kakálnia kell. Mire a wc ajtóhoz értünk, szól, hogy csípi a fenekét. Beszaladt neki egy pici.Ráültetem, leveszem a bugyit, még egy jó adag hígat küldött a rendeltetési helyére. Sírt, mert már nagyon régóta nem kakilt be.Megvigasztaltam, hogy nem az Ő hibája, közben azon agyaltam, hogy mitől is mehet a hasa. Reggelire baconos-rántotta volt, tízóraira joghurtot evett.De ugyanezeket ettük mi is, senkinek semmi baja. Délre anyós főzte disznóhúsleves, répával, zöldségekkel tuningolva. Nekem kicsit zsíros volt, de Mancus jóízűen betolt egy nagy tányérral. Majd a déli kakaó. Délután 3 szem háztartási kekszet evett egy kis szelet kinder csokival. Utána jött a Macicsapat (by Cucka). Mindegy, nem fáj semmije (vagyis a fogát fájlalta, de mindezt csak azért, mert az apjának is az fáj:) így annyira nem is kapott nagy hangsúlyt. Vacsira megevett egy kiskanál tarhonyás húst, meg három harapás vajas kenyeret (már gyanús volt,mert nem akart enni).De nincs semmi baja, röhög, viccelődik, rohangál. Fürdés után alvás, szintén 2 deci kakanyóval. El is alszik egy mukk nélkül, én pedig folytatom az Avatart, amiből már nem sok mindent értettem, mivel elfürdettem-vacsiztattam az elejét. Film után én is lefekszek, vagyis feküdnék. Mert köhögést majd öklendezéssel kísért bugyogást hallok a gyerekszoba felől. Átrohantam.Akkorra adta ki magából az egész napi kajaadagot.Párnára, ágyneműre, magára és a falra is jutott belőle bőven.Majd mint aki jól végezte  a dolgát, aludt volna tovább. Gonosz anyja kíméletlenül felültette, erre ébredt.Sírással. A hajától a fenekéig tetőtől talpig kakaós-húsleveses dolog folydogált rajta. Pólót lekaptam róla, szóltam az apjának hogy intézkedjen, én meg elvittem zuhanyozni a sírós, félig ájult gyerekemet. Szegénykém csak zokogott, nem hagyta azt sem, hogy a haját letusoljam, így csak gyorsan a kezemmel megtörölgettem, majd törölközőbe csavartam. Mire a nappaliban leültem vele, már csak hüppögött és félig aludt. Majd helyet cseréltünk az apjával, én beindítottam a mosógépet,ágyat húztam, meg megágyaztam magamnak a kanapén.Aztán mégsem a helyén, hanem magam mellett fektette le Zitát. Egész éjjel figyeltem minden szusszanását, hallgattam az alvását és fogtam a kezét. Rettenetesen meg voltam ijedve. Mert mi van, ha épp ekkor zuhanyzok, és nem hallom meg????? Attól, hogy én aludtam volna, attól nem féltem, mert minden moccanását meghallok még így is, hogy nem egy szobában alszunk. Mindegy, nem sokat aludtam az éjszaka. Hajnali hat után pedig vigyorogva ébresztett, hogy süt a nap, menjünk sétálni:)
Délelőtt nyűgös volt, tizenegy után mértem neki 38-at, azóta alszik. Bár milyen is Murphy, pont ma délelőtt kellett bemennem barcikára, intézni az autót (másik hőbörgős poszt lesz). De nem volt semmi baj, evett egy kicsit, levest.(nem örültem neki, mert én nem azt adtam volna neki,amitől tegnap szerintem hányt, de Manci azt akart,anyós meg nem vitatkozott vele) Most még alszik, bár már kétszer be kellett mennem, megnyugtatni, mert a szomszéd dögje felugatta.Gyereket visszaaltattam, a kutya gazdáját pedig életveszélyesen megfenyegettem, azóta csönd van.
Remélem, csak múló gyomorrontás volt. Bár az jár lázzal???

A-K-A-R-O-M !!!

Azt hiszem, most kezdődik a gyereknevelés neheze. Pár napja az apja jegyezte meg, hogy mostanában mintha kicsit hisztis lenne a gyerek. És ő csak délutánonként látja. Volt már félórás ordítás olyan dologért,ami az övé, mindig nála van, és azt hitte, hogy eltűnt. 30 percig ordított ,aztán még húszig hüppögött. Nekem kihullott a hajam, meg megőszültem előtte. És ez még csak a kezdet volt. Volt már földhözverem magam- idegbeteg módjára tombolok- üvöltök és sírok.Vagy,és ez a legjobb,amikor mindhárom kombinációt egyszerre csinálja.Na az szuper. Ha valaki ezt megmutatja nekem a gyerektervezéskor, hát....
Ordít, nem lehet érteni,hogy mit mond, tehát még segíteni sem tudsz rajta. Taknyát-nyálát keni szét az arcán, és SEMMI sem használ. Mindehhez az imádott szó: akarom. Napi szinten jelen van az életünkben, mindent akar, azt is,ami tilos. Nálunk a gyerek úgy volt növesztve születése óta, hogy nincs,vagy csak nagyon kevés korlát volt az életében. Mindent megnézhetett, mindenhová mehetett. Ott voltam mellette, elmagyaráztam és megértette. Soha nem kellett a fürdőszoba szekrényből elpakolni, mert megértette, hogy nem szabad. Nincsenek a szekrényről sem elrakva a dolgok, nem tört el semmit, nem esett soha baja ilyen dolog miatt. Úgyhogy most ez a fajta akaratosság,illetve hogy nem akarja megérteni a  dolgokat,ez elég új a számunkra. És ez hozza a vonatkozó dolgokat is magával. Például a bölcsit.Majd mindjárt kitérek rá.
A hiszti- műsírás nagy mumus nálunk. Rögtön, azonnal ugrik rá a nagyszülő. Mindent,értsd és mondd,mindent megkap általa a nagyszülőtől. Nem kapja meg a kés- pár műkönny,és az övé. Nem kap csokit ebéd előtt vagy diéta alatt- legörbülő száj, és megkapja. Én meg hiába magyarázok, érvelek, ordítok, nem használ.Mert nagyika nem tud a kicsi unokájának ellenállni. Velem már nem próbálkozik a ded, mert tudja, hogy nem használ. Csak azt éri el, hogy legközelebb sem kapja meg a kiszemelt tárgyat. De mami más tészta. Ővele mindent meg lehet tenni.
Emiatt is körvonalazódik a fejünkben egy terv a tavaszra-nyárra. Merthogy mostanában rettentően sokat van a nagymamival. Mivel csinálni kell a házat, intézkedni, és nem mindenhová vihetem magammal. Úgyhogy kerestünk volna valami délelőtti elfoglaltságot a gyerkőcnek, ami mindannyiunknak jó lenne. De itt nincs semmi ilyesmi. Van egy családi napközi, de horrorisztikus áron. Úgyhogy most bepróbálkozunk egy bölcsibe. Nagybátyám fiacskája nagyon élvezi, ugyanoda jár Ő is. Meg lehet beszélni velük, hogy nem jönne minden nap, és csak délelőtt menne. Zitának is sokkal jobb lenne, mert gyerekek között lenne, fejlesztenék, tanítgatnák. Nem utolsó sorban pedig bármi adódik, egy perc alatt ott tudnék lenni érte. Mert ez sajnos,a mamifelvigyázásos, nem járható út. Bármennyire is imádják egymást, de mamival még hisztisebb,akaratosabb. Ha nem akar enni,akkor nem eszik, ha nem akar kimenni,akkor nem megy ki. Közben mami sem csinál semmi mást,csak a gyerekkel van. Ő nem takarít mellette, nem főz,mert csak Zita van. Aztán ugyebár csak meg kell csinálnia ha én hazaérek, de akkorra meg már elfárad. Nem fiatal már Ő sem, nem akarjuk, hogy megutáljon minket azért, mert bébiszitternek alkalmazzuk. Úgyhogy járok most majd pár kört bölcsi témában. Istvánom is díjazza az ötletet, úgyhogy fájó szívvel, de muszáj lesz megtennem.
Aztán még valami: hogy tudom rászoktatni az ivásra?????Nem akar inni, napi szinten kb 2-3 deci folyadékot iszik, azt is szinte erőszakkal öntöm bele. Semmi nem kell, mindent kipróbáltam. Gyümölcslé, tea, víz, szörp, formás pohárból, kulacsból, cumisüvegből. Semmi. Kétségbe vagyok esve emiatt is. Azt hiszem,kezd minden kicsúszni a kezem közül. Mit tegyek?????

Apa foga

Köszöni, jól van végre.Valamennyire. A duzzanat kezd leapadni az arcáról, miután tegnap a szájsebészeten kikalapáltak-véstek-húztak két fogat neki. Nem kívánom senkinek. De hála Istennek, csak akkor fájt, itthon már nem volt vele gond.Végre aludt is éjszaka, sőt, még fájdalomcsillapítót sem kellett bevennie. Holnap újabb felvonás a szájsebészeten. Aztán a kedves dokibácsit felkérjük, hogy legyen a csodatévő fogdokija Istvánomnak. Mert Ő az első doki, akiben megbízik.Mert így még sosem húztak neki fogat.Most már csak azt a szép kis szájfertőzést kell felszámolni,amit tegnap kapott a dokinál.Akkora az ajka, mint egy szerecsené,szexi dús.Csak az a szép sárgás-véres seb nem kellene rá.Reggelre már a nyelve is fájt, az egész száját ellepték a pici gennyes hólyagok.Úgyhogy puszielvonáson vagyunk Mancikával, mindketten nagyon fájlaljuk.
A gyerkőcöm is álló nap a fogát fájlalja, teljesen átéli az apja minden kínját. Mindenáron orvoshoz akar menni, aki majd meggyógyítja. Azt hiszem, jobb lesz végre Istvánomnak meggyógyulnia:)
Amúgy egy angyalka, csak néha-néha pár percre befoghatná a csipogóját. Mivel egész nap mondja a magáét, kommentál mindent és kérdez. Sajnálom, hogy nem jegyzem le a dumáját, bár mellé egy 24 órás felvevő is kevés lenne,annyit beszél. Hiányzik a hablaty dumája is, már játék közben is magyarul beszél. Dórának köszönhetően mára már nem csak magyarul, hanem angolul is számol.Tegnap hallottam először tőle, ötig segítség nélkül, tízig pici segítséggel angolul elszámol.Édes, ahogy csücsöríti a kis száját, és mondja: VAN,TÚ,SZRI,FORRR,FÁJ,SZIKSZ,SZEMEN,ÉG,NÁJN,TEN. Magyarul most kezd visszafelé számolni, még nem tökéletes, mert 6 után van,amikor újra felfelé számol:) Tízig tökéletesen számol már régóta, húszig segítséggel. Délelőtt dédiéknél volt, ismét jót játszott Noellel.Bár nekem eléggé fájt a szívem,amikor felértünk és megkérdezte, hogy MI VAN ANYA,NEM MÉSZ DOLGOZNI?ÉN MARADOK DÉDIPAPÓÉKKAL,JÁTSZOK. Látszik, hogy csak nekem van bajom az elszakadással...
Ja, el ne felejtsem, énekel is. Most a sláger Halász Jutka szülinapi köszöntője.Olyan édes,ahogy énekel!!!!!De amúgy tök mindegy neki, bármit hall, nagyon hamar elénekli.Kis szivacs.Remélem, később is megmarad nála:)
Én pedig nagyon szépen köszönöm a soksok köszöntést, el nem tudom mondani, mennyire jól esett!!!Köszönöm szépen!

Kicsi imákat ide kéretik :)

Holnap reggel szájsebészet Istvánomnak. Semmitől nem retteg ennyire. De muszáj. Tegnap már a megyei kórházban voltam vele, mert már beszélni sem tud lassan, illetve mindkét oldalon fel van dagadva a nyaka. Amúgy megvan a véleményem újfent a magyar egészségügyről. A megyei orrfülgégészeten olyan járólap van,amivel felépítették anno a kórházat.Olyan a légkör,mint a legrosszabb horrorfilmben. Mindenhonnan szörtyögés, sípolás, kihelyezett garat és gége, csövek az orrból,torokból. Jön a bácsi, trutyi csöpög az orrából és a gégéjéből, erre a nővérke leordítja a fejéről a hajat, hogy ma már egy csomó gézt elhasznált, oldja meg innentől ahogy akarja, mert nincs több. Csóri bácsi helyett -aki még beszélni sem tudott a gégemetszésből kifolyólag- szívesen leordítottam volna a nővérkét.Oké, tudom, hogy piszkosul kevés pénzért csinálja a sok melót, de akkor is. Csúnya dolog volt.
Istvánom kellőképp be van szarva, de eltökélt.Holnap szájsebészet, aztán végre valahára beszélhetek a dokibácsival, aki altatásban kigyomlálja a fogsorát. Már most azon gondolkozik, hogy hogyan is fog enni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, anno a gyerekünk is pépeken meg püréken élt egy darabig, ja, meg van egy szuper turmixerem,ledzsadzsálom neki a májkrémes kenyeret is uborkával:) Tudom, nem illik ezen röhögni, de Istvánom adta az ötletet a reggeli kapcsán:)

Tavasz!!!

A levegő illatos, zümmögnek a bogarak, csiripelnek a madarak, bújnak a tulipánok,szinte íze van a levegőnek! Ma halászgatyában takarítottam az autót, annyira jó idő volt. Istenem, mennyire vártam már ezt!
Istvánom beteg, csütörtök estére bedagadt a jobb állkapcsa alatt.Éjszaka végig lázas volt, pénteken már hamarabb haza is jött melóból. A doki mindösszesen Maripent írt fel...merthogy ez nyálmirigy gyulladás. Mára már a foga is fáj... szép HOSSZÚ hétvégénk lesz.Mindegy, annyi jó van az egészben, hogy végre rávette magát a fogorvosra. Szerdán foglalok időpontot neki.Merthogy csakis altatásban hajlandó,annyira retteg. Nehéz napok lesznek neki, nekünk. Remélem,  nem lesz semmi gond...
Ma játszó házazunk Miskolcon, csajokkal, gyerekekkel.Mancusnak be van sózva a segge, csak menne és menne. Imádom, ahogy rimánkodik: ujjacskáival mutatja: Ancika, csak még egy ilyen icikepicikét maradjunk kinn,csak egy icikepicikét! Azt hiszem, meg fogom zabálni egyszer:)